Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-25 / 29. szám

nik társadalmi osztály vallás-, rang- és vagyon különbség nélkül megjelen­hessék. A pápa-vidéki közművelődési egyesület ez ügyben megtette az első lépést. Övé a tetterős társadalom meg­teremtését czélzó igyekezetért az el­ismerés és dicséret. Kövessék többi társasköreink is a közművelődési egylet példáját, de ne versenyre kelve, hanem megfontol­va, tapintatosan és arányosan. Erre nagy szükség van, melyet elvitatni semmiféle szofista okoskodás­sal sem lehet. A kezdeményezés elismerése a közművelődési egyletet illeti, mi csak meleg meg szivelésére ajánljuk az esz­mét "a többi társaskör választmányá­nak. Különben is, midőn közügyről van szó, sohasem azt kell keresni, hogy kitől jön a felszólalás, hanem hogy üdvös-e az és ki vihető-e? A jelzett irányban való működést sem társasköreink, sem pedig társa­dalmunk nem fogja megbánni, mert törekvéseiket a legjobb siker fogja koronázni. = A magyar- gácsországi és a magyar nyugotí vasutak áliamositasa. E két vasútra vonatkozólag a magyar és osztrák kormány között folyt tárgyalások, miként legújabban jelentik, ateljes államositás eredmé­nyére vez'etnek. Ugyanis az osztrák ke­reskedelmi miniszter értesitette a magyar köz­munka- és közlekedés-ügyi minisztert, hogy az osztrák kormány hozzájárult a magyar kor­mány azon kezdeményező' javaslatához, mely szerint a magyar- gácsországi és a magyar uyugoti vasutak államositan­dók lesznek. Ennek következtében mindkét szakminiszter a maga területét illetőleg meg­kezdendi a tárgyalásokat. Az átvétel minél dul meg agyunkban, ha nem tudunk aludni. A tapasztalás azonban azt látszik igazolni, hogy a szerelmesek és az öregek legroszabb alvók. Az előbbieket a bűbájos képekben gaz­dag jövő tündén látományai, az öregeket pe­dig a roskadó test lassú működése gátolják az alvásban. Az álom szép leány, öreg nem kell neki! — mondja a költő. Legnehezebb feladat maga az (elalvás, mely ha bekövetkezett, főleg önkényt és gyor­san a lefekvés után, üditő és jótékony pihenés lesz a folytatása. Ilyenkor, különösen ha gon­dolataink napközben a rózsás szinben látott jövő körül forognak, az édes álom eszményivé szinezi ki a szeretett lényt s oly pazarul hí­mezett jövőt, oly melegséget ébresztő jelene­teket varázsol lelkünk elé, melyeknek inását nem találjuk fel az életben soha. Csupa esz­mény, csupa költőiség, merő phantasia az ilyen álom s utóhatása rá van nyomva nappali hangulatunkra is. Ámde nem mindig alhatunk el könnyen, még akkor sem, ha annak a gorombaságáról hires magyar orvosnak tanácsát követjük is, ki szerint engedjünk el este a gombóczból, meg a kolbászból valamit s a prózai megrö­vidülésért ideális szép álmok fognak kártala­nítani. Sokszor nyugodtan hajtjuk fejünket a pihenésre s egész váratlanul támadt egy bi­zarr gondolatunk, mely az eszmetársulás köz­beléptével lassankint egész eszmezsongássá, a gondolatok végtelen hosszúságú sáskarajává válik, melyből kibontakozni, melytől szaba­dulni teljes lehetetlenség! Ilyenkor oda a nyu­galmunk s reggel bágyadva és kimerülve ke­lünk fel. előbb, de legkésőbb 1889. julius l-ig foganatosítandó lesz. Ezen időponton lépnének szintén életbe azon nagy fontosságú tariftális intézkedések is, melyek tekintetében a köz­munka- és közlekedésügyi miniszter az észak­keleti vasut-társaság vezérigazgatójával sike­resen tárgyalván, azok kapcsolatban a magyar­gácsországi vasút államosításával, egy egész országrész közgazdasági fejlődésére döntő ki­hatással lesznek. — Mindkét vasút igazgató­ságához, mint utóbb értesülünk, megérkezett az osztrák kereskedelmi miniszter átirata, melyben tudatji, hogv a pénzügyminiszterrel egyetértőleg elvileg beleegyezik az államosí­tásba. A munka érdekében. Pápa, nov. 24. Valahányszor a zordon téi megaka­dályozza a mezei munkát, mindannyiszor önkéntelenül eszünkbe jut, vájjon mit mű­vel ilyenkor az a sok dolgos kéz, ainely­lyel nyáron kinnt szoktunk találkozni a mezőn, réteken és erdőkben, s hová tű­nik el a nép, a mely az ország lakossá­gának legnagyobb kontingensét és leghat­hatósabb munkaerejét képezi? Mit művel? Semmit. Hol tartózko­dik? Itthon a rekedt levegőben. A jám­borabb férfi, ha nem megy a korcsmába, a kemencze szurgyikában heverész ós pi­pázik, az asszony a padkán ül ós az ab­lakon át nézi a hulló hó pelyheit, mely ha már magasra eltakarta a ház elejét, lapátot vesz s eltakarítja, azután visszaül a padkára és újból keresztre teszi a ke­zét. Ez nálunk a munka sorsa télen. Most már nem lehet fuvarba járni, mint azelőtt. A „forspont" is kiment a divatból. A kocsi, ló csak arra való, hogy ne kelljen gyalogszerrel átmenni a szom­széd városba a takarékhoz, a kamatokat megvinni. A szenvedő emberiség javán fáradozók közt sokan akadtak már, kik a különben nor­mális körülmények közt levő test emez álmat­lansága ellen hathatós szereket ajánlottak. Az egyszeri embernek, pl. kit az egerek hábor­gattak elalvásában, azt ajánlották, hogy gyújt­son gyertyát, üljön a lyukjok mellé hasábfával s mihelyt kijön az egér: üsse agyon. Megfo­gadta a jó tanáczot s ime az egérlyuk mel­lett ülve pompásan aludt, kezében a fadarab­bal. Szépet álmodott és — generális náthát kapott!... Van egy jó ismerősöm, ki néha egész harczot vivott magával, mig el tudott aludni. 0 t. i. öt álló esztendeig járatta a szárazsá­gukról és ürességükről hírhedté vált lapokat, ezekből kiválogatta a legsilányabb számokat, melyekben az öngyilkosság-, sikkasztás-, páros viaskodásról s egyéb efféléről szóló czikkek voltak a lap élére állítva. Mikor gyűjteménye teljes volt, rendezte a lapszámokat rokonczik­keik szerint s önmagán tett velük kísérlete­ket; alig hogy elkezdte az olvasást, már ki­esett kezéből a lap s elaludt, mint a bunda! Ámde ez altató nem sokáig tette meg a szol­gálatot, mert néhány hónap múlva memoriter tudta már a czikkeket s ha megakadt valahol, addig próbálgatta elmondani, mig végre min­den álom kiment a szeméből. Elővette tehát a „sikkasztásról" szólókat. A hatás és az öröm leírhatatlan: elaludt és nem volt sikkasztó pénztáros álmában! Igy ment ez továb, azóta pompásan elalszik morphium-csöppök nélkül is. A módszer tehát igen kitűnő és egy év óta én is gyűjtöm az X—i Lapokat (Ejnye, de goromba 1 Szerk,) s ha sikerül a terv, sza­De hát ma már takarék is van min­den faluban, ahol a szegény embernek kölcsön után nincs több költsége tizenöt—husz perczentuél. Hála Isten­nek ! A tőkepénzeseknek legszebb téli mu­latsága : a takarékpénztári közgyűlés. Szép osztalékot juttat a megszorult nép kamatja és egy csinos kis alap és tartalék is hal­mozódik össze, amelyen aztán akár eme­letes épületet lehet építtetni a Wertheim­kassza fölé. És csakugyan mindenfelé a legszebb épület a takarékpénztáré. A részvényesek czéljai a néppel szemben, az anyagi haszon biztos kiak­názásában rejlik s ha a törlesztés aka­dályának okául a munkahiányt emlegeti az adós, a nép a végrehajtásban kapja meg a választ. Ezt a jogosságot nem akarjuk két­ségbe vonni. De azt szeretnők látni, hogy a vi­déki takarékpénztárak, melyeknek legna­gyobb részét hazafias intentió teremtette, segítenie a megszorult népen, ne csu­pán vaskasszájában keresse üdvét, hanem igazi hazafias czéllal se­gítse is a népet a maga boldogulásához. Ehez neki van a legtöbb eszköze és ere­je. A külföldi pénzintézetek vagyona a nép munkaerejében rejlik. Találkozott-e még a vidéken csuk egy vagyonos takarékpénztár is, mely is­merve közgazdasági bajainkat, a parlagon heverő munkaerő fölsegitésére csak egy fillért is áldozott volna, a nép igazi bol­dogulása czéljából? Pedig ez sokkal több kamatot bizto­sitana neki a váltó prolongálásánál, sőt csakis igy biztosithatná legjobban kölcsön­ben kint levő tőkéit is. badalmat kérek majdan az ártatlan altató szer árulására! Egy másik ismerősöm cselhez folyamo­dik, hogy elaludhassék. Ugyanis képzelő te­hetségére erőlteti azt a phautastikus gondo­latot, hogy Ő most buzafej, mely érni kezd s a szél oly szépen himbálja a rónaságon, mint a hogy ezt a futó gabonán észlelte. Ez a képzelt kéjes ringatás lassankint elzsibbasztja tagjait és czöndeseu elalszik! Talán repül is álmában! Megpróbáltam, hanem hát az én kemény koponyámat nem tudtam ilyen pia fraus-sal tévútra vezetni s mikor himbálni kezdtem a fejemet, hogy az érzéki csalódás teljes legyen, szerencsésen bele is csaptam az ágyderekába! — Nem ajánlható! Emlékszem egy régi professoromra, ki­nek az a megrögzött szokása volt, — útitár­sai nem kis bosszúságára — hogy mihelyt kocsin érezte magát, elindulás után 10—15 perez múlva már az igazak álmát aludta. Később, mikor már élemedett korú lett s nem tudott lefekvés után nyomban elaludni, elég volt altatóul kocsit képzelni maga elé kényel­mes üléssel és néhány másodpercz múlva már mélyen aludt. — Tessék megpróbálni, nálam nem sikerült. Fiatalabb koromban nekem is volt me­thodusom, mert bizony velem is megesett, mint sok ezer mással, hogy néha hónapokon át nem tudtam vergődés nélkül elaludni. Egy­szer tehát kínomban neki fogtam elmondani az egyszeregyet. Nem használt, pedig Jókai is ajánlja valahol ezt az altatót. Módo­sítottam tehát rajta oly formán, hogy csak ennyit ismételtem belőle gyors egymásután-

Next

/
Thumbnails
Contents