Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-25 / 29. szám

nik társadalmi osztály vallás-, rang- és vagyon különbség nélkül megjelenhessék. A pápa-vidéki közművelődési egyesület ez ügyben megtette az első lépést. Övé a tetterős társadalom megteremtését czélzó igyekezetért az elismerés és dicséret. Kövessék többi társasköreink is a közművelődési egylet példáját, de ne versenyre kelve, hanem megfontolva, tapintatosan és arányosan. Erre nagy szükség van, melyet elvitatni semmiféle szofista okoskodással sem lehet. A kezdeményezés elismerése a közművelődési egyletet illeti, mi csak meleg meg szivelésére ajánljuk az eszmét "a többi társaskör választmányának. Különben is, midőn közügyről van szó, sohasem azt kell keresni, hogy kitől jön a felszólalás, hanem hogy üdvös-e az és ki vihető-e? A jelzett irányban való működést sem társasköreink, sem pedig társadalmunk nem fogja megbánni, mert törekvéseiket a legjobb siker fogja koronázni. = A magyar- gácsországi és a magyar nyugotí vasutak áliamositasa. E két vasútra vonatkozólag a magyar és osztrák kormány között folyt tárgyalások, miként legújabban jelentik, ateljes államositás eredményére vez'etnek. Ugyanis az osztrák kereskedelmi miniszter értesitette a magyar közmunka- és közlekedés-ügyi minisztert, hogy az osztrák kormány hozzájárult a magyar kormány azon kezdeményező' javaslatához, mely szerint a magyar- gácsországi és a magyar uyugoti vasutak államositandók lesznek. Ennek következtében mindkét szakminiszter a maga területét illetőleg megkezdendi a tárgyalásokat. Az átvétel minél dul meg agyunkban, ha nem tudunk aludni. A tapasztalás azonban azt látszik igazolni, hogy a szerelmesek és az öregek legroszabb alvók. Az előbbieket a bűbájos képekben gazdag jövő tündén látományai, az öregeket pedig a roskadó test lassú működése gátolják az alvásban. Az álom szép leány, öreg nem kell neki! — mondja a költő. Legnehezebb feladat maga az (elalvás, mely ha bekövetkezett, főleg önkényt és gyorsan a lefekvés után, üditő és jótékony pihenés lesz a folytatása. Ilyenkor, különösen ha gondolataink napközben a rózsás szinben látott jövő körül forognak, az édes álom eszményivé szinezi ki a szeretett lényt s oly pazarul hímezett jövőt, oly melegséget ébresztő jeleneteket varázsol lelkünk elé, melyeknek inását nem találjuk fel az életben soha. Csupa eszmény, csupa költőiség, merő phantasia az ilyen álom s utóhatása rá van nyomva nappali hangulatunkra is. Ámde nem mindig alhatunk el könnyen, még akkor sem, ha annak a gorombaságáról hires magyar orvosnak tanácsát követjük is, ki szerint engedjünk el este a gombóczból, meg a kolbászból valamit s a prózai megrövidülésért ideális szép álmok fognak kártalanítani. Sokszor nyugodtan hajtjuk fejünket a pihenésre s egész váratlanul támadt egy bizarr gondolatunk, mely az eszmetársulás közbeléptével lassankint egész eszmezsongássá, a gondolatok végtelen hosszúságú sáskarajává válik, melyből kibontakozni, melytől szabadulni teljes lehetetlenség! Ilyenkor oda a nyugalmunk s reggel bágyadva és kimerülve kelünk fel. előbb, de legkésőbb 1889. julius l-ig foganatosítandó lesz. Ezen időponton lépnének szintén életbe azon nagy fontosságú tariftális intézkedések is, melyek tekintetében a közmunka- és közlekedésügyi miniszter az északkeleti vasut-társaság vezérigazgatójával sikeresen tárgyalván, azok kapcsolatban a magyargácsországi vasút államosításával, egy egész országrész közgazdasági fejlődésére döntő kihatással lesznek. — Mindkét vasút igazgatóságához, mint utóbb értesülünk, megérkezett az osztrák kereskedelmi miniszter átirata, melyben tudatji, hogv a pénzügyminiszterrel egyetértőleg elvileg beleegyezik az államosításba. A munka érdekében. Pápa, nov. 24. Valahányszor a zordon téi megakadályozza a mezei munkát, mindannyiszor önkéntelenül eszünkbe jut, vájjon mit művel ilyenkor az a sok dolgos kéz, ainelylyel nyáron kinnt szoktunk találkozni a mezőn, réteken és erdőkben, s hová tűnik el a nép, a mely az ország lakosságának legnagyobb kontingensét és leghathatósabb munkaerejét képezi? Mit művel? Semmit. Hol tartózkodik? Itthon a rekedt levegőben. A jámborabb férfi, ha nem megy a korcsmába, a kemencze szurgyikában heverész ós pipázik, az asszony a padkán ül ós az ablakon át nézi a hulló hó pelyheit, mely ha már magasra eltakarta a ház elejét, lapátot vesz s eltakarítja, azután visszaül a padkára és újból keresztre teszi a kezét. Ez nálunk a munka sorsa télen. Most már nem lehet fuvarba járni, mint azelőtt. A „forspont" is kiment a divatból. A kocsi, ló csak arra való, hogy ne kelljen gyalogszerrel átmenni a szomszéd városba a takarékhoz, a kamatokat megvinni. A szenvedő emberiség javán fáradozók közt sokan akadtak már, kik a különben normális körülmények közt levő test emez álmatlansága ellen hathatós szereket ajánlottak. Az egyszeri embernek, pl. kit az egerek háborgattak elalvásában, azt ajánlották, hogy gyújtson gyertyát, üljön a lyukjok mellé hasábfával s mihelyt kijön az egér: üsse agyon. Megfogadta a jó tanáczot s ime az egérlyuk mellett ülve pompásan aludt, kezében a fadarabbal. Szépet álmodott és — generális náthát kapott!... Van egy jó ismerősöm, ki néha egész harczot vivott magával, mig el tudott aludni. 0 t. i. öt álló esztendeig járatta a szárazságukról és ürességükről hírhedté vált lapokat, ezekből kiválogatta a legsilányabb számokat, melyekben az öngyilkosság-, sikkasztás-, páros viaskodásról s egyéb efféléről szóló czikkek voltak a lap élére állítva. Mikor gyűjteménye teljes volt, rendezte a lapszámokat rokonczikkeik szerint s önmagán tett velük kísérleteket; alig hogy elkezdte az olvasást, már kiesett kezéből a lap s elaludt, mint a bunda! Ámde ez altató nem sokáig tette meg a szolgálatot, mert néhány hónap múlva memoriter tudta már a czikkeket s ha megakadt valahol, addig próbálgatta elmondani, mig végre minden álom kiment a szeméből. Elővette tehát a „sikkasztásról" szólókat. A hatás és az öröm leírhatatlan: elaludt és nem volt sikkasztó pénztáros álmában! Igy ment ez továb, azóta pompásan elalszik morphium-csöppök nélkül is. A módszer tehát igen kitűnő és egy év óta én is gyűjtöm az X—i Lapokat (Ejnye, de goromba 1 Szerk,) s ha sikerül a terv, szaDe hát ma már takarék is van minden faluban, ahol a szegény embernek kölcsön után nincs több költsége tizenöt—husz perczentuél. Hála Istennek ! A tőkepénzeseknek legszebb téli mulatsága : a takarékpénztári közgyűlés. Szép osztalékot juttat a megszorult nép kamatja és egy csinos kis alap és tartalék is halmozódik össze, amelyen aztán akár emeletes épületet lehet építtetni a Wertheimkassza fölé. És csakugyan mindenfelé a legszebb épület a takarékpénztáré. A részvényesek czéljai a néppel szemben, az anyagi haszon biztos kiaknázásában rejlik s ha a törlesztés akadályának okául a munkahiányt emlegeti az adós, a nép a végrehajtásban kapja meg a választ. Ezt a jogosságot nem akarjuk kétségbe vonni. De azt szeretnők látni, hogy a vidéki takarékpénztárak, melyeknek legnagyobb részét hazafias intentió teremtette, segítenie a megszorult népen, ne csupán vaskasszájában keresse üdvét, hanem igazi hazafias czéllal segítse is a népet a maga boldogulásához. Ehez neki van a legtöbb eszköze és ereje. A külföldi pénzintézetek vagyona a nép munkaerejében rejlik. Találkozott-e még a vidéken csuk egy vagyonos takarékpénztár is, mely ismerve közgazdasági bajainkat, a parlagon heverő munkaerő fölsegitésére csak egy fillért is áldozott volna, a nép igazi boldogulása czéljából? Pedig ez sokkal több kamatot biztositana neki a váltó prolongálásánál, sőt csakis igy biztosithatná legjobban kölcsönben kint levő tőkéit is. badalmat kérek majdan az ártatlan altató szer árulására! Egy másik ismerősöm cselhez folyamodik, hogy elaludhassék. Ugyanis képzelő tehetségére erőlteti azt a phautastikus gondolatot, hogy Ő most buzafej, mely érni kezd s a szél oly szépen himbálja a rónaságon, mint a hogy ezt a futó gabonán észlelte. Ez a képzelt kéjes ringatás lassankint elzsibbasztja tagjait és czöndeseu elalszik! Talán repül is álmában! Megpróbáltam, hanem hát az én kemény koponyámat nem tudtam ilyen pia fraus-sal tévútra vezetni s mikor himbálni kezdtem a fejemet, hogy az érzéki csalódás teljes legyen, szerencsésen bele is csaptam az ágyderekába! — Nem ajánlható! Emlékszem egy régi professoromra, kinek az a megrögzött szokása volt, — útitársai nem kis bosszúságára — hogy mihelyt kocsin érezte magát, elindulás után 10—15 perez múlva már az igazak álmát aludta. Később, mikor már élemedett korú lett s nem tudott lefekvés után nyomban elaludni, elég volt altatóul kocsit képzelni maga elé kényelmes üléssel és néhány másodpercz múlva már mélyen aludt. — Tessék megpróbálni, nálam nem sikerült. Fiatalabb koromban nekem is volt methodusom, mert bizony velem is megesett, mint sok ezer mással, hogy néha hónapokon át nem tudtam vergődés nélkül elaludni. Egyszer tehát kínomban neki fogtam elmondani az egyszeregyet. Nem használt, pedig Jókai is ajánlja valahol ezt az altatót. Módosítottam tehát rajta oly formán, hogy csak ennyit ismételtem belőle gyors egymásután-