Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-11-18 / 28. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szíiin ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utc?a 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: T'ííp.i, Közép-utcza 91. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyhttér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Tüzesetek a megyében. Pápa, nov, 17. Mintha átok sújtaná vái megyénk szegény lakosait: nem múlik el hét, mely a nagyobb tüzesetek krónikáját ne szaporitaná. A szegény földműves nép betakaritja fáradtsággal szerzett gabonáját és megelégedéssel néz a dermesztő tél elé, mert megnyugtatja ama tudat, hogy van kenyere, melyből ha nem is lukullusi módon, de szerényen megélhet, nem kell keservesen átkoplalnia a telet. De a tél dermesztő lehelete meghozta magával a pusztitó tilzet. Gyermekek gondatlanságából, könnyelmű emberek vigyázatlanságából naponkint fordulnak elő kisebb-nagyobb tüzesetek vármegyénk területén. Alig enyhité gyors segélyével némileg Pápaváros polgársága is a szomszéd Magyar-Grencs lakosait, már is egy másik szomszéd község, MagyarPolány esett nagyrészt a lángpallos martalékává. Szomorú jelenségek ezek, melyek gondolkodóba ejtik az intéző köröket. És méltán. Mert küszöbön a tél dermesztő fagyával, itt az éhség kétségbeejtő apathiájávaL És a tönkrement nép, a takarmányában, gabonájában mindenét vesztett falusi gazda ott áll könyörtelenül, elhagyatva a kétségbeesés örvénye szélén, veszteségét nem tudja kárpótolni eléggé a jószívű emberbarátok könyöradománya, a szenvedők könnyeit nem képes ietörleni a jószivüek igyekezete. Vármegyénk területén fellépett gyakori tüzesetek hathatós sürgetői a megyei tűzrendészet életbeléptetésének. Nem szabad sokáig várnunk a reform életbeléptetésével. Mert belátta a kormány is a tűzrendészet életbeléptetésének szükségességét. Vármegyénk törvényhatóságának mielőbb keresztül kell vinni a szervezést. Mert ha az esak Írással, szokásos lassú appaiátussal történik, nem lesz olyan áldásthozó. A gyakori megyei tüzesetek intő példája segédkezet fog nyújtani a kormányrendelet gyors véghezvitelénél, mert a községek lakosai okulnak a szomszédok tönkrej utasát* s nem gördítenek akadályokat a kivitel elé. * A megye alispánja bekérte már a deczemberi törvényhatósági gyűlésre a járások főszolgabiráinak jelentését s azok f. hó 15-én már be is terjesztettek. Fontos tárgya lesz ez a deczemberi megyegyülésnek; e tárgy okvetlenül megkívánja, hogy a községek megyebizottsági tagjai minél számosabban jelenjenek meg és nyújtsanak segédkezet a szabályrendeletek megalkotásában. Mert igy lehet az teljes és méltányos. Mindenki ismeri saját községének viszonyait, vesse e tekintetben szavát a közgyűlés mérlegére s nyugodtak lehetnek a vármegye lakosai, hogy nem kivihetetlen dolgokat fog előszabni a tűzrendészet megyei életbeléptetése. Amilyen gyors kivitelt igényel a szabályrendelet s ezzel együtt a kormány rendeletének életbeléptetése, ép olyan megfontolás tárgyát kell, hogy képezzék ama módozatok, melyek segítségével a rendeletek könnyű szerrel véghezvihetők. Hogy miképen lehet az üdvös eszmét testté alkotni, arról szóljon az alábbi czikk, mi ezúttal csak a kivitel sürgősségét tartottuk szükségesnek fölemlíteni. * Tüzreiidészetiiiik. Igénytelen nézetem szerint kannak vita • tása, liogy a kormány a tűzrendészet alaptevő reformját miért nem reudezte törvényhozási uton, akadémikus értékű. „PAPAI HÍR LAP" T ARCZAJA, Őszi dal. Őszi, csendes este Rezg a falevél, Apró fény bogárka Csendben útra kél. Csillag ég a menyben, Fénye rám ragyog, S felsóhajt a lelkem: Árva mért vagyok ?! . . . Hull az akácz lombja És a lombokon Elhagyott madárka Zeng az alkonyon. Szomorú danája Úgy fáj, úgy zokog . . . Annyi boldog közt én Árva mért vagyok ?! . . t Száll az őszi harmat Halkan, csendesen. Hattyú sir a légben Oly keservesen! Daru, fecske, gólya Messze útba fog . . . Elhagyatva, árván Itt csak én vagyok ! .. Sárga lomb a földön S hervadó virág És a messze tájon Reng a pusztaság. Túl a láthatáron Egy-egy f ény lobog, Pásztorok világa . . . Árva mért vagyok ? ! Csendes estnek árnya Csendes éjre váll. Felleg ül az égre, Bús, mint a halál. Nézem, egyre nézem, S a sziv feldobog : Ó, hisz ott a sirbaa Mind oly boldogok I Csendes ősz világa Mire télre váll, Az idő viharja Uj sirra talál . .. S mig e sir fölött a Szélvész elrobog, Nyugszom ott a mélyben S árva nein vagyok ! Magyar Gyula. Adjatok bort. .. Adjatok bort, jó baratim töltsetek! Mámor köde a fejem hadd töltse meg: Hogy feledjem a jelent, mely mostoha, S a jövőt, meiy boldog nem lesz tán soha. Adjatok bort 1 emlékét hadd űzze el, Akiért fáj, akiért ég e kebel. Aki miatt nappal ébren álmadom, S éjszakánként álmatlanság átka nyom. Bú: betegség; orvosságot rá bor ád, Szerte űzi lelket tépő táborát. Bort iszom hát: bánatomnak éjjelét, Mely fejembe száll, a mámor űzze szétl Ugy is, ugy is azt beszélik felőlem, Hogy már józan soha sem lesz belőlem. — Húzd rá czigáuy! hosszú még az éjszaka: Hadd legyen hát a világnak igazai Medgy&szay Vincze. Rejtélyes történet. (Egy vizsgáló biró elbeszélése.) — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Tábory Róbert. Mikor még fiatai hivatalnok voltam, akkor történt ez az eset, mely szülővárosomat a legnagyobb izgalomba ejtette. Egy gazdag gyárosnak egyetlen leánya fél év előtt férjhez ment egy katonatiszthez, akit rendkívüli, habár kissé nőies szépsége miatt nem is neveztek másként, mint „az egyenruhás Apolló'-nak. A leány nem volt szép, de nagyon gazdag; a tiszt pedig nyakig úszott adósságban s már szó volt róla, hogy kénytelen lesz kilépni a szolgálatból, ha nem rendezi valahogy ügyeit. A rendezés legjobb Mai számunk 8 oldalra terjed.
