Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-18 / 28. szám

A viszonyok egymástól elütő természete és az a sokféle kaptafa, melyre nálunk a tűzrendészet szervezését vidékszerte majd rá kell húzni, egy egységes szellemű anyagi törvény meghozatalát nagyon megnehezítették, sikerét a kivitelben talán sok helyütt kétségessé tették volna. A tűzrendészet, mint a közigazgatásnak egyik lényeges alkatrésze, ép ugy az exigentiák tudománya, mint a közigazgatásnak bármely ága, s mint teljességében az egész közkormányzat. A tudósok majd kisütik, hogy mennyivel czélszerübb lett volna a tűzrendészetet nem kormányrendelet, hanem legislativ uton rendezni. Én a kormányrendelet gyakorlati értékét mérlegelem és örülök rajta, hogy valahára meg van az alap, melyre Magyarországon a kötelező tűzvédelmet talpra lehet állítani, és hogy meg van valahára a mód ország- és vidékszerte, építkezés tekintetében a jelenleg divó szabadosság helyett, az észszerűen korlátozott építkezési rendszert meghonosítani. Lehet, hogy — mint sok másban - ebben is csalódom. Lehet, hogy ezen üdvös irányú rendelet, mint ama közhasznú rendeletek garmadája, melyek II. József császár óta az udvari kauczellária és a helytartótanács utján a múltban kibocsáttattak, valamint a törvényhatóságok megszámlálhatatlan statútumainak nagy része, csak a türelmes papírra pazarolt nyomdafesték értékével fog bírni; de elvégre is, az ember késő vénségeig is szereti a jobbat hinni, s igy az én közigazgatási ideálizmusom mécséből sem fogyott ki még a remény olajcsöppje, hogy a kormány szóban forgó rendeletének végrehajtásától több jót ne várjak, mint a mennyit a tűzvédelem terén eddigelé tapasztalt hanyagság és nem ritkán bűnös mulasztás, a nemzeti közvagyonnal szemben okozott. Jól mondja a tüzrendészeti kormányrendelet kibocsátása tárgyában szétküldött belügyminiszteri kormányrendelet, hogy „ha a legüdvösebb kormányrendeletektől általában csak akkor várható igazi eredmény, ha azok végrehajtásához az arra hivatottak jóakarattal és a kellő ügybuzgalommal járulnak, ugy jelen szabályrendelet is csak akkor teremti meg a várt eredményt, ha a törvényhatóságok és közegeik hiven megteszik előirt kötelességeiket." módjának a gazdag házasságot tartotta; de azért mégis lemondott rangjáról, mert az adott viszonyok közt tűrhetetlennek találta a szolgálatot. A nő imádta férjét. Sohasem láttam még ilyen szenvedélyt. Nem tudott nélküle lenni egy perezre sem és féltékenysége nem ismert határt. Fájdalom, volt is rá oka! Kálmán Béla, igy hivták a férjet, hozzá volt szokva a könynyü diadalokhoz és a házassága által nyert vagyonban csak eszközt látott arra, hogy még jobban kielégítse könynyelmü vágyait. Egy este nagy botrány történt a városi sétányon. Kálmánué megtudta, hogy férjének légyottja van egy színésznővel és megleste a szerelmes párt. Határt nem ismerő féltékenységében megrohanta őket s a színésznő még napokig viselte arczán a korbácsütések nyomát, melyekkel az indulatos asszony őt megbélyegezte. Másnap reggel hire járt, hogy Kálmán nyomtalanul eltűnt. Természetesnek találta mindenki, hogy ily botrány után egy ideig kerüli a nyilvánosságot és visszavonul valamely távolabb eső vidékre. Azt is megértette mindenki, hogy neje nem ment el vele; mert ilyen eset után, a közfelfogás szerint, jobb, ha a házas felek egy ideig elválva élnek. Éppen egy fél évvel Kálmán eltűnése után, névtelen levelet kaptam, melyben arra figyelmeztettek, hogy Kálmán Bélát azon végzetes légyott éjjelén saját neje ölte meg. Mikor a férj késő éjjel hazajött, neje rálesett A közigazgatási ügykör során tehát első sorban a törvényhatósági közegek jóakaratú buzgalmától lesz függővé téve a tűzrendészet uj korszakának feltámadása. De nem gyöngébb igazságnak tartom azt is, hogy maga az intézmény fiatal hajtásai csak azon esetben fognak magában a népben — tehát abban a földben, melybe tulajdonkép száuvák — gyökeret verni, ha a községjegyzoi kar a maga egyetemében lesz e hajtások gondos ápolójává. Mert hiszen decretálni, elrendelni, megparancsolni nagyon sokat lehet, de helyesen és czélszerüen életre hívni, ápolni és fejleszteni csak azt lehet, amit a végrehajtás legelső fokozatában azok, kikre a végrehajtás fontos ténye bizva van, szeretettel és odaadással fölkarolnak. Erősen bizom abban, hogy Magyarország községjegyzői kara ezen a téren is, hivatása tudatában, hű és kitartó segédkezet fog nyújtani ahhoz, hogy a tűzrendészet községszerte biztos fejlődésnek induljon. Tagadhatatlan, hogy az uj rendezkedés terhekkel fog járni. Bizvást számithatunk a szűkkeblűség és a szegénységgel járó „non possumus" által támasztott akadályokra is, de mindezekkel Jszáraot kell vetni a reformok minden terén, anélkül, hogy azok legyőzésétől visszariadjunk. Ha valahol üdvösen alkalmazható az ösmeretes elv : „a czél szentesíti az eszközöket", a tűzvédelem terén valóban még a kényszereszközök is szentesitik azt a nagy czélt: a közvagyon biztosítását, védelmét. Áttérve a jelen czikksorozat tárgyát képező kormányrendeletre, sarkpontjául tekintem azon elvnek kimondását, hogy: „minden községnek tűzoltóságot kell szervezni"; s továbbá: a törvényhatóság utján, .minden kis-és nagyközség részére megfelelő építkezési szabályrendelet alkotandó'. A két sarkelvek keresztülvitelében gyökerez a tűzvédelem összes reformja, egész jövője. . t A mi a tűzoltóság szervezésének módját illeti, a kormányrendelet háromfélét sorol elo. A rendszeres, szakszerű díjazott tűzoltóságot. Az önkéntes tűzoltóságot. A községi köteles tűzoltóságot. A dolog természetéből foly, hogy dijahálószobájában és revolverrel agyonlőtte. A holttestet egy régi cseléd segítségével ásta el a ház melletti nagy kertben. Csepp hitelt sem adtam ugyan a névtelen feljelentőnek, de azért kötelességem volt a dolognak utánna járni. A legnagyobb titokban kutatni kezdtem s mindjárt az első lépések után megdöbbentő adatok birtokába jutottam. A portás, akit egy megbízott emberem borozás közben kihallgatott, az emiitett éjszakán csakugyan hallott két lövést és nyomban rá fájdalmas följajdulást. A szobaleány, akit én magam hallgattam ki, bevallotta, hogy másnap reggel, mikor a hálószobába jött, vérfoltokat talált a szoba padlóján. Hasonló adatokkal szolgált a kertész is, aki másnap reggel a kerti pázsitot összegázolva és több helyen vérfoltokkal tarkítva találta. Ezek után, bármilyen kellemetlenül érintett is a dolog, nem halaszthattain tovább a hivatalos eljárást. Kálmánnét még az nap elfogattam s nyomban megiudittattam ellene a vizsgálatot. A vizsgálóbíró előtt azt a meglepő vallomást tette, hogy a nevezett éjjelen csakugyan kétszer lőtt férjére, meg is sebesítette. De a seb könnyű volt és Kálmán nyomban bucsu nélkül hagyta el a házat, ahová többé vissza sem tért. Életjelt nem adott magáról s igy nem tudja, hol tartózkodik s mi lett belőle? Átkutattam az egész kertet, de a holttestnek nem akadtam nyomára. Fél év óta különben a tettesnek bő alkalma lehetett a zott tűzoltóságot csak nagyon vagyonos községek és a városok fognak tarthatni. A kis- és nagyközségekre nézve csak az önkéntes és kötelező tűzoltóság szervezése marad. Sajnos, hogy a kormányrendelet a községi önkéntes tűzoltóság szervezését illetőleg, ismét csak két téuyezővel számol: a törvényhatósággal és főszolgabirákkal. A községi jegyző számára ott, a hol a kormány rendeletének végrehajtását könyitendő: magasztos feladatuak minősíti azt, hogy az önkéntes tűzvédelem intézményo — ahol csak lehetséges — létesüljön, mondom, ott nincs a községi jegyző számára egy buzdító szava S3m. Szomorú bizonyságot tesz ez arról, milyen kevéssé ösmerik fönt, a közélet számottevő elemeit lent. E szavakat nem a jegyzői kar mellőzése miatt érzett keserűség mondatja velem. Nem. Nekem a józan ész diktálja azt: hogy mikor arról van szó, hogy valamely községben társadalmi uton — mert csak ez képzelhető — önkéntes tűzoltóság szerveztessék, akkor legalább harmadsorban ahhoz a községi jegyőhöz is kell egy buzdító szót iutéznem, aki a közlakosságra, állása természeténél fogva kell, hogy szellemi és erkölc.-d befolyással birjon, mert hiszen ha ezt föl nem tételeznék róla, vájjon mi a szösz készteti az illető köröket arra, hogy - - például követválasztások alkalmával — olyau szerfölött alkalmatos médiumnak tartsák? Legyenek meggyőződve mindazok, kik a községekben valami üdvös dolgot óhajtanak kivinni, hogy nem cselekednének rosszul, ha ilyen esetben a községi jegyző hazafias buzgalmára is appellálnának. Szerencsére a községjegyzői-kar jobbjai tudni fogják kötelességüket buzdítás nélkül is s ahol lehet, bizonyára meg fogják az . önkéntes tűzoltóságot alakítani. De én — lehet, hogy tévedek — az önkéntes tűzoltóságok szervezésétől nem sokat várok, mert való ugyan, hogy az ember azt telje-úti legszívesebben, amire önkényt vállalkozik, de legpontosabban azt teszi meg, amit muszáj. Ezt a „muszáj "-t, ezt tartom én a legnagyobb urnák, s azért azt hiszem, hogy a köteles tűzoltóság szervezése lesz a legsikeresebb intézkedés, kivált ha mindenütt bizonyos holttestet eltávolítani s igy erre a körülmény re nem fektettem nagy súlyt. Az egybehangzó tanúvallomások és saját vallomása alapján (t. i. hogy kétszer lőtt férjére), a bíróságok Kálmánnét gyilkosság miatt tiz évi fegyházra ítélték. Akkor még nem keresték annyira, hogy meg legyen a holttest is. Soha sem felejtem el azt a szemrehányó tekintetet, melyet a boldogtalan nő az Ítélet kihirdetése után rám vetett. Oly keserű vád völt ebben, hogy önkénytelenül feltettem magamban a kérdést: Nem volt-e ez egyszer vak az igazság? Zivataros őszi est volt, mikor három hónappal később egy kisebb erdélyi helységbe érkeztem. Egy barátom lakodalmára mentem, akihez a legmélyebb rokonszenv fűzött. Több év óta nem láttuk egymást, de azért folyton levelezésben állottunk. A vendéglő, ahova szálltam, valóságos „elátkozott csárda" volt. Ami kényelemben hiányzott belőle, azt minden rend és tisztaság teljes hiányával iparkodott pótolni. Nem is volt vendége kívülem, ha csak azt a lézengő vándorszinész-csapatot nem veszem annak, mely már három hét óta készülődött odább, de nem mehetett a sok adósság miatt. Nagyon fáradt voltam s nyomban szobát nyittattam. Miután azt hajdúmmal némileg rendbe hozattam, lefeküdtem s nem telett bele öt perez, már is mélyen aludtam. Nem tudom meddig tartott álmom, de egyszerre osak valami hangos szóváltás ébresz-