Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

Megszökött rablógyilkos. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, nov. 7. A szökés. Csak Hoszter Fülöp megszökésekor volt oly izgalomban Veszprém, mint most legutóbb K r aj c z á r Csibók, alias Kaival v Basum, a marczaltői ötszörös rabiógyiikosság főczinkosa kalandos természeté.' követve, megszökött a veszprémi vár-fogságból, hogy az örökös rabságot felcserélje örökös bujdosással, alattomos szabadsággal. Ez a Krajczár Csibók valóságos réme a czigánytipusnak. Beesett szemeiből kirí a gazember, tömött, egészen összenőtt szemöldöke és ránczos homloka ijesztő jelenséggé teszik a különben 22 esztendős ezigányt, aki a gyilkossági ügyben tartott végtárgyalás alkalmával konok tagadásával vonta magára a ügyeimet. Megtagadta a szembesítés alkalmával apját, aki viszont nem akart liara ismerni, csakhogy egymásnak enyhítésére lehessenek. Azért a birósag elitélte kötél általi halálra, még pedig ugy, hogy mint leg konokabb gonosztevőn a halálitelet utoljára, a három inasik kivégzése utan legyen rajta véghezvive. Azonban a két felsőbíróság mindeniket a halai alól — miként irtuk, lelmentette és örökös börtönre ítélte. Krajczár Csibók, ki előtt még az ítéletet nem olvasták föl, sokszor panaszkodott az őrnek, hogy rossz álmok gyötrik, fél, hogy felakasztják. Az Őr ijesztegette. Ezzel a gonosztevőt arra vitte, hogy szökési tervet készítsen, amiben Bél János, „intelligens* megrögzött gazember, czellabeli lakótársa szívesen nyújtott neki segédkezet. Bél János nyúlánk fiatalember, a 80-as évek felé. Rejtelmes egyéniség, vinkovczei (Szlavónia) születésűnek adta ki magát, de a bíróság illetőségi helyét, születési idejét megállapítani nem tudta határozottan, mivel bediktált neve sem valódi. Bél Jánost a tavaszozal HolfmanMór vásártéri vasárus üzletében fogta meg az éjjeli Őrség, midőn oda betört. A betörésen ért rabló, kit Richter Kati kéteshirü no talált rabláson, másszori kihallgatása alkalmával mindent tagadott, s bár a boltban fogták meg, azt is eltagadta és azzal vedekezett, hogy részeg volt s szivart akart ott venni. A bíróság 4 évi börtönre Ítélte s most ügye feliebezés alatt állt. Ezzel és Gáncs István, 6í> éves 10 évre itélt rablógyilkossal volt egy czellában Krajczár Csibók. Gáncs figyelmeztette áz őrtálló felügyelőt, hogy két társa elszökött. Krajczár Csibuk séta aJkalmá\al egy darab vas-abroncsot talált s magához vette, Bél János pedig egy kés birtokába jutott és ezzel feszítették ki a keresztvasakat a félméternyi czellaablakból, mely Ruttner Sándor lakására néz s a hosszu-utczába nyílik. Míg a börtönőr az ajtót őrizte, a két rab kiszedte a bástyára nyíló ablak keresztvasait, melyek alig másfél czentiméternyire voltak beékelve a:'- öles vastagságú íalba. A keresztvasakat behúzták a czellába, aztán széthasogattak egy szalmazsákot, két pokróczot, meg két lepedőt s a foszlányokból kötelet csavartak. A kötél végét ráerősítették az ablak alátolt vaságyra s mezítláb ereszkedtek le egymásután a hét öles mélységbe. Egyikök alatt el is szakadt a kötél, még pedig ötödfél méternyi magasságban, a honnan ugy kellett lezuhannia a bástya aljába. Az ablak alatt vérnyomok mutatták, hogy esés közben meg is sebesült. A szökevények Ruttner kereskedő fáskertjébe bocsátkoztak le s onnan a kerítésen át jutottak tovább. A föllármázott őrség nyomban üldözőbe vette őket. Lámpásokkal indultak utánuk, segítségül kérve néhány csendőrt is. Elfogat ás. Krajczár Csibók nem soká élvezhette a tiltott szabadságot. Kedden délelőtt elfogták. Drabik Károly, az öskíii körjegyző a péthi erdőség mellett látta meg a rabszökevényt, s tőbbedmagával utána rohanva bekerítette és elfogta. Krajczár különben is képtelen volt menekülni, mert az egyik lába kificzamodott - tehát Ő alatta szakadt el meneküléskor a kötél — s azonfelül a hétfői rideg éjszakán, mind a két lába cl is fagyott. Krajczár azt vallja, hogy az éjét a közeli bánfai erdőben, tüz mellett töltötte, s állítása szerint szökevény társa: Bél János ugyanazon erdőben bujdosik. Bélt kedden délelőtt 10 órakor a Várpalota mellett lévő kallónál látták. Bement egy vasúti Őrházba és az őrtől kenyeret kért. Ez rögtön észrevette, hogy rabszökevénynyel van dolga, mert az ing és gatya alatt megpillantott! a szürke darócz rabruhát. Bél azt mondta, hogy vándorló mészáros legény s útközben elálmosodván, alvás közbea ellopták a ruháját s czipőjét. Az őr nem merte bántani s Bél eltávozott. Mindkét lába el \olt fairyva, s alig birt czammogni. Délelőtt 11 órakor, ugyanaz a Drabik Károly öskíii jegyző, aki Krnjczárt elfogta, találkozott vele a szántáson s szintén észrevette rajta a rabruhát. Megakarta ragadni, de a kétségbeesett ember elfagvott lábaival futásnak ersdt s bár többször felbukott, sikerült elérnie az erdőt és abban eltűnt Veszprémben az a meggyőződés, hogy a rejtélyes ember, akinek sem nevét, sem múltját, sem eredetét kipuhatolni nem lehetett, nem a veszprémi betörésért reá rótt 4 esztendei börtön elől menekült, hanem valami őt terhelő nagyobb szabású bűntény felfedezésétől való félelmébeu. A második. A rablógyilkossal egyidejűleg megszökött Bél János sem sokáig élvezhette a szabadságot s azt a rövid időt is örökre megfogja emlegetni. A székesfej érvári rendőrség csütörtök délután fogta el Bél Jánost. A csendőrség táviratilag értesítette az ottani rendőrséget, miszerint valószínűleg ott tartózkodik a szökevény, mert többek állítása szerint arra vette útját. Nevezett nap délutánján a seregélyesi csősz megpillantott az ut mellett egy rabruhába öltözött embert, aki a kukoricza közt bujkált s mikor hozzá szaladt, térden állva kérte, hogy eressze tovább, mert ő igaz uton szabadult ki a. börtönből. A csősz nem hitt neki, hanem elkísérte a kapitánysághoz. A fogoly már útközben megvallotta, hogy ő az a Bél János, ki a veszprémi börtönből megszökött. Seidel kapitányt pedig kérve-kérte a szökevény, hogy adasson neki ennivalót, mert már napok óta nem evett egy falalatot sem. Adtak is neki kenyeret, de nem tudta megenni. Egészen össze van törve s Jába elfagyott. A rendőrség átadta a rabot a királyi ügyészségnek, mely elszállíttatta Veszprémbe. A vármegye intézkedése. Krajczár Csibók szökése dolgot adott a megyei tiszUiselőségnek is. A vármegye, mely a törvényszékkel az utóbbi időbeu nem a legjobb lábon áll, erős hangon adott kifejezést a botrányos könyuyelműség fölötti sajnálkozásának. Veszprémmugve közigazgatási bizottságának Eszterházy Móricz gróf elnöklete alatt tartott november havi ülésében a kir. ügyész havi jelentése után. Fény v ess y Ferencz orsz. képviselő bizottsági tag felhívta a bizottság figyelmét arra a szégyenteljes hírre, mely újból a veszprémi börtönről szól. Élesen kel ki az ellen, hogy a kir. ügyész még csak arra sem tartja a közigazgatási bizottságot érdemesnek, hogy a legújabb botrányos rabszökést bejelentette volna. Pongrácz kir. ügyész elmondja a két rab szökését s bejelenti, hogy azonnal felirt a miniszterhez s igy a bizottságot nem tartotta szükségesnek külön is értesíteni. Pa ál Denes kir. főmérnök a veszprémi börtönt, melyet a kir. ügyész felhívására megvizsgált, teljesen megbízhat1 a n n a k tartja, Az ablak-vasak nem is a falba vaunak erősítve, hanem csak az ablak fapárkányába. Meggyőződése, hogy ha a most b e n t lévő rab o.k ezt tudná k, minden erőfeszítés nélkül mind elszökhetnének! Szabó Imre Fenyvessy indítványa mellett szólal fel ós ajánlja a kir. ügyésznek, hogy addig, míg a kormány nem intézkedik, vétesse el a raboktól a lepedőket, mert csaki* ezek felhasználásával lehet a magas börtönből megszökni. Ezután elhatározták, hogy sürgős feliratot intéznek a kormányhoz, a fogházban uralkodó botrányos állapotok megszüntetése végeit. A szökés hire Pápán. A hir, hogy annak a véres drámának, mely egy éve Pápához közel lejátszódott, melynek öt pápai iparos esett áldozatául részint életével, részint egészségével, fŐ hőse a veszprémi börtönből megszökött, kedden délután érkezett Pápára csendőrséghez intézett hivatalos tudósítás utján. Ezek titkolták s csak lassan szivárgott ki a rémes hir. De midőn azt Boliu Gyu-la földbirtokos is megerősítette, villám gyorsasággal terjedt el városszél te s a fővárosi hírlapok megérkezésekor már kávéházakban és korcsmákban rég utolsó részleteiben is megbeszélték a szökést, persze csak amúgy találomra. A szerencsétlen Holy László özvegyét, kinek a végtárgyalás alkalmával elég alkalma volt szeintől-szembe láthatni a vakmerő gyilkost, borzalom fogta el s önkéntelenül az a kérdés jött ajkára : — Miért nem Ítélték őket akasztófára!? Sziuliáz. Színtársulatunk, miként a falragaszokon is jelzik, hétfőn \esz bucsut városunktól. Az irántuk tanúsított közöny nem törött meg pápai működésűk utolsó hetében sem. Nem vihetik magukkal a szeretet jó emlékét s azért ők mégis panasz nélkül távoznak, magukba rejtett fájdalommal. Kisérje fáradalmas utaikou a czéda Istenasszony szelleme, ki nem engedi soha elveszni a nemzet napszámosait s a legnagyobb nyomor között is erőt ad nekik egy ujabb küzdelemhez. * A hét repertoirjában vasárnap „Angyal Bandi" népszínmű jött sziure elég tűrhető előadással. Tarján Erzsébet mai szerepében is (Orbainé) feutartotta a pápai közönség előtt szerzett renoméját, Siménfalvy jól oldotta meg Audor szerepét — a drámai jeleneteket szépen emelte érvényre, elég hévvel szavalt, de gyakran vontatott, majd a moudatok végén énekszerüségbe esett. Ligeti Vilma (Sári) takaros korcsmárosné volt; Kuuhegyinének is volt ma egy kis rövid szerepe, melyben örömmel láttuk, hogy lesz belőle színésznő. Csak több bátorság a színpadon, biztosság a deszkán. Szokjék le arról, hogy beszédje alatt ne menjen folyton hátrafelé, mint ma is. Csinos jelenség volt. Lengyel (Palatinszky) kellemes énekével (Is . . is . . . is . . .) a kevés számú közöuség meleg rokonszenvét nyerte ki és zajos tapsokat kapott. A segédszereplők is többé-kevésbé jók voltak, de némelyik ismét a szerep nemtudás hibájába esett. Kedden élvezetes este volt. „Egy k at o u a t ö r té ne te " szinmű adatott hatással, egybevágó előadással és dicséretes rendezéssel, de borzasztó súgással, ugy hogy én, ki a második sorbau öltem, kétszer is elmondtam volna a sugó után, míg a szereplőt hallottam. Az est fénypontja Szathmáry (Recó János) volt. Igazi érzéssel játszott, s drámai jeleneteiben könyeket csalt a szemekbe. Egy já-