Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

Megszökött rablógyilkos. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, nov. 7. A szökés. Csak Hoszter Fülöp megszökésekor volt oly izgalomban Veszprém, mint most legutóbb K r aj c z á r Csibók, alias Kaival v Basum, a marczaltői ötszörös rabiógyiikosság főczinkosa kalandos természeté.' követve, meg­szökött a veszprémi vár-fogságból, hogy az örökös rabságot felcserélje örökös bujdosás­sal, alattomos szabadsággal. Ez a Krajczár Csibók valóságos réme a czigánytipusnak. Beesett szemeiből kirí a gaz­ember, tömött, egészen összenőtt szemöldöke és ránczos homloka ijesztő jelenséggé teszik a különben 22 esztendős ezigányt, aki a gyil­kossági ügyben tartott végtárgyalás alkalmá­val konok tagadásával vonta magára a ügyei­met. Megtagadta a szembesítés alkalmával apját, aki viszont nem akart liara ismerni, csakhogy egymásnak enyhítésére lehessenek. Azért a birósag elitélte kötél általi halálra, még pedig ugy, hogy mint leg konokabb go­nosztevőn a halálitelet utoljára, a három inasik kivégzése utan legyen rajta véghezvive. Azonban a két felsőbíróság mindeniket a ha­lai alól — miként irtuk, lelmentette és örö­kös börtönre ítélte. Krajczár Csibók, ki előtt még az ítéle­tet nem olvasták föl, sokszor panaszkodott az őrnek, hogy rossz álmok gyötrik, fél, hogy felakasztják. Az Őr ijesztegette. Ezzel a gonosztevőt arra vitte, hogy szökési tervet készítsen, amiben Bél János, „intelligens* megrögzött gazember, czellabeli lakótársa szívesen nyújtott neki segédkezet. Bél János nyúlánk fiatalember, a 80-as évek felé. Rejtelmes egyéniség, vinkovczei (Szlavónia) születésűnek adta ki magát, de a bíróság illetőségi helyét, születési idejét meg­állapítani nem tudta határozottan, mivel be­diktált neve sem valódi. Bél Jánost a tavaszozal HolfmanMór vásártéri vasárus üzletében fogta meg az éj­jeli Őrség, midőn oda betört. A betörésen ért rabló, kit Richter Kati kéteshirü no talált rabláson, másszori kihallgatása alkalmával mindent tagadott, s bár a boltban fogták meg, azt is eltagadta és azzal vedekezett, hogy ré­szeg volt s szivart akart ott venni. A bíróság 4 évi börtönre Ítélte s most ügye feliebezés alatt állt. Ezzel és Gáncs István, 6í> éves 10 évre itélt rablógyilkossal volt egy czellában Krajczár Csibók. Gáncs figyelmeztette áz őrtálló felügye­lőt, hogy két társa elszökött. Krajczár Csibuk séta aJkalmá\al egy darab vas-abroncsot talált s magához vette, Bél János pedig egy kés birtokába jutott és ezzel feszítették ki a keresztvasakat a félmé­ternyi czellaablakból, mely Ruttner Sándor lakására néz s a hosszu-utczába nyílik. Míg a börtönőr az ajtót őrizte, a két rab kiszedte a bástyára nyíló ablak kereszt­vasait, melyek alig másfél czentimé­ternyire voltak beékelve a:'- öles vastagságú íalba. A keresztvasakat behúzták a czellába, aztán széthasogattak egy szalmazsákot, két pokróczot, meg két lepedőt s a foszlányokból kötelet csavartak. A kötél végét ráerősítették az ablak alá­tolt vaságyra s mezítláb ereszkedtek le egy­másután a hét öles mélységbe. Egyikök alatt el is szakadt a kötél, még pedig ötödfél mé­ternyi magasságban, a honnan ugy kellett le­zuhannia a bástya aljába. Az ablak alatt vérnyomok mutatták, hogy esés közben meg is sebesült. A szöke­vények Ruttner kereskedő fáskertjébe bocsát­koztak le s onnan a kerítésen át jutottak to­vább. A föllármázott őrség nyomban üldözőbe vette őket. Lámpásokkal indultak utánuk, segít­ségül kérve néhány csendőrt is. Elfogat ás. Krajczár Csibók nem soká élvezhette a tiltott szabadságot. Kedden délelőtt elfogták. Drabik Károly, az öskíii körjegyző a péthi erdőség mellett látta meg a rabszöke­vényt, s tőbbedmagával utána rohanva bekerí­tette és elfogta. Krajczár különben is képtelen volt menekülni, mert az egyik lába kificza­modott - tehát Ő alatta szakadt el menekü­léskor a kötél — s azonfelül a hétfői rideg éjszakán, mind a két lába cl is fagyott. Krajczár azt vallja, hogy az éjét a közeli bán­fai erdőben, tüz mellett töltötte, s állítása szerint szökevény társa: Bél János ugyanazon erdőben bujdosik. Bélt kedden délelőtt 10 órakor a Várpalota mellett lévő kallónál lát­ták. Bement egy vasúti Őrházba és az őrtől kenyeret kért. Ez rögtön észrevette, hogy rab­szökevénynyel van dolga, mert az ing és ga­tya alatt megpillantott! a szürke darócz rab­ruhát. Bél azt mondta, hogy vándorló mészá­ros legény s útközben elálmosodván, alvás közbea ellopták a ruháját s czipőjét. Az őr nem merte bántani s Bél eltávozott. Mindkét lába el \olt fairyva, s alig birt czammogni. Délelőtt 11 órakor, ugyanaz a Drabik Károly öskíii jegyző, aki Krnjczárt elfogta, találkozott vele a szántáson s szintén észrevette rajta a rabruhát. Megakarta ragadni, de a kétségbe­esett ember elfagvott lábaival futásnak ersdt s bár többször felbukott, sikerült elérnie az erdőt és abban eltűnt Veszprémben az a meggyőződés, hogy a rejtélyes ember, akinek sem nevét, sem múltját, sem eredetét kipuha­tolni nem lehetett, nem a veszprémi betöré­sért reá rótt 4 esztendei börtön elől menekült, hanem valami őt terhelő nagyobb szabású bűntény felfedezésétől való félelmébeu. A második. A rablógyilkossal egyidejűleg megszö­kött Bél János sem sokáig élvezhette a sza­badságot s azt a rövid időt is örökre meg­fogja emlegetni. A székesfej érvári rendőrség csütörtök délután fogta el Bél Jánost. A csendőrség táviratilag értesítette az ottani rendőrséget, miszerint valószínűleg ott tartózkodik a szö­kevény, mert többek állítása szerint arra vet­te útját. Nevezett nap délutánján a seregélyesi csősz megpillantott az ut mellett egy rabru­hába öltözött embert, aki a kukoricza közt bujkált s mikor hozzá szaladt, térden áll­va kérte, hogy eressze tovább, mert ő igaz uton szabadult ki a. börtönből. A csősz nem hitt neki, hanem elkísérte a kapitánysághoz. A fogoly már útközben megvallotta, hogy ő az a Bél János, ki a veszprémi börtönből megszökött. Seidel kapitányt pedig kérve-kérte a szökevény, hogy adasson neki ennivalót, mert már napok óta nem evett egy falalatot sem. Adtak is neki kenyeret, de nem tudta meg­enni. Egészen össze van törve s Jába elfagyott. A rendőrség átadta a rabot a királyi ügyész­ségnek, mely elszállíttatta Veszprémbe. A vármegye intézkedése. Krajczár Csibók szökése dolgot adott a megyei tiszUiselőségnek is. A vármegye, mely a törvényszékkel az utóbbi időbeu nem a legjobb lábon áll, erős hangon adott kifejezést a botrányos könyuyel­műség fölötti sajnálkozásának. Veszprémmugve közigazgatási bizottsá­gának Eszterházy Móricz gróf elnöklete alatt tartott november havi ülésében a kir. ügyész havi jelentése után. Fény v ess y Ferencz orsz. képviselő bizottsági tag felhívta a bizottság figyelmét arra a szégyenteljes hírre, mely újból a vesz­prémi börtönről szól. Élesen kel ki az ellen, hogy a kir. ügyész még csak arra sem tartja a közigazgatási bizottságot érdemesnek, hogy a legújabb botrányos rabszökést bejelentette volna. Pongrácz kir. ügyész elmondja a két rab szökését s bejelenti, hogy azonnal felirt a miniszterhez s igy a bizottságot nem tartotta szükségesnek külön is értesíteni. Pa ál Denes kir. főmérnök a veszprémi börtönt, melyet a kir. ügyész felhívására megvizsgált, teljesen megbízhat­1 a n n a k tartja, Az ablak-vasak nem is a falba vaunak erősítve, hanem csak az ablak fapárkányába. Meggyőződése, hogy ha a most b e n t lévő rab o.k ezt tudná k, minden erőfeszítés nélkül mind elszökhetnének! Szabó Imre Fenyvessy indítványa mel­lett szólal fel ós ajánlja a kir. ügyésznek, hogy addig, míg a kormány nem intézkedik, vétesse el a raboktól a lepedőket, mert csaki* ezek felhasználásával lehet a magas börtönből megszökni. Ezután elhatározták, hogy sürgős fel­iratot intéznek a kormányhoz, a fogházban uralkodó botrányos állapotok megszüntetése végeit. A szökés hire Pápán. A hir, hogy annak a véres drámának, mely egy éve Pápához közel lejátszódott, melynek öt pápai iparos esett áldozatául ré­szint életével, részint egészségével, fŐ hőse a veszprémi börtönből megszökött, kedden dél­után érkezett Pápára csendőrséghez intézett hivatalos tudósítás utján. Ezek titkolták s csak lassan szivárgott ki a rémes hir. De mi­dőn azt Boliu Gyu-la földbirtokos is megerő­sítette, villám gyorsasággal terjedt el város­szél te s a fővárosi hírlapok megérkezésekor már kávéházakban és korcsmákban rég utolsó részleteiben is megbeszélték a szökést, persze csak amúgy találomra. A szerencsétlen Holy László özve­gyét, kinek a végtárgyalás alkalmával elég alkalma volt szeintől-szembe láthatni a vakme­rő gyilkost, borzalom fogta el s önkéntelenül az a kérdés jött ajkára : — Miért nem Ítélték őket akasztófára!? Sziuliáz. Színtársulatunk, miként a falragaszokon is jelzik, hétfőn \esz bucsut városunktól. Az irántuk tanúsított közöny nem törött meg pá­pai működésűk utolsó hetében sem. Nem vi­hetik magukkal a szeretet jó emlékét s azért ők mégis panasz nélkül távoznak, magukba rejtett fájdalommal. Kisérje fáradalmas utaikou a czéda Is­tenasszony szelleme, ki nem engedi soha el­veszni a nemzet napszámosait s a legnagyobb nyomor között is erőt ad nekik egy ujabb küzdelemhez. * A hét repertoirjában vasárnap „Angyal Bandi" népszínmű jött sziure elég tűrhető előadással. Tarján Erzsébet mai szerepében is (Orbainé) feutartotta a pápai közönség előtt szerzett renoméját, Siménfalvy jól oldotta meg Audor szerepét — a drámai jeleneteket szépen emelte érvényre, elég hévvel szavalt, de gyakran vontatott, majd a moudatok vé­gén énekszerüségbe esett. Ligeti Vilma (Sári) takaros korcsmárosné volt; Kuuhegyinének is volt ma egy kis rövid szerepe, melyben örömmel láttuk, hogy lesz belőle színésznő. Csak több bátorság a színpadon, biztosság a deszkán. Szokjék le arról, hogy beszédje alatt ne menjen folyton hátrafelé, mint ma is. Csi­nos jelenség volt. Lengyel (Palatinszky) kelle­mes énekével (Is . . is . . . is . . .) a kevés számú közöuség meleg rokonszenvét nyerte ki és zajos tapsokat kapott. A segédszereplők is többé-kevésbé jók voltak, de némelyik ismét a szerep nemtudás hibájába esett. Kedden élvezetes este volt. „Egy k at o u a t ö r té ne te " szinmű adatott ha­tással, egybevágó előadással és dicséretes rendezéssel, de borzasztó súgással, ugy hogy én, ki a második sorbau öltem, kétszer is el­mondtam volna a sugó után, míg a szereplőt hallottam. Az est fénypontja Szathmáry (Recó János) volt. Igazi érzéssel játszott, s drámai jele­neteiben könyeket csalt a szemekbe. Egy já-

Next

/
Thumbnails
Contents