Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

téka hatása alatt a közönség lélekzetéc is el­fojtotta s még megtapsolni is elfelejtett nyilt jelenetekben, amit azonban bőven kárpótollak felvonások közben. Maszkirozása is élethű \ olt. Völgyiné (Módién) szintén osztozott a sikerben, de nagy kár volt, hogy örökös nátha miatt orgánumát a hevesebb drámai kitöréseknél nem tudta érvényre juttatni. Halmny Őrnél (hercz"gnő) kedvesen játszott. Sz. Koháry Ma­riska és Ligeti Vilma csinos jelenségek voltak s ugyancsak ki voltak téve az aranyifjúság páholyából a távcsöveknek. Tarján Erzsébet nagyou szép sikerrel alakította az apátnőt s megjelenésében is sok méltóság volt. Aszalay­val (Raoul) sehogy sem békült ki a közönség. Nem tudta a szerepét s e miatt rideggé vált. Dobo^ányi ma neki való jó szerepben volt (Samborán őrmester) s csinált is magának közönséget a másnapi jutalomjátékára. Hauem a sugara nagyon rászorult s a szemei min­dig a sugólyukon voltak. Nem kerülte ki figyelmünket a segédszemélyzet sem. Ép azért figyelmeztetjük Zempléui Erzsit, hogy a szo­baleáuy szerepe azzal még nincs ra^oldva, hogy tenyérnyi vastagon keni arczára a besté­ket. A szobacziczus szívességeit elnézzük, (t. i. a színpadon kívüliekét) de a rövid szoknyát, érdekes pördülésekre nem vagyunk kíváncsiak, annál' inkább a hölgyközönség. Szerdán l^bocsányijutalmául „Utolsó zsidó" adatott jó sikerrel, mulattatva a kö­zönséget. A prológ is meglehetős volt, kivált rímeiben. Halmay szavalata jó, gyakran azon­ban gyors. Dobocsányi folytonos derültségben tartotta a közönséget ügyes, de sokszor a tul­ságig vitt járgonjával. Couplettjeit többször is megismételtették. Aszalay (Arnold) ma el> mében volt. Érzéssel játszott és a haldoklási jelenetnél nagy hatást ért el. Szathmáryné ma is kitűnő. Eátkai (Liliomfi) ma megmu­tatta, hogv jó rendező kezei alatt ügyes szí­nész válik belőle. Állása félénk, mint aki elő­ször játszik nagyobb szerepet, de játéka biz­tató és reményekre jogosító. Figyeljen a ren­dezőre és tanuljon. Kadványi szinte jól adta Spürert. Az összjáték nnn^ás volt, miben a rendezőne!: vau eraeme. Mutatóul közlünk egy pár kupiét, mely arról zeng, hogy milyen lesz Pápa száz esz­tendő múlva? Száz esztendő múlva 0, én szép kék egein ! Minden megváltozik, Minden máskép leszen ! Jobb idők járnak, vagy Felful a sors-czápa ! ? Száz esztendő múlva ! . . . Hol lesz akkor Pápa ? ! Utczáiuak k?ve Nem lesz lábat uáü+ó, Mert ánglius jőve, Ki aszfaltot gyártó ! Miként a deszka lesz Sima a tér 's járda! ' (Száz esztendő múlva, De addig rosz, 's árva!) A világítása Lesz még csak a pompás, Mert mindenik házra Jut egy villany-lámpás. Nem lesz több sötétség, De fény ! ah, égi kéj! (Száz esztendő múlva, De addig siri éj !) De hát még a vize Lesz a vizek „fájna" — Pompás lesz az ize s A vizek királya! Mivel artézi-kút • • Hűs nedvét önti le 1 (Száz esztendő múlva,) Ugy-é Herr von Thiie ! ? Csíl törtök az „Egér" adatott kevés számú közönség előtt, másodszor, de az első­nél sokkal rosszabb előadással. Tegnap — Szombaton — Tarján Erzsébet jutalmául jó szereposztással „Csiky Buborékok" vígjátéka adatott, melyben a ju­talmazandó exceliáit, nem különben Szathmáry és neje, Dobocsányi közmegelégedésre játszot­tak. Héifőü utolsó tílőúdasul, a Ligeti nagy­számú sziuész család jutalmául „Apró lejreér­tések" vígjáték kerül színre. A derék tiszte­letre méltó család juta lomjáté kar a felhívjuk a műpártoló közönség szíves figyelmét. Nyilvános köszönet. Alulírott ez utou is őszinte köszönetemet nyilvánítom mindazon tisztelt uraknak és hölgyeknek, kik jutalom­játékomon becses megjelenésükkel megtisztelni kegyeskedtek,, s kiknek maradtam mindenkor hálás emlékezetű tisztelőjük Papán, 1888. november 8. Dobocsányi Gyula, színész. — Tudomásul. Azon kósza hírekkel szemben, mintha éu Völgyi György színtársu­latától szerződés alól felmentettem volna, ki­nyilatkoztatom, hogy szerződés alól fel nem mentettem, mivel ilyennel sem éu, sem a tár­sulat egy tagja sem bírt, hanem igenis ma­gam jo szántából vállam meg a testülettől, mivel nem azon osztályrészbe tettek, mely joggal megillet eadigi működésem és szerep­köröm után. Pápán, 1868. nov. 10. Lázár Kóza Csak azért sem! — Karczolat a kulisszák mögül. — Szathmáry ur nagyon ideges ember, amit ni m is lehet tőié rossz néven venni, mert min­den rendező ideges szokott lenni, már csupa következetességből is. Epén próbát tartott a jutalomjátéka előtt. N m csoda tehát, hogy most még idegesebb volt, mint renaesen. Az üyyelő csengetett. — Kezdjük a próbát — szólt a rendező. — Berni grófnő személyesitője még nincs itt! — jegyzé meg az ügyelő. — El kell érte küldeni. Egyik jiatal kezdő szinész, aki szolgasze­repeket játszik s futarokat személyesít — el­szalad Berni grófnőért, aki még Morpheus karjaiban pihent s álmában Dóczy n Csókájá­ból szavalta a „Csók* definíciót. — /Szathmáry ur tisztelteti, tessék pró­bára jönni. Az álmából felriasztott Berni grófnő pri­madonnái szeszélyességgel vágja vissza : — Nem megyek! Mondja meg, hogy én királynői szerepekre szerződtem, grófnőt nem játszom. Az igaz, hogy kötelezve vagyok sta­tisztálni is, de mindegy, most már azért sem megyek. Álért zavartak fel álmámból. Utheló épen lábaim előtt térdelt és szerelmemért esde­kelt s felköltenek ! Ez mégis borzasztó ! — A futár jelenti a rendezőnek, hogy a grófiénak nem méltóztatik ma játszani. Ő nem kardalnoknő, hogy holmi statisztáló grófnőké' jaiszék. — - Pedig minap is ka r b a n volt ! — jegyzé meg a rendező. * Este megtartatik az előadás, de Berni grófnő csak a szinlapon volt. Személyesitője a közönség köréből nézte az előadást és nem volt megelégedve Ligeti bácsival, aki igen jól mondta el a grófnő szerepét. A kulisszák mögött általános elégületlen­ség; az ügyelőnek háromszor törött el a czeru­zája, olyan erősen irta fel a strajkoló színész­nő nevét A rendező káromkodik, a diszitö dü­hében csendes vidék helyett vihart ábrázoló függönyt bocsát le, a sugó szórakozottságában öt levelet lapozott át s csak később vette észre a hibát s hamar vissza lapozott s újra kez­dett súgni. Ez a deszkákon óriási zavart szült. Ezért is Berni grófné a hibás. — Holnap tőrvényszéket ülünk.' — ki­áltott a rendező. S úgy történt. Másnap reggel az öltöző­ben összeült az egész társulat, hogy Ítéletet hozzon. Szathmáry olvassa a paragrafust: „ Aki a reá szabott s elvállaltkötelezettségnek eleget nem tesz, az egy havi gázsi levonása után, minden végkielégedés nélkül szerződése alól jel­mentendő és megszűnik a társulat tagja lenni. * Altalános helyeslés. A komikus nevet, mert tudja, hogy gá­zsi úgy sincs, a szerelmes hévvel szavalja Eötvös „Búcsú*-ját, az apaszinésn és anya­színésznő egymás vállára borulva zokogja : „eredj, nem ismerlek többé!*, a kar pedig nem mindennapi szép összhangzattal énekli: „ Van szerződés, akár tiz, u Ha rátartás vagyok is Is . . . is . . . is . . ." A ügyelő fekete görögtüzet gyújt, a di­szitö csendes vidéket alkot, Berni grófnő pe­dig gúnyos kaczagással igy kiált a távolból: Csak azért sem ! Óriási tableaux s a függöny legördül. Futonez. mi i íi je ti. — Esküvő. Huszár Adolf dr. tartalékos katona orvos és specziáüs fog­orvos, aki külföldi tanulmány - utjaböi visszatérve, Székesfej érVárott nyitott gyógy­termet, f. lió 20-án vezeti oltárhoz W e 11 n e r Lajos, veszprémi fogorvos leányát Katinka kisasszonyó, hírlapunk szerkesztőjének nővérét. Az ünnepélyes egybekelés d. e. 11 órakor lesz, mely után a menyasszony szüleinek lakásau ebéd következik. — Hivatalos latogatás. L a k y Kristóf dr. cs. kir. kamarás, a veszprémi kir. törvényszék elnöke csütörtök délben Pápára érkezett nivatalos szemléje meg­tartására, mely alkalommal a járásbíróság! ügykezeiest vizsgálta meg. — Fenyvessy Ferencz dr, az ugodi kerület országgyűlési képviselőjének tollából közlünk lapunk mai számában érdeites tanul­mányt a Balaton vidékről. Fenyvessy éles meg­figyeléssel kutatta ama tényezőket, melyek se­gítségével a phylloxera által tönkre tett Ba­latonvidéket uj jövőre lehetne ébreszteni. Jzikkében ismerteti az áldásos, szép vidéket és felnivja a honfiakat a Balaton látogatására. Hogy azt jobban elérje, s a külföld figyelmét is felhívja, czikkét német nyelven irta meg és a „Neues Politisches Volksblatt* vasárnapi számában tette közzé. A lap egyidejűleg közli Fenyvessy Forencz sikerült arczképét is. — Aposíolok oszlasa. Helyesebben apos­tolok távozása. Völgyi György színtársulata bucsut mond városunknak, melynek falai kö­zött Thália papjait és papnőit ugyancsak „ri­deg közöny nyel" pártolták. A színtársulat Pápáról Kis-Czellbe, innen pár előadás után Körmendre távozik. Kunhegyi Miklós tit­kai már napok előtt bérletgyüjtés czéljából nevezett helyeken járt és fáradozásait szép eredmény koronázta. — Kinevezés. A soproni m. kir. péaz­ügyigazgatóság: Varga Ferencz adóhivatali gyakornokjelöltet a pápai királyi adóhivatalhoz díjtalan gyakoruokka nevezte ki. — Eljegyzés. Baumann József Szombat­hely városi pénztáros közelebb váltott jegyet Stinner Soma szapári, veszprémmegyei föld­birtokos műveltleikü, kedves leányával, Irmával. — Felnőttek oktatása. A veszprémi ke­gyesrendiek által télen tartatni szokott felnőt­tek oktatása ma veszi kezdetét, mely alkalom­mal Bolgár Mihály tanár „a régiek ismere­tei a villám, villámlás és dörgésről" czimmel tart kísérletekkel egybekötött előadást. — Kí­váncsiak vagyunk, hogy lapunk czikke, mely Pápán hasonló előadások tartására szélit fel, nem lesz-e a pusztába kiáltónak elhangzott szava ? — Oltárhozvezetós. Hirschler József gyorvá'-osi segédmérnök, tartalékos honvéd hadnagy, városunkban is előnyösen ismert

Next

/
Thumbnails
Contents