Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

külön postaépületet építene — egy a kor követelményeinek megfelelőt — még az is kifizetné magát 10—15 év alatt egészen, s egy ily épületnek már ma szükségét érezzük, mert daczára, liogy városunk nem esik a világforgalom útjába s bogy nem a vasnti csomó- vagy elágazási-pont — postaforgalma évről-évre mégis tetemesen emelkedik. Ha tehát a postaigazgatóság, gazdálkodási szempontból a város közönségének jogos kívánságát nem hallgatná meg, s a fiók-posta felállítását nem rendelné el, hasson oda a városi tanács, hogy a távol eső posta-hivatal a város központjába hozassék. Erre nem lehet kitérő válasza sem a kormánynak, sem a postaigazgatóságnak. Mindenesetre a város sem cselekednék megrovandó dolgot, ha maga épitene egy alkalmas helyiséget valahol a belvárosban. Tizenöt ezer forintért meg lehet ezt csinálni és évi 1000 frt bér mellett 15 év alatt — tekintve, hogy a ház 10 évig adómestes is — kifizetné a befektetést és a város tulajdonába azután évenkint ezer pengőt jövödelmező ház menne át. Mi, ismerve Baross miniszter gazdálkodását, előrelátásból lépünk fel ez inditványnyal, melynek kivitele még azon esetben is kivánatos lenne, ha a kérelmezett fiókposta éietbeléptetését a miniszter, illetve a posta-igazgatóság elrendelné. pellatióm alkalmával jeleztem, törvényjavaslatot szándékozván a képviselőház elé terjeszteni, az e tárgyra vonatkozólag már birtokomban lévő anyag kiegészítése végett azon kérelmet intézem ezen lapok tisztelt olvasóihoz, szíveskedjenek mindazon adatokat, melyekből az értékpapírok adásvevése körüli visszásságok vagy esetleg a közönség megkárosítását involváló eljárás kimutathatók, lehetőleg hiteles alakban, felhasználás végoit, hozzám juttatni. Dr. Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő, Budapest, zöldfa-utcza 40. sz. — Felhívás! A sorsjegyeknek és egyéb értékpapíroknak részletekre való eladásánál mutatkozó visszásságok megszüntetése czéljából, miként az országgyűlés mult ülésszakában e tárgyban tett interA Balatonvidék jövője. — A „Pápai Hírlap" eredeti közleménye — Irta: Dr. FENYVESSY FERENCZ. Budapest, november 5. Csodálatos, bogy mi, ámbár közel a fővároshoz, alig száz kilométernyire, egy oly ritkaságot, mint n Balatont, Közép-Európának legnagyobb tavát, bájos vidékével birjuk, ez máig nem ismeretesebb hazánk bár legtávolabb eső vidékénél. — Az ország fővárosának csaknem egy félmilliónyi lakosa közt, alig van néhány ezer, ki e vidéket járta, és még kevesebb olyan, ki ott tartózkodott volna. És a nyaralók mily imposáns sora támadhatna ott a főváros részére, ha akadna egy vállalkozó, ki az eszmét felfogni, felkarolni, érvényesiteni, értékesíteni tudná! Igaz ugyan, hogy a commuuicatió egyoldalúsága és azon körülmény, hogy a vasút csak a vidék egyik és nem épen legkedvezőbb oldalán közlekedik, holotú a gyönyörű Zalavölgy vidéke egészen hozzáférhetetlen, annak főoka, hogy ezen vidék mindeddig annyira hátramaradt vala Az uj gőzhajózási táreaság alakulásával azonban szebb jövő Ígérkezik, a mennyiben az valószínűleg lehetővé teszi, hogy a vidék legszebb részei, melyekhez a badacsonyi is tartozik, a gőzhaj 5zás által a somogyi parttal lesznek összekötve, hogy a fővárosiak, kik ott villákat akarnak épiteni, tetszés szerint választhassanak alkalmas telkeket, melyek elsajátításától őket mindeddig ama körülmény tartotta vissza, liogv Balaton-Füredet kivéve, alig találtak helyet, melyhez könnyű módon hozzáférhettek volne. — Onnan van, hogy sokan csak Füredet ismervén, azt hiszik, hogy a Balaton a tihanyi hegyoldalon végződik, holott valóban a tó nagyobbik és legszebb tájíésze csak azután veszi kezdetét. A Balaton egy lapos tó, a bakonyzalai végágazat alsó részén. Medenczéjén egyesül három megye határa. Kerületét tekintve a legnagyobb középeuropai tavak közé tartozik, mert nagysága (340 Q kilometer, mig a bodeni 100, a gardai tó majdnem 200 Q kilométerrel kisebb. Nincsen ugyan óriási hegyekkel szegélyezve, mint a schweizí Alpesek, de annál változatosabb alakn alacsony hegyekkel, melyek részint hegycsoportokká egyesülve, részint külön állnak. A tihanyi hegyorom, mely körülbelül egy kilométernyi szélességben a Balaton alsó és felső medenczéjét zárja le, mely itt egy alig kilométernyi csatornává szükül, 100 —230 méternyi magas. Az oldalmagasságok változatos különbsége .magában is mutatja, hogy az egész hegység nagyon czikornyás és változatos, de csakhamar mutatkoznak hegycsoportok, boltozatok, majd hosszabb hegyhátak is gyönyörködtetik a szemet változatosságuk által. Lejebb, Füredtől 30 kilométernyire kezdődnek a zalai várhegyek festői romjaikkal. A régi várak, melyeknek mindegyikéhez monda fűződik, majdnem egy szabályos kört képeznek. Kisfaludy Sándor, a zalamegyei nagy költő ezen mondákat megörökité. A tóban egy nagy öblöt képezve, nyugszik a Badacsony, melynek kitűnő bora az első rangú borok közt méltó helyet foglal el. — A somogyi partról is lehet hatalmas alakját, a lapos plateant látni. 450 meternyi magasságban emelkedik a tó felett. A közepén túl bazaltfala függélyesen emelkedik a magasba, mig egy sürü erdő koronáját képezi. A Badacsonyhoz sok monda szövődik. Ezekhez tartozik a sziklai harang, melyről azt beszélik, hogy a bűnös, hallván hangját, bevallja tettét. A bazalfalon két különös alkotású szikla „a szerzetes és apácza* neveztetik, kik egymást szeretvén, kővé váltak. Egy 400 méternyi magasságban egy kőkereszt az vállait verve, a napsugár fényével versenyt játszott csillogó szemeivel. Tekintete méltóságos, isteni. Rajongott érte az egész fiatalság, s boldogok voltak, ha vallomásaikat az isteni Adrienne csak egy gúnyos mosolylyal is viszonozta. De a szép leány nem tehetett erről. Ajkán mindig mosoly ült, mely ártatlanságáról clyan sokat beszélt. Egy leány, aki nem hisz a férfiaknak, mert nem érti azokat, kinek szivében nem ébred fel az az isteni érzelem, amit sokan betegségnek, mások szerelemnek neveznek. Szerelem? Bolondság. Egy röpke szó, melyet olyan sokan szeretnek ajkukon hangoztatni, pedig ha létezik egy egy érzelem, amit szerelemnek lehet nevezni, azt bizonyára kimondani lehetetlenség. Egy titkos, nyomasztó érzet ez, mely leköti két rokonlélek szivét, hogy azután mindkettőt az égre emelje; egy láncz, mely sziveket köt össze örökre, elválhatatlanul, melyet nem képes elszakítani a rideg halál, mert akik a földön szerették egymást, azok lelke egyesül a halálban is. Az a kis parány, honnan a vér kiindul az erekbe és pirt kerget a leány arczába, sohasem mondja fel a szolgálatot. Kis gépezet ez, melyet a lélek hajt s amely hallhatatlan. Ez a lélek ott lakik a nő szemében. Keresi a rokon lelket, melylyel egyesül örökre, elválhatatlanul. Adrienne ragyogó szemeiben is ott ült ártatlan lelke, fenségessé tette tekintetét, mely leverte a körötte szerelmüket hangoztató ifjak csalfa tekintetét. Adrienne még nem tudott szeretni. Boriska önkéntelenül ajkához emelte azt a gyöngyöző itallal telt csengő poharat. Elemér ismét éles tekintetet vetett a szép leány szemeibe. lem! Igyál Boriska, bolondság a szereA leány esdeklően nézett az ifjú merengő szemeibe. — Beszéljen kérem tovább . . . — Adrienné apja gazdag földesúr volt. Éjt-nappalt ott töltött a kaszinóban, ahol szenvedélyesen járta a koc/.kajáték. Eleinte ő is szerencsével játszott, később Fortuna elfordult tőle s hónapokon át veszített. A vagyon napról-napra kevesebb lett. Adrienne órákig sirt sokszor angyjával, egymás vállaira borulva, keservesen, elhalóan. Mikor az apa szenvedélytől izgatottan, a veszteségtől levert lelki állapottal hazament családjához, nem vette észre azok szenvedéseit. Sokszor térdeltek előtte, esdeklően kérték, ne menjen el, ne játszék, ugy sincs szerencséje. Az apa nem hallgatott reájuk. Lábait kivonszolta az esdeklők karjai közül, nem törölte le azok könnyeit, hanem a szenvedély idegességével fejébe vágta kalapját és eltávozott. Izgatottan bevágta maga után az ajtót, a palota ablakai megremegtek. Délelőtt vette fel az utolsó kölcsönt. A kompánia pedig már ott várta a játék asztalnál s a vörös frakkos inas ingerlően rázta a koczkákkal telt serleget. Boriska hévvel ragadta meg Elemér kezét, szeméből egy forró köuycsepp gördült az éjjelezéstől halovány arczára. A pezsgő' gyöngyei szétoszlottak és arany szinti ital bódító illata többé egyikre sem hatott ingerrel. — A szenvedélyes játék között — folytatta Elemér — észre sem vették, hogy a hajnalpír ült a kaszinó ablakára. Adrieune apja utolsó aranyát tette a szerencseasztalra. És az is elveszett. Jenő báró lesöpörte az utolsó aranyat is és mosolyogva tekintett a szép leány apjára. — Ezer arany — Adriáiméért! - jegyzé meg félválra Jenő báró. A serleg megcserdült, szenvedélyesen lestek a toraguruló koczkák megállapodását. Boriska remegő kezeivel izgatottan karolta át Elemér lábait s ott térdelt előtte s áhítattal leste a szót ajkaiból. — Ah, de minek beszéljem tovább, hisz ez úgysem érdekli önt Boriska — szólt Elemér és kiürítette a poharat. Boriska olyau kimondhatatlan esdeklő tekintetet vetett Elemérre. — Nos, ám legyen, ha ugy kiváuja. A szép Adriáimét, akit magam is ismertem, épen olyau volt mint ön, haja ép oly aranyszínű, szemei olyau csillogók, ajkán szintén ott volt az igéző gödröcske, a bolonditó anyajegy, ezt a gyönyörű, isteni Adrianuet apja elvesztette. Sokáig beszéltek erről a megyében, de midőn a szép Adriáimé eltűnt, a világ rossz nyelve is elnémult. A kétszer elveszett leányt még máig sem találták meg. Boriska, a szép kaszirleány velőt rázó sikoltással ájultan terült el a földön. Elemér ugy érezte magát, mint még soha, némán tekintett a szép leány elüvegesedett szemeibe, majd forró csókot lehelt hidegedő homlokára. — Adrianne, szeressen, legyen nőm . . . A szép kaszirleány ájulásából magához térve, melegen vonta magához Elemért és halkan súgta fülébe: — Szeretlek! . ..