Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-21 / 24. szám

Már minden korcsmából, kávéházból kikopott az emberségük, csak a „Kékmacska" főpinczérje tűrte még okét. Tisztelték is benne a Maecenast és megfogadták, hogy nem élnek vissza a beléjük helyezett bizalommal, ami nem állt másból, mint a hivatalos kibiczelésből. Itt drukkoltak reggeltől estig és estétől másnap reggelig, a füstös gázos pudikban egy rongyos hatosért, amit kegyelemképen kaptak a nyerőtől. Így multak el esztendők, mig egyszer csak jobbra fordult a két czimbora sorsa. Egy szép reggeleleu, amint a kávéházi sarokban Adoiárd ébred mély álmaiból, örvendve veszi észre, hogy egy gazdag kompánia a szomszéd asztalnál már javában nasivasiz. Figyelmét azonban jobban lekötötte a fogason függő vadonatúj felöltő, amit azután Pumpfy Adoiárd ur „csupa szórakozottságból" a magáé helyett — elemelt. Ezzel egyelőre meg lett alapitva a szerencséjük. Magában véve a felöltő nem nagy nyereség volt számukra, de ha megsúgom, hogy abban egy piros bugyelláris is volt egy ropogós ezressel, akkor a helyzet sokkal világosabb lesz. Hiába keresték a titkos rendőrök másnap Pumpfy Adolárdot és Sáutha Muki kebel barátját, meg nem találták volna őket még „pénzért"

1 sem. Megmosakodtak egy sugáruti borbélynál és egy szabó olyan elegáns ruhát csinált számukra ötven forintért, mint annak a rendje. Beállítottak a legelső kávéházba és csakhamar az „első körökbeu" forgolódtak. Leültek a kártyaasztalhoz, s akik azelőtt egyegy hatosért drukkoltak, most büszkén rakták az ötveneseket tányérjaik alá. Az első napon kedvezett nekik a szerencse és jól megszedték magukat. Rövid idő múlva annyira vitték az ügyet, hogy meghivatták magukat theaestélyre. Az estélyen előkelő társaság volt együtt. Tizenegy ó.'áig folyt a kártyázás. Eleinte a két czimboráuak itt is kedvezett a szerereucse, de csakhamar megfordult Fortuna szekerének rúdja és rohamosan kezdtek veszíteni. Pumpfy Adoiárd legelőször lett schwarz. És mintha cs, k összebeszéltek volna, csakhamar eljátszotta szép játékait Sántha Muki is. Más közönséges ember a tömérdek veszteség után kétségbeesett volna, ők azonban koránsem törődtek vele, mert megnyugodtak a III. Egy hét múlva a Szalánczy-kastélyban ismét nagy volt a sürgés forgás. Ott tartotta nász ünnepét a leglovagiasabb nagybátya s az ő szeretetre méltó felesége, elragadtatva játszva a kegyetleu és zsörtölődő nagynénét, egykori vőlegénye, a kijózanodott öcscsel szemközt. Két lap egy lányka naplójából. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Október 6. Tegnap elkérte egy napra emlékkönyvemet, irni akarna bele, mondá. Bele egyeztem. Sokan irtak már bele, de kíváncsi egyikére sem voltam még oly mérvben, mint övére. Vájjon mit fog bele irni? Egész napon át azon töprenkedtem. Tanácsot? Azt ugyan ne irjon! Hogy emlékezzem reá? Fölösleges kérés. Azt hiszem ő áz egyedüli jó barátom az eddigiek közül, kit tán soh

1 sem feledek. Ő sem feledte szavát s a pontosságot, ma már meghozta emlékkönyvemet. Azt irja egy szép versben, hogy szeret, boldog, ha láthat s könyörög viszontszerelemért. Szép, igen szép, de — mégis bosszant, miért nem levélben irta meg ezt, igy eltehetközmondás igazságában: „ebül jött szerdék ebül vész eP*. De, hogy némileg mégis kárpótolva legyenek a veszteségért, mindenik azon gondolkodott, hogy miképen lehetne „valamit* elemelni. Megkezdődött a theázás, mely alatt élczezett az asztaltársaság. — Én mikor tavai Olaszországban voltam, kezdi a házigazda, aki nyert, — épen kánikula volt és oly tikkasztó hőség uralkodott, hogy a tyúkok is főt tojást tojtak. Az alkalmat Pumpfy felhasználta és ügyesen elcsent egy ezüstkanalat. Sántha Muki észrevette és restelni kezdle a dolgot, hogy ő még nem tudott eredményre jutni, de nem tehette, mert igen körülfogták az asztaltársaság tagjai. Azonban eszméje támadt. Pompás viczcz, kezdi a beszédet, de tegye valaki utánam ezt a büvészséget. És azzal felvesz egy olyan ezüstkaualat, mint a milyent Pumpfy Adoiárd eldugott ós igy szólt: — Nézzék uraim, itt ez az ezüstkanál! Egy, kettő, három, én a zsebembe dugom és a kanál átsétál kollegám, Pumpfy ur zsebébe. Adoiárd elpirult és dühösen, szégyenkedve kivette zsebéből a lopott kanalat. Kifogta az irigység. — Dejszen, nem eszel te abból, goudolta magában és felvett egy ugyau olyan ezüstkaualat s következőkép viszonzott: — Én nem találok abban semmi mesterséget. Nézzék uraim. Egy, kettő, három; a kanalat zsebre teszem és visszasétál Sántha Muki zsebébe. Sántha Muki meg volt lőve. Kifogtak rajta. Harmadszor is produkálta volna ő a mutatványt, de érdektelenné vált. A társaság szétoszlott, Pumpíy Adolárduak megmaradt az ezüstkanál. Másnap a háziasszony észrevette a hiányt. Mindjárt a két czimborára gyanakodott, de nem volt elég okos aunak meghatározására, hogy — melyik lopta el? Szinészet. Szinészeiuk meg nem érdemelt részvétlenség közepett folytatták a lefolyt héten működésüket. A bérlet nem sikerült úgy, miként az előző társulatoknál, holott miként már jeleztük is, Völgyi színtársulata törekvő tagokból áll s az eddig produkált előadások nívón állók valának. A bérletgyüjtéssel foglalkozó ném vagy elégethetném, de könyvemből csak uem tépek ki egy lapot? Persze, más alkalom soh' sem kínálkozott neki velem ezt tudatni s nem bánja, ha irántami szerelmét bárki megtudja, ha elolvassa emlékkönyvemet, mely mindig az asztalomon fekszik. De én bánom ! Nem kell azt másnak is tudni, elég ha én tudom. — Elteszem könyvemet a kíváncsi szemek elől s többé senkivel sem hagyok belé irni! Igen, igy jó lesz. Mily boldog vagyok! Van, ki nem csak szokásból susogja, úgy nekem, mint tán sok más lánynak, hogy s.ieret, imád, hanem nyíltan dicsekszik vele Írásban 1 Oly boldog vagyok, hogy szeretném ha ha körülöttem mindenki osztakodnék boldogságomban ! * Október 12. Vissza térek hozzád kedves naplóm, oly boldog voltam, hogy rólad egészen megfeledkeztem, de most ismét a régi vagyok, a tied. Mióta tudom, hogy 0 szeret, egészen megváltoztam persze irányában. Azelőtt ép oly közönyös volt előttem, mint bármelyik fiatal ember. A közönyt a legszívélyesebb barátság váltotta fel. Soha sem kérdezte s persze nem is mondtam neki, hogy szeretem én titkár, Kun hegyi Miklós, ki udvarias és művelt modorával érintkezik a közönséggel, nem dúsan beirt bérlet ívvel számol be a társulatnak. Ámde azért nem veszítjük el a reményt, hogy a részvétlenség rokonszenvvé változik s színészeink hagyományos vendégszeretetben részesülve s pártfogást találva játszák végig a szezont. Áttérve a lefolyt előadásokra, a heti műsoron első izuen Szigligeti Ede „Aczigáuy* népszínművét találjuk. A kevésszámú közönség élvezettel hallgatta az előadást, melynek kezdetén az egész társulaton, bizonyos zavartság volt észrevehető. Nem tudjuk, hogy á kevésszámú közönség, avagy egyéb kulissza körülmény idézte azt elő, de visszatetszést szült a közönség körében. A szereplők iparkodtak élvezetes estét csinálni. S z a t h ln a r y Zsiga czigáuy szerepében szép alakítást nyújtott. Lelki fájdalmait hűen adta vissza mimikája. Az Ízetlen extempoiizálást szívesen elengedtük volna. V ö 1 g y i u é (Rózsi) nagyban előmozdította az előadás sikerét. Lengyel Gyuri 'szerepében hallatta élvezhető hangját, melyből ugyan sokat levont a uem egybevágó zenekíséret. Lengyelről elmondhatjuk, hogy ő a társulat egyik legtehetségesebb tagja, Kit népszínművekben, az operette hiányában, gyakran szeretnénk látni. Dobocsányi Márton paraszt gazdában jó alakot produkált. Tekintve, hogy a papucs kormány alatt levő szerepe elég komikumot nyújt, tapintatlanság volt tőle czirkuszi mókákkal rontani a drámai jeleneteket. A karzat szereti az alsó komikumot és nevet rajta, de aki a darab mozgató szereplőivel érez és halad, azt .figyelméből egészen kizökkenti a czirkuszi* bohóczra emlékeztető földrezuhauás. Idegenszerű volt s rosz hatást keltett Szitái (Ferke) Ízetlen maszkirozásával. Olyan urasági hajdút még nem láttunk, aki ugy néz ki, mint a viaszbaüa. Kezdő színész lévén, jói teszi, ha maszkirozásnál kikéri a rendező tanácsát. Ligeti Vilma Évi szerepében jó volt, de énekében félénkség lakozott. Csütörtökön „Rang és mód" került a deszkára. Tarján Erzsébet a jó lelkű falusi asszony szerepét igazán remekül perszonifikálta. Minden szava, minden mozdulata rokonszenves volt. Egész melegét szive vérének, szerepébe öntötte s ki is vívta magának az általauos tetszést. Nagyban felülmúlta vasárnapi szereplését, mely alkalommal ,,Rébék asszony" szerepében — nem igen érezte magát otthoniasnak. is őt s pedig úgy, mint egy itju, láuy elsó' szerelmével csak szeretni kepes, de ezt minden mozdulatomból kivehette. Boldogok voltunk, valóban, ha csak láttuk is egymást. Ha egyedül voltunk nagy ritkán pár perezre, alig szóltunk egymáshoz, csak néztük egymást. Itt is bebizonyult az a régi mondás, hogy mikor legboldogabbak vagyunk, szó sem jön ajkuukra, de moholy jött, legtöbbuyire - a „farkas szem" nézés után elnevettük magunkat s vagy éu mondtam „maga nagy gyerek", vagy ő nevezett „kis bohónak*. De valóban azok is voltunk. Ha társaságban együtt voltunk a legközönségesebb thémánál oly kétértelmű kérdéseket s feleleteket adtunk egymásnak,. melyből boldogságunkat, vallomást, féltést, buzdítást senki sem vélt volna kivenni, de mi megértettük egymást, szerettünk, hittünk. s mással nem is igen törődtünk, más nem létezett boldogságunkon kivül a világon. Azt mondják, a szerelem vak, azonbau fájdalom, a tudomáuy a mai világban már oly tökélyre vitte, hogy még a vakság is gyógyítható, ha a hályog eltávolittatik. Bárcsak örökre vak maradhattam .volna a szerelemben, de a hályognak le kellett hullani szemeimről. Egy napon Emmikét az én kedves barátnőmet meglátogattam. Igen bizalmasan csevegtünk de bizalma annyira nem. terjedj hogy