Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-21 / 24. szám

Völgyiné (Clarissza) helyes felfogással tüntette tel az eleinte kevély, gőgös, később megtörött báukodó asszonyt, ily szerepek uíók neki — már alakjánál s megjelenésénél fogva is. — Szép drámai tehetségnek bizonyult, a kitől még gyakran lesz alkalmunk jói megjátszott szerepeket látni. Kohári Mariska (Irma) cdnos szinpadi alak volt, de játékán meglátszott, hogy a kezdett nehézsegeivel küzd. Szerepét tudta súgó nélkül, de az nem volt elégséges. A monoton hanghordozás s a folytonos énekszerüség még nem csinálnak naiv szinészuőt. Lehet, hogy kedvetlenségét betegsége okozta, mely miatt a keddi előadás elmaradt(P). Símén falvy (Bannai) jó alak volt. Szépen szavalt, de egyket idegenszerű kiejtését rosszul esett hallanunk. Lázár Róza a szobaleány szerepéből, mely jó epizód, szögletes alakitást csinált. Nem is találkozott elismeréssel. Dobocsányi egészen elejtette Vóber váltóüzér szerepét. Nem tudjuk elképzelni, hogy ő, ki jó színész hirében áll, miképen tudta oly felfogással játszani a spekuláns űzér iutrikus szerepét. G á r d o 11 y i gróf Auenburg rövid epizód szerepét régi jó nevénez méltóan oldotta meg. Tegnap este a pápai színpadon először „Coustantin abbé* szinmtí kerültszinre Szatlimary rendelése mellett, bérletfolyamban. Szathmáry a czimszerepben meggyőzött bennünket kiváló tehetségéről. Aszalai (Jean) ájlása merev, Kadváuyi Paul da Lavordes szerepét jól oldotta meg. Ugy látszik 0 egyike az ámbicziózüs tagoknak, aki, ha igaz, jó szinészszé válik. Muskirozva igen világosan volt s még nagy szinpad hátterében is feltűnő. Továbbá mimikáján gyors az átmenet. Völgyiué (Sco'itné) ma is .itünu s csak fen tartja igazgatónői renoméját. Sz. Kohári Mariska kedves alak volt. Lázár Róza pompás gazdaaszszony (Pauline) volt. Tarján Erzsébet is közmegelégedésre játszott. Közönség szép számmál. emlékkönyve kulcsát előadta volna. — Mindenkiuek vannak csekély titkai, mondá, ne haragudjak. Dehogy haragudtam, igaza volt. Par perez múlva valamiért távozott a szobából, ez a rövid idő elég volt nekem arra, hogy a nyitott ékszerdobozba tartott kulcscsal kinyissam az emlékköuyvet s megpillantsam az első lapot, .Elég volt, de sok is volt, a mit láttam. Szegény Emmike ! Hallgatta szeliden az én boldogságom meséit, de könyvét meg nem mutatta volna, hogy boldogtalanná tegyen. A kiváncsiság azzá tett, de abban a pillanatban is elkaczagtam magam. Emmike erre befutott s látott engem halványan fájdalmasan kaczagni. Pedig inkább sirtam volna. O megpillantá a nyitott könyvet, a helyzet világos l

att előtte s velőm kaczagott, igen, nevettünk, hogy csak úgy harsogott az a szoba lelki fájdalmunk kitörésétől! Azután egymás nyakába borulva sirtunk, neked elárulom, kedves naplóm, hogy igenis sírtunk s ezután úgy megkönynyebültünkl De mily sokat tudhat meg az ember egy pillantás alatt! Hogy ezt nekem megkellett érnem! Emmike emlékkönyvébe 0 ugyanazt irta, mit nekem. Világos lett előttem, hogy miért gyü.lö;te Őt úgy Emmike, mert tőlem mindent tudott. Azonnal megfogadtam, mindent feledek, ha tulok s ismét a régi közönyös leszek, ha tudok. Soh' sem hiszek férfinak, még ha Írásban adja is vallomását. Haza érve, vagy inkább vezettetve első dolgom volna kitépni a lapot emlékkönyvemből s megsemmisíteni. Megköunyebüitem. Most bátran iratihatok bele bár kivel, nem kell restelnem. Emuiikének könnyű. Ő feledett, s boldog menyasszony --mással. Tán én is még valaha feledek s boldog leszek? ! Remélek! B. H. Kamilla. A „Pápai Lapoké-mik. Szeretjük a nyíltságot s amit valakinek megakarunk mondani, azt megmondjuk a szemébe, nyíltan, mert ha igazunk vau, akkor nem lelünk, liogy betörik a fejüuket. Tartózkodtunk eddig minden összeütköI zéstől „Pápai Lapok" laptársunkkal, mert | azzal a meggyőződéssel indítottuk meg hírlapunkat, hogy közös akarattal jobban tudjuk szolgálni a közügyet. Tisztelt laptársunk is, legalább velünk szemben osztotta e nézetünket, bár nem állhatta meg, hogy olykor-olykor roszakaratulag ne szurkálódjék a szerkesztői üzenetekben. Természetesen az ilyen naivoskodásou elmosolyodott nemcsak maga a szerkesztő, de olvasó közönsége is. Mi nem törődtünk semmit ezekkel az ártatlan szurkálódásokkal, de csipkedtünk mi is a magunk mulatságára, csakhogy mindig „alapos iuformácziók" után. Mi szeretjük hinni, hogy tisztelt laptársunkkal ezután is a régi kollegiális viszonyban maradunk, ha az alábbiakban közönségünk érdekében reflektálunk is az annyi malicziával és a „Pápai Lapok" iránt eddig tanúsított rokonszenves kollegiálitásunkkal szemben meg nem érdemlett hangon tartott szerkesztői üzenetükre, mely bon azzal vádol bennünket, hogy mi közleményeinkben nem keressük az alaposságot ós hogy közönségünket felültetjük s a „Gyilkos ital" czikkünketminden informáczió nélkül, a közönség elrémítésére bocsátottuk világgá. Hát tisztelt laptársunk valótlanságot állit. Számos esetet tudnánk elszámlálni, melyek csak amellett bizonyítanak, hogy hiteles iuformáczióra nagy súlyt fektetünk. A püspöki installácziöu, a devecseri hadverő gyakorlaton képviseltettük hírlapunkat. Midőn a devecseri kolera híre elterjedt, a főszolgabíró megnyugtató válaszáért irtunk. S midőn legutóbb ama megbotránkoztató liirt hallottuk, hogy a Tapolcza forrásában kendert áztatnak huzamosabb idő óta, siettünk azonnal alapos értesülést szerezni. Beszéltünk olyanokkal, akik ott voltak, beszéltünk magával a főszolgabíróval, aki azt mondta, hogy már három embert megbüntetett. Épen ezért mi ugy tartottuk czikkünket, hogy az határozott vádat nem modott, de mivel a hir erősen járta városszerte, közönségünk megnyugtatására felszólaltunk és jelentést kértünk. Es a főszolgabíróhoz intézett felhívásra megszólal egy rosszakaratú szerkesztői üzenet. Hát művelt embertől ezt nem vártuk. Hanem igenis vártunk tisztességes hangon tartott meguyugtató választ vagy a magunk vagy Fenyvessy kollegánk lapjában. Amint Horváth ur, aki a „Pápai Lapok'-at szerkeszti tényleg, megtudta irui azt a szerkesztői üzenetet, ugy adhatott volna más hangon is választ, még pedig valóságnak megfelelőt. Tudtunkkal alig egy-két hete büntetett meg a főszolgabíró három tapolczafői embert kenderáztatásért, holott mint a szerkesztői üzenet is mondja, két hóval ezelőtt fedeztetett fel a büntetendő kihágás. De hát épen a megbüntetett felek nyilatkozata szerint még azon nap, midőn czikkünk megjelent, többen áztattak kendert, mivel a tapolczafőiek állítása szerint ez régi idő óta igy szok ás. A mi közönségünk komolyan gondolkodik és önérzettel elmondhatjuk, hogy meg van elégedve velünk s jól tudja, hogy mi nem ijesztegetésekre indítottuk lapunkat, mi nem a magunk tekintélyére ós eszközünkül csináljuk hírlapunkat és nincs szükségünk arra, hogy valakit megdicsérjünk vagy megijesszünk. És ez a közönség elismeréssel fogadta a mi ellenőrző, hírlapírói kötelesség által irott felhívásunkat s nem ijedt meg tőle, de szánakozó mosolylyal fogadta azt a szerkesztői üzenetet, mely épen azt mutatja, hogv nem nekünk kell ijesztegetéare és takarózásra az újság. Ambiczióval szerkesztjük hírlapunkat és önérzettel bátran merjük kollegáink bírálata alá bocsátani azt s bár nem vagyunk olyan alaposak, hogy hasábos főorvosi jelentést közöljünk yagy bankettek étlapjáról referáljunk, mégis tiszta öntudattal tesszük le hírlapunkat az olvasó as?talára, mert tudjuk, hogy az a hét eseményeinek hű tükre s őre a közrendnek és a suttyonban, meghagyatik módon akna-munka szerűen működő talmi nagyságok üzérkedéseinek. Beláthatja tisztelt laptársunk, hogy szorítva voltunk e válaszra, de hát tartoztunk ezzel közönségünknek, önmagunk reputácziójának s az önök provokálásának. Különben ajánljuk magunkat az eddiginél szívesebb jóindulatukba, mert békességgel többre mehetünk, mint házsárkodással. Nekünk épen semmi kedvünk a „Magyarvidék * módjára hajbakapni senkivel. Ha nekünk privát dolgunk van, azt elintézzük más uton, annak rendes módja szerint. A tisztesség határai között nem félünk senkitől sem. De báutani njm engedjük magunkat, mert nagyon is féltékenyek vagyunk hírlapírói tisztességünkre. Szeretjük hinni, hogy „Pápai Lapok" tisztelt kollegánk is hasonló véleményben van. Irodalom és művészet — Az „Egyetemes Regénytár" legujabb két kötete „O.4 Regény két kötetben, irta Rider Haggard, az angol eredetiből fordította Csepreghyné Rákosi Ida. — A szerző neve a magyar közönség eldtt még csak nagyon kevéssé lehet ismert, a mennyiben könyvalakban még egy regénye sem jelent meg magyar nyelven, ez azonban mit sent von le értékéből, sőt ellenkezőleg csak emelheti érdeklődésünket a regény iránt. — Rider Haggard ujabb, de most mar a legszívesebben olvasott írókhoz tartozik, s ha az angol irók jeleseiről van szó, ugy Haggard neve sem maiailüat ki. A Világhírű „Tauchnitz tídition '-ban már négy regénye jelent meg, melyek mind több kiadast értek el s melyek közül az „0- („She") talán legérdekesebb müvét képezi. — „Egy uj világ tarul elénk a legraa gyogóbb képzelet e termékében, mely épen merész fantáziajavai ragadja magaval s mondhatni bűvtükrébe vonja az olvasót." — Oly regény, mely annyira érdekfeszítő és elragadó szép, hogy lehetetlen félre tenni, a míg az utoisó oldalig végig nem olvastuk. A két kötet (mint az „Egyetemes Regénytár' IV. évf. 3. 4. kötete) bolti ara diszes piros vászonkötésben 1 frt. — Uj zeneművek. „Turi vásár" pompás csárdás, zongorára szerzé Lakatos Lajos. Ara 1 frt. „De Fáin" eredeti csárdás, szerzé Radits Béla, ára 80 kr. A két sikerült zenemű Klökner és Schloss zenemííkereskedeséneií kiadása. Megrendelhetők a kiadóknál: Budapest, váczi-utcza 12. Ajánljuk a zenekedvelők figyelmébe. — ,Pápai Ifjúsági Lap" 4-ik évfolyamának 1-ső számát vettük. A derék főiskolai ifjúság áldozatkészségéből fentartott ifjúsági lap immár negyedik év• folyamába lépett. Sok tapintattal és elevenséggel szerkesztik e szorosan helyi ifjúsági lapot Fülöp József fe lelős- és Medgyaszay Viucze, Sándor Benő szerkesztőtársak. Az első számot előfizetésre való felhívás, bevezetőféle közlemény nyitja meg, majd Fülöp József „Czeglédi István és egy vitázó müve" czimmel tanulmányt kezd. Verset irt: Rosenthal Géza, Borsos István. Medgyaszay Vincze csevegésszerü tárczát ad, mig & másiü társszerkesztő Kleist Henrik és ,,Der zerbrocheue Krug cz. vígjátéka" tanulmánnyal köszönt be. Az ügyes szerkesztésűéi az iskola belélotéböl vett hírek sem kerülik ki a szerkesztők figyelmét. Egyedüli hibája a szerkesztésnek, hogy havonkint egy íven megjelenő lapban 3—4 folytatásos művet is találunk Előfizetési ára 1 frt 50 kr. egész évre. Melegen ajánljuk a derék ifjúság pártfogói figyelmébe • a jól szerkesztett ifjúsági lapot. — Kompolthy Tivadar ur,- a „Veszprémi Független Hirlap" szerkesztője, miként értesülünk, uj regényen dolgozik, melyet karácsonyra bocsát a könyvpiaezra. Kompolthy ur pár év előtt adta ki „Amerikában" czimü művét, melyet az országos sajtó s a kö-> zönség kiváló elismeréssel fogadott. Legujabb regényének czime ,.A tűzföldi hittéritök", mely tapasztalatok után egy maori leány és hittérítő igen érdekes szerelmét tünteti fel. Pompás alakja a regénynek egy franczia szakács, ki mozgatója az eseménynek. A műből már tiz ívre való elkészült s Kompolthy úrtól függ, hogy mielőbb megjelenjék

vElőre is felhívjuk olvasóink figyelmét.