Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-23 / 20. szám

Harsogva hirdeti Kárpátoktól Adriáig a dicsőség szava az apostoli felség méltó haragját s a sújtó villám, mely tönkreteszi a nyomorultakat és fenségességében velőkig hat, örömmel tölti el minden igaz magyar szivét. Élénken él szivünkben királyunk iránti rajongásunk, melynek öröklángját a belovári villám jobban fellobogtatta. Itt, az ezüst Dunának csendes túlsó partján is szivekre talált az apostoli felség villáma. Miért hallgatott eddig ? Miért nem sújtott le a hazaárulás pillanatában ? Ezt találgatták egyre, mig a mi városunk csendes falai között, a kormány élén álló férfiú olyan nagy politikai nyilatkozatot tett, mely a kételkedőknek és a tétovázóknak megadja a hiteles választ, és a dicsőség glóriájában ragyogó felséges apostoli királyt a nemzet bálvány ává teszi Szent István koronájában. „Tartozom kijelenteni az igazság érdekében, hogy a megérdemelt horvátországi hideg zuhany forrása ama jó sziv, mely mindig hazánk érdeke ós az alkotmány szentsége által vezéreltetik." A többek között ezeket mondá a miniszterelnök, megadván a választ a találgatóknak. A felséges király egyik kezét a szivére tette, a másikat a homlokára helyezte. Hazánk és nemzetiségünk iránt tanúsított szeretetét, szive dobbanását egyensúlyba helyezte az ész parancsának. Higgadt, bölcs meggondolás után arra a meggyőződésre jutott, hogy a hazaárulás pillanatában nem talál olyan hatalmasan a villám, miként talált most, váratlan pillanatban, midőn nem Hanem azután, mikor már egy két pohárral lecsúsztatott a hatvanadiki Écsy-féle nec tárból, az ő nyelvének csapja is megeredt. — Hejh, mikor Andrássy Gyula grófhoz jártam, Andrássy-uti palotájába, sokszor így szólt hozzám; öcsém, életem kezedben van, aztán okosan végezd dolgodat, hogy ne legyen nagy megrázkodásnak kitéve az európai helyzet! Általános elszörnyüködés. A királyi tanácsos ur kezeit dörzsölte, a tanácsosné bájosan mosolygott. Valaki megjegyzé, hogy az ismeretlen bizonyosan hires — diplomata. — Hősünk később Gyulai Pálról emlékezett meg, ki több izben tanácsot kért tőle. Az ifjú hölgyek kíváncsian tekintenek leventéikre s egyik bájos a.ak, az isteni Gizella megjegyzé, ho^y a kedves iíju bizonyára egyike honunk nagy költőinek. A bámulás és tisztelet mindig általánosabb lett a rejtélyes egyén iránt. A hölgyek édes pillantásokkal olvasztgatták érzelmeit. A gentry ifjúság irigységgel tekintett rá. A Dani, a Sándor, az Árpád boszankod'ak sikerei fölött, mig iíjunk arról beszélt, hogy kötelességét leguehezebb volt Fejérváry báró miniszternél teljesíteni, mert ennek szobáját rendesen oly nagy pipafüst-felhő borítja, hogy alig lehet látni valamit. — No már bizonyos, hogy valamelyik jelesebb képviselő, csak a lelketlen hazaárulót sújtotta agyon, de elnémította az idegen nemzetiségek mérges kigyónyelvét is, mely már-már a nemzetellenes hydrafejbol veszélyeztetőleg öltögetett felénk. Az apostoli harag felséges villáma talált. Aranybetükkel jegyzi fel a történelem az apostoli király nyilatkozatát. Nem felejti a magyar küzdelmes jelene közepett^ dicsőséggel hirdeti fenséges nevét a külföld előtt, a lelkesülés nieghamisithatlan szava tör az ég felé, midőn a hármas bérez honában felhangzik a magyarok Istenéhez ama kívánságunk „hogy az a jó sziv, mely hazánk érdeke által vezéreltetik, minél későbben szűnjék meg dobogni ! " Éljen a király ! V. Hullám József == Hideg zuhany. A nemzetiségi izgatók aljas üzelmei fölött most három helyütt hallottunk kihirdetett ítéletet. Ő felsége a király Strossmayer diakovári püspök szemébe dörgi lesújtó ítéletét, mely a vakmerőség fölött való bámulat, harag és szánalom vegyülékével a horvátok modern Cyriltjét Őrültnek deklarálta; Lukács Lászlót laczfalusi hazaáruló görög kath. lelkészt a legnagyobb bűntény elkövetéseért: hazaárulásért, a királyi tábla vád alá helyezi, D o d a Traján nyugalmazott generálist pedig az aradi esküdtszék helyezi két évre még alaposabb nyugalomba, nemzetiségi izgatások miatt. Minden hétnek története nyújt valami adatot a nemzetiségi izgatók piszkos üzelmeinek illusztrálására, de egyetlen egy hét sem szolgáltatott oly tanulmányozni való eseményeket, mint ép az imént lefolyt, mely Srossmayer, Lukács és Doda Traján kétes varázsu hírnevével kedveskedik a szomorúan elmélkedő magyarnakKét pap és egy katona.! Valóban egyáltalán nem csudálhatjuk azon kemény hangot, melyen 0 Felsége Strossmayer püspökhöz szólt. Nemcsak a megsértett királyi fölség vette ajkaira azt a lesújtó itéle— Szó ami szó, de legyen akárki fia, mindenesetre nagy és hires ember lehet — szólt a kir. tanácsos alispán s felszólította, hogy igyék vele brúdert. S ő, az ismeretlen nagyság nem is vonakodott sőt sorba „pertu* lett a jelenlévő uri társaság minden tagjával. S a boldogság általános Ion, — oly nagy volt a hódolat a leereszkedő ismereretlen nagyság iránt. Ugy ebéd után aztán, a fekete kávénál, a jóféle szivar kékes füstje mellett azt mondja a kir. tanácsos alispán: — De mond már meg édes pajtás, hogy ki vagy? tudjuk legalább kivel hozott össze bennünket a legkegyelmesebb szerencse? — Ah? még nem is mutattam be magamat, mily szórakozott vagyok, - szólt a fiatal ember. — ÉnJablonovics Illés, költői nevemen Kolmi Mátyás borbély segéd vagyok. Iszonyú és' borzadalmas megrökönyödés és elszörnyedés követte e szavakat. Az Écsy-féle finom borok jótékony mámora egyszerre elpárolgott minden fejből. A hölgyek irultak, pirultak. A nemes gentry: a Sándor, a Dani az Árpád szótlanul, megüvegesedett szemekkel meredtek Jablonovics Illés, — költői néven Kolmi Mátyás úrra, a kir, tanácsos alispán jutott először nagy keservesen lélőkzethez; tet, hanem egyéb csalódás is. Két dolog van, melyet királyunk conservativ politikájával egész uralkodásában mindig gonddal őriz ós támogat: az egyházakat kivétel nélkül és a militarismust. S ime az eszmények iróniája a hatalmas uralkodónak egy szörnyű csalókást mutatott!, De hát mi is lehet oka az idegen nemzetiségek fészkelodéseinek hazánkban? Hiszen eléggé kitűnik a mi könnyelműséggel határos tolerancziánk, ha csak arra utalunk, hogy például Oroszországból már az idegenszerű accenttel beszélők a kiutasítás ukázát kapják kezeikbe; Németországban pedig a szegény lengyeleknek iskoláikban az imát sem engedik saját anyanyelvükön elmondani, nehogy a „fehér lengyel asszony" fölébredjen mély, zsibbadt álmából. S ime nálunk, hol az idegen nemzetiségek teljesen egyenrangú polgártársaink, uni sono fölordítanak: Elvagyunk nyomva ! Önkéntelenül eszünkbe jut a púpos görögnek meséje a baromról, mely trágyahordozásra lévén születve, tétlenségében panaszkodik, hogy egészen elzsibbadt, annyit dolgozik. Hiába, nem nagyúri életre született! A pihenés munka volt neki! Különben pedig nem áll egyedül a nemzetiségek elitélése az úralkodóház részéről; kaptak Ők újra egy zuhanyt. Károly Lajos főherczeg, királyunk fivérének Brassóban történt magyarul való beszélgetése a csakis németül értő szászokkal, bizonyára ennek nevezhető. Ugy látszik, hogy az uralkodóház tagjai is végre megértették, hogy az idegen nemzetiségi agitatárok nemcsak az állam, nemcsak Magyarország, hanem a dinasztia ereje és hatalma ellen izgatnak. A szász propaganda a nagy Németország felé gravitál, a dakoromanismus Muszkaország felé. Doda Traján granicsár generálisnak a karánsebesi oláh választókhoz intézett felhívása tele van a dákaromán propaganda minden magyar gyűlöletével, szenvedélyes haraggal éslázitással. A nagyszebeni oláh államellenes passiv politikájának programmját foglalta irásba. Jó hogy ezt is megtudtuk! Nem fog büntetlenül maradni a hazaárulók cselekedete! Az első zuhany hisszük eléggé lehűtötte őket. S ha már az uralkodó ház maga is ily demonstratíve módon itéli el az izgatókat, annáliokább elvárjuk most a kormánytól, hogy a nemzetiségi izgatók lelketlen üzelmeinek véget vessen, melyhez különben Tisza Kálmán — Ejnye, te bestefi, te gazember, hát hogy mertél bennünket igy bolonddá tenni? Mi közöd neked Andrássyhoz, meg Gyulay Palihoz, meg a honvédelmi miniszterhez? A leleplezett nagyság önérzetesen adott felvilágosítást: — Meglátszik, hogy a kir tanácsos ur, soha sem volt borbély, mert ha lett volna könyebben felfogná a dolgot s nem szenvedélyeskednék ily kifejezésekkel. Hát mikor Budapesten Burián segédje voltam, rendesen én jártam Andrássy gróf fürtjeit rendbehozni s nyakát kiborotválni, Gyulai mindig engem kérdezett meg, hol válassza el a haját, mikor az akadémiába megy s Fejérváry báró bajuszát is én hoztam rendbe naponkint sárga-fekete Eojkó-féle TiszaUjlaki bajusz pedrővel!! — Elég gazfiezkó! most elmehetsz minden baj nélkül, de ha ez esetet meg tudja valaki, akkor agyonlőlek. Jablovics Illés költői nevén Kolmi Mátyás, szemeit gúnyosan végig jártatá a jelenlévőkön ós szólt: — Nem csodálom az uraktól ezt a drasztikus modort, mert ugy látszik, önök közül egyik sem volt borbély. S méltóságosan, pöczkösen ott hagyta a társaságot.