Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-23 / 20. szám

inter popula mondott beszéde is tán már be­vezetést képez. A kormánynak esetleg elhalo­gatott eljárása a népnek szörnyebb Ítéletet vonná maga után! A magyarság küzdelme. Pápa, szept. 21. Még élénken emlékezhetünk ama küz­delemre, mely két évvel ezelőtt a pápai auth. orthodox és a felvilágosult zsidók között felmerült. Midőn a magyarságért küzdő zsidók nem tudtak az igazságnak érvényt sze­rezni, akkor diadalünnepet ült a fatani­kusság. Azóta színleg áll az orthodox ura­lom és a fataniküs bigottizmuson megtörni látszik a felvilágosultság teremtő szózata: haladjunk! Minden monoton, régi, csak a hit­község élén álló vezérférfi germán szelle­me kisért mindjobban s veszélyezteti anyanyelvünkön kedvesen beszélni szerető zsidóiljuságunkat. Vettük az alábbi czikket, mely nem az ellenségeskedés hangján, de a magya­rosság és nemzetiség szeretete által ve­zérelt hangon van tartva. Neui személyes gyűlölség hangja ez, hanem a magyarosság küzdelme a pápai auth. izraelita hitközségben. Nem füzünk hozzá kommentárt. Vilá­gosan meg van írva, értsék meg azok, akiket illet. Lányának szólt a czikkiró, hogy a menye is megertse! íme a czikk: A pápai izraeliták közt uralkodó val­lástalanságnak főoka, hogy az isteni tisz­telet egy idegen, — a nep által nem is­mert nyelven tartatik és igy niegfosztatik annak lehetőségétől, hogy lelkét, kedélyét az ájtatosság szent erzülete áthassa. Ehhez járul, hogy a pápai izraelita hitközség fiatalsága az Isten szent igéjét német nyelven hallja rabbija által hirdetni. Midőn JBreuer Salamon dr., a pápai orth. izr. hitközség által főrabbivá válasz­tatott, azon határozott feltétellel bzerződ­tetett és választatott, hogy két év alatt a magyar nyelvet elsajátítani és a predika­cziókat magyar nyelven tartani köteles. Breuer Salamon dr. főrabbi ezen fel­tételnek mai napig sem felelt meg, mai napig is német nyelven tartja az egyházi beszédeket, melyeket csupán az öregek értenek, mig a tisztán mag)arajku ifjúság e német szónoklatokat sem nem érti, sem irántok nein érdeklődik. Mikép hasson tehát a főrabbi, mint első sorban hivatott hittanár, a fiatalság kedélyére, mikép ébressze a fiatal ke­délyekben a vallásosság, a valláserkölcsi­ség érzületeit egy teljesen idegen nyel­ven ?! Midőn Magyarországnak legnagyobb rabbija, Löw főrabbi magyarhonba jött, mint idegen, a magyar nyeivről fogalom­mal sem. bírt. Törhetetlen akarattal és vasszorgalommal azonban rövid idő alatt anynyira elsajátotta a magyar nyelvet szó­val és Írásban, hogy még mai napság sem múlja őt felül a magyarosságban egyet­len rabbi sem. Breuer Salamon azonban magyar szü­letésű és magyar nyelvet értő ember, kinek anyanyelve a magyar. Ha tehát annak daczára, hogy évek hosszú során — több mint 10 éveu át Pápán elég ideje és alkalma volt a ma­gyar nyelvet teljes tisztaságában elsajátí­tani; mégis a hitközség által előszabott feltétel mellőzésével máig is német nyel­ven tartja az egyházi beszedeket: ugy ezen sajnos körülmény csak a mellett bi­zonyít, hogy a főrabbinak a magyarnyelv Hekuba, hogy előtte a pápai izr. ifjúság vallásos érzülete mellékes dolog, hogy neki-elegendő fanaticus testőrségének tet­szése, hogy neki csupán az a hivatása, hogy nálunk germát; szellemet neveljen és ápoljon, és hogy a pápai izr. hitközség­ben a magyar predicatió ismeretlen vala­mi maradjon. De nem oda Buda! Mert jegyezze meg magának Breuer Salamon főrabbi ur, hogy a magyar nyelv­hez és ahhoz, hogy Magyarhonban, ma­gyar hitközségben, magyarajku hívőkhöz magyar predicatió intéztessék, ahhoz más­nak is van hozzászólása és mindaddig, mig a pápai orth. izr. hitközségben né­met ajkú főrabbi német nyelven predicál, mindaddig kötelességüknek fogják tartani, dr. Breuer íSalamon ur német schulverei­nos igyekvéseit kíméletlenül leálczázni és ostorozni. Német, horvát, oláh, szerb, tót fal­vakban magyar papoknak sikerült magyar egyházi beszédek által a magyar nyelvet terjeszteni. Csak a tisztán magyar ajkú pápai orth. izr. bitközségben lenne lehe­tetlen egy német schulvereinos főrabbi ma­gyarellenes törekvéstit meghiúsítani ? ? Akarjuk hinni, hogy e felszólalásunk­nak meg lesz a kellő hatása; ellenkező esetben síkra szállunk és addig küzdünk a magyar ige mellett, mig törekvésünket siker koronázza. Makkabáus. Városi közgyűlés. — Eredeti tudósítás. — Pápa, szeptember 19. Alig pihente ki Osvald Dániel bátyánk szabadságideje alatt az évi munka fáradalmait, összehívott egy városi közgyűlést, mert hát rosszul ütött be a vadász idény s a tanácste­remben sokkal jobban lehet czélt találni s az ilyenek özönében sohasem lő a polgármester — bakot. Sokat húzták — halasztották ezt a köz­gyűlést. Szombaton zsidó polgártársainknak hosz­szu napjok volt, el kellett halasztani. Hétfőn Tisza-bankett volt, ismét nem lehetett megtartani. Eltolatott szerdára, mert három a magyar-igazság. És épen ezért nem akarták tovább ha­lasztani. Pedig ugyancsak lett volna rá ok. Húszon.Öt képviselő volt jelen a költ­ségvetési tárgyaláson. Szerencsétlen szám, s mintha csak a kö­zöny megérdemelt büntetése kísértene. Lapunk más helyén tesszük bírálat tár­gyává a hallatlan esetet, most csak a közgyű­lés lefolyásának egyszerű regisztrálására szo­rítkozunk. Osvald Dániel polgármester délután 3 órakor a gyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére Voyta József, Szokoly Ignácz, Iognár Gábor, Löwy László dr. ós Vajdits Károly városi képviselőket kéri fel. Az előző gyűlés jegyzőkönyvét Nagy Bol­dizsár lemorzsolva, azt minden megjegyzés nélkül hagyták helyben. Mielőtt a tárgysorozat megvitatásához kezdettek volna, Löwy László dr. városi kép­viselő interpellácziót intéz a polgásmesterhez aziránt, hogy van-e tudomása arról, miszerint városunkban egy vállalkozó czukor gyárat akar felállítani, Osvald polgármester azt válaszolja, hogy ámbár Fack Károly vállalkozóval itt idozése alatt találkozott, sem tőle, sem más­tól a kérdéses ügyben éltesülést nem nyert, de megnyugtathatja a képviselőséget, hogy arról tudomást fog szerezni és a v áros érde­kében szükséges lépéseket megteen&i. Horváth Lajos városi képviselő azt ajáulja, hogy a városi regále jog megóvása érdekében kiküldött és memorandum elkészí­tésével megbízott bizottság, előzetesen, még mielőtt a regale jog megváltás a képviselő­házban tárgyalásra kerül, adjon be egy kér­vényt a ministeriumhoz. Az indítvány elfogadtatott és a kérvény benyújtása határozatba ment. Ezután következett a valódi tárgysoro­zat. A jövő esztendőre előirányzott költség­vetés mennyiségében nem változott és egész­ben véve helyben hagyatott. Az ellenzék részéről Szokoly Ignácz vett élénk részt a vitában. Rámutatott a feles­leges terhekre. Kérdezte, hogy hova tették a pénzt, melyet az első öntözőkocsira felvettek. Miért veszik fel ismét? Felhívta a figyelmét a polgármesternek, hogy a tanonczszabadítás szabályszerű eszközlésekor 3—400 frt. jövö­delme van a városnak. Hol van ez az összeg bevezetve? Rámutatott továbbá ama jogtalanságra, mely abban culminal, hogy a marhalevél ló­passzus költségei azokon hajtatik be, akik föld­adót nem fizetnek, mert azzal nem rendel­keznek. Pedig leginkább azoknak van szarvas­marhájuk, kik földbirtokkal is bírnak. (Hát a kutyaadó, melynek jövedelmét szintén a köz­pénztárba kell átszármaztatni, miért nincs a költségvetés jövedelmi kimutatásábau? Szerk.) Beszélt még Boguár Gábor képviselő, ki négy izben tett kifogást a költségvetés ellen. Hozzá szólottak továbbá Hanauer és Vajdits városi képviselők is. A kimutatás szerint 67337 forint kiadá­sunk lesz, mely összegből 35195 frtot pótlék által kell fedeznünk és pedig 93476 írt 37 kr. összes adó után 33 5/ 1 0 % pótlékkal, 13814 frt 54 kr. földadó után 2% pótlékkal, 79323 frt 13 kr. házkereset adó után 5% pótlékkal, vagyis jövedelmünk minden egyes forintjából 40 5/ 1 0 krajczárt a városi terhek fedezésére kell fordítanunk. A város adósságának konvertálására ki­küldött bizottság ez ügyben ujabb vélemény nyomozás tételére hivatott fel és jgyszersmind megkerestetett az iránt, hogy a kamatláb le­szállítása ügyében is tegyen lépéseket. Ezúttal örömmel konstatálhat­juk, hogy hirlapunk leleplezései a pápai tébolyda ügyében, a városi képviselő urak által fontolásra vé­tettek s midőn a költségvetés tárgyalásakor felmerült a veszprémmegyei pápai tébolyda ügye, határozatba ment, hogy a tébolydának mostani primitív elhagyatott állapotából való felemelésére és annak egy közkórházzal való összekötése ügyében a város lépéseket .teend. A kereskedelmi iskola fentartási költsége 995 frtba állapíttatott meg. Az ipar és kereskedelmi iskola-szolga fizetése 120 frtról 150 re emeltetett fel. A kövezet- és vasúti vámszedési enge­dély megújításának kérvénye a megy egy ülés­hez felterjesztetni rendeltetett. A légszesz világításra vállalkozott Eg­gelsz-féle visszamaradt óvpénzbol még rendel-

Next

/
Thumbnails
Contents