Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-16 / 19. szám

adás útjáról lelépést tartom, a mi egy értelmű a visszalépéssel, — hát az ugyan csalatkoz­nék. Nemcsak eszemágábau sincs azt taná­csolni, hogy rontsuk le a tudomány vívmá­nyait s térjünk vissza a régi szokásokhoz, ha­nem egyenesen lehetetlennek ta;tom, hogy erre képesek lennénk, még ha akarnánk is. A haladást uem lehet meggátolni, nem mi toljuk azt előre, hanem az ragad minket magával s nincs emberi erő, mely képes lenne ellenállani a folytonos fejlődésnek. Az ipar szolgálatában álló természeti erőket nem pa­rancsolhatjuk többé vissza, nem lehetünk töb­bé tudatlanokká s nem tagadhatjuk meg az emberi elme azon jogát, hogv ne fáradoznék tovább kutatásuk érdekében. Haladnunk kell s haladni fogunk is to­vább föltartóztathatlanul; ez törvény, melynek nek alá kell vetni magunkat. Nos tehát, ha már a rohamos fejlődés örvényéből kibontakozni nem lehet, azon kell lennünk, hogy ez az örvény ne sodorjon el magával, hanem képesek legyünk, alámerülés nélkíil s határozott czélpont felé törve, úszni az áradattal, mert úszni kell vele az egyszer bizonyos. Uj eszméket kell tehát elsajátitauunk s azok szerint cselekedve, a haladás által meg­alkotott uj viszonyokba kell magunkat beleta­lálnunk. Igényeink növekednek, legyünk rajta, hogy jövedelmünk is gyarapodjon; ujabb szük­ségletek várnak fedezésre, számítsunk ugy, hogy azokat jövedelmünkből fedezhessük s különösen pedig ragadjuk meg a társadalmi élet egyik leghatékonyabb tényezőjét: az egye­sülést, a szövetkezést, hogy eunek segélyével együtteseu állithassuk elő anyag' gyarapodá­sunkra azon eszközöket, melyek előállítására egyesek különváltan nem képesek. Gróf Károlyi Sándor azt a tanácsot ad­ta a földművelőknek, hogy szántsanak két hü­velykkel mélyebben s jövedelmök megkétsze­reződik, — e jó tanács bár foganatos lenne, s ha még melléje egy uéniet gazdász azon figyelmeztetését is bevenuék földmiseink, hogy semmiféle talajt se tartsanak hasznavehetet­lenek, én azt hiszem, ötszörös lenne a jöve­delműnk. Szóval: többet és jobban kell dolgoz­nuuk, ezt követeli tőlünk a haladás. házasság. (Az inas azt beszéli, hogv az öreg akkép akart megmenekedni egy hatalmas ver­senytársától hogy fiával nőül véteté annak leányát.) A fiatal ember sokáig vickándozott, de végre mégis beleharapott. Teljesité apja kí­vánságát és nőül vette a versenytárs leányát. Bizony uram, nem volt ez a házasság egyéb, mint hitvány üzérkedés. A két keres­kedő selyem helyett ez egyszer gyermekekkel kereskedett. Szó sem volt szerelemről. Lega­lább a férj részéről nem. A nő, azt hiszem, inkább hajolt feléje. Sőt akárhányszor ugy vettem észre, hogy az a kis csiuos asszonyka meg akarja hódítani férjét. Nyájas, hedves, gyöngéd volt hozzá s nem akarta észrevenni azt a közönyt, melyet férje tanúsított iránta. Valósággal ő udvarolt a férjének, mint a hogy most ifj. Barbieux ur teszi a szépet ennek^a szőke siguorának. Hiszen tetszett látni. Bezzeg nem enyelgett igy azzal a sze­gény asszonykával. Igazán egy barátságos mosolya, jó szava sem volt hozzá. Ugy saj­náltam azt a kis kedves signorát, ha néha­néha egy elfojtott sóhaj tört ki kebléből, ós aztán mosolyogni, enyelegni iparkodott,^ hogy bánatát elrejtse. Beültünk néha egy gondolába, a fé(j mogorván, szótlanul ringatózott a hullámokon, mig az asszony kedves csicsergéssel iparkodott őt felvidítani. El nem tudtam képzelni, mikép maradhatott hidegen ennyi kedvességgel szem­ben. És talán csakugyan hízelgett is neki az asszonyka gyöngéd ragaszkodása . . . különben nem lehetne megérteni a folytatást. De követeli azt is, hogy jobban meg­tanuljuk a kétszer kettőt A tudomány nagy vívmányai mind a helyes kiszámításon alapul­nak ; véletlenség, föltevések, reménykedés a bizonytalanban, ma már nem képezhetik sem­miféle munka, semmiféle foglalkozás sikerének a feltételét. Meg kell tehát tanulni számolni, d! jól; a ki jól számol, az jól is számit s bizony nem csalódik. Ha száz forint a jöve­delmünk, ne az ezer forintos embernek kalku­lalására sanditHink, 1 aneni számití-uk ki, hogy mi kerül ki abból a száz forintból s ha jól tudunk számolni, bizony sokat kikerithe­tüuk belőle. Végül pedig — micsoda csizmadia lenne is az, a ki, ha nem legelőször, de legalább a beszéde végén, nem a bőrről elmélkednék, — hivatásomnál fogva, én is azt a tanácsot adom, hogy szövetkezzüuk, azaz különböző szükségleteink beszerzését, hitelünk emelését, gazdálkodásunk javítását eszközöljük közös erővel. Egy ember n^m dönt le egy falat, száz ember ledönti. S ha mindezeket tesszük, lassan bele fogjuk élni magunkat a haladás által alkotott uj világba, nem lesz kevés a jövedelmünk, kiadásaink fedezésére. P. Szabó Endre. — Képviselői beszámoló. F e n y­vessy Ferenez orsz. képviselő hosszabb külföldi útjából hazatérve, beszámoló be­szédet tartott választói előtt Ugodon. Beszédjében mély sajnálattal utalt Magyar­ország helyzetére, mely ínég mindig retor­íuokra vár, szemben az előre haladt kül­földdel. Főleg a közigazgatás és igazság­ügy terén szégyenletes az elmaradás. A kormánypárt túlnyomó része a mérsékelt ellenzékkel együtt évek óta követeli a köz­igazgatás reformját. Közgazdasági témák­ról beszelve, a kormány regale-megváltásí tervét olyannak tartja, hogy azt egyetlen független képviselő sem szavazhatja meg. A közművelődés terén nagy veszteségnek tartja Trefort halálát. Az idő elérkezett, hogy a pénzügyek beállott stagnalást a reform-munka váltsa fel. A jövő uiinister­Az inastól tudom, hogy a férj mogorva közönye egy pillanatra sem tört meg. Eltelt egy év, a férj a házon kívül keresett es talált magának szórakozást és soha egy barátságos mosolya sem volt törvényes hitvese számara. Ez eleinte igazi hősiességgel tűrte a fájdalmas melloztetést, soha panaszos szava, szemrehányása nem volt a kicsapongó férj részére. Hanem hát mindennek van határa s mint az olasz közmondás mondja — az ördög nem pihenteti tétlenül ölében a kezeit. A mellőzött, elhanyagolt asszony megtudta, hogy férje egy szépségéről hires varróleány kegye­iért áldozza föl az ő szerelmét — és talán, mert már maga is megunta a hosszú, remény­telen küzdelmet férje hajlandóságát megnyer­ni, hallgatott a vér szavára. Nem akart jobb lenni, mint férje. Egy fiatal rokona még gyermekkora óta birta szivét. Nem lehetett az övé, mert az Ő aty]a is akarta ezt a gyű­lölt házasságot. Első szerelme most hatalmas szárnyakkal bontakozott ki szivében. Irt roko­nának, s ez ezentúl naponta eljött hozzá, hogy ábváudos szerelmük édes emlékeit föl­éleszsze. Igy tartott ez több hónapig. Egy alkalommal a szép varróleánynál enyelgett ifj Barbieux ur, midőn a csábos Delila oly valamit súgott a fülébe, mitől a könnyelmű férj szemei szikrázni kezdtek és öklei' önkénytelenül Összeszorultak. Ajkairól szitok röppeut el és boszutól lihegve távozott. Delila jól volt értesülve: a férj együtt tői elvárja az ország, hogy mig egyrész­ről az állam tekintélyéből senkivel szem­ben egy iottát sem enged, de oly czélta­lan és haszontalan veszekedést nem fog többé a nyilvánosság előtt mszcenirozni, mint azt legközelebb a herczegprimással tették. A közlekedési ministerről teljes el­ismeréssel emlékezett, a hadügyről szólva helytelenítette a gráczi hatonai tüntetést Czáfolja a hirt, mely annak idején arról szólt, hogy a kormánypárt ós a mérsékelt ellenzék fúzió készül. De el nem hallgat­hatja, hogy mentül válságosabbak lesznek az idők, mentül inkább fogja a kormány ós az ország érezni, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján álló vezérférfiak közvet­len részvételét az állam kormányzatában tovább már nem nélkülözheti: eljön az idő, mikor e mérsékelt ellenzék prog­rammját, az állami közigazgatást s ennek reformjait, a nemzet lekötött jövedelmi forrásának felszabadítását, a társadalom minden rétegeben elharapózott korrupezió kiirtását, a kulturának a hazai szükségle­teknek megfelelő fejlesztését, egy jobb igazságügyöt, a magyar állam kiépítését, a nemzeti erő fokozásának eszközeit, — a mai kormánypárt független tagjaival együtt érvényre fogja emelni. Iskoláink. A „Veni sancte" ájtatos dallama el­hangzott mindenütt, erőt és szorgalmat kértek az urtó). Erőt a ránkódás ellen, szorgalmat., ­törekvést, az erőhöz, melyet ifjú elkésve érez! Különös elmélkedésre kényszerit ben­nünket az uj iskolai év. Kevés az isko­lánk s ezek ellen is sok a panasz. Kihez forduljunk azért, hogy ennek az ország­nak iskolát, sokkal több iskolát adjon, mint amennyi van. találta nejét kedvesével. A revolverrel, melyet útközben szerzett, először is nejét találta szí­ven. Több lövésre nem volt ideje, mert a fia­tal ember rávetette magát. Most dulakodás következett, melynek a lövésre elősietett szom­szédok vetettek véget. A szegény asszony meg volt halva. Ifj. Barbieux urat elfogták. A vizsgálat nem tartott sokáig. Ifj. Bar­bieux ur őszinte vallomást tett. A városban különböző vélemények támadtak, részint helye­selve, részint elitélve Barbieuxt. Nemsokara összeült az esküdtszék s a derék családapák — fölmentették a gyilkost . . . A felmentő Ítélet követő napon ifj. Bar­bieux ur oltárhoz vezeté a szép Delilát és most itt látta őket signore a mézes hetek boldogságában. V. — Nos hát urak — folytatá az ügy­véd — mit gondolnak, mi nyomta Barbieux ­Othello ur kezébe a gyilkot? Vájjon csakugyan a „szerelem láza", a „zöldszemü szörnyeteg?" De hiszen ő nem is szerette nejét, nem is törődött vele: miért lett volna reá féltékeny ? Vagy talán a becsület? De hiszen ő minden­nap ott árulta el becsületét a szép varróle­ánynál ! Hát mi? Eh, önzés, önszeretet, hiú­ság! Mindnyájan halgattuuk. Az ügyvéd csengetett poharával: — Fizetni akarok !

Next

/
Thumbnails
Contents