Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-16 / 19. szám

A tanköteles gyermekek ezrei maradnak el az iskolából; 2000—3000 lakosú községeknek még nincs iskolájuk s a szülők kénytelenek gyermekeiket télnek idején harmadik községbe küldeni iskolába. Hja! A budget nem engedi! iskolára az országgyűlés nem adhat pénzt, mert másra kell! sokkai fontosabb dolgokra keilenek a milliók, a hadseregre ós a kir. operaházra. De nem ez a fő ok! Tanügyünk élén oly férfiú állt, akinek nevét csak tisztelettel említhetjük meg, hanem anuű több az irkáni való az iskolákban magukban. Sokat kellene irnom, ha mindazon vádakat fel akarnám sorolni, melyek elemi és közópiskoláiuk tanitói és tanárai részéről emeltetnek. Az ország tanitói karát mélyen sújtja az a vád, hogy nem felelnek meg a követelményeknek. Az itjuság nevelésére nem forditanak elég gondot, mert saját magukat sem nevelik tovább. A tanár, ha diplomát kap, állásáról pályázik, felül a kathedrára és tanít, tanít, tanít . . . Amit ő megtanult, azt százszor elmondja minden évben, de hogy tovább tanulna, hogy művelné magát a kor haladásával, hogy védené magát a feledes ellen, arra ő nem gondol, igy beleéli magát maródiságba, nem vesz tudomást semmiről, ami az iskola falain kivül történik s tanítványai mindig megszégyenítik őt tudásukkai, mert nekik legalább uj könyvük van. Második sajnos hibája az iskolának, hogy fölszerelései hiányosak. A gyermek testi és szellemi tápot keres az iskolában; a lelkét, szellemét elhanyagolja a tanári kar előbb emiitett hibája, testet az iskola rossz felszerelése. Rossz fűtés, viiágitás, hátgörnyesztő padok, lélekölő miazmás levegő rendes ismertetője az iskoiatermeknek. A gyermek rosszul világitott szobában tölt naponkint 4—5 órat s majdnem természetesnek látszik ilyen körülmenyek között, hogy a tanulók 30%-a állandóan hibás szemű. A rossz levegő elsatnyitja a szabad léghez szokott gyermeket s ehhez járul még az iskola padok rendszertelen volta s készen van előttünk okozata annak, hogy itjuságunk mért olyan satnya, halvány ós összegörnyedt. Nem akarom e súlyos vádakat általánosítani, mert mély tisztelettel adózom a kivételeknek is. Es ameddig a bajokon segítve nem lesz, addig ne várja senki az iskolától azt, hogy hivatasának megfeleljen, hogy ép, erös ós tudni vágyó ifjúságot neveljen. Meg egy pár szót a szülőkhöz ! A lódulas az iskolákba, a tudomány felsőbb csarnokai felé utóbbi időben oly merveket öltött, hogy félni kell attól, miszerint hazankban a proletánzmus rövid iuo alatt baromszorosra szaporodik fel. Aia már mindenki a tudomány csarnokaiba készül, hogy aztán diplomával kezeben elmehessen Koldulni, vagy legjobb esetben iát vágni, utat söpörni. A szülők benetnenek erről, tf-widoijanak gyermekeik jövőjére, mérlegeljék meg pontosan az állapotokat s ugy bocsássák pályaválasztásra őket. A tudományos pályának van manapság legtöbb tövise, ezen a pályán boldogulhatni legnehezebb. A tudományos pálya nehéz hálátlan volta daczára a szülőknek is nagy megerőltetésébe, óriási költségbe kerül s mégis, ennek daczára, épp a legszegényebb néposztály küldi gyermekeit a tudományos pályára. Pedig a tudományé csak a mult és a kereskedőé az iparosé az egész jövő! Fontolják meg azt jól! Geiiéri. József foherczeg Devecserben. — Eredeti tudósitás. — Devecser, szept. 15. A nagy dunántúli hadgyakorlatok hétfőu kezdődtek meg Devecser vidékén és nyolcz napot vettek igénybe. J ó z s ef foherczeg vasárnap déli 1 órakor érkezett Devecserbe a Szekesíehérvárról jövő személyvonathoz csatolt udvari kocsin. Kíséretében volt Nyáry br. szárnysegédje s a csapatparancsnokok. A foherczeg fogadasara már uapokkal azelőtt élénken készülődtek a derék dunántúli mezővárosban és a házakat lobogókkal díszítették fel. Különös világ volt itt e különben csendes helyen. A lakosságszáma 3 — 4000, az itt elszállásolt katonaságé ÜÜOU. Van ház, hol '20—25 katona is volt elszállásolva. A vasúti állomáson díszes közönség, az egész vidék és a város intelligentiája varta a főherczeget. A járás nevében N o s z1o p y Viktor, főszolgabíró üdvözölte, mire József foherczeg röviden köszönte meg a szres fogadtatást. Ezután Eszterli'ázy Ferencz gróf üdvözölte mint veLdégét, mire megindult a diszes fogatok nosszu sora. Az elsőben foglalt helyet József foherczeg, mellette Eszterházy Ferencz gróf. A második kocsin ült a szolgabíró diszmagyarban, Nyáry b. oldalán. A város határánál díszes diadalkapu állott, „Isten hozott" felirattal. A fogatok élén 20 tagu lovasbandérium vágtatott. Délután két órakor a fc berezeg a gróf lakásán fogadta a tisztelgő Küldöttségeket. Először a járásbíróság, élén ti a ál Lajos j.biróval, ezután a r. k. hitközség, élénDerdák Lőrincz plébánossal tisztelgett. Ezután egymásután köve.kezott az izr. hitközség tisztelgése, élén Steuer József városbiróval, a községi képviselet es az öukénytes tűzoltóság, élén S te ue r Józsefiéi, a „Devecseri gazdakör" élén Eszter házy Ferencz gróffal. A foherczeg barátságosan válaszolt az üdvözletekre. Délután Eszter házy Ferencz grófnál ebéd volt, melyen a főherczegen kívül a tábornokok és főtisztek vettek részt, valamint a küldöttségek vezetői és a nivatalok tisztviselői. József foherczeg délután kikocsizott az Eszter házy Ferencz gróf tulajdonát képező „Vadászlak"-hoz. Itt díszes társaság gyűlt össze. Ott voltak Eszterhazy Ferencz grófon kivül: Gaál Lajos j.-biró, Neszlopy Viktor főszolgabíró, Szauter Ignácz noszlopi plébános, Galamb Zoltán j.-biró, Barcza Béla, Beck János, Martonfalyay Pál, Ihász Lajos, Hencz József, Bohacsek Rezső nagybirtokos, Jelencák Vincze és Pacor tábornokok, valamint a foherczeg kísérete. Cserfa levelekből művészileg készített „Isten hozott! feliratú diszkapu várta a főherczeget, kinek megérkezésekor paraszleánvok és juhászok a „ Vadász dai"-t énekelték. A foherczeg a juhászok közül többel beszélt. Czifrusz József faragóval kezet fogott és hosszasan beszélgetett vele, régi isme- 4 rősét ismervén föl benne, kivel együtt szolgált Olaszországban. Forgács Antal juhászszal szintén kezet fogott és ivott borából, valamint koczintott a többi juhászokkal is. A czigányokkal is beszélt czigányul. Eszterházy Ferencz gróf köszönetet mondott a főherczegnek látogatásáért, mire a társaság visszatért Devecserbe. Este a város fényesen ki volt világítva és 8 órakor a Rákóczy-iuduló hangjai mellett 100 fáklyával megindult a menet a városháztól Eszter házy Ferencz gr. lakásáig, hol a foherczeg szállva volt. Lelkes éljenzések között jelent meg a foherczeg az e czélra készített emelvényen és katonai tisztelgéssel üdvözlé a közönséget. Győrffy Géza, volt országyülési képviselő tartott lelkes beszédet, melyben kiemelte a foherczeg érdemeit a honvédség körül, éltette őt, mint kiváló derék hazafit és honvédségünk diszét. József foherczeg meghatottan, eleintén halkan, majd mind jobban erősödő hangon igy válaszolt: „Köszönöm, barátaim — mondá — a szives megemlékezést. Legyenek önök meggyőződve, hogy a drága magyar haza irányában eddig tanúsított szeretetem és hűségem kiapadhatatlan s állandó lészen minden körülmények között, legyenek arról meggyőződve, hogy fölséges királyunk iránt ugy ón, yalamiiiL honvédségem minden egyes tagja odaadó hű.-,éggel, szeretettel viseltetik. E tisztelgést nem személyemnek, hanem a magyar honvédség érdemei elismeréséül tekintem, ö r ö m me 1 jelezhetem ö n ö k n ek , barátaim, hogy a magyar honvédség ma már — hál' Isten — olyan pompásan vau szerv.ezve, hogy esetleges háború kitörésekor bármely ellenséggel büszkén in e g ni é r k ő z h e t i k és diadalra jut. Midőn e szives tisztelgésért ismételten szivembői köszönetet mondok önöknek, kívánom egyszersmind, hogy áldja meg kedves királyunkat, hazánkat és annak minden honfiát a magyarok Istene! " Szavait háromszoros dörgő éíjeuzés követte, majd kezet fogva a szónokkal, nyugalomra tért esti 9 órakor. Hétfőn reggel a foherczeg kíséretével együtt kilovagolt a gyakorló terepre, mely mintegy másfél órai jarasra terült el Devecser vidékén. A gyakorlaton részt vett a 17. 18. féldandár Jelene sík Vincze és Pakor tábornokokkal, a 81. honvéd gyalogdaudár, az V. tüzércsoport 1-ső nehéz ütege és a 7. houvédhuszar ezred Huberth Andor vezetése alatt. Ez alkalommal a dandár harczászata vitetett keresztül. Feltételezve volt, hogy egy nagyobb csapat Sömegtől Devecser iráuyában halad és egy dandárt elővédül kiküld, ugyancsak egy másik nagyobb csapat pedig Veszprém felől szintén Devecser irányában halad, s hasonlólag egy dandárt küld elővédül. A két elővéd Káptalanfatól délre az úgynevezett Sárosfőnél találkozik s nyomban megkezdi a támadást egymás ellen. Egy órai heves küzdelem után a Sümeg felől előnyomult dandár visszaveretett. Ő fensége legnagyobb érdeklődéssel kisérte a fejlődést, a harczaiakzatba való átmenetelt s midőn a gyakorlat véget ért az egész tisztikar előtt fejezte ki elismerő küszönetét. Igen jó volt, — úgymond — a harcalakzat felvétele, igen jó volt a csapatok magatartása s örömmel jelzi, hogy a/, ujabban megkívánt feszes menetelés ugy a harcz vonal, mint a tartalékcsapatoknál teljesen meg volt. Két órakor tért vissza a foherczeg szem-