Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-16 / 19. szám

A tanköteles gyermekek ezrei marad­nak el az iskolából; 2000—3000 lakosú községeknek még nincs iskolájuk s a szü­lők kénytelenek gyermekeiket télnek idején harmadik községbe küldeni iskolába. Hja! A budget nem engedi! iskolára az országgyűlés nem adhat pénzt, mert másra kell! sokkai fontosabb dolgokra kei­lenek a milliók, a hadseregre ós a kir. operaházra. De nem ez a fő ok! Tanügyünk élén oly férfiú állt, akinek nevét csak tisztelet­tel említhetjük meg, hanem anuű több az irkáni való az iskolákban magukban. Sokat kellene irnom, ha mindazon vádakat fel akarnám sorolni, melyek elemi és közópiskoláiuk tanitói és tanárai részé­ről emeltetnek. Az ország tanitói karát mélyen sújtja az a vád, hogy nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. Az itjuság nevelésére nem forditanak elég gondot, mert saját magu­kat sem nevelik tovább. A tanár, ha dip­lomát kap, állásáról pályázik, felül a ka­thedrára és tanít, tanít, tanít . . . Amit ő megtanult, azt százszor el­mondja minden évben, de hogy tovább ta­nulna, hogy művelné magát a kor hala­dásával, hogy védené magát a feledes el­len, arra ő nem gondol, igy beleéli magát maródiságba, nem vesz tudomást semmiről, ami az iskola falain kivül történik s ta­nítványai mindig megszégyenítik őt tudá­sukkai, mert nekik legalább uj könyvük van. Második sajnos hibája az iskolának, hogy fölszerelései hiányosak. A gyermek testi és szellemi tápot keres az iskolában; a lelkét, szellemét elhanyagolja a tanári kar előbb emiitett hibája, testet az iskola rossz felszerelése. Rossz fűtés, viiágitás, hátgörnyesztő padok, lélekölő miazmás le­vegő rendes ismertetője az iskoiatermek­nek. A gyermek rosszul világitott szobá­ban tölt naponkint 4—5 órat s majdnem természetesnek látszik ilyen körülmenyek között, hogy a tanulók 30%-a állandóan hibás szemű. A rossz levegő elsatnyitja a szabad léghez szokott gyermeket s ehhez járul még az iskola padok rendszertelen volta s készen van előttünk okozata an­nak, hogy itjuságunk mért olyan satnya, halvány ós összegörnyedt. Nem akarom e súlyos vádakat álta­lánosítani, mert mély tisztelettel adózom a kivételeknek is. Es ameddig a bajokon segítve nem lesz, addig ne várja senki az iskolától azt, hogy hivatasának megfelel­jen, hogy ép, erös ós tudni vágyó ifjúsá­got neveljen. Meg egy pár szót a szülőkhöz ! A lódulas az iskolákba, a tudomány felsőbb csarnokai felé utóbbi időben oly merveket öltött, hogy félni kell attól, mi­szerint hazankban a proletánzmus rövid iuo alatt baromszorosra szaporodik fel. Aia már mindenki a tudomány csar­nokaiba készül, hogy aztán diplomával kezeben elmehessen Koldulni, vagy legjobb esetben iát vágni, utat söpörni. A szülők benetnenek erről, tf-widoijanak gyermekeik jövőjére, mérlegeljék meg pontosan az állapotokat s ugy bocsássák pályaválasztásra őket. A tudományos pályának van manap­ság legtöbb tövise, ezen a pályán boldo­gulhatni legnehezebb. A tudományos pá­lya nehéz hálátlan volta daczára a szü­lőknek is nagy megerőltetésébe, óriási költségbe kerül s mégis, ennek daczára, épp a legszegényebb néposztály küldi gyermekeit a tudományos pályára. Pedig a tudományé csak a mult és a kereskedőé az iparosé az egész jövő! Fontolják meg azt jól! Geiiéri. József foherczeg Devecserben. — Eredeti tudósitás. — Devecser, szept. 15. A nagy dunántúli hadgyakorlatok hét­főu kezdődtek meg Devecser vidékén és nyolcz napot vettek igénybe. J ó z s ef foherczeg vasárnap déli 1 óra­kor érkezett Devecserbe a Szekesíehérvárról jövő személyvonathoz csatolt udvari kocsin. Kíséretében volt Nyáry br. szárnysegédje s a csapatparancsnokok. A foherczeg fogadasara már uapokkal azelőtt élénken készülődtek a derék dunántúli mezővárosban és a házakat lobogókkal díszítették fel. Különös világ volt itt e különben csen­des helyen. A lakosságszáma 3 — 4000, az itt elszállásolt katonaságé ÜÜOU. Van ház, hol '20—25 katona is volt elszállásolva. A vasúti állomáson díszes közönség, az egész vidék és a város intelligentiája varta a főherczeget. A járás nevében N o s z1o p y Viktor, főszolgabíró üdvözölte, mire József foher­czeg röviden köszönte meg a szres fogadta­tást. Ezután Eszterli'ázy Ferencz gróf üd­vözölte mint veLdégét, mire megindult a diszes fogatok nosszu sora. Az elsőben foglalt helyet József foherczeg, mellette Eszterházy Ferencz gróf. A második kocsin ült a szolgabíró disz­magyarban, Nyáry b. oldalán. A város határánál díszes diadalkapu ál­lott, „Isten hozott" felirattal. A fogatok élén 20 tagu lovasbandérium vágtatott. Délután két órakor a fc berezeg a gróf lakásán fogadta a tisztelgő Küldöttségeket. Először a járásbíróság, élén ti a ál Lajos j.­biróval, ezután a r. k. hitközség, élénDerdák Lőrincz plébánossal tisztelgett. Ezután egy­másután köve.kezott az izr. hitközség tisztel­gése, élén Steuer József városbiróval, a községi képviselet es az öukénytes tűzoltóság, élén S te ue r Józsefiéi, a „Devecseri gazdakör" élén Eszter házy Ferencz gróffal. A foherczeg barátságosan válaszolt az üdvözletekre. Délután Eszter házy Ferencz grófnál ebéd volt, melyen a főherczegen kívül a tábornokok és főtisztek vettek részt, valamint a küldöttségek vezetői és a nivatalok tisztvi­selői. József foherczeg délután kikocsizott az Eszter házy Ferencz gróf tulajdonát képező „Vadászlak"-hoz. Itt díszes társaság gyűlt össze. Ott voltak Eszterhazy Ferencz grófon kivül: Gaál Lajos j.-biró, Neszlopy Viktor főszolgabíró, Szauter Ignácz noszlopi plébános, Galamb Zoltán j.-biró, Barcza Béla, Beck János, Martonfalyay Pál, Ihász Lajos, Hencz József, Bohacsek Rezső nagybirtokos, Jelencák Vincze és Pacor tábornokok, valamint a foherczeg kísérete. Cserfa levelekből művészileg készített „Isten hozott! feliratú diszkapu várta a főherczeget, kinek megérkezésekor paraszleá­nvok és juhászok a „ Vadász dai"-t énekel­ték. A foherczeg a juhászok közül többel beszélt. Czifrusz József faragóval kezet fo­gott és hosszasan beszélgetett vele, régi isme- 4 rősét ismervén föl benne, kivel együtt szol­gált Olaszországban. Forgács Antal juhász­szal szintén kezet fogott és ivott borából, valamint koczintott a többi juhászokkal is. A czigányokkal is beszélt czigányul. Eszter­házy Ferencz gróf köszönetet mondott a fő­herczegnek látogatásáért, mire a társaság visszatért Devecserbe. Este a város fényesen ki volt világítva és 8 órakor a Rákóczy-iuduló hangjai mellett 100 fáklyával megindult a menet a városház­tól Eszter házy Ferencz gr. lakásáig, hol a foherczeg szállva volt. Lelkes éljenzések között jelent meg a foherczeg az e czélra ké­szített emelvényen és katonai tisztelgéssel üd­vözlé a közönséget. Győrffy Géza, volt országyülési kép­viselő tartott lelkes beszédet, melyben kiemelte a foherczeg érdemeit a honvédség körül, él­tette őt, mint kiváló derék hazafit és honvéd­ségünk diszét. József foherczeg meghatottan, eleintén halkan, majd mind jobban erősödő hangon igy válaszolt: „Köszönöm, barátaim — mondá — a szives megemlékezést. Legyenek önök meggyőződve, hogy a drága magyar haza irányában eddig tanúsított szeretetem és hűségem kiapadhatatlan s állandó lészen minden körülmények között, legyenek arról meggyőződve, hogy fölséges királyunk iránt ugy ón, yalamiiiL honvédségem minden egyes tagja odaadó hű.-,éggel, szeretettel viseltetik. E tisztelgést nem személyem­nek, hanem a magyar honvédség érdemei elismeréséül tekintem, ö r ö m me 1 je­lezhetem ö n ö k n ek , barátaim, hogy a magyar honvédség ma már — hál' Isten — olyan pom­pásan vau szerv.ezve, hogy esetleges háború kitörése­kor bármely ellenséggel büsz­kén in e g ni é r k ő z h e t i k és dia­dalra jut. Midőn e szives tisztelgé­sért ismételten szivembői köszönetet mon­dok önöknek, kívánom egyszersmind, hogy áldja meg kedves királyunkat, hazánkat és annak minden honfiát a magyarok Istene! " Szavait háromszoros dörgő éíjeuzés kö­vette, majd kezet fogva a szónokkal, nyuga­lomra tért esti 9 órakor. Hétfőn reggel a foherczeg kíséretével együtt kilovagolt a gyakorló terepre, mely mintegy másfél órai jarasra terült el Devecser vidékén. A gyakorlaton részt vett a 17. 18. fél­dandár Jelene sík Vincze és Pakor tábor­nokokkal, a 81. honvéd gyalogdaudár, az V. tüzércsoport 1-ső nehéz ütege és a 7. hou­védhuszar ezred Huberth Andor vezetése alatt. Ez alkalommal a dandár harczászata vi­tetett keresztül. Feltételezve volt, hogy egy nagyobb csapat Sömegtől Devecser iráuyában halad és egy dandárt elővédül kiküld, ugyan­csak egy másik nagyobb csapat pedig Vesz­prém felől szintén Devecser irányában halad, s hasonlólag egy dandárt küld elővédül. A két elővéd Káptalanfatól délre az úgynevezett Sá­rosfőnél találkozik s nyomban megkezdi a tá­madást egymás ellen. Egy órai heves küzde­lem után a Sümeg felől előnyomult dandár visszaveretett. Ő fensége legnagyobb érdeklő­déssel kisérte a fejlődést, a harczaiakzatba való átmenetelt s midőn a gyakorlat véget ért az egész tisztikar előtt fejezte ki elismerő kü­szönetét. Igen jó volt, — úgymond — a harc­alakzat felvétele, igen jó volt a csapatok ma­gatartása s örömmel jelzi, hogy a/, ujabban megkívánt feszes menetelés ugy a harcz vonal, mint a tartalékcsapatoknál teljesen meg volt. Két órakor tért vissza a foherczeg szem-

Next

/
Thumbnails
Contents