Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-16 / 19. szám

Lelkesedé ssel nagy dolgokat lehet kivinni, de azt a lelkesedést csinálni, vagy akmunkálatokkal meghamisítani nem lehet. Mert villám lesz a szikrából és lesújtja kérlelhetlenül azokat a nyomorultakat, akik lelkesedésünket megingatni és ezzel az igazságos Istent kisérteni elég vakmerőek! Miért nem elég a jövedelmünk? Iparos, földmives, hivatalnok, nagybirtokos, gyármunkás, orvos, kereskedő', ügyvéd, szóval minden rendű és rangú ember ajkán örökös a panasz, hogy nem elég a jövedelme, vagyis ami ugyan számtani képtelenség, többet ad ki minden nmber, mennyi a bevétele, helyesebben mondva: több a kiadása, mint a keresete s a hiányt - - az államok szokásához képest — természetesen kölcsönnel kell fedezni. A jövedelem elégtelensége miatt mindsürübben hangzó panaszok az általános baj okául rendszerint és első sorban a nagy adót emlegetik. Van is ebben kétségkívül sok igazság. A közterhek évről-évre hatványozott mervben szaporodnak s kivétel nélkül minden ember vállaira súlyosan nehezülnek. Azonban, ugy magunk közt, akkor, amikor nem arról van szó, hogy valamely ellenzéki képviselőjelöltnek a nagy adó miatti stereoóyp kifakadását megéljenezzük, — valljuk be őszintén, hogy az adó nagy és terhes ugyan, de anyagi viszonyaink hanyatlásának még sem ez az egyetlen, de sőt nem is tőoka. Egészen máshol kell keresnünk a baj kutforrását, azon általános nem helyi, sőt nem is országos, hanem az összes czivilizált emberiséget illető okokban, melyeket nem más, mint a rohamos haladas idézett elő. A technika terén előállott gyors haladás az o^a annak, nogy az emberiség, értve a tudomány vivinauyai körebe vont művelt társadalmat, egyszerre, varatlanul, Kellő előkészülni es laueveies neiliül egeszen más vilagba Jtípeti. A goz, az elektromosság, a delej csodás erejerel. az einberiseg szoigaLtaba vétele, a tudomxny által meghódoltassa 3—4 évtized alatt rohamosan af .iatotta át a régi viszonyokat ujakka, ULoerut.ü.efcka, eddig nem is sejtettek ké, s e rohamos haladas készületlenül géről? Nem! Sérti hiúságát, öuszeretetét, hogy neje azt a zsebkendőt, melyet ő ajándékozott neki, Cassicnak adta. Hisz hallottátok, mikor kívánkozott Cassiót kilencz évig kínozni? ugy-e akkor, midőn elrejtőzve kihallgatta a Jago által lépre vitt Cassió kaczagását. Othello végig sértett hiúsága itt lázad íöi. És mintha csak a fiatal Dumashoz járt volna iskolába, itt határozza el, hogy megmérgezi vagy megfojtja nejét. Higyjétek el: soha hazugabb jelszó nem bitorolta a népszerűség zászlóját, mint ama bizonyos „tuez la!" Öld meg az asszonyt! Miért? Mi jogon? — Feleljen rá Shakespeare feketeképü gyilkosa! — De hát mit csináljon a férj, ha meggyőződik neje hűtlenségéről. — Taszítsa el magától! Ha szereti: ez persze fájdalmat okoz neki, azonban be kell látnia, hogy csalódott, hogy neje nem méltó hozzá; — ha pedig nem szereti ... kár minden szóért. Hauem ölni ?. . . no ahhoz már nincs joga senkinek s l°gkevésbbé azoknak a kétszarvuakuak, a kiket Othellokuak neveznek. Az ügyvéd fenékig ürítette poharát s látva, hogy hallgatunk, igy folytatá: — Kissé bizarr ugy-e, a mit mondtam? ám jól van; majd elmondok egy kis történetet. Szivarra gyujtottunk és hallgattuk. III. A mult ősszel Üesdemona szülővárosában, Velenczében töltöttem néhány hetet. Mondanom sem kell, hogy „ Adria királytalálta a nagyközönséget, mely egyik lábával még mindig a régi szokások korszakában áll, mig a másik lábát erőnek erejével mozdítja előre a haladás. A jelenkor vívmányai uj, eddig szokatlan igényeket teremtettek, anélkül azonban, hogy már most képesek volnánk ezen fokozott igényeknek megfelelően átalakulni, vagyis fokozottabb munkássággal, régi szokások'levetközése és ujak fölvételével beletalálni magunkat a helyzetbe, azaz több jövedelemre szert tenni s jövedelmünket eszélyesebben fölhasználni, hogy a fokozott igényeket kielégíthessük. Csak néhány általános és egyszerű példát kívánok fölemlíteni a fent elmondottak bizonyítására. Pár évtized előtt, midőn a gőzmalmokat a vidéki ember csak híréből ismerte, a földműves megőrlette a saját termésének egy részét a legközelebbi vizi- vagv szárazmalomban, csekély vámba került az egész s volt kenyere bőven, a nélkül, nogy lisztre egy krajczárt kiadott volua. Ma a falusi asszony is azt tartja, hógy nem is liszt, ha nem gőzmalom őrölte, még pedig budapesti s a földműves, a ki búzájának kilogrammját 6% - 7 kron adja el, veszi az ugyan abból készült kenyérlisztet 11-12 k raj cz árért, a kalácshoz valót 14—15 krért, - vagyis csaknem kétannvi áron, menynyiért ő a termését értékesíteni 'tudta. Kávé, tea, mandula stb. öregapáink idejének nagy luxus volt, — mióta a tenger habjai: villámgyorsasággal átszelő gőzösök képesek kezünk ügyébe varázsolni a távol vidékek termékeit, azóta szegényebb hajlékokban is mindennapi tápszerekké váltak *zen, — nos, nem mondom, hogy fényűzési, le bátrán mondom, hogy nélkülözhető' termények. Jóval olcsóbban jutuuk hozzájuk, mint apáink, az igaz, de kiadásaink az olcsóság mellett is lényegesen szaporodtak, a nélkül, hogy az arányt bevétel és kiadás közt helyre tudnók állítani. „Bort iszik a magyar ember! • — énekli a költő, de ez az ének ma már nem találó, bort termel (ahol a filloxera még meg nera ette), azt eladja olcsón és iszik egészségrontó pálinkát, haspuffasztó sört, és ezt veszi drágán. A páliukaivás mellett rohamosan terjed a sörivás is bortermeléssel foglalkozó gazdászatuuk és erszényünk nagy hátrányára s még csak azt a vigasztalást sem meríthetjük belőle, hogy a sörnek való árpát mi termeljük, mert bizony sör-árpa, kivált a kisbirtokos felnője", mint a lagúnák városát nevezni szokták, engem is elbájolt. Sorba néztem mind azt a csodálatos műalkotást, melyek itt fel vannak halmozva, és moudiiatom, uem tudtam eléggé eltelni a bámulattól. Legnagyobb élvezetem volt reggel korán kelni s átvágva a piazettán, lemenni a korzóra s ott gyönyörködni a felkelő napban, mely ragyogó szüziességgel bukkant fel az Adria hullámaiból. A palazzo royaleval szemben egy kis erkély szögeli ki a tengerbe, honnan pompa s kilátás nyílik egész a lidoig s a népkertig. Itt szoktam naponkint gyönyörködni a páiatlan szép kilátásban, hallgatva ciceronem magyarázgatását. Azonban csakhamar tapasztalni kezdtem, hogy nem vagyok egyedül kedvelője ezeknek a reggeli sétáknak. Alig időztem negyedóráig a kis erkélyen, minden reggel egy fiatal pár jelent meg a korzón. Meg-megálltak egy-egy ponton, honnan messzibbre lehet látni és sokáig merengtek a káprázatos látványon. Egy reggel az én erkélyemre is feljöttek s a férfi gyöngéden fogva körül a gyönyörű szép aszszony darázsderekát, lágy, szeretetteljes haugon magyarázgatá az egyes szigeteket, épületeket. Az asszony aranyszőke haja csak ugy csillámlott a napsugárban s ragyogó kerettel fogta körül pikáns gömbölyű kis arczát. A férfi, ki most élte javakorát, gyöngéd boldogsággal leste neje szép arczát. kén, nálunk édes kevés terem, s ezért külföldre megy a pénz. Hát még a ruházatunk! Mennyi uj kiadást ró a nyakunkba e részben a fejlődés, a haladás: hol a régi jó prémes menték, déczbundák, az asszonynép magaszőtt, magavarrt rokolyái, melyeket nem bírt elszaggatni három nemzedek; a jó erős gácsi posztó is kiesett régi híréből, — minek is gyártanának most már erős kelmét, hiszen minden évben más a divat s ez a divat, pedig ez is haladás, beveszi magát a havasaljai kunyhóba is, ott is megszédíti, elbűvöli kiváltképpen a fehérnépet, évről-évre fokozza a kiadást s olyan terhet ró a családapákra, hogy Isten csodája, ha nem roskadunk le alatta. Vasúton utazik a vándorlegény is, dróton küldjük a7. üzenetet, telefonon mondunk egymásnak jónapot; szép és bámulatos dolog ez* mind, de sok költséggel jár, a bevétel meg csak nem akar szaporodni. A tömérdek gyárak, ipartelepek, vállalatok igaz, hogy sok munkásnak adnak kenyeret, de egyszersmind növelik az igényeket is. A falusi szegény ember fiából olyan úrféle lesz, a ki már nem elégszik meg a paprikásszalounával, hauem szalámit kíván a gyenge gyomra és gfoggot iszik rá. A sok gyár, a sok műhely rakásra gyűjti az embereket, lesznek szép nagy városok, de ezekben drága a szállás, sokba kerül a piacz, meg a mulatság s a kereset füstté válik, soha sem elég a kiadások fedezésére. Ha meg aztán beüt az üzletpangás, ha a gyárak beszüntetik a mnnkát, akkor az egyhelyre összesereglett sok ember közé, kik elszórva az országban, csak megéltek volna minden időben, rögtön beüt a véletlenül kétségbeejtő nyomorúság. Igv van ez minden irányban. Ezer meg ezer példa fölemlitésével lehet bizonyítani, hogy a haladás, a fejlődés, tökélyesbülés, melyek korunk kiváló tulajdouságai, tetemesen fokozzák az igényeket, eddig ismeretlen szükségleteket, vágyakat alkotnak, melyek kielégítése ujabb és ujabb költekezéseket hárít a társadalom minden egyes tagjára. És mivel e fokozódó igények fedezésére szükséges költséget ma még nem vagyunk képesek arányba hozni bevételeinkkel, azért nem elég kiadásaink fedezésére a jövedelmünk, azért adósodunk el, azért szegényedünk^ Ha már most valaki, a ki az eddig elmondottakat olvasta, azt következtetné mindezekből, hogy én a baj orvosszerének a halaMikor eltávoztak a kis erkélyről, veze tőm udvariasan meghajtotta magát előttük. — Hogyan, hát ön ismeri Őket ? — kérdém mohó kíváncsisággal. — Két hétig vezatgettem őket. Igen derék ur. Franczia. Most másodszor van Velenczében. Első izben — két év előtt — is én voltam a vezetője. Csakhogy akkor másik madame volt vele. Hm, — tevé aztán hozzá, jobb szemével hunyorgatva — ez is furcsa egy történet. Megkínáltam emberséges vezetőmet egy szivarral s kértem, mondja el, mit tud arról a boldog párról. Odakönyökölt mellém a terrasse czifra faragványaira s mig szemeim a tenger csillogó hullámain kalandoztak, a következő történetet beszélte: IV. Mikor ez az ur két év előtt itt járt, ugyanazt az inast hozta magával, aki most is vele van. Ettől tudtam meg, hogy gazdája Barbieux nevü, lyoni gazdag selyemgyáros fia, ki az elmúlt két év alatt sok bajba keveredett. Azon nőt, a kivel két óv előtt a mézes heteket itt töltötte, — az inas állítása szerint — csakis apja kényszerítésére vette nőül. Igaz, hogy nem volt olyan szép, mint ez, kivel most láttuk, de azért az is méltó volt arra, hogy egy férfi-szivet betöltsön. De ifj. Barbieux ur, ugylátszik, más véleményben volt mint apja, az öreg selyemgyáros, akinek pedig érdekében állott az első