Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-09 / 18. szám

Pápa 1888. Pozsonj -pápai vasul. — Eredeti tudósítás. — Papa, szept. 4. Ama, ránk nézve nagy fontosságú ügyben, mely „Pozsony-pápai vasutifigy* néven ismeretes, f. ló 3-án délelőtt 10 órakor értekezlet tartatott a pápai városház termében. Volt alkalmunk kifejteni, hogy a létesítendő vasút, mily nagy horderejű. A hétfői értekezleten tették le az első alaptéglát ama nagyszabású vállalathoz, mely magában véve ugyan csekélység, de a csornaiakra, különösen azonban Pápa városára kiváló fontossággal bir. Paugó kereskedelmünk, hanyatló iparunk s mindinkább alászálló közgazdaságunk ujéletre való feltámadását fűzhetjük méltán a kiépítendő pozsony-pápai vasúthoz. Szép ?zámmal gyűltek össze a hétfői értekezletre az érdekelt községek képviselői, elöljárói, az eszme megpenditői s a csornai nagy birtokosság. Pápavárosán kívül képviselve voltak a következő községek: Alsó-felső Görzsöny, Takácsi, Acsád, Csorna, Szil-Sárkány, Egyed, Árpás, S^any, Szovád, Bodonhely. R.-Pordány, Sobor, SzentAndrás, Bogyoszló, Németi, Potyond, Bágyog, R.-Csanak, Alsó-felső Pásztori, Vág, Sebes, Marczaltő. Ifjú Martonfalvay Elek, ezidőszeriut Pápa város polgármestere, ki a vasúti ügyben a felhívást hírlapok utján és magánúton közrebocsátotta, rövid szavakban üdvözlé az egybegyűlt érdekeltséget ó.> az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja s egyszersmind jegyzokül Barthalos István és Steinbdrger Lipót urakat kéri fel, kik e tisztet, tekintve a mozgalom fontosságát, szívesen vállalták magukra. Békássy Gyula nagybirtokos rövid szavakban fejtegeti a vasút fontosságát, mire ismert helyiáttekintés után odauyilatkozik, miszerint a csorna-pápai vasút kiépítése egy kis buzgalommal sikerülni fog, mivel az nagyobb akadályokba nem ütközik és a Rábahidon kívül rendkívüli munkálatokkal sem találkozik. Ajánlja, hogy mindenek előtt a végrehaj t ó b i z o 11 s á g alakittassék meg, mely arról, hogy az no történjék, mert különben látszanék a világító torony. E pillanatban gyújtotta meg Elvira a lámpát, s ekkor csapkodtak ki magasra a lángok. Félelemmer vegyes öröm kiáltás hallatszott! A rémület kinos pillanata, mert egynéhány matróz a fényes sziklák halvány körvonalait fedezte fel. A borzasztó halálos aggodalom megszűnt, mert a hajó meg volt mentve és igy sok száz ember élete is. A parti rablók is észre vették a fényt, dühösen káromkodtak, de nem tudták felfogni, hogy tervüket ki hiúsította meg. Csak az apa nem gyönyörködött az égő toronv látásán. A hullámok lesodorták a partról a szegény összekötött öreget, s elvitték messze, messze, hová? azt nem tudni. Elvira tehát árva lett, nagy csapás volt ez a szegény gyermekre. Reggel a tenger ' tiszta és ünnepélyes volt, mint gyönge női sziv, meiy irgalmas álomból ébredt föl. A nap ragyogott és csillámlott a víz sima tükrén, az ég pedig pompás .sötétkék szint öltött. A hajó kikötöt'. Az öröm és bámulat érzése töltötte el az utasok szivét, midőn hallották, hogy megmentésüket Elvirának köszönhetik. Gróf Kencsey, ki kéjutazá.t tett Olaszországban, annyira megszerette a leányt, hogy Magyarországba vitte és külön kastélyt rendezett be számára, A szegény leány beleegyezett * * * Pápai Hirlap bizottság, élén az elnök és alelnökkel, a tulaj donképeni kivitellel bizassék meg és azután tegye érintkezésbe magát a megv ékkel, kormánynyal és szakértőkkel, milyenül T o 1 n a y Lajos nevét említi fel. Referáljon e végrehajtóbizottság azután működéséről a nagyobb közgyűlésnek, mely helyben hagyja vagy kifogásolja az intézkedéseket. Tóth Antal, a csornai járás képviselője sajnálatát fejezi ki a felett, hogy egy előértekezlet nem tette meg a szükséges előleges lépéseket s ezek után ő is Békássy indítványához járul. Horváth Lajot. a pápai járás főszolgabirája azt indítványozza, hogy válassza meg a bizottság az elnököt és alelnököt, aki a tulajdouképeni ügyeket vezetendi, továbbá jegyzőit és pénztárnokát, valamint a végrehajtó bizottsági tagokat. Mire elnökül egyhangúlag: Eszterházy Móricz gróf, Veszprémmegye főispánja, alelnökül Tóth Antal, Szilágyi Gáspár és Horváth Lajos választattak meg. A végrehajtó bizottság tagjaiul pedig: Szevera Károly, Láng Lajos, Martonfalvay Elek, Fenyvessy Ferencz dr, Egyedy Arthur dr, Potyondy Géza, Hőgyészi Béla. Sarlay János, Hajas Gyula, Mészáros Károly, Tarczy Dezső, Hannauer Béla, Véghely Dezső, Voyta Ádolf, Sághy Gyula, Borsody Péter, Osvald Dániel, Fischer Sándor dr, Ihász Lajos, Bauer Antal, Simon Ödön, Galamb József, Pál István, Szvoboda Venczel, Wiitman Ignácz, Spitzer Ignácz. Berger Gábor, Kuucz Adolf dr, Deszkássy Boldizsár, Marinczer György, Rhuszton I. József, Mészáros Gyula, Steiner József dr, Volf Lajos, (Pordány), Tóth Pál, Békássy Gyula Rhéman József, Kiss Kálmán, Kiss Elek, Mcizner Károly, Bermülíer Alajos, Brányi Géza dr, Czupor László, Kovács Aladár, Krausz József M., Molnár István. Tarczy Dezső azt indítványozza, hogy a minisztériumtól kérendő előmunkálati engedélylyel egyidejűleg ujitassék meg a Pápa-Keszthely útvonali vasút előmunkálati engedélye, mely a csorna-pápai vasút kiépítése után a délivasuttal szemben utat jelölne Boszniába Barcson keresztül. Az indítvány helyesléssel találkozott, Négy év mult el azóta - Elvira gyönyörű léannyá fejlődött. Ábrándos szemével soha se nézett az égre, tiszta homloka nem volt hajlandó a képzelgésre, édes mosoly soha se játszadozott ajakán. Mert szive oly beteg volt, úgy vágyott meghalni, haza kívánkozott Mi maradt meg mégis kedves lényen idegen emberek közt? A szeretet, mely az az apa jószívű arczárói sugárzott. A leáuy hallgatta a bókokat, az édes szavakat, de fel se vette Őket. Az apró bohóságokat, melyeket gróf Kenesey neki ajánlt; büszke, szép paripán lovagolni, a férfiakra kacsingatni, az uri hintón hanyagul hátra dűlni, a férfiakkal társalogni vagy őket megcsókolni! Elvira irtózattal utasitá vissza, s ha arra goudolt, hogy a kiélt gróf mily izgatott, kívánságának soha se igyekezett eleget tenni. Napról-napra szemorúbb lett, szive elzárkozottabb, beteges honvágya fájdalmasabb mint ama vándoré, ki hosszú utazást tesz és kénytelen elhagyni hazáját. Vagy azé, ki arra az útra tér, honnan uics többé visszatérés s nevét csak egy sírkő jelöli. Oh miért is kíméli a halál a boldogtalanokat! Ködös, szomoiu Őszi napcn végre kiszenvedett a szép leány. A gróf fájdalmát leirni lehetetlen, de minden változó e földön és ő is elfelejtette csak hamar a szép Elvirát. Nyugodjál békében szép leány! Ha minden szenvedőért dobog szivünk, akkor téged fájdalomteljes könny illet, Vasárnap, szeptember 9. mire határozatba ment, hogy „Tóth Antal és érdek társai" czimen a mininiszteriumtól Csorna-Pápa és Pápa-Keszthely utvonalakra külön-külön kéretik előmunkálati engedély, mely kérvények megírásával a jegyzők megbízattak. A concessió megérkezése után ismét értekezlet fog összehivatni S z a n y b a . A megválasztott végrehajtóbizottsági tagok levélileg hivatalosan és a helyi hírlapok utján határoztatlak értesíttetni. Martonfalvay Elek polgármester öszszegezi a határozatokat, s ezután az értekezletet bezárja. Az érdekeltség V

312 órakor hagyta el a tanácstermet. Veszprém ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Veszprém vármegye székvárosa, hazánk eme nagy történeti múlttal ékeskedő városa öt napon át ünnepi fényben úszott. A lobogók özöne még ma is hirdeti, hogy hazai közjogunk egyik legfényesebb alakja, ő felsége a magyar királyné kanczellárja, koronázója, e nagy és szép egyházmegye főpapja: Hornig Károly báró elfoglalta az egy éven túl árvaságban volt püspöki széket. Az egyházmegye uj főpásztora e hó 5-én délelőtt 11 órakor érkezett Veszprém városába. A város nagyszerű ünnepi pompába öltözött. A város épületeiről és középületeiről nemzeti lobogók lengtek alá. A tűztornyot vörös lobogók díszítették. A városház erkélye, a kaszinó, dísznövényekkel, a püspöki palota pedig Ízléses délinövényekkel volt feldíszítve. A vasúti állomás szintén fellobogózva és díszbe Öltöztetett váróteremmel fogadta az uj főpapot. Az egyház, a megye és a város külA paradicsom-tengerész. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Jutassy József. László tengerész akart lenni. Nem csoda, abban a korban volt, amidőn minden ifjú hajlandó az ilyen romanticzismusra, kivált ha — miként László - kezdve Robinsonou, végezve Vernén, minden kalandos könyvet összeolvasott. Felkerekedett tehát egy szép napon ós leutazott Fiúméba, a magyar tengeri kikötőbe. Hogy el ne fáradjon, persze vasúton ment s hogy ne unatkozzék, kisérjük el mi. A Dunántulon, Horvát és Szlavonországon utazunk át, végig robogunk a Balaton somogyi partján, koptatjuk Kanizsa téglatrottoirját, végigsétálunk Zágrábban az Iliczán s gyönyörködünk a feltűnő tisztaságon s a horvát nők tömzsi termetén a festői öltözéken. Moraviczán nyársonsült ürüczombot vásárolunk, melyet tarisznyaszámra és hatosával vesztegetnek a juhászok. Csak jóízű falatozás közben födözi fel a belépő kalauz, hogy esett birkából eszünk, mire a czombok megtanulnak röpülni. Tovább utazunk. Fenyüerdőkoszoruzta szlavóniai hegyek közt, kilométernyi alagutakon, meredek lejtőkön, emeletes sánczokon haladunk, mignem Buccari hpostetejü házai mögött kicsillámlik a quarnerói öböl égkékszin tükre. Lászlót nem lehet az ablakból eltaszigálni. Füge, narancs és czitromkertek pompája váltja fel az eddigi terméketlen, sovány mezőket. Beesteledik. Akinek tetszik, gyönyörköd-