Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-09 / 18. szám

döttségei diszfogatokon, beláthatatlan hoszszu sorban jelentek meg a vasúti állomásnál. A káptalant Pribék István fölszentelt püspök, a megye tisztviselőségét Véghely Dezső kir. tan. alispán, a városi tisztviselőséget és tanácsot Kovács Imre polgármester vezette. A Székesfehérvárról pont 1 1 órakor megérkezett vonatból kilépett uj püspököt a sorfalat képzett bizottság hosszan tartó éljenzéssel fogadta. A váróterem ajtójánál Kovács Imre polgármester mondott rövid üdvözlő beszédet a város közönsége nevében, melyet háromszor dörgő éljenzés követett. Ezen üdvözlésre Hornig Károly báró válaszolt. Ezek után a menet megindult a város felé Az első kocsin a polgármester ült, utánna négyes fogaton Hornig Károly báró, oldalán Pribék István felszentelt püspökkel. A fellobogózott utczákon harangok zügása között a menet egyenesen a várba vonult, hol a püspöki székház van. A püspök, megérkezése után a fogadó bizottsággal együtt azonnal a székesegyházba ment áldozás ós áldásra. Innen gyalog ment fel a püspöki rezidencziába, hova a küldöttségek szintén felkisérték. Még délelőtt tisztelgett a káptalan és a központi papság Pribék István káptalani helynök és felszentelt püspök vezetése alatt, rövid szaAakkal üdvözölve Hornig bárót, kinek válaszát hoszantartó éljenzés követte. A tulajdonképeni ünnepség csak pénteken folyt le, amidőn Siinor János lierczegprimás megérkezett, ki ezen alkalommal kivételesen szókhelyén szentelte fel a püspököt. Pénteken érkezett meg a megyék küldötteinek nagy része is. H o r n i g Károly báró, az uj püspök, tf-án R é d e y Gyula dr. titkár kíséretében, a reggeli órákban sétakocsizást tett, melyről 10 órakor tért vissza. Ekkor fogadta a küldöttségek tisztelgését. Legelőször tisztelgett V e s z p r é inni egye küldöttsége, mely hatvan fényes fogaton ment a püspöki palotához. A küldöttséget Eszter ház y Móricz gróf, főispán, vezette, a ki diszinagyarban volt. A küldöttség tagjai voltak többek között: V ó g h e 1 y Dezső alispán, F e n y v es s y Ferencz dr., Takács Ádám, Purgly Sándor, Kié c zár Ferencz dr., Horváth Lajos stb. Az üdvözlő főispán szavaira Hornig röviden válaszolt. Ezután Veszprém város tisztelgett, élén Kovács Imre polgármesterrel, ezt követi Pápa város küldöttsége, ólén 0 s v al d Dániel polgármesterrel, fa po 1 cza, Mojzer József városi biróval. A legnagyobb érdeklődést keltették a nem katholikus egyházi küldöttségek tisztelgései, melyek impouáló számban jelentek meg, u. ni. az evangeiikus küldöttség, melyet Tatay Sámuel bakonyszent-tamási esperes vezetett. A pápai ref. kollégium küldöttsége, mely Németh István vezetése alatt tisztelgett. A veszprémi ref. egzház küldöttsége, melynek vezetője Csonka Ferencz esperes volt, s végül Rosentíhal hetik a nap nyugtában, amint az a tengerbe merül. László azon töri a fejét, hogy mit kezd az idegen városban, de aligha jutott megállapodásra, mert Fiúméban zavartan lép ki a perroura, ahol őt senki, de senkisem várja, mi is csak távolról fogjuk őt követni. Fiume nem nagy város. Nyugoti tisztaság ós déli piszok találkoznak benne. Utczáit a carbol szaga veri fel, szökőkutaibau folyton csergedez a Monté maggiorebó! jövő friss forrásvíz. Csinos házait poloskák és sváb bogarak tartják elfoglalva s a remek mólokról azt látja az ember, hogy a diszes, ragyogó hajók, piszkos, bűzös pocsétábau állanak. Apály ide nem ér, más pedig nem tisztitja a szemetet, melyet a canálisok is idehordauak. László csakhamar betelt a dolgok rendjével s az igazat megvallva, tűnni kezdtek illúziói. Füstült hal, kétszersült, malagával kibéllelt kukoriczakenyér, olajos, halszagú polenta s a potya déligyümölcsök csakhamar undorral töltötték el. Hát még ideáljai: a matrózok?! Ilyen legyen ő, ilyen kérges tenyerű matróz, aki egész nap dolgozik, akárcsak egy állat s este fetreng az osteriábau (korcsma) ugyancsak, mint egy állat ? ! Nem. Hajós kapitánnyá pedig csak nem teszik meg egyszeribe! Bánat, honvágy fogta el szivét, s midőn szülőire gondolt, kik nem tudják, hogy Ő él-e, hal-e, majdnem sirva fakadt! Második Gulliyer volt, aki úgy szökik ki a nagy világba, A sétatér babérjai voltak tanúi szive fájdalmának, melyek alatt a padon szokta ópitgetni rombadülő légvárait. Egy ilyen alkalommal egy uri ember telepedett le melléje s olaszul szólitotta meg a íiut, aki neki tetszeni látszott. De midőn az gondolataiból felriadva egy „ tessék "-kel válaszolt, látható öröm ült lel az idegen homlokára. Magyarul kezdett beszélni s az édes anyanyelv oly bizalmassá tette Lászlót, hogy mindent elbeszélt. Az idegen örömét fejezte ki, hogy egy magyar ifjún segíthet és magával vitte „Elpninstone" uevü hajójára, mely hajódongákat volt szállítandó szerte a világba. László öröme leírhatatlan volt. A hajóirodában kapott dolgot. Az „Elphinstoue" nemsokára megrakodott s lefelé haladt az Adrián arra, amerre ősszel a fecskék szoktak. Nyilt tenger, csobogó habok, forró napsugár, zöld partok, kies szigetek. Veleuczében kikötitek. A város elragadja Lászlót, a Márkus-téren csaknem elvész tekintete, ha egy feléje tartó alakon támpontot nem talál. De minő támpont! — Apám! — hangzott elkékült ajkain s rohant a lagunákuak. Egy czifra palota előtt elold egy gazdátlan szandolint, hihetetlen erővel és ügyességgel hajtja kifelé s csak a nyilt tengeren mer mélyebb lélegzetet venni. Atyja volt az, az édes, jó apa, aki fiát keresni indult a világba. — Karjaiba kellett volna szaladnom s én futok előle a kietlen tengerbe! — kesergett. Igaza volt. Kietlen, sötét éjszaka borult fOléje, 'Nándor vezetése alatt tisztelgő zsidó hitközség küldöttsége. Rendkívüli szives fogadtatásban részesültek Veszprém ós Pápa városok küldöttségei is. # Délben a püspöknél ebéd volt, melyre Széchenyi miniszter, Jekelfalussy Lajos miniszteri tauácsos, Széchenyi Jenő osztálytanácsos és még többen voltak hivatalosak. A herczegprimás bevonulása. A délutáni öt órai vonat érkezése előtt egy órával a pályaudvaron fényes közönség gyűlt össze Simor herczegprimás fogadtatására. Ott volt Széchenyi miniszter, Hornig püspök, Eszterházy Móricz főispán Bezerédy* Fenyvessy, Kopácsy Pulszky Károly és Hock János képviselők, Máday Izidor ós Széchenyi Jenő osztálytanácsosok, Véghely Dezső alispán, Kolozsváry főjegyző, Purgly aljegyző, a megye tisztikara, Kovács polgármester a városi tanács élén, a káptalan, a szerzetesrendek, a megye és a város értelmisége fényes diszmagyarban. Midőn Simor prímás, Zalka és Hidassy püspökök, Steine-r prelátus, és Csernoch igazgató kíséretében megérkezett, kiszállásakor zajos éljenzés fogadta. Eszterházy gróf főispán a megye és a város nevében, lelkes szavakkal rövid beszédben üdvözölte a herczegprimást. A menetet 140 tagu bandérium nyitotta meg, ezután az alispán a polgármesterrel, majd a püspöki díszkocsin a primás Hornig püspökkel, utánna Széchenyi miniszter Eszterházy gróf főispánnal, erre Zalka és Hidassy püspökök stb. jöttek. A menet több mint 200 kocsiból állott. A város végétől egész a püspöki — Istenre bizom magamat, — gondolá s erősen evezett. — Hopp — hangzott egyszerre s László egy sikollal ajkain a tengerbe merült . . . Midőn eszméletre tért, egy bárka fedélzetén látta magát, mely vitorlaszárnyakon zajtalanul röpülvén, sajkáját felfordította; de az Adria tündére megmentette életét. A mint kötelesség, a hajótörött fiatal embert részvéttel fogadták a bárkán s megígérték, hogy épségben elviszik Fiúméba, ahova Ők paradicsomot szállítanak a Pó völgyéből. Ember tervez, Isten végez. A Bóra haragudni kezdett és korbácsolta a habokat. Az adriaitenger mérges hullámokat tud vetni, daczárajannak hogy szűk, sőt éppen azért, mert szük. * A kis bárka léket kapott, a vizet merni kellett. László is dologhoz látott s ruhástul, mindenestül ott úszkált a hajóban a paradicsomszószban. Hogy uol lehettek, annak Isten a megmondhatója. A vihar zúgását csak a rémült kiáltozás múlja fölül: „A part, a part!" Nincs idő az ijedtségre, egy recscsenés — s László ott feküdt a pad alatt. A babérág, melyre alvás közben támaszkodott, leszakadt alatta. — Mindez csak álom volt? —

: kérdezó szemeit dörgölgetve. — Az volt, de olyan, mely erélyesen felébresztett! — — Nem leszek én paradicsom-tengerész ! — kiáltá a kiábrándult fiu s nem sok viz folyt le a Dunán, már otthon pihent szüleinek engesztelő karjaiban.