Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-09 / 18. szám

lesz a városnak, melynek hasznát élvezik az unokák is. Minek tehát a költséget egyszerre kivetni a polgárságra, midőn úgyis annyi teher nyomja vállainkat?! Ne hazardírozzunk uraim, mert ez nem a helyes gazdálkodás irtja. Ha a városatyák szivükön hordják boldogulásunkat, arra törekedjenek, hogy minél kevesebb legyen a teher. Kijut ebből úgyis mellékesen. Mi kötelességünknek taitottuk a költségvetés revizálását. Rámutattunk © a feleslegre, a képviselőtestület dolga segiteiii a bajon, az van hivatva erre. Ez az ut a csőd felé vezet. Már pedig senkiseni szeretné, ha a városház előtt megütnék a dobot: kiad többet érte ? M. kir. bormérés. Pápa, szeptember 7. Hazánk s hazánkban városunk is nagy gazdasági kérdés megoldása előtt áll, mely érdemes arra, hogy szakavatott tanulmányozás után komoly ügyeimet szenteljünk neki. A mozgalmas s a szabadságharczot szülte 1848. év óta a középkori feudális intézmények egymás után tűnnek el a szabadságot és haladást méhében hordó demokrata irányú korszellem előtt; ezen feudális intézmények eltörlése által az állam mint az összes polgári jogok fogalma szilárdabb alapot nyert. Ily középkori maradvány, mely igen sok községben a szabadversenyt kifejteni nem engedé, a „regále" czim alatt ismert italmérési hajátszadozott félig nyitott ajakán, oly szivet legyőző mosoly, mint a minőt művész szokott festeni, egy angyalfej, midőn Madonnára tekint föl. Bizonyára azt álmodá, hogy otthon volt, messze innét, ott a kék tenger egyik szigetén. Oh! még mindig ott vannak azok a bús sziklák, melyek sötét árnyékukat a hömpölygő árra vetik, ugyanazok a hosszú füvek, melyek most is nyugtalanul hullámzanak a szélben; ugyanaz a kőszirt, melyről reggel, midőn a tenger a leikelő nap sugaraitól tündöklött, a vizi madarak nagy szárnycsattogással vetették magukat a hullámok közé, s este nyugodni tértek vissza, rekedt hangokat adva, dallamnélkülieket, mint a viz robaja. A fülemilék csattogása, szóval minden, minden édes emlék gyanánt tüut fel álmában. Kenessey gróf még mindig szemlélte őt. Arcza sötét szint öltött, sötétebbet, mint egy legyőzött tábornok tekintete a harcztéren. És ő, ki Istent nem ismert, s ki minden nemesebb érzést száműzött magából, most remegett, először remegett. - Egy emberi szivet roncsoltam szét! — egy szegény szivet! - Ez az én művem ! - lehelé elhalaványodva. De miért történt ez igy ? Miért volt oly kegyetlen a sors? Miért szállta meg a szomorúság az alig tizenhat éves .Elviiat? térjünk egy kissé vissza. # * * Olaszországban, a Tyrhenni-tengeren, egy elhagyott kis szigeten, van egy világítótorony melyhez meredek sziklákon, s hosszú, keskeny kőtöltésen lehet jutni. A borostyántól befutott toronyuak szürke szonvétel; ezek megváltása fog most napirendre kerülni. Sok érdekelt azon hiedelemben ól, hogy az állam a regálekat ínég fogja váltani s az italmérés bárki által gyakorlatba lesz vehető. — Tévednek: a korcsmáitatás soha sem fog oly'szabad iparrá tétetni, melyet mindenki, egyfelől minden egészségügyi, k ö z e r k ö 1 c s i és közrendészeti garancziák, másfelől pedig az állam irányában teljesítendő bizonyos fizetések nélkül gyakorolhat. — Ugyanis a korcsmai üzlet, pálinkámérés •sat. az ipartőrvény értelmében az engedély h .5 kötött üzletek sorába tartoznak ; ezen törvény §-ait a regále megváltása után is alkalmazni fogják, dc szükséges is. hogy alkalmazva legyenek e §-ok. Továbbá az eddigi számítások szerint az. italmérési regálék megváltásához 180—200 millió kölesön-tőke lesz szükséges, ezen kölesön-tőke kamatait és törlesztési részleteit szintén az ital mérők fogják viselni. Az állam ezen megváltás eszközlése által jövedelemhez kíván jutni. A „regálek" megváltása annyit tesz, hogy az állam a tulajdonosoknak ezen jogaikért megfelelő kárpótlást ad. — A megváltás után a z álla in' lesz a reg á1é k kizárólagos tulajdonosa s csakis ő lesz jogosítva italmérési engedélyt adni, ez az első lépés az italmérési egyedárusághoz, mely a ipái inkára nézve valószínűleg életbe fog léptetni. Fentebb jeleztük, hogy az államnak (köztudomású dolog, hogy tőkék felett nem rendelkezik) a regálék megváltásához körülbelül 180 millió forint kölcsön megszerzéséről kell gondoskodni. — Az, hogy mily módon szerzi be az állam ezen órifal'át, mely oly büszkén emelkedik ki a nagy víztömegből, soha se zavarta rm'g a világ zaja, e magány és elzárkózottság barátságot kötöttek vele, s nyugodtan tűrték, hogy ha a tenger zúgott s a tajtékot csapdosta a sziklákhoz. Ilyenkor Giovanni redős arcza elkomolyodott, s a toronyban elhelyezett szerény kis pzobába vonult, hogy a nagy lámpát meggyújtsa; bár az örökös tenger zúgást már ifjü korától fogva hallja, azért mégis örömét leli az itteni magányban, mert ha Elvira, tizenkét éves leánya, ki egész nap a kopár sziklákon játszik, előjön s atyja nyakába borul, látja, hogy még sincs magányosan. Igy éltek Ők ketten, az elhagyatott szigeten, egyszerű és egyhangú életet, közös örömben és közös szenvedésben, mely utóbbi gyakran tolakodott közéjük. Igy mult lassan az idő. Elvira gyönyörű szép leánynyá fejlődött, üde mint harmat, és szép, mint az ártatlan ibolya. Gyönyörű őszi délután volt. A sziklák, a kis erdő, s a szőlők — mind fürödtek a nap sugaraiban. A tiszta kék ég fájdalmas pillantást vetett a haldokló természetre, a távozó őszre, s a szél busán fújdogált a sárgult levelek közt. E szép délutánon az apa a közelfekvő szomszul városba készült,, hogy kenyeret hozzon, mert már elfogyott. Elvirának meghagyá, kogy várja őt alkonyatkor a parton. Efczel magához vette kosarát és iudulni készült. A leányka látá, hogy atyja a csónakba szállt és darubig a kőtöltés mellett haladt, mig végre eítüní szeme elől a messze tengeren, de nem aggódott, mert tudta, hogy szürkület előtt vissza fog jönni, hogy a világító torony lámpáját meggyújtsa. asi összeget, erre nézve két javaslat tétetett; az egyik szerint a földtehermentesitési és szőlődézsma-kötelezvények módjára r e g á 1 e - m e g v á 1 t á s i kötvén y.e k e t fog kibocsátani ós azokat a regáletulajdonosoknak kárpótlás fejében át fogja adni. — A másik javaslat szerint egy regálebánk alakíttatnék, mely az állam megbízásából és ellenőrzése mellett az egész megváltási műveletet vég*rehajtaná. A megváltásnak már 1889. évi január hó 1 -ével kellene életbe lépni, illetőleg ezen naptól fogva az állam volna a regálék egyedüli tulajdonosa. A megváltási összegek megállapítása ugy fog eszközöltetni,' hogy a tulajdonos 1876— 1886. évi jövedelme 5% kamattal tőkésittetik, p. o. egy tulajdonosnak a jelzett tiz évben évenkint átag 10 ezer forint regále utáni jövedelme volt, ha 5%-al tőkésítjük, 200 ezer forintnak felel meg, a tulajdonos tehát 200.000 forint értékű kötvényt, esetleg készpénzt fog kapni. Pápán tudvalevőleg mintegy 40 bélvárosi ház bir regálejoggal. Kérdés, hogy e személyes jogokkal mi fog történni. Annyi bizonyos, hogy az .állam ügyeimen kivül hagyta. . A legutóbbi városi közgyűlésen határozatba ment jogainknak egy emlékirat utján kiészközlendő megvédése. Az állam makacs magatartása minden ügyben, nem sok reménnyel tölt el bennünket jelen alkalommal sem. Szívből kívánjuk, hogy az intéző körök minden lehetőt kövessenek el jogaink megvédése czéljából, mert nem csak a ma, hanem a holnap is szóban forog. Kívánatos volt, hogy résen legyünk. Egyidejűleg hangzottak el báró Bán Két óra telt el. Giovanni bevásárlásoka tett, nébány ismerősét látogatta meg s haza készült. Véletlenül azonban az alkonyat hamarabb állt be, mint máskor, és hideg, nedves szél kerekedett, mely a tengertől jött. Az öreg sietett a partra, hogy csónakába üljön, nehezen czipelve kosarát, a sziklás utakon. Midőn a parthoz ért már sötét lett, tehát óvatosan tapogatózva haladt előre. Alig tett azonban néhány lépést, éles fütty hallatszott. És e szavakat hallotta: — Jön ! jön! Bebu költ alakok vették körül, megragadták és rövid tusa után a földhöz vágták, kezét és lábát pedig szorosan összekötötték. Aztán a kőtöltésre tették és távoztak. Kellemetlen helyzetbe jutott a szegény öreg. Hideg veríték gyöngyözött homlokán. De mit tehetett? A beburkolt alakok parti rablók voltak, kik azért támadták őt meg, hogy ne mehessen haza a világító torony lámpáját meggyújtani. Ennélfogva, ha éjjel hajó jön a tengeren nem látva a tornyot, zátonyra fog jutni, g alkalmas prédát fog szolgáltatni a rablóknak. A sötétség beállt. A tap korongja eltűnt a tengerbe, mintha az egész eget magával akarná húzni. Nyugatról erős szél támadt s mindig erősebben tört ki, a hullámok pocsogva nyaldosták a sziklás partot. Ez alatt Elvira várta atyját. A hosszas elmaradás nyugtalanitotta. Tizszer nézett ki az ablakon, s mindannyiszor eredménytelenül. Aggodalom töltötte el szivét. Mily félős volt neki most a toronyban, hol egész magáuyosau volt,