Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-09 / 18. szám

Előfizetési árak: Egéaa évr« . . 6 frt — kr. Félévre ...$„—„ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcxa 91, az, hová az előfizetések és a lap létküldéaére vouatk ozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Pápaváros háztartása. Pápa, sispt. 9. A jó háziasszony mindig- készít magának költségvetést, a kiadásokatbevételeket egyformán följegyzi. A város konyháján sem volna szabad olyan Htibele Balázs módjára készíteni a költségvetést. Előttünk fekszik Pápaváros háztartásáról a jövő esztendei költségvetés. Hát bizony szép kis összegecske van ott előirányozva. Hogy a teher alább szálljon, arra meg épen nincsen kilátásunk. Agyon leszünk pótadózva, miként eddig, ugy ezután is. Régi példabeszéd az, hogy krajczárokból lesz a forint s aki a krajczért meg nem becsüli, a forintot nem érdemli. Márpedig a költségvetés aat mutatja, hogy Pápavárosa még a százasokkal is könnyen dobálódzik. Ott van az adókezelési segéd fizetésére előirányzott 600 forint. Olyan összeg ez, melynek fele is megtenné e czélra. Mert a jelenlegi adókezelési segéd teendője az adóczédulák megírásán kivül nem áll egyébből, s hogy tényleg egyebet nem is végez, bizonyítja azt az irányadó körök nyilatkozata, mely szerint a jelenlegi segéd önálló munkák készítésére képtelen. És mi az adóczédulák megírásáért fizetünk 600 forintot, pedig bárki is szivesen teljesítené azt 300 forintért. A toronyőr 42 frt fizetési előirányzatán átsiklunk. Több szolgálatot tesz ez a hitközségnek, mint a városnak, miért fizeti mégis ez utóbbi ? Mert tüzet jelez ? Hisz vész esetén az ötödik utczából kell előkeresni s régen leégett a ház, mire megkongatja a harangot. Az ovodára előirányzott 600 forintnál is 100 forint felesleget találunk. Mikor még férfi volt a vezetője, aki testgyakorlatot is tanított, akkor volt 600 forint a fizetése. Ez meg maradt most is, pedig a testgyakorlatot tanítónak külön 100 foriijt is előirányoztatott. Legnagyobb felesleget az adóvégrehajtók fizetési előirányzatánál találunk. Csak legközelebb mondották ki határozatilag, hogy ezentúl csak egy végrehajtót tartanak, mert az is könyedén elvégezheti a dolgát -— s mégis két végrehajtói fizetést vesznek fel, mely mindjárt 540 forinttal emeli a kiadások Összegét. A világitóra irányzott 1300 forinthoz nem férhet a kifogás, de azt igenis joggal megkövetelheti a polgárság, hogy a világítást ne a holdra bízzák, mert az bizony igen szeszélyes. És a czinczára előirt 50 pengő mire kell ? Tizenöt esztendeje benn van az már a költségvetésben, de még több is, azonban a czinczán sohasem látszik meg, hogy legkevesebbet is javitannaák, tisztítanának rajta. Itt látunk feljegyezve 300 forintot két utcza-öntözőkocsi beszerzésére. Kérdeztük már az idén, hogy az^e czélra behajtott összeg mire lőn fordítva? Vagy ugy fog ez örök időkig tartani, hogy csak egyre kivetik a 300 forintokat, be is hajtják, de öntözőkocsi azért sohasem lesz? Nagy méltánytalanság merül fel az artézikut költségeinek előirányzatánál is. Az artézikut olyan tulajdona „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Dal. Száraz ágon búg a gerle az erdőn, Haris madár hivja párját a mezőn, Én is hívnám, de mihaszna, nem lehet: Kit szerettem, Ő a sirban .... Onnan haia neip jöhet. Sötét felhő borítja be az eget, Nehéi bánat nyomja az én szivemet. Addig-addig nyomja az én szivemet, — Mig egyszer csak fájdalmában, Keservében, megrej.ed. Mit ie ér már ea az élet énnekem, Ha számomra öröm benue nem terem. Olyan vagyok, mint a sárga falevél, Amit könnyen leszakaszt és Elsodor az őszi sz él. Ha meghalok, majd aet a sírkeresztet, — Mi fejfám lesz — ki se' koszorúzza meg ... Száraz kóró lengedez sirom felett ... Úgyis tudom, akkor aztán — Ax illet meg engemet. Paál István. Kinek irtani? Kinek irtam ? Minek irtam V Ha nevettem és ha sirtnm, ívem hallott meg senki engem; Dalomat a légbe zengem. Ha az élet nekem átok S mindenütt csak rosszat latok, Ki világát vígan éli: Rosszul láttam, azt besíéli. S kit lesújt az élet gondja Lánczait dal meg nem oldja; A sebekbe, bús szivekbe, Méregcsepp a dal keserve. S nekem is csak bajt okoznak Rímjátéki a koboznak: Mi begyógyult réges-régen, Dalaimban újra érzem. Az ihlet a lélek láza; Szenvedés a dal forrása; Összecsengő szép zenére Lüktet a szív huló vére. Rudnyánszky Gyula. Egy leány tragoediája. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárcsája. — Irta: K. Mártonffy Imre. Halkau lépett be; jóllehet Ő még aludt, de nem birta megállni, hogy mégegyszer ne láthassa. Kezét keblén nyugtatta, fáradt pillái lecsukódtak, ajkán bűvös mosoly honolt. Szerette ó't. Az alvó arczára pillantott, hogy azt tanulmányozza, melyen élénk szelleme, gyönyörű vonásai tökröződtek vissza. Figyelt minden mozdulatára, zavart összefüggés nélküli beszédére, melyek izgatott állapotában ajkára jöttek. És most Ö, a gazdag Kenesey gróf, ki a legszabadabb életet folytatta, ki különféle női társaságokban megfordult, ki a nemes grófnoktó'l egész a bájos grisette-ig, s a lierczegnŐktŐl egészen a virágárus leányokig, mindenkit kitüntetett, most némán és fájdalmasan állt mellette, c mellette, kit annyira szeretett. Szeme kinyilt. Mereven fáradtan pillantott fel a fiatal leány, s szép fejét a kék seM«i Hámunk 9 oldalra terjed. lyemmel bevont karszék dagadozó párnája közé temeté. Fagyos borzadály tutoH végig Keneseyn midőn látá, hogy az alvó arczán fájdalmas mosoly vonult végig, s arcza rángatózni kezdett, kezével pedig a levegőbe kapkodott, végre elcsendesült s csak nyugodt mély lélekzete mutatá, hogy alszik. A világos, kék atlaszfüggönyök, ügyes rajzokkal díszített falszőnyegek, csinos bútorok, lágy szőnyegek, a sarokban a néma zongora, melyen japáni virágtartóban pompás kamélia csokor diszlett, fehér kaméliák, csupán közepén volt egy sötét vörös; a falakon szép képek, ott volt Rómeó, midőn kötélhágcsón kúszik fel Júliájához, a másik oldalon Pál és Virginia egymást szorosan átölelve; a kandallón bájos kis márványszobrok álltak, a négy időszakot ábrázoló gyönyörű női mellszobrok; az asztalon volt Psyche az irgalmas Istennel midőn nyilát kilövi, mellette pompásan bekötött könyvek, szerelmi dalokkal és regékkel, oly hűen leirva, mintha igazak volnának. Bizonyos s'/erelemláztói ragyogtak ezek is, mint azt a gróf maga elé képzelte. És mégis a szép leány oly szomorúan, oly elzárkozotcan élt e kis paradicsomban. Ah, ha pedig figyelmesen vizsgáljuk, hogy gyönyörtől ragyogó finom, barna arcza, sugárzó sötét szeme, ébenfa fekete dus haja, — a szerelem hullámzó egyptomi éjszakája — s ha meggondoljuk, hogy e sziv, mily telve volt honvágyi szeretettel, e bágyadt kebel, hideg ajak, szivet meginditó benyomást kelt. Délelőtt feküdt karszókébe és már két óra hosszan aludt. Szendergése közben zokogott, egész teste remegett, csendes rázkódtatás járta át tagjait, mig végre édes mosoly