Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-02 / 17. szám

A legutóbbi tett, mely fényes tanújelét adja annak, hogy szeretnek azok az urak emberkereskedést iizni, nem volt igazságos. Hanem igenis jogtalan volt, a törvénynek és jognak aknamunkaszerü aláaláásása, kijátszása. És ezek az emberek nem riadlak vissza ettől sem, csakhogy boszut alhassanak és akaratukat érvényre juttassák. Mert vagy megérdemelte a tanitó a 200 frtot, vagy nem. Ha megérdemelte, akkor jó tanitó volt s igy hazugság ama vád, melynek értelmében őt elbocsátották; ha nem érdemelte meg, miért adták neki a kétszáz forintot s azt a hamis bizonyítványt, mely elbocsátása után azt írondja róla, hogy jó tanitó volt?! Világos, hogy a kétszáz forinttal ember-kereskedést űztek. Látták, hogy nincs igazuk s nehéz a törvényt kijátszaniuk az egyszer. Ezt ez utóbbit rendkívül restelték s hogy mégis sikerüljön nekik, vesztegetéssel iparkodtak azt előmozdítani. Ők vesztegettek, kétségtelen, ha mindjárt tanuk előtt is, a néptanító pedig még sincs megvesztegetve, mert miért ne fogadta volna el a pénzt, mikor uj állása már volt?! Hát bizony csúnya dolog ez uraim. Ez a szomorú tény örökké feketefolt marad az önök igazságtalan lelkén. Nem mossa le azt az engesztelődési ünnep, mert Jehova átka fogja önöket kisérni, aki jobban szereti a néptanítót, mint az önök igazságtalan lelkét. Viseljék az átkot eddigi magatartással, dicsőségükre önmaguk között. Áldja meg önöket a Ne/nezis megérdemelt jutalommal! Az a szegény néptanító pedig, aki az elüldözött helyébe megválasztatott, húzza ki tisztességgel ezt az esztendőt, s ha egy év múlva ő is hasonló sorsra jut, ne — Ennél jobb borokat is ihatol majdan — biztatott. — Vehetünk neked is ott mellettönk egy kis szőlőt. Néztü.jk is már ki egy alkalmasat a sógorommal. Pénzt kerítünk. S lassan letörleszthetitek. Az is nagy előny lesz rátok nézve, hogy gyermekeitek a jó levegőben növekedhetnek föl s te magad a téli robotra annyi erőt gyűjtesz a hegyen, hogy neveted a munkádat velünk együtt. Ez, ez! Poharakat töltöttünk. — Rendes bevallás — tanított előre is — biztosság az összeköttetés által mindenütt. Ezekben találom én az élet savát. Egy szóval szerelem és társulás. Most már láttam, hogy rögtön a föltételnél leszünk. Nem is törekedtem a beszédet más felé csavarni. — Zsuzsit. . . Zsuzsikát... egészítette ki a szót — ismered? Nos mit szólasz Zsuzsikára? Csak szólj Őszintén, akarom tudni, hogy mit szólasz Zsuzsikára, György. Olyan leányról bátrau lehet beszélni. A ki olyan munkás, példás életű, szerény, jó gazdasszony, aki a ruháit is maga varrja, aki soha — de szólj magad Zsuzsikáról. Ivott, hogy nekem időt engedjen a bátor nyilatkozatokra. — Zsuzsika igen derék leány. — Meghiszem; tovább. — Szerény, szorgalmas. — Meghiszem; tovább. — Igen házias. — Tovább, tovább, sürgetett. — Sokat hasonlít boldogult nődre. — Ah, dehogy. Mit gondolsz! Milyen essék kétségbe s ne lepje meg az emberkereskedők ujabb üzelme. Feleljen meg hivatásának tisztességgel, mint ahogy megfeleltek ezek a becsületes emberek megszokott emberkereskedésükkel ismert erényüknek! Nemzeti nőnevelés. Pápa, aug. 31. Hogy sokkal háziasabb, sokkal takarékosabb és gondoskodásban kifogyhatlauabb anyák őrizték ezelőtt a házi otthon melegítő tűzhelyéi mint ma, mikor a leányokat már reászoritják a doktrinér tudományokra is, az kétségtelen. A női emanczipáczió tulhajtása a nőiesség külső formaiasságát is az úgynevezett czivilizaezió bábruhájába öltözteti fel, s ha nem látnók a kigyó utánzatu fülönfüggőt a nő fülében, azt hisszük hogy férfi clown (bohócz) áll előttünk. A szerénységet, melyet hajdan a nők jelképeül használt a költő, ma alig találjuk fel egy egy helyütt .A divat pompájának utánzata eszeveszett hajszává nőtte ki magát és kultuszszá lőn a nagyzás. Ezek az asszonyi szeszély hatványán született hóbortok gyújtják meg a családot, bontják meg a családi viszonyt, sőt lázítják a társadalmi köteléket. A nyugati kíméletes udvariasság szavával mutattunk rá többször azokra a ferde és bosszantó szokásokra, melyeknek asszonyaink rabjaivá lettek. A nevelés hiányát okoltuk és ostoroztuk s provokáltuk a kormányintézkedést, hogy nemzeti nőnevelésünk érdekében tegye meg a sz"kséges lépéseket. Két hatalmas minister Eötvös és Tre- | fort fáradoztak és sokat tettek a nőnevelés bajainak elhárítása körül s a képzés hiányában találváu meg az okot, felsőbb női iskolák felállításával akarták megoldani az országot érdeklő kérdést. A felsőbb polgári női iskolák intézménye azonban nem felelt meg liivatásáuak. Először azért, mert a jobb módú családok gyermekeinek nyújtott módot oda beiratkozhatni, másodszor azok, kik ott részt vettek a az én nőm? Egy szerény elszáradt örökké beteg teremtés, hogy sohasem fogytunk ki a doktorból. Első gyermekeim a rosz tej miatt mind elhaltak. Ez a leány, erős, hatalmas, vála3, de milyen. És mutatta a tenyereivel, melyeket ugy mozgatott, mintha azokban egy-egy fontos alma volna, — Bizony édes barátom, Zsuzsitta pompás leány. — Igen, — szép leány is. (Ezzel a dicsérettel tartoztam.) — Ugy-e? Látom érdeklődől Zsuzsika iránt. Vettük észre. Hej, hej, te kópé! Előtlem egészen kitárhatod a szivedet, én legjobb barátod vagyok. Es sógorom is igen nagyra becsül. Körülnézett Pál. — És a mostani lakásod tökéletesen lkalmas egy kis család számára. Ide bátran hozhatsz feleséget. — Nem nősülhetek, fölötte beteges vagyok. — Pedig nem tennéd rosszul. Jó társulás, — hm ! Bármennyire törekedtünk is fentartani a stimmet: biz az leszállott. De Pál barátom nem az az ember volt, kinek ne lettek volna tapasztalatai, Sógor uránál sokat szerzett. — Te édes György. Engedd meg, hogy ily bizodalmas vagyok. — Kérlek, biztatám. — Egy csinos fiatal ember járogatott mostanában hozzád sűrűen. Valami falusi lelkész. tanításban, a féltudós küszöbéig sem jutottak s igy a tudákosság felső mázával hagyták el a padokat. Anélkül, hogy alapos és czéliráuyos oktatásban részesültek volna, magolták a statistikát és egyéb haszonvehetetlen számokat, amikre egy nőnek vajmi keveset van szüksége az életben. Milyen ismereteket és tudományt értékesíthet le gi nkáb a nő a családban és a társadalomban? Ennek a kérdésnek a helyes megoldása képezheti ulapját a női nevelésnek, tudniillik olyan ismeretekkel és tudománynyal ékesíteni belső világát, melylyel magát a társadalomban kedvessé és hasznossá, családjában gondos és szorgalmas anyává tudja tenni. A logarithmusok tudománya nem aszszonynak való. A házi számviteltan alapos ismerete és kezeléséhez nem kell megtanulni az államháztartás tudományát. A no mindenek°lőtt értsen a saját háztartása vezetéséhez. Minek tornászni tanítani a uői agyvelőt? Hogv bukfenczeket tudjon csinálni egyik tudományágról a másikra! Csak épen a bukfencz kedvéért! A tudákosság rosszabb a semmittudásnál. „Ezért kérünk czélszerü középoktatást a no számára" — írja De Gerando Antónia igazgatónő, a képviselőházhoz benyújtott kérvényében. Műve It polgári osztályra és ebben művelt nőkre van a hazának szüksége. Mert a közmorál szédítően sülyed folyton lefelé és lefelé. Az élet viszonyaival csak nagyon kevés nő tud megküzdeni. Azok az ismeretek, amiket az iskolából, vagy a családból magával visz az életbe csekély megélhetést biztositauak, a testi munkához nem szokott nőnek. Azért amidőn a középoktatás eszméjét mi is magunkévá tesszük, kivánnáuk, hogy akkor mikor De Gerando Antónia kérvénye tárgyalás végett a képviselőház asztalára kerül, ugyanakkor elhatározná a képviselőház: állami női ipariskoláknak az o r s z ág minden nagyobb városában való felállítását. Fekete. — Igen. — Fiatal ember?.. — Fiatal ember. — Nem iszik? Az arcza nem mutatja. S olyan szerény magatartású. — Derék becsületes ember. — Azt is hallottam — de hisz voltakép ez is lenne beszélgetésem főtárgya — hogy az a derék fiatal pap nősülni akar. Igen helyes. És hogy innét Pestről szeretne egy jó, szerény munkás, egyszerű leányt. Becsülöm. Mert ugyanis barátom az embernek arra is kell számítani, hogy ha Isten gyermekekkel áldja meg, hát itt legyenek jó összeköttetései. Karácsondyné édes örömmel nevel mindig néhány falusi rokont. Azok itt a legszebben emberekké lesznek. Te, édes György, ezt annak a lelkész barátodnak is elmondhatod bátorsággal. Szavamat vissza nem veszem. Oh nem ! Mi kár, hogy te beteges vagy — neked lett volna jó — hanem azért gondolunk annak idején valamit. Zsuzsikát, ha elkoinmeudálnád annak a fiatal lelkésznek—ugy-e megteszed? Ez a kis bor, látod, engemet hogy éget. Piros bor, nem rosz bor — innen a kis Kicsovicstól való ? — Ounan. — Nem is gondoltam, hogy olyan egészséges bort lehetne kapni. Iszom, igyunk. Ittunk. És szoritgattuk egymás kezét barátságos szeretettel. Dicsértem Zsuzsika kisasszonyt, hogy mily egészséges. — Kőztünk maradjon édes Györgyöm