Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-11-18 / 47. szám

MEOJELEMIK MINDEN 9EOMBATON Szerkesztősé g : Levente-utcá22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés »/

4 évre 3-60. Számonként 30 fill. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Ne hagyd magad megtéveszteni! A földalatti hírszolgálat eresztékeiből napnap után sok olyan hír kel szárnyra, amely mind az ellenség céljait próbálja szolgálni. Bezzeg az okos szó nem tud olyan hamar tért hódítani, mint ezek a meggabalyodott, félrevezetett, illetve számító agytekervény-szülemények. Sőt, ha reggel a borbélynál elindul egy ilyen kacsahír, délutánra ősmamuthoz hasonló méretet ölt, mire a városszéli szatócshoz eljut. A terjesztők mind „megbízható forrásra" hivatkoznak, de nem tudják — vagy nem akarják — megnevezni az átlátszó célzatú butaság elindítóját. A legújabb szenzációk természetesen a szovjet „emberséges" bánásmódját példázzák a megszállt területekről és így legtöbbször a mostani vezető személyek kerülnek terítékre. Azt akarják elhitetni, hogy itt egy tanárt, ott egy református papot neveztek ki a város vezetőjévé és a terjesztők a lelkük üdvösségére esküdöznek az ellenőrizhetetlen hírek bizonyítására. Égre-földre esküdöznek, hogy a szovjet csapatok magatartása olyan barátságos, hogy az élet nyugodtan folyik tovább, a színházak játszanak, az iskolákban tanítanak, a papoknak és minden fötái halandónak még a haja szála sem görbült meg. Ilyen és ehhez hasonló mesék járnak szájról szájra, de a tények mást mondanak, amit a fecsegők elhallgatnak. Senki nem beszél a budapesti kórházakban fekvő félholtra gyalázott asszonyokról és leányokról, a meszesgödrökbe félholtan taszított parasztokról, az elhurcolt munkásokról és gyermekekről, stb. stb. A harci szellem elaltatására szánt hírek terjedése ellen már több szigorú rendelkezés, látott napvilágot. Legutóbb a főispán adott ki egy felhívást, melynek értelmében minden tizedik rádiókészüléket el fogják kobozni, ha nem szűnik meg az ellenséges propaganda terjesztése. Saját érdeke tehát mindenkinek, hogy az ellenőrizhetetlen hírek terjesztőit adja át a hatóságnak, vagy a legrövidebb időn belül jelentse fel a rendőrségen, vagy csendőrségen. Nem árulkodás az ilyen cselekedet, hanem a nemzet iránti, a harcoló hős honvédek iránti kötelezettség. Az élet-halál harcát vivó magyarság most most nem abban az időben él, mint amikor falragaszokon ktnálták a fegyvert, de a a valóságban nem. A mostani felhivások a fegyver erősebb szorítását hirdetik és a csábos hírek megszüntetését sürgetik. Ennek tudatában kell élnünk és ennek értelmében kell cselekednünk. Magyar Testvér! Segíts a krisztusi erkölcsök alapján megvalósítandó hungarista állam felépítésében. Segítsd eltaposni az ellenséges propaganda sátáni gonoszságát. Egész és bátor magyarokra van szüksége a hazának. Olyan magyarokra, akik a fegyvereink győzelmében hisznek s nem a könyörületesség lehetőségében. Inkább puszíujunk el mind egy szálig a harc mezején, mint ideig-óráig megtűrt magyarok, majd gyalázatban elpusztultak legyünk. Egy új 1918 nem ismétlődhet meg soha többé ezen a sokat szenvedett, véráztatta magyar földön. Az erős front mögött egységes belső frontnak kell állnia. Ha a sok figyelmeztetés ellenére mégis akad olyan, aki magáról megfeledkezve az ellenséget próbálja szolgálni, azt el fogjuk söpörni. Vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk. Vésse jól a szívébe ezt mindenki és térjen észhez. Akkor beszéljen, ha kérdezik s akkor is azt, ami a mai komoly időkhöz illik — ne pedig ellenséges dajkameséket. H. M. A légitámadások tapasztalatai A mult hetekben lezajlott légitámadások tapasztalatai azt mutatják, hogy különösen az iskolázatlan emberek között vannak igen sokan, akik megfelelő Jelvilágosítás hiányában a legelemibb óvintézkedések megtételére is képtelenek. Az alábbi esetek oktatás, figyelmeztetés és ellenőrzés után kiabálnoak, hogy az ártatlan áldozatok a tudatlanság véres számláját j ne terheljék. Minden ember szent köteles- j sége, hogy embertársait a veszélyekre figyelmeztesse és ha Szükséges, erőszakkal is az óvintézkedésekre szorítsa. Egy anya a légiriadó alatt mosott, három apró gyermekét az udvaron hagyta játszani. Az udvarba becsapódó bomba a nyitott ajtónál mosó anyát agyonsúlytotta, gyermekeit a légnyomás a szomszédos házakra és ud'-« varokra dobta. Három kis ártatlan lélek, a fövő nemzedék bimbói pusztultak el az anya tudatlansága és gondatlansága miatt. A hosszú riadó végét nem tudták kivárni, »hiszen már úggy sem lesz támadás« megállapítása után egy család ebédelni ment fgl az óvóhelyről. A levesnél tartottak, midőn erős motorzúgást követőleg a ház tövébe esett bomba a házat szétrombolta. A négytagú családból csak egy 12 éves fiugyermieket lehetett a romokból kimenteni. Egy feleség a hosszú riadó alatt főzött. A légitámadás után holtan találtak rá, a konyhaküszöbön. Már későn menekült. Egy házaspár idegen óvóhelyre menekült, azonban a hosszú riadó végét nem várták be. Haza indultak. Egy becsapódó bomba légnyomása a hazak előtt mindkettőt 50 méterre dobta. Holtestüket alig lehetett felismerni. Egy ház udvarán a riadó alatt két férfi és két nő nézte a légicsatát. A kötelékekből kiváló egyik bombázógép rakományát, 8 bombát vészkioldással kidobta. Menekülés későn volt. A darabokra szaggatott négy emberből csak kettőt tudtak felismerni. Helyszűke miatt nem tudom felsorolni azt a sok-sok szerencsétlenséget, melyek

1 elkerülhetők lettek volna. Vidéki viszonylatban, ahol többemeletes házak nincsenek, a telitalálat ellen védekezni csak bombabiztos óvóhelyek .létesítésével lehetne. Ilyenek azonban a manapság .alkalmazott 250, 500 és 1000 fontos súlyú rombolóbombák ellen anyaghiány miatt nem építhetők. A telitalálatok veszteségeivel tehát számolnunk kell. Ha azonban figyelembe ves> szük azt, hogy a ledobott bombák száma és a szórásterület beépítettsége szerint a találatok száma csak 3—5 százalékát, sőt ha a beépítettség szórványos, fél százalékát teszik ki a találatoknak, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy a helyesen betartott légoltalmi rendszabályok és jól kiépített óvóhelyek mellett csakis a telitalálat következtében beállott veszteségekkel szabadna számolnunk. Sajnos, a gyakorlatban a helyzetkép egészen mást mutat. A veszteségek 60—70 százaléka nem telitalálat következtében áll elő, hanem a rossz óvóhelyen, lakásban, vagy a szabadban tartózkodókból tevődik össze. Itt kell rámutatnom ismételten a légnyomás borzalmas hatására. A robbanás pillanatában a bombában lévő nagytömegű robbanóanyag hatalmas gázokat fejleszt, melyek lökő és szívó hatást Ara 30 fillér. fejtenek ki. (Köznyelven légnyomás.) Ezek a gázok fejtik ki a legerőteljesebb rombolást, mert a fellépő hatalmas gáznyomás nemcsak a becsapódás helyén pusztít, hanem távolabb eső építményeket, házakat is ledönt, illetve megrongál, tehát távolhatást fejt ki. A hirtelen felszabaduló gáztömegek és hőmennyiség, a pillanatnyi expansio révén igen erős dinamikus hatást hoz létre, mely a környezetnek is átadódik. A levegőrészecskék sűrűsödése képezi a lökőhatást, mely a másodpercnek csaíH néhány századnyi ideéig tart. Ezt követi a levegő hirtelen ritkulása, szívóhatás, mely né-, hány tizedmásodpercig tart, azonban rombolóhatása nagyobb, mint a Iökőhatásé, mivel több ideje van (bár nem olyan erős, mint a lökőhatás). Egy épület falával szemben például a lökőhatás képes a falat alapjában megrázni, azonban nincs ideje azt kidönteni. A fal kidönésétt ellenkező irányban a szívóhatás végzi. Ez a folyamat örvényszerü formában jelentkezik, miért is ennek tulajdonítható, hogy a robbanás helyétől aránylag távoli falak is megrongálódnak, ablakok szakadnak ki stb. Sok esetben a szívóhatás a fal kidöntésével a legnehezebb bútorokat, például zongorát is képes az utcára kidobni. Törseök Károly. Amputálás bombazápor közben. — Mi következik most? — kérdezi az orvos asszisztensét, miközben szárazra törli a kezét és operáló köntösébe bújik. — Amputálás, főorvos úr, — feleli halkan az asszisztens és előreindul az operációs helyiségbe. — Nem csillogó mütő az, ahová most belépnek, hanem egy egyszerű falusi lakásból átalakított frontkórház. Elsősegélyhely. A front a falu határában húzódik. A sebesült már az operációs asztalon fekszik. Arcán a visszatartott fájdalomkitörés tükröződik. Nehéz sóhaj szakad fel melléből. Tegnap történt . , . egy T-34-est robbantott fel s egy szilánk őt is eltalálta . . . Már elaltatták és most halotti csend borul az operációs szobára. Az orvos munkába fog. A segédkező asszisztensek hangtalanul adják kezébe egymásután az operációs szerszámokat. Minden egy finomművű óra járásának pontosságával történik. A percmutató lassan fordul ... öt perc ... hat perc . . . Egyszerre közeli robbanások döreje veri fel a csendet. Az orosz ágyúk a falut lövik már. Még el sem mu'lt a lezuhanó gerendák zöreje, ellenséges repülőgépek zúgása szűrődik be a zárt ablakon. Egy pillanatra mintha felfigyelnének a teremben levők, de senki sem szól, feszült figyelemmel dolgoznak tovább. A lefelé zuhanó bombák suhogása mindig erősbödik és a csattanó dörej egyre közelebbről hallatszik. Hirtelen megremegnek a falak, égett szag és pernye tódul be a kivágódott ajtón és ablakon ... a hátsó udvarba bomba csapódott. Remeg a levegő a bevágódó bombák légnyomásától . . . A sebesült még az operációs asztalon fekszik. Lázas igyekezettel dolgozik az orvos. Még a seb összevarrása van hátra. Nyugodtan és biztosan mozog a keze. A tetőből alig van már valami, a sebészműszerek egymásra dobálva hevernek, de most már csak a kötözést kell megcsinálni. Ezzel is" elkészülnek. Az izgalmaktól fáradtan, de az elvégzett kötelesség jóérzésével küldik megmentett bajtársukat a fronttól távolabb fekvő kórházba ... (TEK.)