Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-09-16 / 38. szám

T\ Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztősé g : Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V

4 évre 3 60. Szamonként 30 fill Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Világpolitikai kérdőjelek. A mostani világpolitikában, melynek útvesztőin a tájékozottak is könnyen eltévedhetnek, kaleidoszkopszerüen változnak a képek napról napra. Pár hét óta alig van nap, amely meg ne hozta volna a maga meglepetését. A politikai konstellációk ma a harctéri események logikus következményei. Hadvezérek irányítják legtöbbször a politikusok állásfoglalását s egy-egy országban ,az a politikai párt keveredik felül, amelyiknek létalapot biztosított a győztesen előretörő nemzeti, vagy forradalmi hadsereg. Kormányok és ellenkormányok születnek máról holnapra. Nem a nép falkiaratából, hanem a szövetséges hatalmak parancsára. S mivel a háború sorsa még iale(m dőlt el, itt a bizakodás, ott az elbizakodottság, itt a becsületes harc, ott az erőszak, itt a nemzeti eszmék mellett való kitartás, ott a mindenáron való újítás, itt a hűség, ott az árulás — olyan politikai zűrzavart teremtett, hogy abban tisztán látni alig lehet. Annyi a kérdőjel, hogy arra kielégítő feleletet adni ma még lehetetlen. Nem is említve a iplem létező »cseh-szlovák« kormány londoni aknamunkáját, amely Szlovákiát szét akarja robbantani, azt látjuk, hogy a lengyel, francia, olasz, román, bolgár nemzeti kormányokkal szemben az oroszok előretörése következtében mindenütt megalakujtak a nemzetközi kormányok. Mussolinival szemben Bonomi (Badoglio) képviseli a nemzetközi érdekeket, a francia Lavallal szemben De Gaulle, míg a Kengyel »érdekekért« Mikolajczik küzd — Londonban. Romániában a nemzeti Vasgárda ellen Stanatescu vette föl a politikai harcot és Antonescut elfogatta, más oldalról a bolgár bolsevista GeorgijevVel szemben A. Cankov megalkotta a nemzeti, kormányt; sőt a görög kormány, hogy tovább működhessék a nemzeti eszmék szolgálatában, Nápolyba tette át székhelyét. Teljes a chaos minden vonalon. A nagyhatalmak súlypontja keletre tevődött át. Sztálin diktál a »demokrata« Angliának és Amerikának is. Sztálin a hadvezetés ura. Ö tervez, ő irányít, ő parancsol, ő diktál. Nemcsak a saját katonáinak, hanem az említett kormányok minisztereinek, hadseregének, sőt uralkodóinak, királyainak is. Külföldi híradások szerint a balkáni királyságokat föl akarja számolni. Küszöbön tehát ismét a Tdráiyok alkonya. A szerb király egyezséget köt Titovtal s aztán eltűnik a szereplés színpadáról; hasonló sorsra jutott a román király is; a kis bolgár király, Simeon, elmenekül. Ilyen és ehhez hasonló sors vár azokra, akik az ellenkormányok igájában önös érdekből árulóivá lesznek nemzetük féltve őrzött eszméinek, árulói lesznek saját hazájuknak. Van $gy magyar közmondás, amely szerint »sok bába között elvész a gyerekx. Az a meggyőződésünk, hogy a fent említett nemzeteknek is elvész a gyermeke, — a haza. (sp-) — Figyelmeztetés! Légiriadó alkalmával mindenki igyekezzék óvóhelyre, vagy valami védett helyre menni és ott tartózkodni! Egy-egy elszabadult vagy merész ellenséges gép többször megjelent már fejünk felett. Mély repülésében sem ismerhetjük föl sokszor és ha künn tartózkodunk, gépfegyver^ rel, vagy foszforos gyujtótámadással reánk' csaphat és a gyanútlan kíváncsiskodónak, vagy sétálónak egy perc alatt kioltja életét. Vigyázlzunk hát és legyünk óvatosak! Sztálin és az invázió* (Visszapillantás az invázió negyedéves fordulóján.) Mialatt az egész világ feszült figyelem^ mel kíséri a három európai front katonai eseményeit, a politikában, mely a súlyos harcok előtt a kedélyeket oly élénken foglalkoztatta, mintha szünet állott volna be. Ha e pillanaftban a fegyvereké is a szó, mégsem szabad elfelejteni, hogy ez a világháború nagy politikai és közgazdasági talajból nőtt ki, és hogy ezekért az ideákért folyik a gigászi küzdelem ma is mindhárom fronton. Az eszmék harca teremtette meg az inváziót Franciaországban, a ^küzdelmet Olaszországban és a szovjet offenzívát, melyeknek legelső és legnagyobb célja az új európai gondolatot, melyet Németország teremtett, megfojtani azáltal, hogy Németországot és szövetségeseit megsemmisítsék. A többi céloknak azonban angol-amerikai részről" egészen más arca ván, mint szovjet részről. Hogy ezeket a célokat tisztán lássuk, vessünk egy pillantást az elmúlt eseméínyekre. Már 1942 májusában Molotov ,szövetséget ajánlott az angolszászoknak azzal a követelménnyel, hogy Anglia indítsa meg áz inváziót Nyugateurópában, mégpedig ugyan^ abban az évben. Anglia aláírta a szövetségi szerződést és hozzájárult az invázióhoz, azon-1 ban ,ái szerződésnek ezt a pontját nem tartotta be. Ennek az lett a következménye, I hogy az angoloknak és amerikaiaknak sok j fáradságába került a Szovjetet arra bírni, hogy újabb tárgyalásba bocsátkozzon az angolszá£szókkal. Casablancában és Quebeeben az orosz nem jelent meg a tanácskozáson. Végül Churchil és Roosevelt rászánta magát egy nagy útra, hogy Teheránban Sztálin leüljön ven lük egy tárgyalóasztalhoz. Ez ia tárgyalás! azonban egészen máskép zajlott le, mint azt Londonban és Washingtonban várták, ugyanis kénytelenek voltak az angolszász hatalmak

1 Sztalinnak nagy engedményeket tenni, többek között ígéretet, az invázió mielőbbi megkezd désére, melyet Moszkva minden sürgetése ellenére állandóan halogattak. Ettől a tárgyalástól kezdve Sztálin egy kellemetlen figyelmeztető lett az angolszászok szemében. A teheráni konferenciának ugyanis az volt a határozata, hogy a három szövetséges állam a legnagyobb erőfeszítést fejtse ki a gyors győzelem kivívása érdekében. Sztálin minden erejét latba vetette a német front áttörése érdekében, azonban az angolszász körök nem mutattak hasonló erőkifejtést. 1944 ; január 8-án a »Daily Workerfc az angol kommunisták orgánum a Washington egyik hivatalos nyilatkozatához azt fűzi hozzá, hogy a szövetség ges nagytámadás alig három hónap múlva megindul. Minél tovább húzódott az invázió megkezdése, annál nyomatékosabbak lettek ia Kreml által irányított sajtók <intései. A; »Vojna i Robocsnij Klass« márciusi számában Galaktinov generális, kétségtelenül Sztálin megbízásából, újra emlékeztette az angol* szászokat a teheráni ígéretre. A cikkíró meg<említi azokat az »ellenséges leiemeket Anginában és Amerikában, akik az inváziót egy költséges hadviselés keretében csak kis előjátéknak tartják«, melyeknél a küzdelmek fősúlya és az áldozatok legnagyobb része a Szovjetre hárul. Galaktinov a Pravda márc. 2'Ö-íki számában egy második frontot követel »nagy méretekben« nemcsak »itáliai stí* lusban«, és követeli az invázió időpontjának

1 megállapítását, mint mondja, a jelenlegi kedvező .pillanatot nem szabad kihasználatlanul elszalasztani. Mindezek a szovjet fáradozások azonban hiábavalók voltak. Sztálin még egy utolsó sajtópróbálkozást tett egy moszkvai újság május 10-iki számában, ahol egy angol-amerikai partraszállás lehetőségét fejtegeti. A figyelmeztetés süket fülekre talált. Az angolU amerikaiak tehát látszólag újból sikerrel vitték keresztül régi taktikájukat, hogy más népek vérezzenek érettük és helyettük.. Végül mikor már hatalmas tömegek pusztultak el az orosz fronton és az áldozatok óriási száma a legsürgősebben követelte az inváziót, az utolsó órában végre megindult. Ezek az előjá[tékok bizonyítják, hogy London és Washing

1ton egészen más tervekkel indult ebben a háborúban, mint Moszkva, és hogy mit jelent az angolszászok szövetsége. Mindenesetre Liyutangnak, a híres kínai publicistának igazat adunk azzal a megállapít tással kapcsolatban, hogy Németország leverése esetén az angol-amerikaiak és a Szovjet között egy »felfegyverzett barátság« jönne létre, amelyből azutáu a harmadik világháború támadna. Kik a légoltalom betegei? I. rész. Az uj riasztórendszer bevezetésével kapcsolatban érdemes lesz kissé széjjelnézni, hogy kire milyen hatással lesz az új rendszer? Vájjon javítani fog-e azokon a szerencsétlen idegbetegeken, akik már hónapok óta nem alszanak, avagy helyzetük nem lesz-e súlyosabb? Először nézzük meg, hogy a régi rendszer milyen betegeket termelt ki? 1. tipus. A rádió betege. Olyan emberek!rekből rekrutálódik, férfiakból, nőkből vegyesen, akik reggel, ébredés után azonnal kiw nyitják a rádiót és lefekvésig Budapest I. hullámhosszán tartják. A nyugvás ideje ezek részére rendszerint éjfél után egy óra, ébr.e^ dés reggel 6 órakor. Ha azonban éjjel egy órakor még zavarórepülés van, akkor a nyugfv.is ideje kitolódik esetleg hajnali négy óráig. Ily napokon délután 1—2 órát alszanak, de c-?ak akkor, ha valaki a rádió mellett vigyáz: és »Műsorunkat bizonytalan időre megszab ki tjük\« bemondásra azonnal ébreszt. A rádióbeteg össze van nőve a rádióját val, azt pillanatra sem hagyja el, csak az esetben, ha valaki helyettesíti. A rádióbeteg nem jár sehová, lakását nem hagyja el. Minw dent a házához kell hozni, és minden emH bert bolondnak tart, aki álláspontját nem helyesli. A rádióbeteg óvóhelye a legjobb. Ké^nyelmesen be van rendezve, a vasbeton födém duplán, esetleg triplán alá van támasztva. Légmentes elzárás mellett hallgatja tovább a második, óvóhelyi rádióját. Karosszékben ülve figyel és minden zörejt bombázásnak véve, összerezzen és a végrendeletére gondol. A lefuvásról külön kell (értesíteni, melyért! örömmel és busásan fizet. A rádióbeteg fad lura nem megy, mert ott nem éf-zi magát biz-» tonságban, ellenben ha családja van, az kényfH telén falura menekülni, nehogy ők is rádióU betegségbe essenek. Orvosság: Ezeken csak a rádiócsövek, vagy a rádiókészülékek teljes kipusztulása segít. Áramszünet nem használ, mert telepes rádiójuk is van tartalékban. Alkalmas pillalnatban a -rádiócsövek kiszedése és összetöri rése sem segít a beteg állapotán, 'mert »feketén« minden pénzt megad egy új csőért. - Áj*a MJilter.