Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-08-21 / 34. szám

LAP MEGJELENIK MINDEN O MIB A.TO N. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. jMMaKCmaMagfflnra^^^ Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V

4 évre 2*50. Egyes szám ára 20 » Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Szent-Istvánnapi gondolatok. Irta: dr. Ónody Dezső. Ősi szokás szerint Szent István napján magunk elé idézzük első nagy királyunk fen-* költ alakját és országalapító egyéniségét. Az ő szervező zsenije szilárdította meg itt, a Dunamedencében, véglegesen a magyarság uralmát és határozta meg sok évszázadra azon kat az elveket, amelyek alapján a keresztyén magyarságnak Nyugat rendjébe be kellett illeszkednie. A magyarság ázsiai hite helyébe a kereszténységet ültette és a római pápa által kiküldött koronával beléptünk a független európai népek közösségébe. A várispánságok megszervezésével olyan átfogó és szoros közigazgatási rendszert léptetett életbe, amely az akkor még nagyrészt törzsi életet élő magyarságot zárt nemzet-államba tömörítette. A magyarság nemzetté szervezésére és állandó helyhezkötésére, azért volt szükség, mert a már akkor is mutatkozó szláv és germán erők nyo«< másának másképen ellent nem állhattunk volna. Az egyházak, püspökségek megszervezése is csak ezt célozta és bölcs politikai előrelátásának volt köszönhető, hogy a nemzetet ma nem a szakadár keleti egyházhoz, hanem a nyugati, egységes hithez térítette. Szent István óta áll őrt a magyarság Európa e válaszútján, Kelet és Nyugat kapujában. Ez évezred alatt soha nem feledke2Í-< tünk meg ősi hivatásunkról, fajunknak és a: kereszténységnek védelméről sem. És míg mi a kunok, bessenyők, tatárok és törökök ellen verekedtünk és elvérezve védtük Európát, addig a tőlünk nyugatra lévő nemzetek épen a mi áldozatos őrtállásunk következtében erő-' södtek, gyarapodtak, monumentális kultúríalkotásokat építettek. Mi ez alatt kicsinyek, szegények maradtunk. Európa soha nem volt hálás nekünk ezért; de viszont mi nem is kértünk hálát, mert hivatásnak tartottuk clunameclencei szerepünket. De ha hálára nem is tar-* tunk számot, azt mégis megkövetelhetjük, hogy áldozatos küzdelmeink objektív elismerésre találjanak és ne épen azok a nyugati nemzetek akarjanak bennünket dunavölgyi hivatásunktól, ősi határainktól megfosztani, akikért a történelem során már oly sok magyar vért áldoztunk. A mostani világháborúba is áldozatos hivatásvállalásunk folytán kerültünk bele. A bolsevizmus pusztító vallástalanságát és emberi méltóságot megalázó rendszerét akarjuk távoltartani határainktól és ezzel együtt Nyugattól, Az áldozatválallásból a nemzet minden egyes tagja kiveszi részét, sőt meghozta a magyar-t ság azt az áldozatot, amelyet eddig egyetlen nemzet sem hozott meg. Ma egy esztendeje, hogy hős Kormányzóhelyettesünk: vitéz nagybányai Horthy István valahol Oroszországban feláldozta ifjú életét a keresztény civilizáció és kultúra védelmében. Szent István napján újabb áldozatot követelt a Mindenható a nemzettől, egyénileg pedig országgyarapító Kormányzó Urunktól. E fájdalmas évforduló ezentúl nemcsak Szent Királyunk ünneplését, hanem ifjú és hős Kormányzóhelyettesünk emlékét is őrizni fogja. Vitéz Horthy István kormányzóhelyettes urunk elvesztése figyelmeztetést jelentett az egész magyar nemzetnek, hogy a hivatásunk betöltésének és áldozathozatalunknak még nincsen vége. És mi a háború vér zivatarában megértjük az intelmet, Isten sújtó kezének felemelkedén sét és megnyugszunk akaratában. Összetartást, hitet és fegyelmet hirdet nekünk a nagy Király és Kormányzóhelyettesünk szelleme. A mai idők viharait csak egységes, lelkileg és poVitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzóhelyettese 1912 augusztus 20-án halt hősi halált. litikailag homogén nemzettel vívhatjuk meg. Magyar és magyar között ma, a Haza élethalál harcának pillanatában különbség nem lehet! Ha első szent Királyunk és vitéz Horthy István kormányzóhelyettesünk szellemében fogjuk fel ma is a iniemzet hivatását és kötelességeit, úgy elmondhatjuk a költővel: »És mert ilyenek ,az apák és ilyenek a fiuk : örök a magyar!« Antal István: „Erdély ügye az egész magyarság ügye." Antal István propagandaügyi .miniszter a inult héten Kolozsvárott a társadalmi egyesületek gyűlésén beszédet mondott. Hangoztatta, hogy különösen fontos a magyar tár-i sadalmi erő egyesítése Erdély földjén. Meg kell vallani, hogy a közvetlen szomszédságiból áíhangzó megnyilatkozásokban nem sok örömünk telik, mert >ezek mindenre alkal-* masak, csak arra nem, hogy a béke és meg

<nyugvás légkörét teremtsék meg. Hosszú ideje türelemmel és hangtalanul figyeljük az odaátról jövő folytonos démon-, strációkat, amelyeknek éle mindig ellenünk, Magyarország ellen van kihegyezve. Nem reagáltunk rájuk, mert az európai sorsközösség' szempontjait előbbrevalónak tartottuk, de legutóbb olyan hang szólalt meg odaátról, mely mellett nem lehet elmenni szónélkül. A tu-» domány tiszta értékeléssel már darabokra zúzta azt az állítást, hogy a románok mindenkör, tehát már a magyarok előtt is itt voltak Erdélyben. A tudomány megállapította, hogy a románok soha sem voltak Erdély őslakói, hanem lassan szivárogtak be védelmezést, megélhetést keresve Erdély havasaiba, majd a magyar völgyekbe, ahol a magyarság a,, kereszténység védelmében folytatott harcain ban megritkult. Magyarország ezeréves területét megcsonkították, annak egyrésze visszakerült, másik része nem. Erdély egyrészének visszatérése nem tőrdöfés,- mint az állították, hanem a bécsi döntőbíróság alapján követkézett be s ezt az ítéletet maguk a románok kér-t ték. Nincs kétség aziránt, hogy a magyar nép bármikor készen áll arra, hogy Erdélyért, (ezért a tisztán és kizárólag magyar ügyért minden áldozatot meghozzon. Erdély ügye az; egész magyarság ügye és Erdély nem veszhet el többé a magyarság részére. Erdély, amint magyar volt, magyar lesz örökké. A miniszter beszédét óriási tetszéssel fogadták. / Nyilt válasz egy levélre. Mélyen tisztelt Asszonyom! Jóleső lélekkel könyveltem el ismét, hogy a Pápai Hirlap iránt annyiszor tapasztalt figyelmét és megelégedését írásban is újra kifejezésre juttatta. De még jobban esik az, hogy komoly és közérdeket szolgáló cikkeinkre nemcsak reflektál, hanem azokat a nők körében is igyekszik propagálni. Jól esik tudni, hogy e téren a honvédnők érdeklődése napról-napra növekszik; de rosszul esik, hogy ugyanakkor a férfiak kört zömbösen mennek el egy-jegy fontos cikk, vagy a cikkben foglalt közérdekű ügy mellett. Rábízzák az elintézést az »illetékesekre«. Az »illetékesek« pedig vagy legyintenek, vagy} nem. érnek rá minden aprólékosnak látszó, de alapjában véve igen fontos kérdések megöl-* dására. A férfiakban úgy látszik' kelleténél több a kényelem és csak kevés a kezdeményeízési kedv, a vállalkozási szellem. Ez mutatja, hogy »mely hátra vagyunk még« — Kisfalxiidyval szólva — az egészséges közszolgálattól. Elő azzal az új ipari és kereskedelmi szel-* lemmel! Ne csak a nők lelkesedjenek, — a cselekvés úgysem az ő kezükben van, — ne csak a nők adjanak eszméket és ne csak ők keressenek föl panaszaikkal! Nemrégiben a fák védelme, újabban pedig a hársfavirág intézményes szedése, mint nemzetvédelmi aktus, keltett föl éber figyelmet. S most ezzel kapcsolatban egy újabb tanáccsal áll elő Asszonyom. Mint írja leve-t lében: »az epret, a szedret sajnálom. Ahogyan mázsaszámra hull a földre szerte az országi úton, fasoron, temetőkben, mindenhol! Ma, mikor a méz méregdrága (s nem is sok van!i Szerk.), cukor nincs, istenadta áldás a mézédesl gyümölcs, telve cukortartalommal.« Igaza van, Asszonyom. Az eperből sűrű befőzéssel magiánhasználatra is^ közfogyasztásra .is finom lekvárt lehetne

v illetőleg lehe

!tett volna főzni. Mert sajnos, ezt már intéz-* menyesen alig lehet az idén keresztülvinni. Előbb kellett volna az okos tanács! Előbb 3—4 héttel. De in memóriám följegyezzük szebb időkre, esetleg súlyosabb évekre ... Befejezésül mégegyszer köszönöm szíves sorait. Szükségesek az ilyen írások, melyek' tettekre sarkalhatnak. Totális háborúban va'gyuntfc, totális szolgálatot várunk nemcsak a harctéren küzdő derék "honvédeinktől, hanem

1 itt benn úgy a férfiaktól, mint — Széchenyi szavai szerint — honnunk szebblelkű asszad nyaitól is! Sándor Pál szerk. — Ötszörös zöldségtermés. Egy nagy német vegyigyár Nyugat-Németországban újfajta zöldségtermesztő módszerrel példátlan eredményt ért el. A gyár 40 fokos és iparilag már fel nem használható vízmennyiségét a zöldséggel bevetett talaj táplálására használták fel. Az eredmény káprázatos: mindennemű zöldség öt termést hozott egy esztendő alatt. Az eredmény nyomán egész Németországban megkezdték az újfajta zöldségtermelés bevezetését.