Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-07-10 / 28. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés 1/

i évre 2-50. Egyes szám ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. I Magyar aratás. E két szó a nagy kérdéseknek egész raját foglalja magában különösen akkor, ha azokat nemcsak a természeti világra, de az erkölcsi világra is vonatkoztatjuk. Ebben a két szóban nagy életkérdések sűrűsödnek össze. Egyik fontos, magyar életkérdés az az aratás, amely most indult meg s folyik künn a magyar mezőkön. A magyar élet útja ott húzódik a kévék és keresztek sorai között s ez az élet annál elevenebb, annál erősebb, minél sűrűbbek a kévék és keresztek sorai s minél dúsabban eresztik azok a szemeket. Az aratók kaszáinak megvillanása jelzi a magyar élet lobogását, s a marokszedő lányok dalaiban a magyar élet szíve dobog. A magyar mező munkás hadserege a magyar élniakarás katonáiból áll. Az aratás, betakarítás tehát magyar földön a magyar életet jelenti és szolgálja ! Úgy tudom, hogy számos vidékünkön a föld terményeit, különösen a gabonaféléket életnek nevezik. Ez az elnevezés nagy igazságot hordoz. És pedig azt, hogy a magyar föld táplál, bíztat s hittel, reménykedéssel tölt el bennünket\ Ez az igazság különösen most tűnik ki éles megvilágításban ; most, amikor az egész világot rázó, szörnyű pusztításokat hozó viharok között ezen a magyar földön kell még viszonylag a legkevesebb életnehézségekkel küzdeni. Ezt a mérleget a magyar föld teszi lehetővé, valamint azok a munkás kezek, amelyek nagy szeretettel nyúlnak hozzá a magyar föld minden rögéhez. Éppen azért vigyázni kell a magyar földre s nagy nemzeti értéknek kell tekinteni azokat a munkás kezeket is, amelyek hűségüket sohasem tagadták meg a magyar földtől. Egyébként ezt a kedvezőbb helyzetet megbecsülni közös magyar érdek! S" ha a régi életkeretekből itt is, ott is hiányzik valami, mutassuk meg, hogy a szűkölködésben is nagyok, hősök tudunk lenni! íme van aratás az erkölcsi világban is ! Mit jelent ez nemzetünk életében ? Mennyi nagy kérdés vár most feleletre! Lesz-e aratása a szülőknek, akik gyermekeikért fáradtak, áldozlak ? Lesz-e aratásuk gyermeki hálában, gyermekeik szép, boldog jövendőjében ? Lesz-e aratásuk az iskoláknak az ifjúság komoly munkájában, lelki gazdagságában, erkölcsi tisztaságában ? Lesz-e aratása templomainknak imádságoslelkű, irgalmasszívű, az élő hit erejétől fűtött hívőkben ? Lesz-e aratása a hűséges munkában megfáradt, kemény küzdelmeket vívott hazafinak népe, hazája felvirágzásában ? Lesz-e a melegszívű embereknek, az áldozatoktól sugárzó lelkeknek olyan aratásuk, hogy jótékonykodásuk, áldozataik nyomán elhallgat a nyomorúság s felcsendül egy boldogabb életnek himnusza ? Lesz-e aratása nemzeti újjászületésünk fáklyahordozóinak célkitűzéseik, eszméik diadalában ? Lesz-e aratása annyi könnyhullatásnak a nehéz bánatfelhők eloszlásában s egy napsugaras élet eljövetelében ? Lesz-e aratása hőseink hulló vérének, szent halálának a magyar igazság diadalában ? . . . Lesz aratás a nagy általános, benső megújhodás nyomán ! Mert arat a hit egy tisztább, szentebb, magasabb világot! Arat a szeretet örömet, boldogságot s a reménység verőfényes jövendőt! Arat a szülői gond, gyötrődés, áldozat értékes gyermekeket; arat az iskola értelmi, — Megjelent a Magyar Szárnyak legújabb száma. Ötéves fennállását ünnepli ebben a magyar repülés népszerő folyóirata, mely 1938 júliusában indult meg Jánosy István szerkesztésében. A lap ára változatlanul 50 fillér. Mutatványszámot a kiadóhivatal (VII., Király-u. 93. sz.) készséggel küld. erkölcsi emelkedést, népmüvelődést! Arat a tiszta jellemű ifjúság értékes férfikort, a hü munka sikert, megbecsülést s a verejtékes élet áldott emlékezetet! Arat a hősi odaadás csodálatos felbuzdulást, az önfeláldozó hazafiság ígéretes nemzeti jövendőt! Aratnak a hivatásukat betöltő keresztyén egyházak egymást megértő, segítő, megbecsülő embersereget! . . . Mind a két — anyagi és erkölcsi — aratás hozzon gazdag termést a magyarnak ! Szűcs Dezső. A dunántúli ref. egyházkerület igazgatótanácsának és kerületi tanácsának ülése. F. hó 7-én, szerdán jöttek össze gyűlésre a kollégium díszterméban mind a két testület tagjai. Az egyházi és világi vezetők közül megjelent Győry Elemér püspök, dr. Balogh Jenő ny. miniszter, egyházker. főgondnok, Fáji Fáy István államtitkár, főisk. világi gondnok, Ólé Sándor főisk. lelkészi gondnok, dr. Jókay Ihász Miklós, vitéz Nagy Nándor főispán, egyházmegyei gondnokok, dr. Tóth Endre egyházker. főjegyző, dr. Tóth Lajos theol. akad. tanár, a gazd. tanács elnöke; az esperesi karból Bakó Lajos, Fejes Gábor, Labancz László, Lőke Károly, Soós Károly, Szűcs József, Végh János esperesek, Eötvös Sándor és Koncz Rezső egyházker. számvevők. Faragó János ny. kir. főigazgató, egyhker. középisk. felügyelő, továbbá a főiskola tanintézeteteinek igazgatói és képviselői. Először az igazgatótanács ülésezett Ólé Sándor és Fáy István főisk. gondnokok elnöklete alatt. Az ülést Ólé Sándor imádsága vezetett be, majd igen melegen üdvözölte Fáy István kultuszállamtitkárt, elnöktársát, aki nagy elfoglaltsága mellett is tud időt szakítani arra, hogy az ülésen megjelenjék s részletesen érdeklődjék a főiskola ügyei iránt. A gazdasági tanács előterjesztéseit a nőnevelőintézeti építkezésekkel kapcsolatos anyagbeszerzésekről, az építkezés közeli megkezdéséről, a gimnázium, ker. középiskola, tanitónőképző-intézet és polg. leányiskola jövő évi tandíj megállapításairól, a köztartás és fiuinternátus jövő évi díjairól dr. Tóth Lajos tanárelnök adta elő. Előterjesztéseit az igazgató-tanács változatlanul elfogadta. A theol. akadémia ügyeit dr. Pongrácz József főisk. igazgató adta elő s előterjesztéseit az igazgatótanács elfogadta. A széniori és diszpenzátori tisztségeket* a jövő isk. évre Tapsonyi Sándor és Dusza Pál theol. akad. hallgatókkal töltötték be. A gimnázium és keresk. középisk. ügyeit Rab István gimn. igazgató adta eiő. Az előterjesztések között a legfontosabb tárgy a megüresedett tanszékek betöltése volt. A nagy tanárhiány mellett is sikerült a tanszékek betöltésére kedvező megoldást találni. A tanszékek egy részét rendes tanárral, más részét h. tanárokkal töltötték be. A megválasztott rendes tanárok között van Futó István, Lőrincze Lajos a gimn. volt növendékei, továbbá dr. Kiss László nyíregyházai tanár. A katonai szolgálatot teljesítő dr. Rácz István eddigi h. tanárt rendes tanárrá választottá^ Csapó Gyula a gimn. volt növendéke h. taftárul alkalmaztatott. A keresk. középiskol| tanszékeinek betöltését is sikerült megoldani Gáspár Rezső és Szabó Károly tanárok alkalmazásával. A tanítónőképző ügyeit dr. Horváth Endre igazgató adta elő, a polg. leányiskoláét pedig Ligárt Ida igazgató. Az előterjesztéseket az igazgatótanács csekély módosításokká! elfogadta. Az igazgatótanács után az egyházkerületi Ara 20 fillér. tanács ülésezett Győry Elemér püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok elnöklete alatt. A püspök igeolvasása és imája vezette be a gyűlést, amelynek tárgyait dr. Tornyos György referálta. A kerületi tanács jóváhagyólag tudomásul vette az igazgatótanács felterjesztéseit. A gyűlések a déli órákban fejeződtek be. (Sz. D.) Erdélyi gyermekek bucsuzása Folyó hó 3-án — szombaton — délben ünnepélyes keretek között búcsúztak el Pápa városától azok az erdélyi gyermekek, akiket Pápa város társadalma a mult év szeptemberében] kebelére ölelt és szeretettel gondozott. Tízen voltak az erdélyi gyermekek, akiket Bácsi Sándor ev .lelkész, Bognár Károly ref. vallásoktató lelkész és dr. Mezey Kálmán városi orvos hoztak ide Erdély különböző részeiből. Ezeket a gyermekeket egyes családok vették gondozásba és a vallásuknak megfelelő felekezeti iskolák nyitották meg előttük ajtóikat, hogy oktatásban és nevelésben részesüljenek. Az ilyen nemzeti szolgálattal mindenki nyer. Nyernekf maguk a szegény erdélyi gyermekek, akiknek gondját a társadalom felvette. Nagyszerű élményt visznek haza magukkal a román nemzetiségű lakóhelyeikre, ahol a magyarság egy kis szigetet képez, olyan szigetet, amelyet körül nyaldosnak a román tenger hullámai. Már pedig a tenger hullámai nem szerelemből nyaldossák, vagy csókolgatják a szárazföld partjait, hanem azért, mert el akarják hódítani. ^>Én uralkodom«, — mondja a tenger a szárazföldnek. »Én uralkodom^-, — mondja a magát hatalmasabbnak

1 érző nemzetiség a szegény kis szigetnek. A szétszórt pici kis szigetek lakói közül az elmúlt szomorú évtizedekben sokan megadták már ma-gukat és beolvadtak, vagy fölszívódtak. Hány magyar Visel ma román nevet, illetve románosított nevei, akiknek minden őse magyar volt. Most ezek a szegénység kunyhóiból összeszedett kis erdélyi gyermekek, akiket mi tanítottunk és neveltünk, akik itt a mi körünkben, a mi kenyerünkkel szívt|Jc magukba a magyar érzést és gondolatot, az én érzésem szerint, élményt visznek haza magukkal a kis erdélyi kunyhókba, melyek e kis gyermekeken keresztül a magyarság bástyáivá lehetnek. Ha ezt tenné minden magyar város és község, kisebb és nagyobb mértékben, lassan és fokozatosan sziklavárrá tehetnők Erdélyt, úgy, hogy ismét a régi. bérces Erdély lehetne, a magyarság és szabadság sziklavára. De nyertek az ö gondozásuk által maguk a gondozó családok is, mert az Evangélium szerint, aki ad az ő szeretetének tárházából, az többet kap, mint amenynyit ad. Az Isten országában olyan osztásokról tudunk, amelyeknek eredménye szorzat. Nyertek az erdélyi gyermekek által az iskolák is, mert mindenegyes erdélyi gyermek egy-egy felkiáltójel volt, amely felhívta az erdélyi magyarság sorsára és a magyar ngjpzet erdélyi problémájára iskolásgyermekeink figyelmét. Nyert Pápa város társadalma is a nemes öntudatban, hogy mozdított valamit, ha mást nem, legalább a kisujját, a magyarság érdekében. Már pedig, ha szeretjük hazánkat és nemzetünket, ha szívünkön fekszik magyar fajtánk sorsa és jövője, akkor igenis tennünk kell valamit, még ezután sokkal jobban, mint eddig. Az erdélyi gyermekek búcsúztatása a pályaudvaron történt. Ott voltak az egyházak lelkészei, Pápa város rendőrkapitánya, a város és a társadalom képviseletében sokan és a gondozó szülők, akik könnyes szemmel váltak meg a búcsúzó gyermekektől. Az egyik lelkész beszédet intézett hozzájuk, amelyben! arról beszélt, hogy az ő személyükben Erdélyt