Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-03-21 / 12. szám

mm Tp. Te

k. Főiskolai Könyvtár Re

f. Főiskola Helyben. ^IŰÉJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám Előfizetés 1/

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 . Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda. Követendő példák; az igazi belső frontr Miniszterelnökünk szavai szerint ma már jobban benne vagyunk a háborúban, mint azt sokan gondolják. Magyarország is ott vívja harcát nagy szövetségesei mellett Európa igaz ügyéért, és a tavasszal ezrek és ezrek menetelnek honfoglaló őseink nyomában visszafelé a hadak útján messze Oroszországba, hogy megvívják a döntő csatákat, melynek nyomán elérjük mindanyiunk hő vágyát: a tartós békét. A nagy célok, sajnos, áldozatokat követelnek. Áldozatot hoz minden magyar, amikor harcoló fiai vagy testvéreire gondolva zokszó nélkül teljesíti a korlátozások ellenére kötelességét, várva a jobb idők hajnalhasadását. De mi az itthonmaradottak lemondása ahhoz a határtalan megpróbáltatáshoz és szenvedéshez képest, amit a harcoló katonának kell elviselni, vagy a szerencsétlen politikájú nemzetek kiszenvedése pl.: lengyel és görög nép küzdelme az éhséggel és nyomában járó pusztulással ? A legnagyobb áldozat mégis a fiatal magyar életek pusztulása, különösen ott, ahol a hősi halottat özvegy és árvák zokogása kíséri. Meg kell érteni minden hazáját szerető magyarnak, hogy az ő gyászuk a mienk is és sohasem fordulhat elő a mult világháborút követő fásultság, amikor különösen az első években alamizsnát is csúfoló filléreket adtak a hadiárváknak és sok szegény hadiözvegy korán pusztult el a nélkülözés és gondok miatt és hány hadiárva nem érhette el anyagiak híjján céljait. A legnagyobb áldozatot is vállaló harcbainduló magyar katonák gondjait osszlassuk el jóelőre és itthon a magyar társadalom szilárd belső fronton egyesülve segítse, gondozza itthonmaradt családtagjaikat! A hivatalok bizonyára előzékenyen támogatják majd őket ügyes-bajos dolgaikban. Örömmel értesülünk, hogy a honvédelmi miniszter és városunk megértő polgármesterének felhívására kellő visszhang támadt. Pápa város és a járás orvosai és a tűzoltótestület vállalta egy-egy hadiárva költségeit s velejáró gyámságot. Ez a szép példa bizonyára még sok egyesületet sarkal hasonló tettekre, mert itt az alkalom, hogy sokszor jótékonyság jelszavával működő egyesületek végre komoly, hazafias kötelességet vállaljanak. Hol vannak a jelentkező gyermektelen családok, akik egy-egy hadiárva örökbefogadásával tartalmasabbá tehetik életüket! ? . . . A jó Isten kegyelme és harcoló katonáink hősiessége eddig megóvott bennünket a háború közvetlen rémségeitől, ezért indokolt, hogy széles körben terjesszük a honvédelmi miniszter úr felhívását, mert a hadiárvák könnyeinek felszárítása s az özvegyek gondjainak megosztása az itthonmaradottak legszentebb kötelessége. Harcoló katonáink akkor hazai gondoktól mentesen csak fegyvereikre ügyelnek és bizonyára mielőbb kivívják A győzelmet. VIKTÓRIA! Egy bevonuló magyar. Márciusi hazafias ünnepségek. Pápa város közönsége és ifjúsága, amely mindig lelkes és hűséges ápolója volt a reform kor nagy eszméinek: a szabadság, legyenJőség és testvériség gondolatának, most Is hagyományos lelkesedéssel és fényes külsőségekkel ülte meg 1848 március idusának emlékét. Az egész napra kiterjedő ünnepségek azzal kezdődtek, hogy reggel 9 órakor a Jókaikör tisztikara egy-egy koszorút helyezett el Jókai es Petőfi, a két halhatatlan »papaíj diák« szobrának talapzatán. Majd ünnepi istentiszteleteken áldozott ezer és ezer ember, polgár és katona a különböző felekezetek templomában, ahol a különböző hatóságok képviselői is megjelentek. A ref. templomban Fejes Sándor vallástanár a szeretetben és szolgálatban rejlő szabadság gondolatát fejtegette megIgyőző erővel. Az evangélikus templomban Bácsi Sándor lelkész mondott magyar lélektől áthatott hatalmas beszédet. Az iskolákban^ elemi-, közép- és szakiskolákban a ^tanulók és nevelőik mindenütt lelkes beszédekkel, szép [szavalatokkal és énekekkel idézték a ínagy márciusnak hőseit s úgy állították (elénk követendő példákul. Helyszűke miatt nem emlékezünk meg külön az intézetek ünnepélyeiről, csak a ref. Főiskolai Képzőtársaság ünnepélyét írjük le, mivel azon hivatalosan is résztvett úgfy a város vezetősége, mint a katonaság, a leventék,, a ref. tanítónőképző-intézet, leányliceum és polgári összes növendéke, az állami tanítóképző és több intézet is, ezenkívül a város és vidék ezrekre rúgó közönsége. Tizenegy órakor megkezdődött az ifjú és öreg diákok, továbbá a leventék felvonulása a honvédszoborhoz, hol a Himnusz hangjai után, melyet a Levente zenekar intonált Bircher József vezényletével, Somogyi Gyula III. theologus szavalta el Petőfinek a Hazáról c. versét. Utána a kollégiumi vegyeskar adott elő egy népdalt és egy katonadalt Szabó Sándor tanár vezetésével. Az ünnepi beszédet Kovács Gyula ifj. lelnök mondotta. Gondolatokban gazdag beszéde általános tetszést váltott ki. A Nemzeti dalt Nagy László VIII. o. szavalta hatásosan. A Szózat eléneklése után a kollégiumi ifjúság a város fellobogózott utcáin (még mindig kevés volt a lobogó!) fölvonult a Petőfi-ház elé, ahol Török Lajos VIII. oszt. szavalata után gondosan fölépített, tartalmas beszédet mondott és a Petőfi-emléktáblát megkoszorúzta Tapsonyi Sándor a Képzőtársaság titkára. A Magyar Hiszekegy eléneklése után a Jókai-ház elé vonult az ifjúság. Itt a Le^ dőlt szobor című Petőfi-verset szavalta el, majd a Jókai-emléktáblát megkoszorúzta Patay János VIII. oszt. tan. Ezután az ifjúság zárt menetben visszatért a Kollégium udvarára, ahol az intézet díszzászlója alá gyülekezve sok hazafias dalt énekelt régi szép szokásához híven. Az ünnepséget a köztartási nagy teremben díszebéd követte, amelyen az egész tanári kar s igen sok »öreg diák« is résztvett. Az emelkedett hangulatú díszebéden sok felköszöntő és lelkes beszéd hangzott el, ami még feledhetetlenebbé' tette ezt az amúgy is szívünkbe gyökerezett nagy és tanulságos napot s szent emlékekkel töltötte el örök időkre mindnyájunk szívét. (Palisander.) A*Szabadság-szobor megkoszorúzása. A Széchenyi-téren álló honvéd Szabadságszobor előtt folyt le a város nyilvános márciusi ünnepsége, melyet a főiskolai ifjúság rendezett. Az ünnepély végeztével a szobor megkoszorúzása következett, mint az ünnepség legcsendesebb, de legmeghatóbb aktusa. Koszorút helyezett az emlékműre először a ref. főiskolai ifjúság, majd a honvéd helyőrség tisztikara és legénysége, a Levente-intézmény helyi parancsnoksága, a Frontharcosok küldöttsége, a hivatalos Város és a Baross Szövetség. Az emlékmű megkoszorúzása után az állami tanítóképző ifjúsága és az összes leventék díszlépésben vonultak el parancsnokuk vezényszavára a honvédszobor előtt... Jól esett látnunk a szép rendet, a belső iés külső fegyelmezettséget. Díszelőadás a színházban. A kollégium ifjúsága márciusi ünnepségeire . a koronát este 6 órakor a színházban tartott díszelőadásával tette fel. Pápa város és környékének kollégium-barát közönsége ez alkalomra találkozót adott a színházban, amelynek minden talpalatnyi helyét elfoglalta. Hat órakor szétnyílt a függöny, s zenei kvartett, amelynek a tagjai Gyenge Zoltán, Péntek Lajos, Törzsök Jenő és Csákváry'Ferenc theologusok voltak, összevágó szép játékában gyönyörködhettünk. A második szám ugyancsak zenei szám volt. A főiskola zenekara Szabó Sándor ének- és zenetanár kitűnő vezényletével pompás népdalt adott elő tökéletes összhangban és színezéssel. Petőfi Nemzeti dalát Komjáthy Aladár IV. é. theol. szavalta érces orgánumán, gyújtó hatással. Szemgyönyörködtető száma volt a műsornak a toborzó, amelyet cigányzene kísérettel nyolc bájos leány — Horváth Hajnal, Kovács Erzsébet, Kunt Edit, Michna Magda, Nagy Lenke, Puchinger. Edit, Rab Zsuzsánna, Szíjj Etelka — és három ifjú — Szarka György, a szólótáncos, Nagy László és Kovács Dezső lejtettek pattogó ritmussal és oly kecsesen, hogy a felzúgó tapsokra táncukat meg kellett ismetelniök. Rövid szünet után Szathmáry Lajos tanárelnök adott magvas ismertetőt a »Téli Zsoltár« előadásához. Majd közbeékelve Áprily Tavasz a házsongárdi temetőben című költeményét szavalta Tapsonyi Sándor keresetlen őszinteséggél, szívekhez szólóan. Azután megjelentek a színpadon a nagy érdeklődéssel várt »Téli Zsoltár« első jelenetének szereplői. Már az első jelenetek lekötötték a közönség figyelmét, amely a 'drámai események tovább haladtán csak fokozódott. Ebben igen nagy része volt a szereplők készültségének, néhol a műkedvelői színvonalat jóval túlhaladó játékának. Ezek között első helyen kell felemlítenünk Kovács Gyula Apácai Cseri Jánosát, amelyet szinte élő alakká formált. A magyar sorstragédiát vele éltük át, vele reménykedtünk álmai valórayálásán, vele szenvedtünk csalódásán, s könnyek gyűltek a szemünkbe, miko:r a téli zsoltár az o halotti éneke lett. Alakítása sokáig emlékezetünkben marad. Osztályostársa a sikerben Somogyi Edit, a szép holland leány, aki elhagyva tulipános hazáját, megosztotta sorsát a "szíve választottiával, a félreértett^ üldözött magyar tudóssal. Gyengéd, finom női lélek szólalt meg játékában, s halk szava akkor sem tört Ára lö fillér.