Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-21 / 8. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Előfizetés lU évre 2 P. Egyes szám ára 16 . Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Horthy István — kormányzöhelyettes. Magyarország kormányzójának február 19. óta törvényhozásilag megválasztott és megerősített helyettese van vitéz nagybányai Horthy István személyében. A kormányzó és a törvényhozás együttes elgondolása, hogy e válságos időkben elengedhetetlen állami szükségesség a kormányzat nehéz és felelősségteljes terheit megosztani, valóra vált. A felsőház és képviselőház együttes ülésén, melyen a Kormányzó személyesen is megjelent és aláírta az immár törvényerőre emelkedett határozatot, az idők parancsolta ritka egyértelműséggel, egységes lelkesedéssel kormányzóhelyettessé választották vitéz nagybányai Horthy Istvánt, Horthy Miklós kormányzó fiát. Öröm és jóleső érzés tölti el lelkünket a nemzeti egység ilyen diadalmas megnyilvánulásán ; de még nagyobb az örömünk és megelégedésünk akkor, midőn a kormányzóhelyettesi székben egy olyan embert látunk, aki nem politikus ugyan, de politikai pártokon kívül, sőt immár fölötte álló talpig ember, talpig magyar, talpig katona és mindenekfölött talpig becsületes, köztiszteletben és általános szeretetben álló honfitársunk. Ezek azok a jellemvonások, melyeket vagy fajától vagy nagynevű atyjától, illetőleg szüleitől örökölt. Ezek azok a kritériumok, amelyek a Kormányzó mellett, vagy ha kell — helyette a legfontosabb államérdekek védelmére őt méltóvá tették. Erényeit, kiválóságait, alkalmas voltát jól ismerték azok, akik — felelősségük tudatában — közfelkiáltással őt választották kormányzóhelyettesnek. A Pólában született, de színmagyar származású férfiú, úgyis mint tanuló, úgyis mint szakember (mérnök), úgyis mint pilótatiszt, úgyis mint közhivatalnok (legutóbb a Máv. elnökigazgatója) fényes bizonyságát adta annak, hogy ha a Sors és a nemzet is úgy kívánja, rátermettségét az ország kormányzásában és a hadvezetésben is megmutathassa. A szülőiháznál szigorúan fogták mint gyermeket, az iskolában a „legderekabb diák"-ként emlegetik tanárai, akinek a kötelességtudás és pontosság volt éles esze mellett a legfőbb lelki tulajdonsága. Ez tette őt kemény férfivá, határozott jellemmé. Emellett szerény, jómodorú, kedves fiú volt. Mint egyik életrajzírója mondja: „Kötelességtudása és pontossága nem törtetők tulajdonsága, de a szilárdjellemű férfiember rokonszenves erénye volt". Akár tanult, akár sportolt, mindig a köz szolgálata lebegett szemei előtt. Erre nevelték szülei, akik nemcsak arra törekedtek, hogy sokoldalú legyen (tökéleten beszél németül, angolul és franciául), hanem arra is, hogy önálló ember legyen és az élet viharában keményen küzdő fia legyen hazájának. „Azt akarom, mondotta egyszer a Kormányzó a fiú igazgatójának, hogy a maga erejéből boldoguljon, s mindenben a modern ]<or embere legyen \

u Az apa nem csalódott fiában: Kitűnő sportiérfiú lett (gondoljunk csak a Budapest—Bombay repülő útjára!), fegyelmezett katona, alapos szakképzettséggel bíró repülőtiszt, nagy szaktudású mérnök, végül mint a Máv. elnökigazgatója, példás szorgalmú vasutas. Minden foglalkozásában a jövő előkészítésére lelkének legfőbb hajtóereje a bátor vállalkozás, tetteiben pedig az önzetlenség volt. Ezért tartjuk szerencsésnek Horthy István egyhangú és lelkes megválasztását. Szerető magyar lélekkel kiáltunk fel mi is kissé módosítva a nagy költő szavait: „Éljen hát a nagy Vezér magzatja! Addig éljen, míg a honnak él!" Sándor Pál. r Árvízvédelem. Az egész országban megindult már az árvízvédelem előkészítése. Már közeledünk az olvadásos tavaszhoz, az idején való védekezés ezért már időszerű. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a legutóbbi három év árvizes kártevései megismétlődjenek. Közgazdasági életünk sok munkával, céltudatos áldozattal, nagy szakértelemmel biztosított egyensúlyát; az egész magyar élet biztonságát érzékenyen érintené, ha agrártermelésünkben újabb kiesés következnék be. Ismeretes, hogy milyen nehezen tudtuk kiheverni az eddigi árvizek és talajvizi áradások mezőgazdasági (pusztításait s rengeteg munkát és pénzt kellett iáldozni, hogy a katasztrofális helyzeten segíteni tudjunk. Az érdekelt helyi tényezők a kormányhatóságok irányításával és legteljesebb segítségével mindent elkövetnek, hogy e visszavisszatérő csapástól megmentsék az ország népét. A földmívelésügyi minisztérium mint ismeretes, tavaly nagyszabású ármentesítési, csatornázási munkátokba kezdett a veszélyeztetett területeken. Sikerült is elérni, hogy az őszi mezőgazdasági munkálatok idejére már annyira lehúzódtak a visszamaradt vadvizek, hogy a normális körülmények között müvelés alatt álló területek 80 százalékát fel lehetett szántani. Olyan veszedelmek és olyan feladatok tornyosulnak elénk azonban, hogy a megelőző munkának pillanatra sem szabad szünetelni. Az előrelátható tavaszi olvadással és az egyelőre elkerülhetetlen áradásokkal kapcsolatiban ezidén már megkezdődött országszerte a védekezés. Bennünket természetesen az egész ország árvízvédelmi intézkedései, gazdasági és nemzeti szemszögből nézve is elsőrendűen érdekelnek. De ugyanekkor fölmerül bennünk — a mult év szomorú tapasztalatai nyomán — az időszerű kérdés: Hát vájjon mi pápaiak tettünk-e ezen a téren komoly preventív intézkedéseket? Isten ments olyan áradástól, amely még a belváros új utcáit és lakásait is fenyegesse és a bekövetkezhető anyagi károk újra leikeserítsék a lakosokat s növjeljék a bizalmatlanságot az illetékesekkel szemben! Merthogy lesz részünk áradásban, különösen ha a déli szél és a márciusi nap összefog ellenünk, az bizonyos. De hogy Van-e komoly terv, komoly és eredményes védekezési lehetőség, az egyelőre titok előttünk. Jobb félni, mint megijedni, — írtuk már máskor is. Ezért a máris aggódó polgárság, főleg a kertvárosiak nevében újra kérjük a hatóságot, hogy már most tegyen meg mindent, amíg nem késő. (sp.) Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda. A menhely! gyermekekről. - A kis Balogh Laci tragikus halála alkalmából. A január 27-iki téli orkán áldozatának, a kis Balogh Lacinak tragikus halála önkéntelenül reáirányítja figyelmemet a menhelyi gondozottak szomorú sorsára. Azoknak a szerencsétlen gyermekeknek a sorsára, akiket apjuk' már a fogantatásukkor megtagadott, s anyjuk, mint szégyenük élő tanuját, akárhányszor lelketlenül eltaszított magától, amikor először pillantották meg a napvilágot. A kis Balogh Lacinak is azért kellett megfagynia, elpusztulnia az útszélen, mert a szülői szeretet őrangyalként nem kísérte lépteit a világot sarkaiból kiforgatni akaró kegyetlen időben, innét indul ki az ő tragédiája, rövid életének szomorú befejezése. Igaz, hogy feltehetnők a kérdést, hogy akiknek gondjaira volt bízva, azok közül valójában kit, vagy kiket terhel a felelősség borzalmas haláláért, de a megállapításnak nem sok gyakorlati: jelentősége volna, nem is kísérletezem vele, de yádlóan megszólalhat a lelkiismeret, amelynek szavát sokszor olyan nehéz elhall^at-í tatni.. . Az állam, amely gondjaiba vette -az életnek ezeket a kis kitaszítottjait, »családias nevelésbe« adta, illetőleg adja ki őket, bizonyára úgy gondolkodván, hogy a családi körben jobban felvértezhetik, megedzhetik magukat az életre, amely gyakran nehéz küzdelmek elé állítja őket. Ebben az elgondolásban tagadhatatlanúl sok igazság rejlik. Különösen az esetben, ha a menhelyi gyermek véletlenül olyan nevelőszülőkre talál, akik valóban pótolják az édes szülőket, akik nem anyagi számításból, hanem emberszeretetből fogadják magukhoz ezeket a kis fiukat vagy leánykákat. Magam is ismerek házaspárt, akik féltő szeretettel nevelték fel a magukhoz fogadott fiúcskát, s mikor az elvégezte elemi iskoláit, tanonckodása alatt is épúgy ügyeltek reá, törődtek vele, mintha valóságos szülei lettek volna. Ha kellett, tanácsokkal látták el; panaszait meghallgatták; ha csüggedett, bátorították, s ha áldozatot kellett hozni érette, a maguk szegénységéből kitelhetően szívesen meghozták azt. Jézus, a gyermekek igaz barátja bizonyára megjutalmazza őket érte. De — sajnos — sokkal több az ellenkező példa. Vannak, akik anyagi számításból vesznek magukhoz több ilyen elhagyott gyermeket, úgy gondolkodván, hogy az érettük fizetett bizony igen csekély tartásdíjjal a magutó nehéz anyagi sorsán könnyítenek. S hogy ezt minél jobban elérhessék, felhasználják őket fejletlen erejüket meghaladó nehéz munkára, s ha ezt nem vegezik szívesen, durva testi fenyítéktől sem riadsnak vissza. Igaz, ha ilyen esetek tudomására jutnak, a védőnő máshova helyezi el őket, de megtörténik akárhányszor, hogy »cseberből a vederbe esnek«, a rossz sors helyett még rosszabb jut osztályrészükül, Ilyen környezetben a zsenge gverÁra 1© fillér. «