Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-21 / 8. szám

rnek nem sok jót tapasztalván, szomorú em­lékekkel telik meg a lelke, s ezek az emlékek elkísérik az életbe, a társadalomba, amelynek gyakran ellenségévé lesz, azt okolván szomorú sorsáért, örökké borús napjaiért. Többször rosz és kevesebbszer jó csa­ládi nevelés« helyett én sokkal jobbnak, célra­vezetőbbnek tartanám az »intézeti nevelés«-t. Igy is, úgy is az államnak feladata ezeknek a szerencsétlen, kitaszított gyermekeknek a megmentése; az áldozatot is neki kell meg­hoznia, hogy a társadalomnak hasznos tag­jaivá felnövelhetők legyenek. A pénzt, amit most szétszórtan, a nevelőcsaládok ezreinek és ezreinek kifizet, koncentrálhatná, nevelő intézeteket állíthatna és tarthatna fenn, ame­lyekben az apátlan, anyátlan, kitaszított gyer­mekeket összegyüjthetné, olyan nevelők gond­jaira bizván őket, akik elhivatást éreznének magukban arra, hogy ezeket az apró ember­palántákat szerető szivük melegével nevelnék a magyar társadalom és haza hasznos tagjaivá. Természetesen iskolával kellene összekötni ezeket a nevelőintézeteket, ahol a gyermekek­kel naponként foglalkozva, a tanítók megis­merhetnék szellemi és testi fejlettségüket, s azoknak megfelelő pályákra készíthetnék elő őket. Ilyen neveléssel, ilyen oktatással kifej­lődnék a gyermeki lelkekben a bennük szuny­nyadó tehetség, s tisztes jövőt kiküzdvén ma­guknak, áldva emlegetnék megmentőjüket, a magyar államot, amelyhez a hála érzelmével ragaszkodnának életük végéig. A kis Balogh Laci tragikus halála ezeket a gondolatokat ébresztette bennem; bárcsak valamicskével előbbre vihetném velük a gyer­mekvédelem fontos ügvét. Nánik Pál. ' A világhírű nemeshanyi csipke. Amióta felfedezték a világhírű nemes­liarjvi csipkét nemcsak Dunántúlon, hanem az egész országban, annak feltalálójáról, a fia­tal magyar őstehetségről beszélnek az embe­rek. Tóth Mariskának hívják a világhírű brüsszeli csipkével vetekedő magyar csipke feltalálóját, aki Devecser szomszédságában, csendes kis zalamegyei falujában el, dolgozik. Sok sikert, dicsőséget szerzett már a magyar névnek a nemeshanyi csipke, amely a párisi világkiállításon a kényes zsűrit is elismerésre !< észtette. Devecserben alkalmam volt beszélni Tóth Mariskával, aki elmondotta, hogy kicsoda ő és hogyan találta fel a világhírűvé vált ma­gyar csipkét. Nemeshanyban születtem, ebben a szín­tiszta magyar faluban — kezdé elbeszélését. Édesapám meg nagyapám is itt volt kovács­mester. Talán nekik köszönhetem, hogy be­lém nevelték a szorgalmat, s látva, hogy varrni szeretek, ha egy gomb leszakadt a ru­hájukról, mindig velem varratták fel. Van egypár darab egykoronásom, tőlük kaptam munkadíj fejében. Ezek a legkedvesebb emlé­keim. Édesanyám molnárnak a leánya volt. .Még a dédnagyanyám is épúgy szeretett kézi­munkázni, mint édesanyám, mert őneki ma is főgyönyörűsége a kézimunka. Már négy éves koromban próbálgattam a varrást és legin­kább horgolni szerettem volna, de édesanyám félve, hogy kiszúrom a szemem, nem adott a kezembe tűt. Ám lopva varrótűt szereztem' és az ő horgolásai után elkezdtem varrni és nagy örömmel mutattam édesanyámnak, hogy én varrótűvel is tudok horgolni. A néném egyszer felhívott Pestre, ott látttam, amint egy nő kartonpapiron dolgozik. Gondoltam, ott­hon megpróbálom az én varrótűhorgolásommal és nagy örömömre sikerült. Nagyon szerettem volna az iparművészeti iskolába járni, de nem volt hozzá kellő iskolai végzettségem. Ha időm engedte, mindig csipkét varrtam, de nem gondoltam, hogy én ezt el is tudom adni. Egyszer felmentem Pestre, áruházaknál aján­lottam csipkémet. Sokan azt mondták, ha vi­rágos volna, akkor jobb volna. Erre én otthon előbb rajzot készítettem es azt elküldtem. Azt válaszolták, hogy csináljam meg a csip­két. Amikor elküldtem a kész csipkét, azt írták, hogy a csipke szebb, mint a rajz. Azóta csinálok nemcsak »pókos«, — mert így hívják a kis köralakokból édesanyám horgolásai után összeállított csipkét, — hanem »virágos« csip­két is. Megismerkedtem Pesten Rónai Emmy híres festőművésznővel, aki ajánló sorokat írt ,az Iparművészeti Főiskolába, ahol azt mond­ták neki, hogy ezt a csipkét itt nem tanulhatja, mert egyéni munkája, de ne is tanuljon más­tól, hanem őrizze meg munkája egyéniségét. Több kitüntetést nyertem a Faluszövetségen, csipkéim megjelentek a párisi világkiállítá­son is és azokat »Diplome d'Honneur«-rel tüntették ki. Munkámat az Iparművészeti Tár­sulat vitte ki Párisba. Az iparügyi miniszté­rium támogatásával már kétszer rendeztem tanfolyamot. Kaptam állami segélyt is, hogy az általam kitanított lányokat tudjam fizetni, mert szükségem volt munkaerőre. Boldoggá tesz a tudat,' hogy nagy népszerűségnek ör­vend már a világhírűvé vált nemeshanyi csipke, mely törvényesen védve van. Hála a jó Istennek és azoknak a jó pártfogóimnak, akik felismerték munkám értékét. Matics József. Betegek gyakran székrekedésben is szoktak szenvedni. Ilyenkor gondoskodni keli Darirtol hashajtóval a jó emésztésrőt. Betegségben szükséges a A SZOMORÚ ÖZVEGY. Egyedül van, aki hűen Mellette van, ez a Bánat, Ő teríti meg az asztalt % És ő veti meg az ágyat, De az álmát elrabolja. Vele alszik, vele ébred, Ebédel és vacsorázik, Mindenhova elkíséri, Ő az, aki nem hiányzik . . . De hűséges is a bánat! Pedig, hogy megválna tőle! De nincs, aki elriassza, Nem korbáccsal; fia, lánya, A család, ha együtt volna, Nem férne el itt a Bánat. A jó férj a temetőben, Gyermekei tőle távol, Nincs ki mondja: édesanyám Mind elszéledtek a háztól, Csak a bánat maradt vele. Jöjjetek meg gyermekei, Ne eméssze meg a bánat, Vegyétek le a keresztjét, Szeresd fiú az anyádat, Az Isten is megáld érte. Ő tégedet nem hagyott el, Beteg voltál? Mennyit ápolt, Virrasztott az ágyad felett Jó apáddal, aki már holt! Mért hagytad el az anyádat? Mért hagytad el az anyádat? Te elmentél, jött a Bánat, Tenéked kell hazajönni, S anyád boldog lesz meglátod, Akkor te is boldog leszel. Budapest, 1942. Györffy Sándor. Fényképezzen... Felvételeit szakszerűen kidolgozza KOVÁCS IMRE vizsgázott látszerész- és fényképészmester FOTO-OPTIK A 3 lfabo rato ri urna Pápa, Kossuth Lajos utca 21. Ügyeljen a cimre Príma márkás fényképezőgépek, filmek, lemezek, papirok állandóan raktáron. ÚJDONSÁGOK. — Pápai küldöttség az igazságügy­miniszternél. A legutóbbi városi közgyűlés a járásbírósági palota ügyében úgy határozott, hogy küldöttség menjen az igazságügyminisz­terhez, s élőszóval kérje fel őt, hogy já­ruljon hozzá, miszerint a járásbíróság új palo­tája a régi helyén, a Fő-utcán épüljön fel. A küldöttség tagjainak egyrésze vasárnap délután utazott el, másrésze pedig a hétfő hajnali vo­nattal szándékozott elutazni, ezek azonban a hóvihar folytán beállott közlekedési akadályok miatt itthonrekedtek. A csonka küldöttséget, amely Hamuth János polgármesterből, dr. Fónyi Jenő, dr. Huszár István, dr. Sulyok Dezső vá­rosi képviselőkből és Szabadhegy Elemér föld­birtokos, Czipott Rezső körjegyző, járási mező­gazdasági bizottsági tagokból, valamint a csat­lakozott Bácsi Sándor evangélikus lelkészből állott, dr. Antal István államtitkár, városunk országgyűlési képviselője hétfőn délelőtt 10 óra­kor vezette dr. Radocsay László igazságügy­miniszter elé, akihez elsőnek Hamuth János polgármester, majd pedig a járás nevében Szabadhegy Elemér szólott, megmagyarázván, miért kívánatos az új járásbirósági palotának a régi helyén való felépítése. Dr. Sulyok Dezső és dr. Huszár István új szempontokra mutattak rá, melyek megerősítik a közóhajt a fő-utcai építkezés mellett. A miniszter meghallgatván az előadottakat, kijelentette, hogy a hangoztatott új szempontokra való tekintettel állásfoglalását revízió alá veszi, szakreferenst fog kiküldeni Pápára, s annak meghallgatása után fog az építkezés ügyében tárgyilagosan dönteni. A küldöttség azzal a benyomással távozott haza, hogy remélhetjük, miszerint a járásbíróság új palotája mégis csak megillető helyén, a Fő­utcán fog felépülni. — A Jókai-kör közgyűlése. A Jókai-kör, alapszabályainak megfelelően, f. hó 15-én dél­előtt megtartotta évi rendes közgyűlését. Med­gyasszay Vincze elnöki megnyitója után dr. Horváth Endre terjesztette elő gondosan készí­tett főtitkári jelentését a kör mult évi működésé­ről, a kör tagjainak és vendégeinek szereplésé­ről. Utána Marczélly Kornél pénztáros mutatta be a számvizsgálók által átnézett és jóváhagyott pénztárosi jelentését, melyből kitűnt, hogy a kör mult évi bevétele 1275'35 P, míg kiadása 670-69 P volt. Pénztári maradvány tehát 604 66 P. Ez­után a f. évi költségelőirányzatot mutatta be, melyet a közgyűlés jóváhagyott. — A második téli vihar. Vasárnap este ismét hóvihar tombolt városunk fölött és annak környékén. Az orkánszerű szélben óráról-órára egyre nagyobb arányokat öltött a vihar, úgy­hogy reggelre teljesen megszűnt mindenfelé a közlekedés, a vasúton épúgy, mint az ország­úton. Vasárnap este a pápai állomásról kiinduló vonatoknak vissza kellett jönniök, az úton hala­dókat pedig leállította a tomboló vihar, amely leküzdhetetlen akadályokat gördített a forgalom sima lebonyolítása elé. A Szombathely és Buda­pest közötti személyvonat elakadt. Úgy hogy a Pápán rekedt utasoknak itt kellett a váróterem­ben vesztegelniük, míg tovább utazhattak. Az országúton úgyszólván teljesen megállt a for­galom, s mostanában egyik faluból a másikba, akár gyalog, akár kocsival vagy szánnal alig lehet menni. Magas hóhegyek képződtek külö­nösen azokon a helyeken, ahol mélyedések, völgyek vannak és jóidőbe kerül, amíg ezeket az akadályokat az útból elhárítják. Emberemlé­kezet óta nem volt ilyen tartós tél, még az 1929. évi sem volt ilyen kritikus, mert akkor a nagy hóviharok után hamarosan jobb idő következett. — Alszámvevőt választ a város. A város képviselőtestülete nemrégen Vér Gyula vá­rosi számtiszt állását alszámvevői állássá szer­vezte át. Jóváhagyás végett a közgyűlési dön­tést felküldték a megyei kisgyüléshez, majd a belügyminiszterhez. Utóbbi helyről most érke­zett le a miniszter döntése, mely szerint az al­számvevői állást pályázat útján kell betölteni. A kiváló adótisztviselő előmenetelét választás útján biztosítják. Egyhangú választásra van ki­látás, melyet a jövő hónap elején tartanak meg; az alispán elnöklete alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents