Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-10-04 / 40. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g : Levente-utca22. szám" Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) A magyar vértanúság napja. 1849 október 6. Minden igazi élet áldozattal jár. Ebben van az élet értelme és célja! Nemcsak az egyéni, de a nemzeti életnek mély akaratát, erejét, jövendőt kereső hitét, örök értékét az bizonyítja, hogy minő és mekkora áldozatot tud hozni nagy kérdéseinek komoly megoldásáért. Az áldozat sok és sokféle lehet s az egyéneken át teljesedik ki. Hogyan? Ez az áldozat ott csillog az aggódó szeretet könnyeiben éppen úgy, mint a hü munka verejtékében; ott rezeg a kemény lemondásban éppen úgy, mint az irgalmas kezek segítő munkájában, ott sugárzik az államférfiak szakadatlan és nehéz töprengéseiben, emésztő küzdelmeiben éppen úgy, mint a költők ihletett gondolataiban; ott lángol a nagy nemzeti törekvések és elhatározások tüzében éppen úgy, mint az építő nemzeti munka hevében; ott zúg a megtiport, megcsúfolt hazaszeretet keserves vívódásaiban éppen úgy, mint az elszánt hazafiság hősi lendületében; ott jár a szenvedések mély sóhajtásaiban éppen úgy, mint a harcmezők vérgőzös levegőjében; ott tündöklik hősök hulló vérében éppen úgy, mint a vértanuk szent halálában ... A magyarság élete az áldozat mérlegén azt mutatja, hogy történelme az áldozattétel történelme. Nemzetünk történelme nemcsak az áldozatok sokaságával, de nagy és súlyos áldozatokkal teljes s ezeket az áldozatokat nemcsak fennmaradásunkért, hanem történelmi küldetésünk betöltéséért is hoztuk. Létünk és történelmi küldetésünk feladatja! s e feladatokhoz fűződő küzdelmek szoros összefüggésükben szinte egybeolvadnak. A nemzeti áldozattétel útja vérrel áztatott rögökön s porladó vitézek csonthalmain vezet át s onnan száll felénk harci kürtök riadója,, tárogatók sírása, nemzetünk zokogása. Ennek az útnak meg vannak a maga nagy állomásai. Ezen állomások egyike 1849 október 6., a magyar vértanúság napja, amelyet a nemzet örök kegyelettel övez. A magyar szabadságharc ügyét szolgálták azok, akik 1849 október 6-án vértanú-halált szenvedtek. Még nem volt elég századokon át a könny, a vér, a pusztulás, a bujdosás nyomorúsága, az erdők sűrűjében való tengődés, még újra vértanúk kellettek, hogy nemzetünk eljuthasson a szabadulás mezejére. S a magyar meghozta ezt az áldozatot is. Nem fukarkodott vele. Bőven áldozott vért, életet s így megszentelődve eljegyezte magát az örökkévalóságra. Az áldozattétel útját járta nemzetünk a világháború véres küzdelmeiben, majd a következő két évtized halálos vergődésében, — az áldozattétel útját járja most is, amikor biztonságáért, létéért, történelmi hivatása betöltéséért vívja fegyveres küzdelmét. Nem elég azonban mindezeket csak tudnii s hőseink, vértanúink emlékének kegyelettel áldozni, — úgy kell látnunk, éreznünk, gondolkoznunk, mint azok, akik áldozatul adták magukjat s a magyarság hősei, vértanúi lettek! Szűcs Dezső. Hit a magyarságban. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István születésének másfélszázados évfordulóját méltó dísszel és átérzett ünnepélyességgel ülte meg az ország. Az ünnepségek sorozatát maga Kormányzó urunk nyitotta meg, felgyújtva a magyar emlékezés fáklyáját. Külön, szép szimbóluma van ennek az ünnep-kezdésnek. A ma élő legnagyobb magyar, az országmegtartó és országgyarapító Horthy Miklós hódolt elsőnek a »Legnagyobb Magyar« emléke előtt s szavait ott, a Pesti Vigadóban a magyar ifjúsághoz intézte. Meggyújtotta a fáklyát, átadta az ifjúság küldöttségének, s az emlékezés fáklyáját körülhordozzák az országban, hogy nyomán mindenütt emlékezzenek gróf Széchenyi Istvánra, tanításaira, élete példájára. A Széchenyi szelleméből fakadó tűz, az áldozatos tiszta hazaszeretet tűze — mondotta a Kormányzó —, átadom iezt a tüzet a magyar ifjúságnak. Hordozza lelkében, védje a viharban és vigye embertől iemberig, faluról falura, városról városra! Ugy kell legyen, Széchenyi hite, akarata, lelkessége hassa át minden magyar mun-1 káját. Még ma sem valósult meg minden az ő nagy álmaiból. Nagyjaink emlékének felelevenítésére éppen ezért lelkiismeretvizsfgálat és ugyanakkor számvetés a magunkj • erejével. Ezt az álláspontot fejtette ki Bárdossy László, aki a Kormányzó szózata után ünnepi beszédében markáns vonásokkal jellemezte gróf Széchenyi István jelentőségét. A cselekvés öröme, az alkotás vágya úgy izzott benne, hirdette a miniszterelnök, mint még senkiben ezen a magyar földön. Történelmünkben páratlan az a soha el nem apadói dinamizmus, amely maga körül valósággal átformálta, átalakította a magyar világot. Rengeteget Y köszönhetünk neki. Ő álmodta a Duna partjaira először a mai világVárost, nélküle évtizedekig késett volpa a Lánc-hid megépítése s a vasúti, hajózási és országúti közlekedési hálózat is mind neki köszönheti az indítást, a kezdeményezést. Megteremtette a Vaskaput, (tervezgette iái fiumei kikötő megépítését, bankokat hivott életre s a »Hitel«-ben zseniális közgazdasági programot adott. És volt ideje, tudása, hite kulturális kérdésekkel is foglalkozni. Bárdossy László hatalmas beszédében bőven idézett gróf Széchenyi István gondolataiból, majd arra mutatott rá, hogy Széchenyi minden gondolatának, egész életének egy az alapja. Kemény, nagyszerű alap: rendíthetetlen hit az erkölcs és a szellem erejében, rendíthetetlen hit a magyarság jövőjében! És az élet, íme születésének 150. évfordulóján a Legnagyobb Magyart igazolta. Muhi, Mohács, Világos után Trianon is csak megacélozta a nemzet erejét. Határaink kitágultak, van ismét erős hadseregünk, amely újra dicsőségesen küzd az európai kultúráért. Széchenyi-idézettel fejezte be a miniszterelnök mélyenszántó, az egész nemzethez szóló beszédét: »Széchenyi útján, Széchenyit követve merjen a nemzet nagy lenni, de legyen egy^ szersmind bölcs is. Bízzék erejében, bízzé,k önmagában — de sohase bízza el magát!« Különböző fajta legolcsóbban kaphatók HORVÁTH szűcsnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. Ara 16 fillér. Országos gyűjtés a magyar Vöröstereszt javára. A bolsevizmus elleni keresztes hadjárat a magyar honvédség harcbavetését is szükségessé tette. A most folyó háború a magyar Vöröskeresztre is különleges, még az eddiginél is nagyobb feladatokat ró, amelyek megvalósítása csak a nemzet minden egyes tagjának legmesszebbmenő áldozatkészségével oldható meg. A magyar Vöröskereszt a jnult évi országos gyűjtés óta mar harmadszor áll helyt a honvédség mellett, mert elsődleges kötelességét képezi a hadrakelt seregek sebesültjeinek és betegeinek az állami gondozáson túlmenő ellátása. Ehhez sok millió pengőre van szükség. Ezért a belügyminiszter megengedte, hogy az egylet céljainak megvalósításához országos gyűjtés tartassék, melynek során Hamuth János polgármester megkereste a helybeli összes intézmények, egyesületek, hivatalok vezetőségét aziránt, hogy a vöröskereszt központja által kiadott gyüjtőíven az egyes intézmények tagjai s azok hozzátartozói körében a gyűjtést október 4-én és 5-én szükség esetén folytatólag eszközölni szíveskedjenek. Meg vagyunk győződve, hogy a város minden polgára felismeri a hazáért küzdő katonák betegség és sebesülés esetére való ellátásának szükségességét és teljesíti ezirányú hazafias kötelességét. A polgármester a helyben felállítandó, egyelőre 110 ágyas kórház támogatása iránt már régebben megkereste az adófizető polgárokat s bár sokan beküldötték évi adójuk 1/2, illetve az intézmények lo/

0-át, mégis kb. 1200 P még nem folyt be, s így ezen összeg hiányzik a helyi vöröskeresztes kórház felállításához. Kéri a polgármester ez úton is mindazokat, kik személyre szóló felkérést kaptak, hogy annak lehető sürgősen eleget tenni szíveskedjenek, mert a polgármester által kért összeg az egyesek anyagi erejéhez képest elenyésző és csak a jóakaraton múlik annak bekülf dése. Reméljük, hogy ez nem fog elmaradni. Lépjünk be a Levente Egyesület tagjai sorába. Nemzetnevelő intézményeink egyik legszebb, legsikerültebb s egyben legfontosabb alkotása a Levente Egyesület. Nemes célja benne van a nevében: Egyesületbe kell tömörülni fajunkat, nemzetünket szerető minden magyarnak, hogy a jövendő békés munkára, ha kell, a harcos küzdelmekre leventéket neveljünk. S vájjon ki nem szereti nemzetét? Csak az, akiben nincs meg hazája és nemzete iránt a felelősség érzete. A levente ideálja Szent István, Zrinyi Miklós és Széchenyi István, hogy csak ezt a három nagy nevet említsük ezer éves, dicső multunk lapjairól. Széchenyi tudatosan idézi Virág Benedeket egy helyen: Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. A nehézségeket legyűrték dicső őseink; a lehetőséget pedig, hogy a »magyarságot meg is tartsuk« új ezredeken át Európa javára és az emberiség díszére, a levente, illetőleg a leventéből öntudatos katonává fejlődő ifjúság feladata. Hogy ez így van s hogy e téren eddig is milyen elméleti és gyakorlati eredményeket ért el a levente intézmény, annak fényes bizonysága az elmúlt tíz év céltudatos munkája. S ha e munkában szívvel, lélekkel, sőt anyagilag is támogatjuk leventéinket, önbizalmuk megnövek-