Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-05-31 / 22. szám

XXXVIII. évfolyam. 22. szám. Pápa, 1941 május 31. w megjelenik: minden szombaton. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. SZŰCS DEZSŐ. • a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Magyar Pünkösd. A keresztyénség nagy ünnepének történetében sok olyan tanúság van, amit különkülön is jó lenne minden embernek elmélyedése tárgyává tenni s megvizsgálni azt, hogy vájjon számára mit jelent? — E tanúságok közül egyik legfontosabb talán az, hogy Krisztus mennybemenetele után az ő tanítványai egy akarattal együtt voltak! Krisztus parancsát teljesítették — s engedelmességük gyümölcse lett, hogy megnyerték az erőt adó, vigasztaló, bátorító szentlelket. Krisztus parancsa ma is hangzik s az élet minden körülményei közt, minden nagy fordulatnál s nagy elhatározások, tennivalók idején kellene, hogy mindenki felfigyeljen erre a parancsra: Maradjatok együtt! Az emberek azonban nem igen figyelnek Krisztus szavára, nem értik meg, mert nem is akarják megérteni, hogy a közösségi és egyéni élet — egymás nélkül elképzelhető-é? — csak úgy boldogulhat, csak úgy hozhat eredményeket, csak úgy jelenthet életet: erőt, bátorságot, — ha együtt, £gy akarattal készül fel rá minden ember. Egy akarat! Az élet hány viszonylatában érvényesül vájjon ez? Sokkal inkább »iegyéni akarata érvényesül, vagy igyekszik érvényesülni a világban! Egyéni akarat még ott is, ahol pedig az élet a közösségi élet kényszerítő parancsát róná (az emberekre. Még a legkisebb közösségekben, a családban, a házastársak között is hányszor nincs meg az egy akarat, — hányszor lesz az egyéni akarat érvényesítésére való törekvés boldogtalanságnak, bajnak előidézője. S ugyanez áll egy állam s az emberiség életére is! Pünkösdi elmélkedést irunk s nem akarunk politizálni! De úgy gondoljuk, hogy az erőt adó, bátorító szemléletre szükség van a politikában is. Az igazi értelemben vett politika az állam életét jelenti — s az állam élete sem nélkülözheti az erőt s a bátorságot — amit pedig Lélek nélkül nem mondhat magáénak s nem is lehet igazi politika! A Lélek pedig az állam életében is előfeltételezi az egly akaratot! Mindaddig, amíg az állam minden rétege meg nem érti, meg nem vallja, hogy egy akarattal tud tenni, tud élni, addig minden erőfeszítése lélektelen, hiábavaló! Egy akarátra van szüksége a mi magyar világunknak, hogy Lélektől áthatott igazi pünkösdje lehessen. S erre az egy akaratra nem jelszavak, nem parancsszóval rákényszerített érdekek, meg nem értett célok vezethetik el a magyarságot. Az egy akarat nem lehet más, mint megérteni, vallani azt, hogy a magyarság csak akkor jut el a beteljesedésre, ha Krisztus parancsát teljesíti: maradjatok együtt! Ne legyetek széthúzok, ne csináljatok magatoknak külön báiványokat, ne járjatok egyéni utakon, — hanem szeressétek egymást! A pünkösd üzenete most újra az a mi magyar nemzetünk minden tagjához, hogy értse meg: Aa Szentlélek elnyerésének egyetlen feltétele: a szeretet! A Krisztus szociális tanításának beteljesülése a pünkösd-várás parancsa! Minden évben felzendül a hivek ajkán az ének: Jövel Szentlélek Isten! De szívében visszhangzik-e az ajk éneke? Nem lélektelen kívánság-e csupán a Lélek után való vágyakozás? Mindaddig elérhetetlen vágy lesz a magyarság számára az erőt, bátorságot adó Lélek megjelenése — mindaddig minden lelkesedése csak hamis és lélektelen lelkesedés lesz, amíg a szeretet parancsszavát meg nem érti, meg nem vallja, meg nem valósítja! Együtt maradás, szeretet, egy akarat kell e nemzetnek, hogy részese lehessen a Szentlélek minden ajándékának! Dr. Tóth E. Nemzeti fegyelmezettség. A most zajló kemény háború küzdelmeinek hullámai több ponton érintik azoknak az államoknak., nemzeteknek életét is, amelyek nem közvetlen részesei e fegyveres mérkőzés bámulatos méreteinek. Ez a hatás különösen és elsősorban gazdasági téren nyilvánul meg. A felmerült és felmerülő nehézségek egyfelől a világgazdasági kapcsolatok megszakadásából vagy az egyes államok külső gazdasági kapcsolatainak új vonalra állításából adódnak,, másfelől pedig abból, hogy még a nem hadviselő államok is kénytelenek részben rálépni a hadigazdálkodás útjára, s a belső gazdasági élet erőit úgy rendezni, hogy egy váratlan fordulat ne találja őket készületlenül, hanem minél nagyobb erőtartalékok felett rendelkezzenek. Tény az, hogy a most folyó nagy fegyveres küzdelemnek gazdasági kihatásai között az egyes államok és nemzetek, valamint az egyének nem rendelkezhetnek s nem számolhatnak úgy a világ gazdasági javaival, mint a békés idők élénk világforgalmának idején. Ezeknek a tényeknek minden következményét le kell vonni s az államhatalom erejének kell elvégezni a gazdasági élet irányítását s a rendelkezésre álló javak igazságos elosztását. De még ennek a munkának helyes keresztülvitele mellett is számolni kell a hiányokkal, számolni kell azzal, hogy valami nincs. Azonban ilyen körülmények között az államhatalom ereje sehol és sohasem volt elégséges arra, hogy a gazdasági élet minden pontján a legkisebb részletig a legtökéletesebben meg tdujon felelni a komoly idők nehéz feladatainak. Ehhez mindig szükséges az állami polgárainak lelkiismeretes belátása, önfegyelmezése, támogatása. A nemzet minden tagjának, az állam minden polgárának tudni kell azt, hogy javak és javak között különbség van; tudni kell azt, hogy vannak elsőrendű közszükségleti cikkek, amelyeknek igazságos elosztásában az államhatalmat támogatni kell és nemcsak jogi, de erkölcsi és emberi szempontból sem engedhető meg az, hogy egyik ember a másik elől elvonjon olyan cikkéket, amelyek a legelemibb szükségletek kielégítésére szolgálnak. Mindenkinek be kell látnia azt, hogy súlyosan vét a közösség érdeke ellen az, aki a létfenntartáshoz és a termelő munka biztosításához szükséges mértéiken felül halmoz fel olyan cikkeket, amelyekkel elsőrendű szükségleteket kell kielégíteni. Lelkiismeretes egyén nem vállalkozik a hiéna szerepére; becsületes hazafi és állampolgár belátja azt, hogy a társadalom rendjét és békéjét rontja meg azzal, ha keresztültöri az osztó igazság elvét s a szociális szempontok szabályozó vonalát. Aki így tör az állami és nemzeti érdekek ellen, az bizonytalanná teszi a maga és mások helyzetét s nehezebbé az egyéni életviszonyodat, amelyeknek szilárdságán nyugszik az állami és nemzeti élet ereje. Ezt pedig mindenkinek kötelessége szolgálni. Ne feledje senki sem azt, hogy még mindig könnyebb elviselni a gazdasági élet nehéz-i ségeit, mint egy közvetlenül sújtó háború borzalmas pusztításait. A jelenlegi világpolitikai és világgazdasági helyzetben olyan nemzeti fegyelmezettséget kell megvalósítani, amelynek parancsoló súlyát min&enki átérzi s amely a nemzeti közösség érdekeit tartja első sorban szem előtt. Ezt a nemzeti fegyelmezettséget nem a jogszabályok büntető erejének kell kikényszeríteni, hanem az egyéni belátásnak, komoly akaratnak, hazafias elhatározásnak kell kitermelni. Tehát a nemzeti fegyelmezettség alapja az egyének lelki, erkölcsi emelkedettsége. Az ilyen nemzeti fegyelmezettség zúgolódás nélkül viseli a nehézségeiket s nem enged olyan egyéni előnyöket, amelyek a közösség érdekeit veszélyeztetik. Ez a nemzeti fegyelmezettség parancsolja azt, hogy ne akarj duslálkodni abban, amire másoknak is feltétlen szüksége vofna, ez a fegyelmezettség megköveteli az igények megszorítását; a lemondást arról a többletről, amely miatt mások keservesen nélkülöznének; ez a fegyelmezettség előírja a meglévő és szükséges készletek előrelátó beosztását, gondos kezelését s nem tűri a fényűzési rohamokat, könnyelmű és léha gondolkodást, amelyek nem számolnak a rendelkezésre álló anyagi erőkkel. Ez a fegyelmezettség a legteljesebb munkát kívánja mindenkitől ott, ahova hivatása állította. E nélkül a nemzeti fegyelmezettség nélkül senki sem tudja megállni helyét a közösség szolgálatában; ez adja meg azt az erőt, amely súlyt, tekintélyt jelent kifelé. Ez az a hatalmas ellenőrző erő, amely útját vágja a kilengéseknek s amely oly erőteljesen mutatkozott meg nálunk azokon a vidékeken, amelyek a közelmúlt napokban az önkéntes felajánlások olyan szép példáit nyújtották. (Sz—ő) Százhatvanmillió. Az állami költségvetésünk kiadási rovata a legutóbbi fizetésrendezéssel 160 millió pengővel nagyobbodott. Nagy összeg ez, mert hiszen olyan pénzt jelent, amely nem bújik meg a pénzszekrények mélyén, hanem termékenyítőén árad szét a magyar közgazdaságban. Ennyivel nőtt a magyar köztisztviselő vásárlóképessége, ennyivel több jut a gazdának, iparosnak, kereskedőnek... A magyar kormányzat, amikor a világválság kényszerítő hatása alatt 1931-ben csökkentette a tisztviselői fizetéseket, nagy kötelezettséget is vállalt egyben. Azt, hogy, amint az államháztartás helyzete megengedi, visszaállítja a régi fizetéseket. Az első idevonatkozó lépés már 1937-ben történt s érdékes áttekinteni azt a céltudatos munkát, amellyel a tisztviselőtársadalom helyzetén évről-évre segített a kormány. 1937-ben a tisztviselői fizetéseket 5—7 százalékig emelték, s 2 százalékkal növelték a nyugdijakat. Ugyanekkor felemelték a többgyermekes alkalmazottak családi pótlékát. 1938-ban korpótlékot rendszeresítettek az alacsonyabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselők részére s a feleség után járó családi pótlékot, valamint a gyermekneveltetési járulékot is emelték. 1939-ben a legalacsonyabb alkalmazotti csoportok fizetése már elérte a csökkentések előtti mértékét. 1940-ben az egész vonalon bekövetkezett ez, sőt az alacsonyabb fizetési osztályokban már bizonyos emelkedés-