Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-03-16 / 11. szám

MEGJELENIK. MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 20 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Egyesülés. Általános és ezredek tapasztalatán alapuló igazság az, hogy miként a természeti életben, úgy a társadalmi és politikai életben is a bomlás a gyengeségnek, vagy gyengülésnek jele. Ha ez igaz, mint ahogy ebben senki sem kételkedhetik, akkor igaz ennek az ellenkezője is. Vagyis: az összetartás és egyesülés az erősödésnek, az erőnek kétségbevonhatatlan föltétele és bizonyossága. Az egy szál vessző vagy hajlik, vagy könnyen törik, de a csomóba kötött vesszőnyaláb hajlíthatatlan és törhetetlen. Ez a gondolat hozta létre évezredes mintára a római fascizmust és ez érvényesült más államokban is mint intranzigens nemzeti, vagy ha úgy tetszik faji politikai álláspont. Akár a nagyobb fizikai erő, mint számbeli fölény, csatlakozik a tisztultabb eszmei erőhöz, akár ez egészíti ki magasabbrendüségével az őserő értékeit, az egyesülés csak üdvös lehet, csak a nemzet energiáit, erkölcsi értékeit fokozza. Ilyen egyesülés, ilyen politikai erőfokozás történelmi tanúi voltunk legnagyobb nemzeti ünnepünk napján, március 15-én, amikor a másfél évvel ezelőtt csonkaországunkba visszatért felvidéki magyarság nyolcszázhusz városa és községe, amely a 20 éves cseh uralom alatt mint felvidéki magyar és keresztyén gazdasági pártszervezet egységbe tömörülve védte az egyetemes magyarság érdekeit, — kimondta régi pártszervezeti megszűnését és a Magyar Élet Pártjához való egyetemes csatlakozását. Az egyesülés ünnepélyes bejelentését Jaross Andor felvidéki miniszter végzi és vállalja a történelmi felelősséget nemzetünk Ítélőszéke előtt, ennek javáért. Ez az egyesülés, ez az unió méltán juttatja eszünkbe a hires 3 2 pont erdélyi unióját, amelynek felújulásáért most 1940 március idusán méltán száll hő imánk újra a magyarok Istenéhez. (Sp.) Árvízi közlekedés. Közismert dolog, hogy veszedelem idején az emberek sokkal találékonyabbak, mint az élet csendes és nyugodt formájában. A mostani szokatlan nagy áradás, amely eszünkbe jutatta, milyen lehetett (házak nélkül) a Tókert a török világ idején, sok-sok lehetőséget adott annak a kitalálására, hogy a tókerti (különösen a Levente-utcai és Pozsonyiutcai) „vizivár" lakói hogyan érintkezzenek a külvilággal, amelytől el voltak zárva majdnem egy teljes napig. Este haza kell menni, reggel munkába kell állni, élelemről kell gondoskodni! Kell! De hogyan? Mikor 50—60 centiméteres viz borítja nemcsak az úttestet, hanem a bejárókat s áz udvarokat is! Az életösztön megtermékenyíti az észt s a képzeletet. Nem vár hatósági beavatkozásra, hanem cselekszik, vagy igénybeveszi embertársainek tanácsát, segíteni akarását. Érdekes jeleneteknek voltunk magunk is tanúi, vagy szenvedő résztvevői. Voltak, akik nekivágtak a sodró víznek gumicsizmában ; voltak, akik a gumicsizmások hátán, vagy nyakán ülve jutottak be lakásukba; mások kocsival, vagy autóval vitették magukat a ház kapujáig, onnan aztán félméteres vizben futottak be lakásukba ; a kordéval menők már szerencsésebbek voltak; úgyszintén azok is, akik gólyalábat tudtak szerezni: de a tutajon, vagy csónakon menők sehogysem boldogultak (inkább a vizbe fordultak s mint a kiöntött ürgék, siettek ruhát cserélni a maguk, vagy mások otthonába); láttunk kerítésen és kétágú létrákon közlekedő tókertieket is; szerencsére egyik sem esett kétségbe s nem fogta fel a dolgot túlságos tragikusan, mert bízott abban, hogy a hatósági, vagy házigazdai intézkedés kimenti őket hamarosan a kényszerű „vizivári" fogságból s lerakatja a nagyvilággal összekötő rögtönzött hidakat. Ebben a hitben nem is csalódtak, mert másnap délben, mikor már a jó hústalan ebédet elfogyasztották, megjelentek az úttest és a lakások között a „béke rögtönzött szivárvány hidjai" s a lakók boldog mosollyal üdvözölték annak a tizezer embernek lassú elpárolgását, akik kíváncsi és részvevő nézői voltak egy teljes napig, annak a nem mindennapi látványnak, amilyen talán évszázadok óta nem volt nemes Pápa városában. (Palisander.) A kaszinó március 15-iki serle,f-vacsoráia. Folyó hó 14-én, csütörtökön este a kaszinó tagjai 1848 március 15-ike emlékére vacsorára gyűltek egybe, amelyen dr. Tóth István elnöki megnyitója után az Esterházyserleggel Antal István igazságügyi államtitkár, a kerület ornzággyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. 1848 március; 15-ének útmutatásáról szólt s azt a kérdést fejtegette, mit jelentenek a márciusi eszmék a mai magyarság számára? A márciusi eszmék két pilléren nyugosznak — mondotta — a szabadság és a függetlenség eszméjének pillérjén. E két eszmei pillért átívelő bolthaj-' tás — a magyar alkotmányosság bolthajtása — tartja a mai magyar állam politikai, tár-> sadalmi és népi szerkezetét. A szabadságnak befelé tekintő arca van s jelenti a magyar nép belső autonóm jogát saját sorsának intér zésére, de egyben jelenti azoknak a politikai intézményeknek a meglétét és épségét is, amelyek a nép akaratát kiformálják és meg

r Valósítják. A függetlenség arca kifelé néz s jelenti a szabad magyar népből alakult szabad magyar állam nemzetközi szuverébitá-' sának teljességét, azt, hogy ez a magyar álr lam önjogú, öncélú és önrendeltetésű erkölcsi organizmus, amely tulajdon törvényei és alkotmánya szerint igazgatandó és kormányzandó. E belső szabadság és külső függetlenség' sértetlen megóvása a legszorosabb összefüggésben áll a magyar nemzet létével és fennmaradásával s azok teljességének fenntartása nélkül ez a nemzet képtelen volna a maga történelmi küldetését teljesíteni. A jövő magyar politika egyik legfontosabb feladata az. hogy a magyar nép belső szabadságának és külső függetlenségének mai birtokállományát újabb és újabb erkölcsi és hatalmi biztosítékkokkal bástyázza körül. A belső szabadság

1 ügye és az azt megvalósító alkotmányos intézmények fenntartásához fűződő érdek a szotciális kérdések megoldását írja elő számunkra, mert e nélkül a szabadság a gyengék gazda-, sági elnyomásához vezet, ez viszont a tömegek zsarnokságát idézheti elő. Be kell fejezr nünk a jobbágyfelszabadítás márciusi programmját azzal, hogy a jobbágyság mai utóda;, a földmívesnép számára intézményesen teszszük lehetővé a magyar földben való részesedést. És meg kell oldanunk a dolgozó magyar nép többi sürgető szociális problémáját, mert csak ily módon lehet megsokszorozni a nemzet ellenálló erejét. Teljessé kell tenni 1848 március 15-ike többi nagy vívmányát js: a népképviseleti kormányzást és a törvény előtti egyenlőséget. Az előbbit 'egy olyan parlamentáris rend kialakításával, mely a magyar nép szükségleteit minden időpontban gyorsan és hatályosan tudja kielégíteni. Az utóbbit pedig olyan törvények alkotásával, lamelyek a gyengébb és elesettebb rétegek jogos érdekeinek védelmét a magánjogok köréből kiemelve, közjogi eszközökkel teszi lehetővé. Hamis az a tanítás, amely szerint a nagy tömegek szociális igényei hatályos módon nem elégíthetők ki alkotmányos eszközökkel. A magyar állam és jogalkotó géniusz Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) ennél sokkal nagyobb kérdéseket is megoldott már a történelem folamán anélkül, hogy egy pillanatra is letért volna a jogá a törvény és az alkotmányosság útjáról. Függetlenségünk fenntartása és körülbástyázása az egyik legdrágább, legféltettebb márciusi örökségünk. Függetlensége birtokában iez a jiiemzet >— trianoni megcsonkítottsága ellenére is — csodálatos haladást tett az elmúlt húsz év során kulturális, gazdasági és hatalmi téren egyaránt. Újjászervezte nem-: zeti életét, megerősítette az állam népi alapjait, kiépítette a honvédelmet, meggyarapította az ország területét és tekintélyes pozíciót szerzett magának a nemzetek társaságában. Függetlenségünkre féltő gonddal kell tehát vigyáznunk; s már eleve állást kell foglalnunk azok ellen az újabban ismét lábra kapó tévtanítások ellen.

% amelyek — ha ^gyelőre tudományos és elméleti köpönyegben is — azt a balhitet akarják meggyökereztetni a magyar közvéleményben, hogy a saját lábunkon nem tudunk megállni, vagy hogy a jövőbeli európai veszedelmekkel ez a nemzet a maga teljes állami és nemzeti önállósága birtokában nem tud sikerrel szembeszállni. A politikai defétizmusnak ezt az újfajta megnyilatkozási formáját, amely alkalmas arra, hogy a nemzet önbizalmát aláássa és tettrekészségét megcsorbítsa — el kell utasítani magunktól. Akkor járunk el hívlen a nagy márciusi ősök szelleméhez^ ha a magyar .függetlenség gondolatát teljes tisztaságában és érintetlen épségében őrizzük meg utódaink számára. Egyedül akarunk járni a történelem jövő útjain, bár minél több baráti nemzet társaságában, de soha többé úgy, hogy a nemzet erkölcsi és anyagi erői ne kizárólagosan magyar érdekeket szolgáljanak. Antal államtitkár gazdag tartalmú beszédét a kaszinó nagyszámban jelenlevő tagjai nemcsak feszült érdeklődéssel hallgatták, de sokszor zajos helyesléssel kísérték. A beszéd elhangzása után Faragó János alelnök mondott köszönetet képviselőnknek], s ezután a ka-> szinó tagjai barátságos hangulatban maradtak még együtt. Ár viz ve szedetem Pápán és környékén. Helyzetkép a Bakonyere és a Tapolca áradásáról. A város alatt egymással párhuzamosan haladó Bakonyere patak és a Tapolca folyó szerdai hirtelen áradása katasztrofális helyzetbe sodorta a partmenti lakosságot. A hirtelen olvadás következtében mindkét folyót megduzzasztotta a bakonyi hegyekből lezuduló vízmennyiség. Szerdán délután valamivel két óra után a gyimóti vámnál levő hid-* nál az Edvy-féle malom előtt a Bakonyere 50 m^ter szélességben kilépett a medréből és vad rohanással hömpölygött tova, mintha mindent el akarna pusztítani útjában. Ugyanekkor a Tapolca folyó a bele ömlő Bakonyerétől megduzzadva az úgynevezett nagysásnál átttörte a gátat és rövid idő alatt a balparti ré,szen 500 méter szélességben elöntötte az alsóvárosi gazdák rétjeit, majd a jobbparti oldalon a Bakonyér vizével egyesülve vad mor%jlással sodródott a Klapka, vitéz Gömbös Gyula, Pozsonyi és Levente utcákon át a magasabb fekvésű Várkertig. Szörnyű látványt nyújtott a két folyó áradása. Az imént említett utcákon méteres magasságú víz hömpölygött, amely az alacsonyabb fekvésű házakba behatolva nagy károkat okozott. Több helyen ki kellett rakni