Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.
1940-11-16 / 46. szám
46. szám. Páip**, 1040 november 16. es ^élt A* 1ely b MEGJt ÍK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Dr. Antal István képviselőnk nagy beszéde. A Magyar Élet Pártja párkányi választókerületének választmánya vasárnap délután ülést tartott, amelyen megjelentek Esztergom vármegye többi MÉP szervezeteinek kiküldöttjei is. Az ülésen ott volt Antal István igazságügyi államtitkár, Frey Vilmos főispán, Reviczky Elemér alispán, Porubszky Géza, Salkovszky Jenő és Gürtler Dénes országgyűlési képviselők is. Porubszky Géza, a kerület képviselője beszámolt a kormány és a törvényhozás munkásságáról, maid Antal István államtitkár másfélórás beszédben ismertette az ország időszerű külső és belső kérdéseit. A nemzet előtt álló íegíontosabb feladat ma az, — mondotta a többek között — hogy helyt tudjon állni a körötte tomboló világzivatarban. amelynek időtartamát ma még senki sem láthatja előre. A helytállás nem megállás, ellenkezően: továbbépítése az államnak, társadalomnak, közgazdaságnak — az idők reális követelményei irányában. Féltő gonddal kell ügyelnünk a magyarság erkölcsi és hatalmi erőinek épségére, ellenállnunk minden oly igyekezetnek, amely az erők aláásására vezetne és küzdenünk kell azok ellen a kísérletek ellen, amelyek ezekben a válságos időkbenf meggyengíthetnék a nemzet egységes lelki és politikai erőkifejtését. Sajnos, a veszedelmeken még nem vagyunk túl s minden pillanatban készen kell állnunk, hogy ismét latba vesisük a nemzet egész anyagi és lelki ellenállóerejét. A belső egység, rend, nyugalom s ,a termelő munka zavartalanságának fenntartása ma nemcsak élet —, de egyenesen sorskérdés a számunkra s nagy barátainknak is az ő hatalmas élethalál küzdelmükben azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha a mi kis országunkat itt a hátuk mögött a rend, a; nyugalom, a munka és a termelés minta-államává fejlesztjük. E cél elérése végett vannak feladataink gazdasági téren, szociális téren, a nemzetszervezés, illetve a közjog területén — de vannak feladataink lelki téren is. Gazdasági téren egy tervszerű gazdálkodási rendszer bevezetésével a maximumra kell fejlesztenünk a termelő erőket, d'e egyben gondoskodni arról, hogy a termelés eredménye és haszna ne partikuláris érdekek csatornahálózatában porladjon szét,; kie a nemzeti közösségnek, a magyarság egyetemének szolgáljon javára. Szociális téren a dolgozó néprétegekkel szemben vannak múlhatatlan kötelességeink: ezek számára olyan életszinvonalat kell biztosítanunk, amely mellett a magyarság biologiai ereje, egészsége, szaporodása a mainál erőteljesebb lendülete^ ivesz. Közjogi és nemzetszeíjvezési téren pedig! az új európai szellemiség jegyében, de a régi magyar tradíciók alapján keresztül kell vinnünk az állam szerkezetén mindazokat a változásokat, amelyek a törvényhozás házát a nemzet szellemi és erkölcsi elitjének gyülekezetévé és egyben a közjóért való önzetlen munkálkodás színhelyévé teszik. Erős, stabil központi kormányzást biztosítanak a nemzet számára, a közigazgatást pedig képessé teszik a nemzeti akarat gyors és erőteljes megvalósítására — különösen a szociális feladatok megoldása tekintetében. £>e talán legnagyobb feladataink lelki téren vannak: egyensúlyt, békét, bizalmat kell teremtenünk a magyar lelkekben, kiűznünk a kétkedés, a csüggedés és a kicsinyesség szellemét a megszüntetnünk a defetizmusnak azt a ragályát, amely néha erőre kap a polgárság szellemén. Semmiféle defetizmusra nincsen ok: jebben az országban mindenki ott van a he- | lyén, akinek kötelességei vannak polgártársaival szemben. Az 1918-as események ebben az országban megismétlődni soha semmiféle színben és formában sem fognak, nemcsak azért nem, mert most a konzulok éberen őrködnek, de azért sem, mert a Catilinák az egész nemzeti közvélemény egységes és töretlen akaratával találják szemben magukat. Tudomásul kell venni, hogy elmultak azok az idők, amikor az ország sorsát a pesti külvárosok döntötték el: ma az ország sorsa a falusi milliók kezé-. ben van, ezek pedig békét, nyugalmat, rendet, egységet és fegyelmet akarnak. Ezért vannak lezek a falusi milliók-mi mellettünk, a kereszfény és nemzeti politika mellett — mert egyedül iez a politika az, amely mia. a békét, a nyugalmat, a polgári munka folytonosságát s az ország viszonyainak zökkenésmentes átalakítását biztosítani tudja. E keresztény és nemzeti politika mögött már húsz esztendős múlt áll — egy szegedi ellenforradalmi múlt, egy másfélévtizedes küzdelmi korszak, amelyet a baloldallal folytatott és Gömbös Gyulától kezdve az alkotás és a beteljesedés korszaka, amelynek egyes határköveit az ország háromszori meggyarapodása jelzi. Mi, akik e politikának voltunk és vagyunk a munkásai, ezt "a jobboldaliságot senki által magunktól elvitatni nem engedjük, legkevésbbé azoktól a politikai újoncoktól, akiket nem láttunk magunk körül, amikor ezért a gondolatért harcolni és szenvedni kellett. Mi jobooldaliak voltunk, vagyunk és maradunk, soha más utakat nem jártunk és nem járunk, legkevésbbé pedig a forradalom útját, amely tagadása minden jobboldali gondolatnak. A jobboldaliság és az erőszak összeférhetetlenek egymással, az erőszak a marxizmus politikai módszere s aki magát jobboldalinak tartja, de közben az erőszak politikát munkálja, az lényegében marxista, szociálista, forradalmár — akármilyen köntöst Is húz magára. A politikában a módszeréken sokszor nagyobb hangsúly van, mint az elvi célkitűzéseken s méltatlan módszerekkel, alantos eszközökkel nem fehet nagy nemzeti célokat szolgálni. A jobboldali politika lényege a nemes elvek, a nemes célok és az ezekhez méltó nemes módszerek és nemes eszközök összhangján nyugszik — s ha valamilyen politikából e tényezők valamelyike hiányzik, az nem jobboldali politika s nincs létjogosultsága a magyar földön. Szent Lászlé emlékezete. Irta: dr. Ónódy Dezső. 1040-ben született Szent László királyunk. Kegyeletes kötelességünknek érezzük, hogy születésének 900 esztendős jubileuma alkalmából felüssük a történelem vonatkozó lapjait [és a legendás, lovagias szent királyunk országlását, vitézi tetteit a jelenlegi történelmi időkben felelevenítsük. És milyen elfogódott szívvel tesszük ezt éppen ma, a történjelem ezen aktuális pillanatában, amikor Szent László városában és az erdélyi medencében ott dübörög a magyar honvédség acélserege és örömujjongásunkat visszhangozzák a keleti Kárpátok havasai. A történelem patinás szövegéhez új melódiát adott a magyarság örök éíniakarása és a Gondviselés. Szent László trónralépte jelentékeny fordulatot jelent a fiatal magyar királyság történetében. Az ország függetlenségét Szent István halála után minduntalan fenyegette a német nagyhatalom. Szent László az eddigi védekező taktikát a támadással cserélte fel és nyugaton, északon és keleten biztosította az ország határait. Két pogány felkelést elfojtott, a besenyőkkel, kunokkal és oroszokkal folytatott nehéz küzdelmeket és ezáltal a magyar fegyverek nevét ismét félelmetessé tette szomszédaink körében. Uralkodásának legmaradandóbb eredménye volt az ország délnyugati határán túl terjedő horvát királyság ügyébe történő beavatkozása. Felhasználta az ott dúló zavaros állapotokat és átkelt seregeivel a Dráván, Száván s azon túl a horvát határon és egész a dalmát tengerpartig eljutott. Uralma alá hajtotta ezt a területet s a magyar királysághoz csatolva, kijelölte a magyar külpolitika jövendő útjait. LJralkodása alatt nagy fejlődést mutat a királyság és a nemzeti társadalom egymáshoz való közeledése. A királyi »senatus«, a puszta királyi akaraton felépülő királyi törvényhozás e néhány bizalmi férfiúból fennálló szervezete mellett, bár még csak homályos körvonalakban, kezd kibontakozni az a modern szóval alkotmányosságnak nevezhető állapot, amikor a nemzetnek, helyesebben a nemzet tekintélyesebbjeinek beleegyezése nélkül a király mitsem tehet. A király, akinek erős keze helyreállítja a polgárháborúk alatt megbomlott rendet s a törvények tekintélyét, célszerűen fejleszti az igazságszolgáltatás intézményeit is. Ügyesen fel tudja használni azt a kedvező körülményt is, hogy személyes bíráskodásának helyetteséhez bizalommal kezd fordulni az ősi-szabad magyarság. Megszünteti tehát a nemzetségi bírák törvénykezési tevékenységét és ezzel alapját veti meg a későbbi alkotmányosság legfőbb oszlopának, a nádori méltóságnak. I. vagy Szent László daliás alakjának emlékét a nép körében mégsem hódításai és törvényalkotásai tartották fenn leginkább, hanem feledhetetlen kegyessége az üldözöttek és védtelenek iránt, meiyek őt a'keresztény lovagi erények és gyengék védelmezőjének példaképévé avatták. Sokszor hangoztatta, hogy a fegyverek erejétől nem lehet mindig tartós eredményt várni, csak a személyes példa hatásától. Ö maga akart a magyar nép példaképe lenni. Bizonyította, hogy hitbuzgó keresztény lehet valaki anélkül, hogy ezért magyarságát áldozatul kellene dobnia. A keresztény vallást ő tette magyar nemzeti vallássá. A hit, példaadás és fegyverek erejére támaszkodva •erős Magyarországot teremtett. Méltán mondja ilyen alkotások után a régi krónikás történelmi leírásában a korabeli magyarságról: »A magyar nemzet erős, gazdag, fegyverben kitűnő és a föld bármely királyával képest szembeszállnk. Nagyon jól esik országunk nagyobbodásának idején, a 900 éves jubileum alkalmából Szent László gondviselésszerű, nagy alakjára visszatekinteni, róla ilyeneket tudni és ugyanakkor magabízóan — de nem elbizakodottan — előre nézni! És ha valahol, akkor az Árpádok alatti Magyarországon volt értelme és igaza annak a mondásnak, hogy: »a népet a kormányok nevelik«; mert az Árpádok véréből való kiválóbb királyok országlása kilenc emberöltőn keresztül szolgált e nehéz hivatásnak és feladatát jó sikerrel oldotta meg. Szent László bölcs országlása is nagyban elősegítette azt, hogy az ország életfáján az alkotmányosság és önkormányzat gyümölcsei megértek s a csaknem korlátlan nemzeti királyság alkotmányos állammá vált! Nézze meg kirakatomat! Budapesten sem kap szebbet, jobbat, olcsóbbat, mint a Győri Böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 1. szám.