Pápai Hírlap – XXXVII. évfolyam – 1940.

1940-11-16 / 46. szám

^jywoCo J^ii<ia/ieÁt~ 0 Mkuk^^lket' tökéletesen ^.jp* a. TEIEFUNKEN 241 v EuROPüVEVD* KP. ára csak 176." Pengó Erdélyi emlékek. Aki csak egyszer látta Erdélyt, sohasem tudja elfelejteni. Jobban megérti az erdélyi menekült székelyek gyötrelmét és melegebben átéli az örömüket. Térkép-fogalmakkal nem lehet elmesélni azt a roppant szépséget, ami ott megragadja és legyőzi az embert. Aki pedig az erdélyi emberekkel megismerkedik és hallja az örömüket, az csak a panaszok mérhetetlen tükrében láthatja meg: mit jelentett 22 esztendeig oláh pórázon kínlódni. Minden napjuk kínlódás és megaláztatás volt. A szatmári nagy református lándogftemplom hivei majdnem beleőrültek, amikor minden istentiszteleten el kellett énekelniök az oláh himnuszt. Minden lelkésznek május 10-én, a rornánok, bennünket gyalázó nemzeti ünnepén hódolnia kellett az oláh prefektus előtt és maiigasztalni a tolvaj népséget, mert pl. amíg Papp József, a mármarosszigeti református pap egy percig »hódolni« volt, ellopták az ajtóban hagyott 25 P-ős esernyőjét. Az ajtóban egy katonatiszt és két városi tisztviselő állt...! Minden magyart lehetetlenné tettek, aki nem akart behódolni nékik. A magyar kereskedőt pontosan karácsony előtt fogták gyanúba és bezáratták boltját »az ügy tisztázásáig^ hogy áruját el ne adhassa. Telefont nem tarthatott, mert az alkalmas cselszövésekre. Szatmárnémetin csak 40 románnak volt telefon-engedélye. De minden kellemetlenségtől megmenekülhetett, akinek pénze volt és fizetett, mert az oláhok pénzért mindenre képesek: még a magyart pártolni az oláhval szemben is tudták, ha a magyar jobban fizetett. Éppen ezért nem öncsalás, ha azt mondjuk, hogy az egyszerű nép legnagyobb része örül a magyaroknak. Örül, mert nem nyúzzák napról-napra. Az egész rendszer erkölcstelen volt náluk. Ha ugyanis kormányváltozás volt, vagy lopáson érték valamelyik minisztert és szaladnia kellett, akkor az egész ügykörébe tartozói mindenfajta tisztviselőnek ki kellett cserélődnie; ezért minden tisztviselő tudta, hogy napjai meg vannak számlálva és úgy lopott, ahogy csak birt. Az evangélikus lelkésznek! pl. hét helyen kellett nehéz pénzeket fizetnie, amig tea-estre engedélyt kapott. Amikor érte ment, az alpolgármesternek megfelelő tisztviselő megint kért tőle. »Csak két lei van nálam^, mondja keserűen a pap, »a többit leigombolták rólam«. »Adja ide, barátom és menjen...« szól az oláh. A kjet lei értéke akkor 28 fillér volt. A lopás »szentesített« neme volt a gyűjtés mindenféle jótékony cimeken. Csak mert volna ne adni szegény magyar! Az oláhok nagy hősiesen felülírták nevüket a gyüjtőiven * E közlemény írója, Bácsi Sándor helybeli evangélikus lelkész a mult hetekben Szatmárnémetiben járt, hogy meglátogassa a pápai evangélikus egyház testvéréül fogadott ottani evangélikus gyülekezetet. Egyéni benyomásait írta meg e cikkben, amely minden vonatkozásban élénk világot vet az oláh uralomra. hatalmas összeggel, amit persze elfeledtek megfizetni és ennek arányában zsaroltak meg minden magyart. így gyűjtötték össze már négyszer a m.iszigeti oláh templomra a pénzt, de mindeddig még egy téglát sem láttak az emberek. Pedig az oláh templom rengeteg pénzbe került. Arra nem sajnálták a tornyokat és a más pénzét. Nem egy községben, ahol csak pár román család lakott, ráparancsoltak az emberekre, hogy építsék meg a görög-keleti, vagyis oláh templomot. A két-három családnak építettek két-három tornyos, kupolás templomot s megtörtént egy helyen, hogy fel sem "avatták még a templomot, mert közben az oláhok más faluba költöztek. Ezek csak apróságok a nagy szenvedésből. Akiket aztán az oláh börtönökbe felejtettek hónapokig névtelen feljelentésre, azok

f tudnának olyan szörnyűségeket panaszkodni, hogy elhal az emberben a borzalomtól még a vigasztaló szó is, csak hullanak a könnyei. Az igazságnak azonban van szebb oldala is. Voltak olyan oláhok, akik mindig a magyarokkal tartottak és szenvedtek is érettük éleIget. Ezek ma is ott dolgoznak a helyükön, mert a magyarok nem engedték elmenekülni őket és ők tettek róluk jóbizonyságot a katonai hatóság előtt. Az ilyen lelkeket a magyar nők termelték ki, mint feleségek. Amelyik oláh famíliába egyetlen magyar asszonyka betette a lábát, ott lassanként megszűnt a magyar gyűlölet. Az erdélyi asszonyok előtt ile a kalappal! A nagy örömről is kellene irni, de nem igen lehet. Ők sem tudják kimondani, csak akadozik a nyelvük és ragyog a szemük. Mintha álmodnának ... Szeressük őket nagyon, mert sokat szenvedtek érettünk is. Jaj lesz, ha ezután miattunk kell nékik szenvedniök! Ezért jobb magyaroknak kell lennünk, ha szenvedésük nagyságához akarunk szépülni! 1GMAND1 KESERŰVÍZ • . • • . 1 minősége egyedüli LÁNY A KOCSMA-AJTÓ ELŐTT. Zord este, zord. A béke sír. Tiz óra. Még kóbor eb se kullog itt az utcán, Csupán a légbe' leng suhogva, furcsán A félelem boszorka-viziója. Egy kocsma-ajtón lomha vérvörös fény. Bent — egy cigány a húrokat nótázza S zajong a Mámor és az Ember násza: A bamba Bacchus itt szerelmes vőfény. És kint — remegve álldogál egy lányka. Hiába küldték: apja morc, kemény — Mulat s a lányka fél bemenni, látja: Verést kap érte ... és kijő szemén A könny, a fájdalom. A gyermek-álma Már rég halott, mint bent a szent Erény. Csapó Béla. Meglepetés éri a változás láttán azt a kedves polgártársunkat, aki a külső Szent István-úton a kálváriái temető felé indul s odaér a Bakonyérhíd'hoz. Tudott dolog, hogy eddig a kivezető út baloldali gyalogjáróján, különösen este, veszedelmes volt a közlekedés. A falkerítésl tövében, egészen a fatelep lakóházáig, hatalmas gaz foglalta el a járdát, tarkítva a sok eső által mély lyukakká mosott vakondtúrásokkal, amibe ha valaki bele talált lépni, bizony örülhetett, ha nem érte komolyabb balr eset. Azonkívül az útvonalon végig egymást követték a teknőszerű mélyedések, telve vízzel s emiatt sok esetben a kocsiúton voltak kénytelenek járni az emberek. S most jön a meglepetés! Ezt az utat — Mindenszentek után — rendbehozták. De hogyan? A fal tövéből a gazt kitépték, s az ott maradt földet pedig a vizes gödrökbe rakták!. A víz ugyan némileg eltűnt, de e helyett sár

1 lett. Nem gondolnám, hogy a salak olyan drága, ami megakadályozhatná ennek az elég forgalmas gyalogútnak jókarba helyezését. Ideje volna, ha az arra illetékesek (a város,) vagy az uradalom?) gyökeresen megjavíttatnák s járhatóvá tennék. Arról is lehetne szó, hogy a Bakonyérhídnak a Várkert felőli roskadozó részét is 3O értékes díj! VEGYEN RÉSZT ÖN IS A FOTO-OPTIKA 50 napos KÉPKERESŐVERSENYÉN OLVASSA EL KOVÁCS IMRE vizsgázott látszerész- és fénykepészmester, PÁPA KOSSUTH LAJOS-UTCA 21. szám alatti üzletének kirakatában a pályázati feltételeket. illene vagy megcsináltatni — idő volt rá elég a nyáron —, vagy úgy elzárni a forgalom elől, hogy azon — csupa virtusból — ne ugrándozzanak az iskolás gyermekek, mint ahogyan azt teszik, mert ha baj történik, a felelősséget nem szívesen vállalja senki. Tisztelettel ' egy járókelő. ÚJDONSÁGOK. — A Vármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület november 8-án tartotta őszi rendes közgyűlését dr. Jókay-lhász Miklós elnöklete alatt. A közgyűlésen jelen volt dr. Mesterházy Ferenc Veszprém vármegye főispánja, dr. Rerky Miklós alispán, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara képviseletében Vuchetich György kamarai igazgató és igen sokan az egyesületi tagok közül. — Elnök indítványára elhatározták, hogy a Kormányzó Úr Őfőméltóságához hódoló feliratot intéznek —- Töpler Ernő igazgató javaslatait elfogadva, a kormánytól kérni fogják, hogy a mezőgazdasági termények és termékek ármegállapításánál a mindenkori termelési költségeket vegyék figyelembe. Az ármegállapítások utaltassanak a földmívelésügyi minisztérium kebelében működő termelési kormánybiztos hatáskörébe. A zsírtermelés fokozása érdekében kívánják a hústalan napok eltörlését. Az abraktakarmány hiány pótlására kérik a rozs etetésének nagyobb mértékben való engedélyezését és külföldi olajpogácsa behozatalát. Ugyancsak kérik a sertésárakat és a tengeri árát megállapító rendeletekben a vármegye négy járásának kedvezőbb osztályokba sorozását, stb. Elfogadták az egyesület működési jelentését és költségelőirányzatát is. — Iskolalátogatás. Madocsai Pál székesfehérvári tankerületi tanügyi tanácsos, az Erdélyben működő Koch Nándor főigazgató helyettese, f. hó 14—16. napjain a ref. kollégiumban hivatalos látogatást végzett. Vele egyidőben vizsgálták a tanítás menetét az iskolafenntartó egyházkerület részéről Faragó János középisk. felügyelő és Ólé Sándor főiskolai gondnok is. — Új járásbírósági elnök. Az igazságügyminiszter pápai járásbírósági elnökké dr. Rajczy László csepregi járásbírót nevezte ki. Az új elnök még nem foglalta el hivatalát. — Nyugalombavonulás. Farkas Sándor műszaki tanácsos, az állami földmérési felügyelőség pápai vezetője november 1 -ével nyugalomba vonult s elköltözött városunkból. Távozását őszintén sajnáljuk, mert őszinte, magyaros, úri jelleménél fogva általános tiszteletnek és kedveltségnek örvendett. Utóda még nincs kinevezve. A miniszter a felügyelőség ideiglenes vezetésével Nyáry Dezső műszaki főtanácsost bízta meg. — Képkiállítás. Hénel Gusztáv és Margit, városunk kiváló művészei, az elmúlt héten igen szép és nagy látogatottságnak örvendő képkiállítást rendeztek Veszprémben a Rákóczi-tér 5. szám alatt. Sok szép kiállított festmény talált új gazdára. — Vöröskeresztes kitüntetés. A Magyar Vöröskereszt Egylet orsz. elnöksége Strausz Kornélt, a Pápa városi vöröskereszt választmány pénztárnokát a Magyar Vöröskereszt Egylet országos gyűjtésével kapcsolatban a helyi gyűjtés megszervezése, adminisztrációs munkája és az elszámolás lebonyolítása körül teljesített kimagasló tevékenységéért a jpolgármester javaslatára elismerő oklevéllel tüntette ki. Az oklevelet a polgármesterhez dr. vitéz Simon Elemér, m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Vöröskereszt országos elnöke már megküldötte s azt részére a választmány e hóban tartandó ülésén fogják ünnepélyesen átadni.