Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-04-15 / 15. szám

Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Ki adóhivatal 1160. Lap tulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papi rkereskedésében. M K IND EN SZOMBATON. MEGJELENI Viharfelhők kóvályogtak ismét egy hétig Európa egén, sejtelmes villámlások cikkáztak és egy-egy közeledő mennydörgés vészes zen­gése is hallhatóvá vált, de mire a nagypén­tekkel kezdődött hét végére jutottunk, mintha tisztulni kezdene az égbolt, mintha a felhőt peremén ki-ki bukkanna egy-egy reménytkeltő napsugár. A nyugati hatalmak kezdik belátni, hogy Albániában olyan folyamat fejeződött be, aminek megindítása tőlük maguktól szár­mazott s amire több izben külön felhatalma­zást is adtak. A világháború előtt még két har talom vetélkedett Albániának, ha nem is bir­tokáért, de a felette való politikai és gaz­dasági hatalomért. Istenben boldogult Ferenc József királyunknak sok szép aranya vándorolt el Prenk Bib Doda, meg az akkori mirdita! apát útján albán földre. Doda herceget az összeomláskor agyon is ütötték monarchia­pártiságáért, az apát még idején átállt a győz­tes párthoz. A háború utáni antant-akarat tel­jesen Olaszországnak adta át a kis államot és soha senki máskép nem is gondolt Albániára, mint az ő balkáni támaszpontjára. Ha most ezt a támaszpontot véglegesen birtokukba is vették, azzal a helyzet lényegileg nem válto­zott. A olaszoknak a maguk jelenlegi nagy felkészültségükkel módjukban állt (kissé kö­zönséges kifejezést használva) a »pénzük után menni«, amit a megbukott és szétdarabolt mo­narchia annak idején nem tudott megtenni. Mennyire játszott közbe a mai események bekövetkezésébe az elmenekült király sze­mélye és feltételezett hálátlansága Olaszország iránt 3 azt majd — ha tudja! — a történelem fogja kimutatni. Ma ő — szánalomraméltó szép fiatal feleségével és a kis csecsemővel együtt — mellékszemélyként süllyedt el az események forgatagában. A kérdés, az egész világot megmozgató egyetlen és főkérdés csu­pán az, mik lesznek az albán hódítás követ­kezményei? Chamberlain parlamentnyilatko­zata, valamint a nyilatkozatváltás, ami Olasz­ország és Görögország között lefolyt, meg­nyugtathatja az izgalmakban hánykolódó em­beriséget afelől, hogy egyelőre legalább semmi erőszakosság nem fog bekövetkezni. A háborús felkészülődés persze tovább fo­lyik, de mivel minden fél olyan erős lesz a vé­gén, hogy félnie kell a másiktól, nem lehet, nem szabad kitörnie a világháborúnak, mely elpusztítaná a civilizációt s amelynek a vége — ezt is jól tudja mindegyik fel — előre lát­hatatlan, sőt előre sejthetetlen. LÓWY JENŐ BÚTORÜZLETE G YO R GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. 1852 ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD. A népegészség érdekében. (y.) A kormánynak az az akciója, amely­lyel a zöldkeresztes mozgalom keretében a cukorban és tejben rejlő nélkülözhetetlen ka­lóriaforrásokhoz kíván juttatni minden falusi és városi szegényt, örvendetes haladást, fej­lődést mutat. A cukorellátás 1936-ban kez­dődött és mindössze tíz vagon cukor állott a belügyminisztérium illetékes ügyosztályának rendelkezésére, úgy, hogy kezdetben csupán a két éven aluli szegény gyermekeket juttat­hatta havonként megfelelő cukoradágokhoz. 1937-ben már 30 vagon, 1938-ban 40 vagon, 1939. évben pedig 148 vagon cukor áll ily célból rendelkezésre és az ellátást először két évről öt évre, majd öt évről tizenkét évre emelték fel és belevonták a terhes, nemkülön­ben a gyermekágyban fekvő és szoptató nő­ket is. A tejellátás 1939. évben vette kezde­tét és erre a célra két és fél millió pengő áll rendelkezésre. Ellátásban részesülnek a rá­utalt anyák és a tizenkét éven aluli gyerme­kek, akik tej el látásban helyi erőforrások; igénybevételével nem részesíthetők. Szükséges és kívánatos, hogy minden ha­tóság és minden polgár tisztában legyen az­zal, hogy milyen feltételek fennforgása esetén igényelhet az államtól akár maga, akár gyer­meke részére cukrot vagy tejet. Tudni kell, hogy a segélyezés feltétele az anyagi és egész­ségügyi rászorultság. Az egészségügyi rá­utaltság tényének megállapítása hatósági or­vosi vizsgálattal történik. Azoknak, akik akár saját maguk (asszonyok), akár gyermekeik ré­szére tejet vagy cukrot igényelnek, legcél­szerűbb a helybeli zöldkeresztes akció veze­tőségéhez, vagy a Stefánia-akció vezetőségé­hez fordulni, ahol azután a bővebb felvilá­gosítást megkapják. Elkerülhetetlen feltétele akár a tejsegélyben, akár a cukorsegélyben részesülőknél a havonkénti előzetes orvosi vizsgálat. Ezt az orvosi vizsgálatot a községi, vagy körorvos végzi, viszont azt a tényt, hogy valaki részesíthető-e szegénység jogcímén ilyen természetbeni cukor- és tejsegélyben, a hatóságok állapítják meg. (Községi elöljáró­ság.) Alapelv, hogy ingyen tejben vagy cukor­ban csak azok a terhes és szopjtatós nők, va­lamint azok a tizenkét éven aluli gyermekek részesíthetők, akiknél a család összkeresete, illetve jövedelme a 400 pengőt meg nem haladja és akik ehhez a támogatáshoz helyi forrásokból nem juthatnak hozzá. Az igénylést, illetve a kérelmet a zöld­keresztes akció vezetőségénél a legcélszerűbb bejelenteni, de a kormány gondoskodott ar­ról is, hogy az igények megállapítása hiva­talból történjék, hiszen például a gyermek­ágyas nőket a zöldkeresztes nővérek meglá­togatják, körülményeikről tájékozódást sze­reznek és hivatalból gondoskodnak arról, hogy ott, ahol ez szükséges, az orvosi vizsgálat megtörténjék és az illető család, illetve gyer­mek cukrot vagy tejet kapjon. A tejakció egyébként óvódákban és iskolákban hivatal­ból is folyik. Az ott gondozott vagy tanulói ráutalt gyermekek automatice megkapják azt a tejadagot, amelyet a határozatok meg­szabnak. A ráutalt terhes nők a terhesség negye­dik hónapjától kezdődőié g a szülésig, de leg­feljebb 180 napon át, a ráutalt szoptató nők a szüléstől számítva ugyancsak 180 napon át, a csecsemők a hetedik élethónap kezdetétől első életévük betöltéséig, tehát szintén 180 napon keresztül, az egy-két éves kisdedek 360 napon át három éves korukig bezárólag részesíthetők napi fél liter színtejben, 3—5 éves korúak 360 napon át, a 6—11 évesek 12 éves koruk betöltéséig, 1939 január 1-től számítva 120 napon át részesíthetők napi egy­negyed liter színtejben. A havonkénti orvosi vizsgálat végtelenül fontos azért, mert úgy a gyermeket, mint a terhes anyát minden hónapban megvizsgálva, preventív intézkedéseket tud elrendelni az or­vos és megelőzhet olyan veszedelmes beteg­ségeket, amelyek az Ifjú Halál legélesebb fegyverei, sőt gondoskodhatik a rendellenes szülések veszedelmének preventív elhárításá­ról is, esetleg a terhes nőnek kórházba való utalásával. A tej- és cukorakció mindezek szerint egyik leghatalmasabb fegyver a gyermekbe­tegségek és a gyermekhalandóság ellen. Kí­vánatos, hogy az arra illetékesek megértsék ennek nagy jelentőségét és tisztában legye­inek azzal is, hogy hol kell ezt a természet­beni segélyezést kérelmezniük. A mult élő tanúi * Goldersgreenben nem könnyű eligazodni. Kacskaringós útjai mintha csak egy középj­kori belvárost idéznének. Pedig ez a londoni kertváros egész rövid múltra tekint vissza, éles ellentétben azokkal a hatalmas fákkal, amik itt-ott egy-egy útkanyarnál döntően be­folyásolták az utcák megvonását. Ezekhez, mint meglevő, pótolhatatlan természeti em­lékekhez igazodott a várostervező, mint ahogy egy műemlékeire tudatosan büszke város újabb építészete számol a múlttal, ahol an­nak a közelében alkot. Egy hatemeletes házat fel lehet építeni hat hét alatt, de egy hatvan esztendős fához hatvan esztendő kell, hogy megnőjjön. Em­berek jönnek-mennek, születnek-halnak, a tör­ténelem kerekei forognak s a vén fák állják a vártát, mesélnek dolgos apákról, régi viha­rokról, változó és örök egyforma időrőL Azaz olykor csak mesélnének. Mert van egy embertípus: a parvenü, a jött-ment, aki szé­gyenli a múltját s született ellensége annak, ami régi. Ez a fajta építi egy arasszal maga­sabbra háza párkányát, mint a régi szom­széd, ez keresztezi át a patinás utcaneveket,, vágja ki a szép öreg fákat s válik egy mulan­dóság jegyében születő törtető jelen megte­remtésével minden egészséges haladásnak is kerékkötőjévé, mert »alkotásait« legtöbbször már önmaga megtagadja. Nemrég egy huzamosabb ideig nálunk tartózkodó idegen meglepetve állapította meg, hogy milyen kevés öreg fát lát Pápán, — a Várkerttől eltekintve. Az okát kérdezte, de nem mertem neki őszintén megmondani amit gondoltam. Rámutattam, mennyi új fát ül­tettek nálunk az elmúlt években, de ő csak a fejét rázta, hol vannak a régiek? Talán bi­zony csak most jutott el a faültetés a nyu­gatról »in die Pusta?« Persze, a gróf az már előbb járt külföldön. Módfelett bosszantott ez a beszéd, de mégjobban az, hogy évről-évre lépten-nyomon igazolva láttam az öreg fák iránti érthetetlen ellenszenvet. Lássunk találomra néhány példát. A Ba­konyér pár éve még hatalmas nyárfákkal sze­gélyezett kedvelt sétahely volt. Ma már öreg busa fejű fűzfáit is kivégezték, pedig még a nyárfák utódai se jelentkeznek — aminek, ha a tulajdonos csak üzletember is és nem * Annak megjegyzésével, hogy nem minden egyes részletével értünk teljesen egyet, közöljük ezt az alap­jában helyes intenciójú és szépen megírt cikket. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents