Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-04-15 / 15. szám

PAPAI HÍRLAP MIIIWHWimHBtUBBHMilMa 1939 április 15. Pápa, Horthy Miklós Főutca 14. Nagy választék! Olcsó árak! természetbarát, már rég ott kéne állniok, hiszen védik a partot, pénzt hoznak — unokáinak. Persze nem lehet mindenkitől kívánni, hogy nemzedékekben gondolkozzék, különösen, ha középosztálybeli ember, aki ma itt, holnap ott van otthon. Milyen szomorú jele ez a gyökértelenségnek. A Liget-utcában ki emlékszik arra a hársfára, ami virágzás idején illatárba borította a környéket? Kinek volt útjában? Kinek volt útjában a Liget-utca alsó végének gesztenye sora? Miért estek neki az alsóvárosi temető öreg fáinak s fülemülétől zengő csalitjainak? Ki irigyelte meg a halottaktól ezt az égi muzsikát? Miért jobbak a Széchenyi-tér új, szinte évről-évre cserélgetett fái a régieknél, amik apáinkat látták színházba járni? Miért tűnt el a templom mögötti, nem kimondottan odaillő épületet rejtő két gömbakác, hogy újabb tíz évig várhassuk azonos célú utódai megnövekedését? Miért tűntek el a Szélesvíz porfogó fái, ha helyükre ugyancsak fák kerültek, — azzal a különbséggel, hogy húsz évig senki sem sétál alattuk? Ki merte halálra ítélni a M. Q. iskolta nyárfa doayenjét, — amelyikre már Isten madarai szálltak, mikor bírája még a tojásban sem volt? Kinek szerzett örömet a kiirtott Kaszinókert? Vagy a Liget egyik-másik csutkára nyirt fája s esztelen csonkolása? Bezzeg a fagyöngy vigain tenyészik már ott is. Ezer szerencse még, hogy a Sporttelep erőskezű vezetőjének

1 szíve is van, különben a tenniszpálya végén összebújó nyárfák is áldozatul estek volna bajnokjelöltek »teremtő« akaratának. Szeretném ezeket az embertársaimat elragadni egyszer nagymultú angol parkokba, ahol vasabroncsok és betonplombák igyekeznek pusztuló vén fákat még egypár évre élet- j ben tartani. Vagy a büszke berlini olimpia telepre, ahova messze földről óriási erőfeszítéssel szállították éjszakánként az öreg fákat, hogy történelmi keretet adjanak az Űj birodalom alkotásának. Szeretném, ha az ő gyermekkoruk is egy évszázados eperfával díszes udvar s a természet nyelvére eszméitető édes apa emlékétől volna drága. Szeretném, ha rádöbbennének, hogy az öreg fák történelmünk részesei s a magyar történelmet pusztítja, aki kezet emel rájuk. Szeretném elragadni őket felvidéki városaink főtereire, ahol 1—2 sor fa keretében folyik a vásár, vagy szól a térzene. Szeretném, ha észrevennék egy-egy ünnep délutánján városunk környékén ténfergő embereket, akik hasztalan futnak egy kis enyhet adó berek után; ha megesne a szivük a »friss« levegőt a poros utcán szivó gyermekek sorsán, akiknek játszó helyére egy ízléstelen, virágállványszerű szörnyszülött tolakodott a Ligetbe. Szeretném, ha véget vetnének az öreg fák haszonleső pusztításának, csonkításának s olyan várost hagynánk magunk után, amiért, ha nem is emlegetnének »áldó imádság mellette unokáink, de legalább nem átkoznának. Tóth Sándor egy jött-ment, aki szeretné itthon érezni magát. Jubiláris szeretetvendégség.. A pápai református énekegylet ebben az évben érte meg fennállásának 50-ik évfordulóját. Az énekegyletet, melyben az egyház gazdaifjai tömörültek össze oly célból, hogy karénekükkel szolgálják hitüket, vigasztalják könnyező hittestvéreiket, 1889-ben Jílek Ferenc igazgató lelkes kezdeményezéséből alakult s ugyancsak ő volt négy teljes évtizeden át fáradhatatlan, érdemes vezetője. Az énekegylet eredményesen működött a jótékonyság mezején isi s e téren főkép a világháború alatt fejtett ki áldásos tevékenységet. Jelenleg immár 10 esztendeje, Kiss Árpád buzgólkodik az egylet élén elismerésreméltó sikerrel. Hogy az énekegylet milyen népszerű a gyülekezet körében, misem bizonyította jobban, mint az az érdeklődés, amely húsvét hétfőjén megtartott jubiláris hangversenye, s a vele kapcsolatos szeretetvendégség iránt megnyilvánult. A konviktus hatalmas nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség, így akarva kifejezésre juttatni az énekegylet nemes tevékenysége iránti elismerését. Ólé Sándor lelkész méltatta eszmékben gazdag szép előadásban az énekkar hivatását és jelentőségét. Közelebb visz Istenhez bennünket az énekkar, mondotta, oly magasra emel, ahova az értelem s az értelemhez szóló elmélkedés nem tudott eljutni. Szárnyalásra készteti a lelket, mely a Megfoghatatlant éri el, fogja meg általa. Megilleti az elismerés az ének művelése terén buzgólkodókat s elsősorban azokat, akik e téren vezetőként buzgólkodnak. Ezt az elismerést tolmácsolta ő a gyülekezet nevében az alapító-elnök és a jelenlegi elnök iránt. Bódás János, az országos nevű papköltő néhány gyönyörű versének, a fenséges erejű Húsvéti éneknek s több másnak előadásával emelte az est sziveket nemesítő, belsőséges [értékét. A költészet jeleseit szólaltatták meg még Tiálos Terus. Gyimóth,y József és Fésűs Rózsi hatásos szavalataikkal. Utóbbinak melodramatikus szavalatához Gáty Samu harmoniumonj Kiss Árpád hegedűn szolgáltatták a művészi kisérő zenét. Nagy sikere volt Nagy Lázár gordonkajátékának, valamint annak a kvartettnek, melyben rajta kívül Szabady Jenő, Udvarnoki Zoltán és Kiss Árpád működtek közre. Utolsónak hagytam a jubiláris énekkar szerepléséről való megemlékezésünket. Az énekkar Kiss Árpád kitűnő vezetésével hazafias és népi dalokat adott elő pompás összhangban, gyönyörködtető hatással. A jubiláris műsort, melyet a Himnusz s a XC. zsoltár elzengése kereteztek, családias kedvességű szeretetvendégség fejezte be. Kisipari kölcsönök folyósítása. Az ország iparossága körében az a kívánság merült fel, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, amely tudvalevően a vidéki iparosság hitelellátását intézi, decentralizáció útján tegye lehetővé a kölcsönfolyósítás gyorsítását. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének elnöksége minden előforduló kérdésben arra törekszik, hogy a közvetlen kapcsolatot minél inkább kiépítse az iparosság felé, behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra az elhatározásra jutott, hogy az ország mintegy háromszáz ipartestületében megbízza az ipartestületi jegyzőt a kisiparosok kölcsönügyeinek előkészítésével és a felkérendő »IOKSz megbizottak« útján az eddiginél egy gyorsabb és simább lebonyolítási eljárást biztosít. Az »IOKSz megbizottak« minden irányban tökéletes tájékoztatást nyernek a kölcsönfolyósítások szabályairól, megfelelő és részletes útbaigazítást nyújtanak a kölcsöntigénylő iparosoknak, eljárnak és előkészítik a szükséges kérvényeket és azok mellékleteit és így gondoskodnak arról, hogy az IOKSzhoz már olyan kérvények kerüljenek

1 be, amelyek gyors elintézése eleve is biztosítva van. Az IOKSz-nak ez az újítása, amit az Ipartestületek Országos Központjával és az Ipartestületi Tisztviselők Országos Szövetségével előzetesen letárgyalt, az iparosság körében a legnagyobb helyeslésre talált, mert nagy miértékben segíti elő a kölcsönfolyósítás menetének gyorsítását. Az új rend mellett a vidéki iparosok mentesülnek minden utazgatástól, elkerülhetők lesznek az okmányok és adatok pótlásával járó fölösleges levelezgetések, de sok felesleges költség és időveszteség is elkerülhető. Az ország összes ipartestületi jegyzői készséggel vállalják ezt a fontos megbízatást és az ezzel járó teendők elvégzését, mert így eredményesebbé tehetik az IOKSz munkáját és segítségére lehetnek a gondjaikra bizott iparosságnak a termelő munkát biztosító kisipari kölcsönök gyorsabb folyósításában. KISFALUDY SZÜLŐFÖLDJÉN. . . — Vadvirágok a iéii mezölcröl. — Kisfaludy szülőföldjén Szedtem én csokorba, Nem akar ez, nem kér helyet A legelső sorba. Piros pipacs, búzavirág, Ibolyák a réten, Az erdei bokor alatt Meghúzódnak szépen. Tanulj tőle türelmet és Tanulj szerénységet, Ö hallgat és mégis beszél Okosat és szépet. Ha letépik olyan mindegy, Ő még azt se bánja, Ha tavasz jő újra nyílik, Isten vigyáz rája. Györffy Sándor. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Mesterházy Ferenc, vármegyénk főispánja mult pénteken Pápán tartózkodott és itt több vezető személyiségnél látogatást tett. — Az alispán városunkban. Dr. Berky Miklós alispán, aki szerdán a tisztújító szék alkalmából városunkba érkezett, ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a város új intézményeit (napközi otthon, tókerti elemi iskola stb.) és a folyamatban levő városépítési munkálatokat megtekintse. Hivatalos látogatáson is járt úgy a polgármesteri, mint a pápai járási főszolgabírói hivatalban. — A zirci apát benedikálása. Húsvét hétfőjén benedikálta dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az új zirci apátot, a magyarországi cisztercita rend fejét: Endrédi Vendelt. Az apátav[atás a zirci anyamonostor templomában folyt le. Az ünnepélyes szertartásban a hercegprímásnak dr. Kelemen Krizosztom, pannonhalmi fő

lapát és Steiner Miklós csornai premontrei prépost segédkeztek. Az ünnepségen jelen volt dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a minisztérium több vezető tisztviselőjével, dr. Tóth Tihamér veszprémi püspök, Veszprém vármegye küldöttsége dr. Mesterházy Ferenc főispánnal az élén és igen sok egyházi és világi • előkelőség. Az avatást követő ünnepi ebéden számos felköszöntő sorában felköszöntötték az új apát édes anyját, azt az egyszerű,; fekete kendős falusi asszonyt, aki a templomban könnyezve nézte végig fiának apáttá történt avatását.