Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-01 / 26. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség II78. — Kiadóhivatal U60. Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. kőrös endre, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Negyedszázados évforduló alkalmából felújul annak a szerajevói rémes napnak emlékezete, amikor »orgyilkos kezéből kirepült a bomba s milliók véréből lett rá hekatomba«. Felújul a napnak emlékezete, fel annak a komor tekintetű, nagy elhatározásokat fejében forgató férfiúnak, az osztrák-magyar monarkhia trónörökösének képe, akinek életét fanatizált összeesküvők kioltották s akinek halála ezt a máig ki nem oltott világégést zúdította az emberiségre. Nem ismeretlen előttünk sem azoknak a történetbúvároknak megállapítása, akik szerint az öldökléseknek ez a siralmas korszaka a szerajevói orgyilkosság nélkül is bekövetkezett volna, mert a világhatalomért folyó verseny előbb vagy utóbb amúgy is ránkszabadította volna. Bizonyosságot azonban e felől senki sem tudhat, mert a multat jelenné varázsolni s abba a jövőt — a másik jövőt — megvárni és meglátni senki sem képes. A hogy lett volna akkor problémája olyan probléma, amelyet csak költői elképzeléssel lehet megformálni, de szemmel látható, kézzel fogható ténnyé semmiképen nem változtatható. És ha a tényeket ügy vesszük, ahogyan azok valóban megtörténtek, akkor viszont a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd mellett a negyedszázados évforduló alkalmával önkéntelenül feltűnik előttünk annak az egyetlen államférfiúnak, annak a nagy magyarnak emlékezete, aki akkor az utolsó percben is meg akarta állítani; a veszedelmek kerekét, mely — úgy érezte — feltartóztathatlan pusztulással fenyegeti hazánkat. Tudjuk ma már, mindenki tudja, Tisza István volt az egyedüli, aki ellene volt a hadüzenetnek, aki nem akarta Szerbiát eltiporni. Ki tudja, ha akkor hallgatnak reá, vájjon a »qui habét tempus, habét vitam« (aki időt nyer, életet nyer) elve alapján nem történt volna-e olyan változás a világhatalmak egymás közötti viszonyában, .ami rnegkimíélhette volna az emberiséget s megkímélte volna első sorban e mi magyar hazánkat minden azóta bekövetkezett s eztán bekövetkezhető szörnyűségtől? Természetesen erre sem lehet ma már sem igennel, sem nemmel válaszolni, de a jövőre való tanulságot azért feltétlenül le lehet vonni belőle. Bárhogy alakuljon a világ sorsa, bármily elhatározás elé állítsák a jövendő eseményei nemzetünket, soha ne nézzünk semmi egyébre, soha ne törődjünk senki és semmi másnak érdekével, egyedül a magunkéval, 'egyedül azzal, ami ezt a mi magyar hazánkat segítheti, mentheti, fenntarthatja. Nyugodt önérzettel elmondhatjuk, hogy azt a harcot, amibe annak idején a trónörökös megfgyilkoltatása kergetett bele bennünket, hűségesebben, vitézebben senki sem harcolta meg, mint a magyar. De a jövőben, ha csak mindent nem akarunk kockáztatni, egyes egyedül olyan harcba mehetünk bele, amelyet kizárólag önmagunkért, saját nemzeti nagyságunkért kell — ha kell! — megvívnunk. Fényes acélkaszák vágják immár a rendet, egy évi szorgos és gondos munkának betakarítása megkezdődött. Ahhoz a kemény munkához, ami szerte a búzatermő magyar mezőkön folyik, Isten áldását kéri ma minden magyar. Emberé a munka, Istené az áldás. És mentül izzadságosabb, mentül nehezebb volt a munka, annál ragyogóbb fénynyel fog rajta Istennek áldása tündökölni, így volt ez mindig, amióta ezen a földön a magyarok harcos és dolgos népe először miogfogta az eke szarvát és feltúrván a föld televényét, belevetette az életadó magvat. És így van sok-sok évszázad után ez ma is. És nem szabad, nem lehet elfelejtenie senkinek, akit »e föld hord s egével betakar«, hogy az életet, amely táplál bennünket, a magyar földművelő keze teremti elő, s meg kell becsülnünk, érdeme szerint meg kell jutalmaznunk ezt a kérges, ezt a becsületes, ezt a dolgos kezet. A munka megbecsülése; — nevezzék bár ezt modernül szociális igazságtételnek — mind jobban érvényesül is. Nem szabad, de nem is lehet ennek semmiképen gátat vetni akarni. Az igazság, legyen az nemzeti vagy szociális igazság, előbbutóbb amúgy is diadalmaskodni fog. Ennek a biztos előérzetében pengenek ma vidámabban a kaszáik künn a mezőkön s a kemény munka utáni lágy pihenés órájiban ennek biztos tudatában csengenek fel üdébben a magyar dalok s szállnak fel pacsirtaszárnyakon a -népe felett őrködő, őt gazdag terméssel megáldó Istennek trónusa elé. Az új magyar élet közigazgatása A közelmúlt idők viharai, a világháború s az azt követő idők gazdasági megrázkódtatásai, az egyszerűbb emberek világlátottsága felborította a régi világ gazdasági, társadalmi és politikai egyensúlyát s megalkotta az új embertípust, a szociális embert. Ma már nem individuális, nem is kollektív emberről beszélünk, hanem a szociális emberről. Ez az új embertípus |érezteti hatását nemcsak a társadalomban, hanem az egyes államok politikai kialakulásában és berendezkedésében is. Ez az embertípus szerepet nyert nemcsak az egyes államok alkotmányában, de a nemzetközi jogban is. Káros volna a közre, ha az új kor szülte embertípust az egyes államok politikai vezetésében számításon kívül hagynák s a régi világ romjain a múltba tekintő szemmel a szociális ember elé a régi világ régi életét vetítenék, mely csupán szó, vagy emlék, de már többé nem realitás, vagy nem a szociális ember azonnali, gyors s minden halogatást kizáró boldogulási szükségszerűsége; csupán külső mez és nem kenyér. Az új közigazgatás csak akkor lesz, illetve akkor lehet jó, ha figyelembe fogja venni a szociális embertípus követeléseit, mely követelések nem újak, hanem már a múltban is megvoltak és pedig: a közigazgatás legyen egyforma mértékkel mérő, közvetlen, jó és gyors, de egyúttal legyen megértő, támogató és olcsó. Üj elemként jelentkezik a nevelő és javító közigazgatás, mint a legtávolabbi és legelhagyatottabb közületekben, vagy csupán lakott helyeken is az új szociális embertípust kinevelő szervezet. Az új közigazgatás legnagyobb szükséglete és legfőbb követelménye, hogy közvetlen legyen. Ez a kívánalom kifejezi azt, hogy a közigazgatást helyben találja meg minden olyan csoportosulás, mely már mint tömeg lép fel. A tömeg lélekszám szerint pedig mindig csökken a kultúra terjedésével és a műveltség fejlődésével. Ez új feladat elé állítja a közigazgatást, mégpedig a rendelkezésre álló anyagi források elégtelensége miatt. Itt csupán az segít, hogy a nemzeti jövedelmet emeljük az egyes foglalkozási rétegek szaktudásának emelése által, leginkább áll ez a földekre — és minél több önálló, kellő tudású egzisztencia kitermelése és nevelése által. Vagy egyelőre a közigazgatási területek és lélekszám emelése révén nagyobb közületek alakításával, mely közület anyagi lehetősége arányban álljon a közület vezetésére szolgáló helyi körülményekkel és személyzeti létszámmal. Tehát tudjon előőrsöket küldeni minden olyan helyre, amely hely azt megköveteli. Ez pedig csak úgy érhető el, hogy csoportközigazgatást létesítünk nagyobb területen s a felmerülő szükségletekhez képest előőrsöket, helyi kirendeltségeket létesítünk. Ez a helyi kirendeltség nem nyújthat teljes közigazgatást, csupán részben közvetítő s részben helyi intézkedő szerv lehet. IntézkePÁPAI HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szerződéses viszonyban a Magyar Általános Hitelbankkal. Alapíttatott: 1878-ban. Távbeszélő: Igazgató JÍ36. Üzlethelyiség: 1J14. Táviratcím: Hitelbank. HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1939 július hó 1-én megnyitotta XXV-IK. ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öl évi időtartammal részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A belétek havi részletekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek befizetéseik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsön után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3%-kal meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad kimerítő felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.