Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-07-01 / 26. szám

Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! dési körébe csupán a legszükségesebb élet­megnyilvánulások és szükségletek tartoznak, így a marhalevél, anyakönyv, munkásigazolvá­nyok és helyhatósági bizonyítványok stb., míg szociális munkaköre bővülne a különböző szo­ciális berendezkedések helyi képviselete ál­tal, így az öregségi-rokkantsági biztosítás, csa­ládi bér-rendszer, egészségvédelmi és ifjúság­inevelési kérdések helyi és időszabta lehető­ségei által. Lehetne így keretében szociális tit­kár, aki azonban nem tanulni, hanem tanítani megy s aki maga is tökéletesen képzett köz­igazgatási szakerő és a lehetőségeket és eljá­rási szabályokat ismerő, érző szívű ember. Megszabadulna a központba helyezett azon terhes feladatoktól, melyek nem tartoznak a szorosan vett helyi, szociális közigazgatási ha­táskörébe s mely munkakörök inkább állam­fenntartó államérdekéket, mint helyi igazga­tási szükségszerűséget képviselnek, minők az adóügy, végrehajtás stb. Az olcsó közigazgatás célját szolgálná, mint kiegyenlítő alap, az egész közigazgatási személyzet fizetésének központi alapból való utalása, az állam által korábban a községek­nek átengedett jövedelmeknek ezen {alapba fordítása által, amellyel a rendszertelenül jut­tatott állami hozzájárulás igazságosabb el­osztást nyerne. Kiegészítő szerepet 'töltene be a községek segélyezésére eddig is az ál­lami költségvetésbe felvett 4,000.000 pengő, mely a jövőben többé már nem az életképtelen helyi igazgatás fenntartását, de hasznos, szo­ciális reformok és elsőrendű szükségletek meg­valósítását és fenntartását szolgálná. A közigazgatás jövőbeni rendezésében a szakképzettségnek kell kidomborodnia s ve­zető szerephez jiftnia. A laikus elemeket szak­szerűsíteni kell s a közületekből a három évenként történő választási zavarokat kiküszö­bölni. A közigazgatási szervezet olyan legyen, mint maga az ember. Ha ettől eltér, elveszti, talaját. Nem vitatkozhatunk azon, hogy az emberi szervezetben mi ér többet, az észne Vagy a szív, mert a szervezetet a kettő együtt teszi s egyik a másik nélkül életképtelen. De viszont az emberi szervezetben sem lehet csu­pán a bonyolult organizmust látni, hanem egyúttal azt is, hogy a teremtő saját képére és hasonlatosságára alkotta meg s a saját lelkét lehelte bele. Ha a jövő közigazgatása nem fogja ma­gán viselni az Isten képét és benőne a lelkét,i úgy a szociális ember kialakítására és kielé­gítésére képtelen lesz. Lehet majd összetett szervezet, de semmiesetre sem élő organiz­mus. Lehet belül jól-rosszul összedolgozó, a laikus számára bonyolult szerkezet, de kívül­j ről holt forma! Nem ésszel-szívvel biró, hívő ; és bízó ember, nem élő valóság, csak váz... Mihalovics Rezső. Magyar kivitel 1938—39=ben. A magyar külkereskedelem adatainak gaz­dasági év szerint való csoportosítása azt mu­tatja, hogy a most végződő gazdasági év első í tizenegy hónapjában (1938 július 1-től 1939 í május 31-ig) kivitelünk összesen 509.2 millió pengő volt. Ez az összeg csaknem pontosan | megegyezik az előző export értékével (510.4 ! millió P). Kivitelünk összetétele azonban több | tekintetben megváltozott. Ezt a legjobban a j következő adatok mutatják: az 1937/38. gazda­sági év hasonló időszakában kivitelünk 31.5 : százaléka volt állattenyésztési, 27 százaléka ! növénytermesztési cikk, összesen tehát 58.5 | százalék esett a mezőgazdaság termékeire s ] mintegy 39—40 százalék a különféle iparágak ] exportjára. Az idén ezzel szemben az állat­i tenyésztés 31.6 százalékkal szerepel, ami az előző évi aránnyal megegyezik ugyan, de az állattenyésztési cikkek közül a szarvasmarha­tenyésztés részesedése a tavalyi 8 százalékról 4.5 százalékra hanyatlott (az állatjárványokkal kapcsolatos válság és az olaszországi értékesí­tés akadályai folytán), a sertéstenyésztés há­Inyada viszont a tavalyi 10.6 százalékról 14.;8 százalékra emelkedett. A növénytermesztési cikkek az idén kivite­lünknek pontosan egyharmadrészét alkották, szemben a tavalyi 37 százalékkal. Ez kétség­kívül a jó terméssel függ össze. Feltűnő ezzel szemben az ipari kivitel jelentős csökkenése. Tavaly az élelmezési ipar 34.4 millió pengő értéket exportált (6.8 százalék), az idén pedig csak 27.3 millió pengő értékű árut (5.3 szá­zalék) tudott a külpiacokon elhelyezni. Az (egyéb iparcikkek kivitele 165.4 •millióról' (32.4 százalék) 141.4 millióra (27.8 százalék) hanyatlott. Ez az utóbbi tétel természetesen nem jelenti ipari konjunktúránk hanyatlását, mert iparunk foglalkoztatása — különösen a beruházásokkal kapcsolatban érdekelt szakmák­ban — a tavalyinál nagyobb fokot ért el. A magyar kivitel összetételének változásából in­kább arra következtethetünk, hogy mezőgazda­ságunk külföldi lehetőségei javultak s a ma­gyar ipar egyre nagyobb mértékben támasz­kodhat a hazai fogyasztásra. Ez pedig bizo­nyos mértékben örvendetes jelenségnek is te­kinthető. Az is kétségtelen, hogy a magyar ipar, amely tavaly kivitelünknek csaknem negy­ven százalékát, az idén pedig szintén több mint egyharmadát szállította, évenként 170— .200 millió pengővel járul külkereskedelmi mérlegünk megjavításához, tehát ebből a szempontból ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az állattenyésztés, vagy a növénytermesz­tés exportja egyenkint. A kassai dalosünnep. A pápai evangélikus énekkar sikere. Két napra az egész ország érdeklődésé­nek központjába került az ősi kuruc város: Kassa. A Magyar Dalosegyesületek Orszá­gos Szövetsége rendezte itt országos dalos versenyét, melyen városunkból az Evangélikus Ének- és Zenepártoló Egyesület vett részt, méltón képviselve városunk fejlett dalkultú­ráját. Erre az alkalomra legszebb ünneplőjét öltötte magára Kassa város. Az állomáson fenyőgirlandok, Magyarország és Kassa vá­ros címerei adták meg a külső keretet az érkező vendégek fogadásához. A mi vonatunk délután i/ 24 órakor érkezett 'meg s höm­pölygő, boldog áradatban jöttek össze a csonkaország minden részéből a dalosok, hogy a kuruc ősök méltó unokáinak hódola­tával tiszteljük, s a magyar életmegnyilvá­nulás egyik legszebb és legmagasztosabb formájával: a magyar dallal tegyünk tanú­bizonyságot a felszabaduult Kassa örök ma­gyar jellege mellett; a dallal, amely a fel­támadásnak, az életnek, a magyar életnek legszebb szimbóluma. Mert 20 éven keresztül sok felvonulást láthatott ez az ősi város, a cseh legionárjiu­' soktól kezdve a félelmetes szokolistákig, de Vidéki hátralékos előfizetőink részére lapunk mai számához postautal­ványt mellékeltünk, amelyen kitüntettük, hogy kinek-kinek 1939 június hó 30-íg mennyi a hátraléka. Felkérjük t. elő­fizetőinket, hogy a postautalvány fel­használásával tartozásaikat mielőbb ren­dezni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a régebbi hátralékosokat perelni lennénk kénytelenek. dalosokat, helyesebben dalos felvonulást a 20 kemény esztendő hosszú során egyszer sem és ezen a napon 12.000 magyar dalos hosszú menetben, szebbnél-szebb zászlók alatt vo­jnult fel: a lélek és a szív melegségíével ma­gukkal vive legféltettebb kincsüket, azimád­1 ságszámba menő hazaszeretetet és ennek az érzésnek legfenségesebb kifejezőjét, a ma­gyar dalt. Szombaton gyönyörű felvonulással vette kezdetét az ünnepély a Szent Korona téren, hol az összkar Vaszy Viktor országos kar­nagy vezénylésével elénekelte a »Hiszek­egy«-et, majd Póhl Sándor, Kassa polgár­mestere szép beszédben üdvözölte az ösz­szes megjelent dalosokat. Az üdvözlésre Ripka Ferenc főpolgármester, az Országos Dalosszövetség elnöke válaszolt az összes egyesületek nevében keresetlen szavakkal. Vasárnap délelőtt kezdetét vette a dalos­verseny. A pápai dalosok a Centrál-mozgó­ban versenyeztek Debrecen, Szeged, Szarvas, Gyoma stb. dalosaival együtt. 80—100 tagú énekkarok ellenében a 24 tagú pápai ének­kar csodát művelt. Mikor megjelent a mozi dobogóján a bájos koszorúslány: nemes Farkas Andrea vezetésével, udvarias tapssal fogadta a nagy közönség, s Ágoston József karnagy vezényletével Ádám Jenő Somogyi nóták című dalait tökéletes művészi hozzá­értéssel adta elő, melyet fergeteges tapssal tüntette ki a közönség. Úgyszintén orkáin­szerü tapssal ünnepelték a Magyar visszhang eléneklése után énekkarunkat. A. bíráló bizottság elragadtatva nyilat­kozott szereplésünkről és a csoport első dí­ját nekünk ítélte. Vasárnap este búcsúzóul az állomás előtti téren hatalmas közönség előtt ének­karunk újból elénekelte a Magyar visszhan­ígot; a szemekben kiültek a könnyek és a távoli hegyek felett megvilágosodott az ég és talán ott túl is megértették — a még rab­bilincs alatt sínylődő testvérek —, hogy nem­sokára felvirrad a hajnal és a magyar dal fogja hirdetni a magyar nemzet feltámadását. Szalay Károly. ÚJDONSÁGOK. — A nagyprépost gyémántmiséje. Káuzli Dezső, a veszprémi káptalan nagypré­postja mult vasárnap mutatta be gyémánt­miséjét a veszprémi székesegyházban. A 84.. (évében járó főpapot, ki egész életét szent szolgálatának és a jótékonyság ügyének szen­telte, jövedelmeit mind egyházi és jótékony célokra adta, a gyémáijtmisés jubileum al­kalmából a székeskáptalan nevében dr. Simon György prelátuskanonok, püspöki helynök üd­vözölte. — Negyvenéves találkozó. A kollégium örök mágnesként vonzza magához azokat, akiket valaha kebeléből kibocsátott. Idő nem tudja gyöngíteni e vonzó erőt. íme a legutóbbi vasár­nap minő igazán tiszteletreméltó nagy számban gyűltek össze falai közé azok, akik négy hosszú évtized előtt szerezték ott meg az életpályájukhoz szükséges elbocsátó levelet. A 40 esztendő előtt érettségizett öreg diákok előbb volt osztály­termükben újították fel a régi kedves diák­emlékeket, majd a díszteremben üdvözölték az Alma Matert és három még élő tanárukat: Barcsi Józsefet, Faragó Jánost és dr. Kőrös Endrét, kik közül ez utóbbi kettő személyesen jelen volt a régi tanítványok összejövetelén. Ünnepi szónok dr. Lázár Andor ny. igazságügy­miniszter volt, aki megragadó szépségű szavak­ban szólt a mindig változó és örökké változat­lan Dunaként hömpölygő tanulóseregről, mely jön és megy hirdetni azokat az eszméket, ami-

Next

/
Thumbnails
Contents