Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.
1939-07-01 / 26. szám
Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! dési körébe csupán a legszükségesebb életmegnyilvánulások és szükségletek tartoznak, így a marhalevél, anyakönyv, munkásigazolványok és helyhatósági bizonyítványok stb., míg szociális munkaköre bővülne a különböző szociális berendezkedések helyi képviselete által, így az öregségi-rokkantsági biztosítás, családi bér-rendszer, egészségvédelmi és ifjúságinevelési kérdések helyi és időszabta lehetőségei által. Lehetne így keretében szociális titkár, aki azonban nem tanulni, hanem tanítani megy s aki maga is tökéletesen képzett közigazgatási szakerő és a lehetőségeket és eljárási szabályokat ismerő, érző szívű ember. Megszabadulna a központba helyezett azon terhes feladatoktól, melyek nem tartoznak a szorosan vett helyi, szociális közigazgatási hatáskörébe s mely munkakörök inkább államfenntartó államérdekéket, mint helyi igazgatási szükségszerűséget képviselnek, minők az adóügy, végrehajtás stb. Az olcsó közigazgatás célját szolgálná, mint kiegyenlítő alap, az egész közigazgatási személyzet fizetésének központi alapból való utalása, az állam által korábban a községeknek átengedett jövedelmeknek ezen {alapba fordítása által, amellyel a rendszertelenül juttatott állami hozzájárulás igazságosabb elosztást nyerne. Kiegészítő szerepet 'töltene be a községek segélyezésére eddig is az állami költségvetésbe felvett 4,000.000 pengő, mely a jövőben többé már nem az életképtelen helyi igazgatás fenntartását, de hasznos, szociális reformok és elsőrendű szükségletek megvalósítását és fenntartását szolgálná. A közigazgatás jövőbeni rendezésében a szakképzettségnek kell kidomborodnia s vezető szerephez jiftnia. A laikus elemeket szakszerűsíteni kell s a közületekből a három évenként történő választási zavarokat kiküszöbölni. A közigazgatási szervezet olyan legyen, mint maga az ember. Ha ettől eltér, elveszti, talaját. Nem vitatkozhatunk azon, hogy az emberi szervezetben mi ér többet, az észne Vagy a szív, mert a szervezetet a kettő együtt teszi s egyik a másik nélkül életképtelen. De viszont az emberi szervezetben sem lehet csupán a bonyolult organizmust látni, hanem egyúttal azt is, hogy a teremtő saját képére és hasonlatosságára alkotta meg s a saját lelkét lehelte bele. Ha a jövő közigazgatása nem fogja magán viselni az Isten képét és benőne a lelkét,i úgy a szociális ember kialakítására és kielégítésére képtelen lesz. Lehet majd összetett szervezet, de semmiesetre sem élő organizmus. Lehet belül jól-rosszul összedolgozó, a laikus számára bonyolult szerkezet, de kívülj ről holt forma! Nem ésszel-szívvel biró, hívő ; és bízó ember, nem élő valóság, csak váz... Mihalovics Rezső. Magyar kivitel 1938—39=ben. A magyar külkereskedelem adatainak gazdasági év szerint való csoportosítása azt mutatja, hogy a most végződő gazdasági év első í tizenegy hónapjában (1938 július 1-től 1939 í május 31-ig) kivitelünk összesen 509.2 millió pengő volt. Ez az összeg csaknem pontosan | megegyezik az előző export értékével (510.4 ! millió P). Kivitelünk összetétele azonban több | tekintetben megváltozott. Ezt a legjobban a j következő adatok mutatják: az 1937/38. gazdasági év hasonló időszakában kivitelünk 31.5 : százaléka volt állattenyésztési, 27 százaléka ! növénytermesztési cikk, összesen tehát 58.5 | százalék esett a mezőgazdaság termékeire s ] mintegy 39—40 százalék a különféle iparágak ] exportjára. Az idén ezzel szemben az állati tenyésztés 31.6 százalékkal szerepel, ami az előző évi aránnyal megegyezik ugyan, de az állattenyésztési cikkek közül a szarvasmarhatenyésztés részesedése a tavalyi 8 százalékról 4.5 százalékra hanyatlott (az állatjárványokkal kapcsolatos válság és az olaszországi értékesítés akadályai folytán), a sertéstenyésztés háInyada viszont a tavalyi 10.6 százalékról 14.;8 százalékra emelkedett. A növénytermesztési cikkek az idén kivitelünknek pontosan egyharmadrészét alkották, szemben a tavalyi 37 százalékkal. Ez kétségkívül a jó terméssel függ össze. Feltűnő ezzel szemben az ipari kivitel jelentős csökkenése. Tavaly az élelmezési ipar 34.4 millió pengő értéket exportált (6.8 százalék), az idén pedig csak 27.3 millió pengő értékű árut (5.3 százalék) tudott a külpiacokon elhelyezni. Az (egyéb iparcikkek kivitele 165.4 •millióról' (32.4 százalék) 141.4 millióra (27.8 százalék) hanyatlott. Ez az utóbbi tétel természetesen nem jelenti ipari konjunktúránk hanyatlását, mert iparunk foglalkoztatása — különösen a beruházásokkal kapcsolatban érdekelt szakmákban — a tavalyinál nagyobb fokot ért el. A magyar kivitel összetételének változásából inkább arra következtethetünk, hogy mezőgazdaságunk külföldi lehetőségei javultak s a magyar ipar egyre nagyobb mértékben támaszkodhat a hazai fogyasztásra. Ez pedig bizonyos mértékben örvendetes jelenségnek is tekinthető. Az is kétségtelen, hogy a magyar ipar, amely tavaly kivitelünknek csaknem negyven százalékát, az idén pedig szintén több mint egyharmadát szállította, évenként 170— .200 millió pengővel járul külkereskedelmi mérlegünk megjavításához, tehát ebből a szempontból ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az állattenyésztés, vagy a növénytermesztés exportja egyenkint. A kassai dalosünnep. A pápai evangélikus énekkar sikere. Két napra az egész ország érdeklődésének központjába került az ősi kuruc város: Kassa. A Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége rendezte itt országos dalos versenyét, melyen városunkból az Evangélikus Ének- és Zenepártoló Egyesület vett részt, méltón képviselve városunk fejlett dalkultúráját. Erre az alkalomra legszebb ünneplőjét öltötte magára Kassa város. Az állomáson fenyőgirlandok, Magyarország és Kassa város címerei adták meg a külső keretet az érkező vendégek fogadásához. A mi vonatunk délután i/ 24 órakor érkezett 'meg s hömpölygő, boldog áradatban jöttek össze a csonkaország minden részéből a dalosok, hogy a kuruc ősök méltó unokáinak hódolatával tiszteljük, s a magyar életmegnyilvánulás egyik legszebb és legmagasztosabb formájával: a magyar dallal tegyünk tanúbizonyságot a felszabaduult Kassa örök magyar jellege mellett; a dallal, amely a feltámadásnak, az életnek, a magyar életnek legszebb szimbóluma. Mert 20 éven keresztül sok felvonulást láthatott ez az ősi város, a cseh legionárjiu' soktól kezdve a félelmetes szokolistákig, de Vidéki hátralékos előfizetőink részére lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, amelyen kitüntettük, hogy kinek-kinek 1939 június hó 30-íg mennyi a hátraléka. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy a postautalvány felhasználásával tartozásaikat mielőbb rendezni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a régebbi hátralékosokat perelni lennénk kénytelenek. dalosokat, helyesebben dalos felvonulást a 20 kemény esztendő hosszú során egyszer sem és ezen a napon 12.000 magyar dalos hosszú menetben, szebbnél-szebb zászlók alatt vojnult fel: a lélek és a szív melegségíével magukkal vive legféltettebb kincsüket, azimád1 ságszámba menő hazaszeretetet és ennek az érzésnek legfenségesebb kifejezőjét, a magyar dalt. Szombaton gyönyörű felvonulással vette kezdetét az ünnepély a Szent Korona téren, hol az összkar Vaszy Viktor országos karnagy vezénylésével elénekelte a »Hiszekegy«-et, majd Póhl Sándor, Kassa polgármestere szép beszédben üdvözölte az öszszes megjelent dalosokat. Az üdvözlésre Ripka Ferenc főpolgármester, az Országos Dalosszövetség elnöke válaszolt az összes egyesületek nevében keresetlen szavakkal. Vasárnap délelőtt kezdetét vette a dalosverseny. A pápai dalosok a Centrál-mozgóban versenyeztek Debrecen, Szeged, Szarvas, Gyoma stb. dalosaival együtt. 80—100 tagú énekkarok ellenében a 24 tagú pápai énekkar csodát művelt. Mikor megjelent a mozi dobogóján a bájos koszorúslány: nemes Farkas Andrea vezetésével, udvarias tapssal fogadta a nagy közönség, s Ágoston József karnagy vezényletével Ádám Jenő Somogyi nóták című dalait tökéletes művészi hozzáértéssel adta elő, melyet fergeteges tapssal tüntette ki a közönség. Úgyszintén orkáinszerü tapssal ünnepelték a Magyar visszhang eléneklése után énekkarunkat. A. bíráló bizottság elragadtatva nyilatkozott szereplésünkről és a csoport első díját nekünk ítélte. Vasárnap este búcsúzóul az állomás előtti téren hatalmas közönség előtt énekkarunk újból elénekelte a Magyar visszhanígot; a szemekben kiültek a könnyek és a távoli hegyek felett megvilágosodott az ég és talán ott túl is megértették — a még rabbilincs alatt sínylődő testvérek —, hogy nemsokára felvirrad a hajnal és a magyar dal fogja hirdetni a magyar nemzet feltámadását. Szalay Károly. ÚJDONSÁGOK. — A nagyprépost gyémántmiséje. Káuzli Dezső, a veszprémi káptalan nagyprépostja mult vasárnap mutatta be gyémántmiséjét a veszprémi székesegyházban. A 84.. (évében járó főpapot, ki egész életét szent szolgálatának és a jótékonyság ügyének szentelte, jövedelmeit mind egyházi és jótékony célokra adta, a gyémáijtmisés jubileum alkalmából a székeskáptalan nevében dr. Simon György prelátuskanonok, püspöki helynök üdvözölte. — Negyvenéves találkozó. A kollégium örök mágnesként vonzza magához azokat, akiket valaha kebeléből kibocsátott. Idő nem tudja gyöngíteni e vonzó erőt. íme a legutóbbi vasárnap minő igazán tiszteletreméltó nagy számban gyűltek össze falai közé azok, akik négy hosszú évtized előtt szerezték ott meg az életpályájukhoz szükséges elbocsátó levelet. A 40 esztendő előtt érettségizett öreg diákok előbb volt osztálytermükben újították fel a régi kedves diákemlékeket, majd a díszteremben üdvözölték az Alma Matert és három még élő tanárukat: Barcsi Józsefet, Faragó Jánost és dr. Kőrös Endrét, kik közül ez utóbbi kettő személyesen jelen volt a régi tanítványok összejövetelén. Ünnepi szónok dr. Lázár Andor ny. igazságügyminiszter volt, aki megragadó szépségű szavakban szólt a mindig változó és örökké változatlan Dunaként hömpölygő tanulóseregről, mely jön és megy hirdetni azokat az eszméket, ami-