Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-06-10 / 23. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Thetis tragédiájához, amely felett hazánk kormányzója minden magyar ember részvétét is nyilvánította a brit uralkodónak, ehhez az amerikai hasonló, de kisebb méretű és viszonylag szerencsésebben végződött szerencsétlenséghez még a szakértők sem igen mernek s amig a búvárnaszádot ki nem emelik, nem is akarnak hozzászólni, hogy lehetne hát bátorságuk véleményt nyilvánítani a távollevő laikusoknak. Ha azonban az a laikus érző ember, aminthogy ilyen laikusok és szakértők között egyaránt bőven akad, akkor nem tudja elfojtani a megdöbbenés és az értékes emberéletek pusztulása feletti megilletődött részvétnek érzését. És ez a megdöbbenés és ez a részvét önkéntelenül is azt kérdezteti vele, hogy hát ilyen olcsó az emberi élet, hogy még békében és »próbaút« alkalmával is enynyinek kell és lehet nyomorultul acélkoporsóba zárva megfulladni? Vájjon nem lehet-e biztosítékokat találni arra, hogy legalább addig, mig a folyton fejünk felett lebegő viharfelhők villámai alá nem cikáznak, legalább addig ne legyenek hősi halottak. Mert hősi halottak voltak az acélsirba zártak, akik tengerészhez méltóan várták az elkerülhetetlenül bekövetkezendőt és a kötelességteljesítés nyugodt öntudatával lehelték ki mérges gázok között lelküket. És hősök voltak azok is, akiket maguk közül kiválasztva küldöttek a viz felszínére, hogy tudásukkal segítsék lentmaradt társaikat. Nem rajtuk mult, hogy ez nem sikerült. Az okokat, amiért nem sikerült, a tán elkövetett mulasztásokat vagy könnyelműségeket — az angol technika tökéletes fejlettsége mellett szinte alig lehet elképzelni, hogy ilyenek is történtek volna, ám ha igen — majd megállapítja a megindított vizsgálat, mi csak sajnálkozhatunk az emberéletek pusztulásán s gyenge előképét láthattuk annak, ami ránk szakadhat, ha nem próbautat végző sorsáról, hanem egymás megsemmisítésére törő tengeri, légi és szárazföldi hadierők soha nem hallott méretű összecsapásáról — amitől óvjon Ég! — volna szó. Nehezen, irtózatos nehezen születik meg az a bizonyos angol-francia-orosz szövetség vagy támadás elleni egyesülés, ahogy ők mondják, vagy bekerítési tervezet, aminek a másik oldalon tekintik. Most ismét készül a válasz Molotov úr nem éppen diplomáciai stílusban tartott, hanem inkább afféle nyeregben ülő nyers muszka tónusban világba dörgedezett híres moszkvai beszédére. Hogy is ;ne lenne elbizakodott és gőgös a hangnem, amikor úgy érzi a népbiztos-szónok, hogy rajtuk múlik a világ sorsa. Pedig talán nem is éppen úgy áll a dolog. Ki tudja: ki mit és hogyan határozna, ha végül mégis döntésre kerülne a sor. Talán még ők — a nyeregben ülők — is megrágnák a szíjat az utolsó percben, kockáztatnivalójuk nekik is van éppen elég. De hát vájjon feltétlenül szükséges a muszkával való szövetkezés? Nem adott kellő példát Spanyolország arra, hogy mire juthat egy ország, ha teljesen vörös járószalagra kerül? Vájjon nem volna-e célravezető, ha az angol diplomácia mégis a közvetlen érdekeltekkel próbálná a világbéke ügyét elintézni. Lehetetlennek és elképzelhetetlennek tartjuk', hogy ne lehetne kiútat találni iebből a labirintusból, amelyben ma mindnyájan benne kerengünk. Békét emlegetni folyton, háborúra készülni még állandóbban, nem építő kultúrára áldozni, de emberirtás oltárára hordani minden vagyonunkat, minden tehetségünket és ^erőnket, ez volna vájjon az emberiség egyetlen XX. századbeli hivatása, legfőbb rendeltetése? Nem és százszor nem! Meg kell és meg fog jönni, talán hamarabb is, mint várjuk, a megértés ideje! Új munka előtt. A lezajlott választással bezárult a magyar parlamenti életnek az a rövid korszaka, amelyben elsősorban az alkotmányjogi és politikai kérdések uralkodtak. Az a hármas közjogi törvényalkotás, amely a kormányzói jogkör kiterjesztésével, a felsőház egyenjogúsításával s a választójog és választási rendszer bevezetésével rendezte a legfőbb alkotmányos problémákat, —„ mostantól kezdve teljes egészébeen életbelép és hosszú időre megállapítja a magyar parlamenti élet közjogi keretét. Választójog, titkosság, lajstromos vagy egyéni rendszer mint a napi politika újból és újból megújuló, zavart és izgalmat keltő, feszültségeket teremtő kérdésként, remélhetőleg hosszú időre megszűnik, hogy helyet adjon a parlament munkájában, a sajtó vitáiban és a közönség érdeklődésében az országra váró nagy gazdasági, pénzgüyi és szociális feladatoknak. Az új parlament, amelyben a felsőház mint teljesen egyenjogú tényező működik a képviselőház mellett, döntő nagy kérdések előtt áll, vagy mondjuk, nagy kérdések eldöntése előtt. A miniszterelnök nagyvonalú programja, a szakminiszterek bejelentett tervei hosszú időre adnak munkát az országgyűlésnek s elsősorban a képviselőháznak, amely a mostani új összeállításában éppen a gazdasági, pénzügyi és szociális kérdések tekintetében újformájú elvi viták és parlamenti harcok különleges helyzetében találja majd magát. 1 A nagy gazdasági problémák között első helyen áll a földreform, amely végre egyszer olyan szerves megoldást kell, hogy találjon, ami egyformán megfelel a termelés érdekeiinek s a nép igényeinek és az egészségesebb, helyesebb birtokmegoszlást gyorsabb ütemben, de fejlődés és nem forradalmi földosztás útján hajtja végre. A földreform, mint politikai kérdés, sajnos, majdnem mindig akkor kerül előtérbe, amikor megoldása gazdaságilag és pénzügyileg a legnehezebb s amikor éppen az a társadalmi réteg, amelynek földhözjuttatásáról gondoskodni kell, legkevésbbé van a megfelelő anyagi eszközök és lehetőségek birtokában. Nagy kár, hogy ezt a problémát éppen a pénzügyi nehézségek miatt már régen nem lehetett nyugvópontra hozni. A Nagyatádi-féle reform «igen nagyszámú új kisbirtokos-egzisztenciát és soktízezer új házbirtokot teremtett, alig néhány év leforgása alatt, a helyzet megint mégis oda érlelődött, hogy új telepítési törvénnyel kellett jönni, amely azonban nem tudott végleges és megnyugvást jelentő elrendezést hozni. Még az elmúlt képviselőház elé új földreformtörvényjavaslat került. Ezt azonban az új képviselőházban újra be kell nyújtani. Ez az új javaslat pedig a már lefolyt bizottsági viták tanulságai alapján bizonyára átdolgozott kiadásban jut az új parlament elé. A lényeg nem a kisajátítandó és a föld

1birtokpolitikai célokra igénybeveendő birtokok mennyisége, nem a másfélmillió vagy hárommillió hold különböző tervei és számításai azok, amelyek a döntésnél a legfőbb kérdést jelentik, hanem az, hogy az új reform tudja-e biztosítani a termelés zavartalan folytatását s ugyanakkor tudja-e biztosítani azt, hogy az új földhözjutott birtokosok ezt a földet meg is tudják művelni s azon biztonságos egzisztenciát tudjanak teremteni maguknak. Ma már körülbelül minden komoly tényező egyetért abban, hogy jelentékeny és gyors haladásra van szükség ezen a téren, viszont csak a szélső demagógia az, amely a nagybirtok jelentőségét és szükségességét el akarná tagadni. A föld kérdésében nemcsak az fontos, hogy a közvetlenül a földön dolgozó, a földet megmunkáló s a földön való termeléssel foglalkozó egyének és rétegek milyen szempontokat követelnek a földreform során, hanem az, hogy a föld az egész ország megélhetésének alapja. A föld termésének az egész ország lakosságát el kell látnia s még azonfölül, az ország egész termelésének nemzetközi helyzetét is biztosítania kell megfelelő kiviteli terménymennyiséggel. A nagybirtok ma lényegében egy-egy óriási kenyérgyár. Mig a kisbirtok, ha egyedül szemtermeléssel foglalkozik, ezt a produkciót teljesen pótolni sohasem tudja. Földhöz azt kell és azt lehet juttatni, aki a föld megművelésére képes. Anyagi feltételeket ehhez állami segítséggel, esetleg külön nagy pénzintézet létesítésével, vagy a meglevőknek egy erre szolgáló új intézményben való összefogásával — ha mindjárt óriási áldozatok árán is — meg lehet teremteni. De gazdálkodási tudást s az ehhez való szükséges képességet és ismereteket máról holnapra nem lehet tölcsérrel beletölteni olyan emberek fejébe, akik önálló gazdálkodáshoz nem szoktak s az ősi primitív termelési rendszeren túl semmit sem ismernek. A szövetkezés nagy gondolata itt is rendkívüli segítséget nyújthat a nép számára, de ez sem tud mindent pótolni, különösen nem ott, ahol a földnek adottságai, a közlekedési viszonyok, a szállítási lehetőségek a kisbirtokot — amely az értékesítésben amúgy is magára van hagyatva — a piactól elzárják, vagy a piac számára való termelését megnehezítik. Ezért kell nagyobb időszakra szóló rendszeres és organikus tervet megállapítani, hogy az anyagi eszközök előteremtésével és folytonos fokozásával egyidejűleg nevelődjék olyan mezőgazdasági nemzedék, amely a felosztásra kerülő nagyobb birtoktestek kisbirtokrészeit valóban termelő megmunkálásra tudja átvenni. A másik nagy kérdés a magyar adózás reformja, amely immár elodázhatatlan. Az igazságos, aránylagos és valóban egyenlő közteherviselés ideáljától még rettenetesen messze; vagyunk. Már pedig a helyes adózási politika az, amire a társadalom egyik legnagyobb és legizgatóbb kérdését, a jövedelemelosztásnak igazságos rendezését is megoldhatja. Amig Ugyanaz a föld az egyik barázdától jobbra magasabb adótételt fizet, mint ugyanettől a barázdától balra eső s ezt a magasabb adót a gyengébb gazdasági egyednek kell fizetnie, addig a tömegekben megnyugvást létrehozni nem lehet. LŐWY BUTORARUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR