Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-06-10 / 23. szám

Pápa, Horthy Miklós Fő-utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! • aHHwn 1 aHHwn De itt van a fogyasztási adó örök nagy kérdése, ami a magyar adózási rendszernek legsúlyosabb és leghibásabb része, államháztartási szempontból és az igazságos közteherviselés s az adózó egyének szempontjából is. Régi helyes tétel, hogy minden fogyasztási adó fordítottan fokozott s épp ezért igazságtalan fejadó, amely nemcsak hogy méltánytalanul nyomja a szegény kisembert, hainem abban a méretben, ahogy ma már nálunk ki van építve, a kisembereket egyre jobban ki is zárja a fogyasztás köréből s ezzel végeredményben a termelést, azon át az állam adózási érdekeit is veszélyezteti. A különböző formájú fogyasztási adók ma olyan óriási hányadát teszik ki az áruk, termiényék és cikkek árának, amit nem hogy fokozni nem szabad tovább, hanem ellenkezőleg, a lehető legradikálisabban vissza kell szorítani az elviselhető méltányos mértékig. Magának az állam háztartásának beteges jelensége, amikor az állami adóbevételek legnagyobb része nem egyenesadók formájában, hanem közvetett és fogyasztási adók formájában folyik be, mert ez éppen a társadalomnak gazdaságilag gyengébb rétegeire hárítja a terhek nagy részét s ezzel az amúgy is igazságtalan jövedelemeloszlás teremtette helyzetet még elviselhetetlenebbé teszi. Már pedig a 'magyar államnak óriási szükségletei vannak. A honvédelem, mint suprema rex, parancsolón áll előttünk és a lehető legtöbb és legnagyobb áldozatot követeli teljes joggal, hiszen önmagunk megvédéséről és biztonságáról van szó. De ahogy a véradót is egyformán kell viselni, úgy kell a honvédelem pénzügyi terheit is igazságosan szétosztani a nemzet tagjai között. Az igazságosság pedig egyenlőséget és arányosságot követel minden vonalon, amit a mai fogyasztási adórendszerünk nem hogy megtagad, de egyenesen a feje tetejére állít. Az adóreform azonban igen kényes és nehéz kérdés, amelyet megint csak organikus módon szabad megoldani. Az elmúlt évtizedek pénzügyi politikájának éppen abban volt a hibája, hogy mindig a könnyű megoldást választotta: a forgalmi, fogyasztási adók, vámok stb. lineáris, vagy taxativ fölemelését. Ez matematikailag tényleg könnyű feladat, de annak az életben való elviselése a tömegektől emberfölötti teljesítményt követelt. A parlamentet remélhetőleg minél hamarabb foglalkoztatni fogja a szerves adóreform, amely az egész gazdasági élet fölemelője lehet, de épúgv megmérhetetlen károkat is okozhat, ha nem az igazság és a szakértelem, hanem csak jelszavak és demagóg frázisok alapján vitatkoznak, vagy döntenék róla. A harmadik nagy kérdés a magyar tömegek megélhetésének biztosítása, aminek két feltétele van: a föld termelőképességének emelése csatornázással, öntözéssel, talajjavítással stb. s ezzel kapcsolatban a mezőgazda| sági termények értékesítésének állandó bizto1 sítása, a másik a magyar iparosítás, amelynek nagy gondolatát semmiféle jelszópolitikáért megtagadnunk nem szabad. Százesztendős a magyar iparvédelem és iparfejlesztés. Amit nagyapáink olyan áldozattal kezdtek el, amit az elmúlt generáció olyan hatalmasan fellendített s amelyben a mai nemzedékünk már oly eredményeket tudott produkálni, hogy a magyar miniszterelnök kimondhatta: a mai magyar ipar nélkül nincs hadsereg, nincs honvédelem, tehát nem lehettek volna meg nagy eredményeink sem, ezért az iparért helyt kell állni! És gondoskodnunk kell róla, hogy ez az ipar a maga függetlenségében tovább fejlődjék, külföldi piacait megtarthassa s mentől nagyobb és szélesebb területen lássa el iparcikkel magát az országot s mentől több magyar embernek, magyar családnak adjon nyugodt és biztos megélhetést. Azok a tervek,, javaslatok, amelyek e három nagy feladat körül az országgyűlés munkájában most csoportosulni fognak, olyan tartalmat adhatnak a magyar közéletnek és ennek az új országgyűlésnek olyan hivatást,, hogy valóban korszakot alkotó országépítő munkát végezhet. Ehhez felelősségtudás, lelkiismeret és férfiakarat kell. Reméljük, hogy az a hatalmas többség, amely a miniszterelnök keresztény, nemzeti és szociális programja körül száll táborba az elkövetkezendő parlamenti harcokra, meg fog felelni ennek a nagy rendeltetésének és hivatásának. Dr. Tóth László. Nézze meg kirakatomat és tekintse meg dúsan felszerelt raktáromat. Budapesten sem talál szebbet, jobbat és o'csóbbat, mint {a Győri Bőröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 1. szám. Kérelem a város közönségéhez iPápa m. város társadalma már éveken keresztül szép eredménnyel nyaraltatott szegénysorsú, vérszegény gyermekeket, amit — a mult tapasztalatain felbuzdulva — ebben az évben is fokozottabb mértékben megvalósítani kíván. A mult években sikerrel járt nyaraltatás megvalósításáért társadalmi egyesületeinknek, azok vezetőinek és az egyes jólelkű adakozóknak ez alkalommal mondok hálás köszönetet. Most ismét a társadalomhoz fordulok és kérem, hogy adományaival segítse elő a szegénysorsú, vérszegény gyermekek idei üdültetését is, hogy néhány magyar gyermek egészségesebb, erősebb, a betegségekkel szemben ellenállóbb és három hétig boldog legyen. A gyermekek — a mult évekhez hasonlóan — a város határában levő Öreghegyen, az úgynevezett Jáger-villában nyernének elhelyezést, két tanítónő állandó felügyelete mellett. Ellátásukat házilag biztosítanánk mindennemű adminisztratív költség mellőzésével; a társadalom minden adománya teljes egészében az üdültetés céljait fogja szolgálni. A mult évben 80 gyermek üdülése vált lehetővé; most a létszámot lehetőleg emelni szeretném. Egy gyermek három heti ellátása kb. 25—30 P-be kerül. A pénzbeli adományokat a városi pénztár, a természetbeni adományokat a szegényügyi gondnok (Assisi Szent Ferenc ;utcai ápolda) veszi át. Abban a reményben, hogy a város közönsége átérzi ennek az akciónak a jelentőségét és rendkívüli fontosságát és megtalálja a módját, hogy mikép segítse elő a szegény gyermekek üdültetését, kérem mindenkinek szíves támogatását. Pápa, 1939. évi május hó 5-én. Hazafias tisztelettel r Hamuth János polgármester. SZONETTEK FALUMBÓL ÉBRED 4 FALUM. A piruló nap ragyogó, piros sugárnyilakat nyilaz az ébredő föld zöld keblére, a felhöcsikos égre, mely most óriás, cifra ernyő. Lustán ásítanak az akácok, hófehér ajkukról nehéz illat száll. Kicsiny házunk kapujában állok s nézem, hogy ébredeznek a házak már. Lányok mezítláb, szőkék és barnák, üdén s kacagva sietnek a kútra, ajkukat feslő rózsák takarják. Mint vándor állok itt, ki készül útra alkonnyal s reggelre újra visszatér, s lelkében a falu szűz magánya él. OLY SZÉP A FALUM . . . A kert alatt, egy vén dió alól nézem a forró fényben fürdő tájat, a kékeszöld lombú imbolygó fákat, s hallgatom, a kalászerdő mit dalol ? Minden él s vad illatot liheg. Csak az égbolt sáppadt tengere ragyog, — vizén horgonytvetett nagy felhőhajók, mint drágakő, mely hidegen rideg. Oly szép a falum, a táj s az élet, ahol boldog az ember, mint a madár, ahol csak a béke és munka élhet. Az én szivem is gyógyulóban van már, hiszen annyit sírt és annyit szenvedett: és meggyógyított a béke és a csend. Szalay Károly. A nőipariskola divatbemutatója E hó 3-án az áll. polgári leányiskolában szülői értekezlet volt. Ennek végeztével Vajda Márta igazgatónő az életbe kilépő IV. polg. végzett tanulók szüleinek, leányaik továbbképzése céljából, megemlítette a helybeli líceumot és tanítónőképzőt. Majd a székesfehérvári tankerületi kir. főigazgatóság megbízásából, röviden ismertette városunk egy hasznos és gyakorlati irányban kiképző iskoláját, a Bodolay Jenő igazgató vezetése alatt álló városi nőipariskolát, melyet minden leány részére elképzelhetetlen fontosnak tart a mai világban, amikor a nőket visszaszorítják a férfiak részére szükséges kenyérkereseti > pályákról. Ismertette igazgatónő az iskola három éves időtartamát. Az első évben fehérneműt tanulnak a növendékek szabni, varrni. Női, férfi, gyermekfehérneműt, ágyneműt. A második év anyaga ruhavarrás. Önállóan tanulnak szabni, varrni a növendékek, zubbonyokat, aljakat, egyszerűbb és nehezebb fazonú ruhákat, pongyolákat, gyermekruhákat, pizsamákat. A harmadik évben az angol munkában — kabátok, kosztümök — kapnak szakszerű kiképzést, itt is varrnak ruhákat, nehéz fazonnal, magyaros hímzéssel. Minden osztályban hímeznek, az elsőben fehéret, a második és harmadikban színeset. (A sok szép díszmunka elrendezésben nyert bemutatást.) A három év elvégzése után hat hónapi ^zalongyakorlat szükséges, majd következik a mestervizsgára való bocsátás, ennek sikeres letétele és iparigazolvány váltása után, önálló nőiszabómesterré képesített a növendék. Avagy Budapesten elvégzi az úgynevezett IV-ik évet az állami (Rákóczi-tér 4.) nőipariskolában, a mesterképzőt, szalóngyakorlat helyett, ez tíz hónap és utána onnan is mint nőiszabómester kerül ki. Az országban ez az egyetlen nőipariskola, ahol mesterképző van, minden más állítás ezzel szemben hamis. Aki szorgalmasan elvégzi munkáját a nőipariskolában, az élet minden nehézségei és sorscsapásai alatt is megállja helyét, mert aki akar, itt megtanulhat szabni, varrni, ruhadiszítést rajzolni, hímezni, egyszerű könyvelést vezetni. Az igazgatónő beszéde közben bemutatta az ott kiállításszerűen elrendezett csodaszép magyaros és műhimzéseket, rámutatott a kifogástalan ruhadiszítő rajzokra, amelyek Nagyné Hadházy Ilona iparmüvésznő vezetésével készültek. Majd a szakszerű szabásrajzok szemléletére hívta fel igazgatónő a megjelenteket. Ugyancsak bemutatta az ott Ízlésesen el*