Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-05-27 / 21. szám

XXXVI. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1939 május 27. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOD Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. i | Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az alkotmányos megnyilatkozás, amelynek immár befejezett, előkészítő mozzanatai is a múltban megszokottaknál aránylag sokkal nyugodtabb mederben folytak le, bizonyára az ország egész területén példás rendben, a cselekmény komolyságához méltóan fog megtörténni. Biztosítékot nyújt erre nézve elsősorban maga a törvény, amely a titkos szavazásnak az egész vonalon való bevezetésével lehetővé teszi a befolyásolástól mentes, a valódi meggyőződésből fakadó politikai vélemény nyilvánítást, de amely a szavazást közvetlenül megelőzőleg is kizárja az illetéktelen beavatkozásnak minden lehetőségét. Biztosítékot nyújt erre továbbá az a körültekintő gondosság és céltudatos erély, amellyel a kormány az alkotmányos megnyilatkozás zavartalanul példás lefolyásáról gondoskodni fog. Mindezeknél a tényezőknél azonban döntőbb fontosságúnak érezzük e tekintetben azokat a meggondolásokat, amelyek a szavazó tömegeket az urna elé fogják vezetni. Ma már mindenki — lakjék bár városban, vagy akár a fő közlekedési útvonalaktól távol eső kis faluban — ha máskép nem, a rádió r útján értesül a világ eseményeiről. És ezeknek a világeseményeknek szerte á horizonton vésztjóslóan cikkázó villámai figyelmeztető jelül szolgálnak neki arra, hogy a maga alkotmányos megnyilatkozásával azt az irányt támogassa, amely a közelmúlt izgalmas és eseményekben gazdag idejében megmutatta, hogy van ereje, tudása és mindenek felett van akarata is ahhoz, hogy a nemzetet a maga egyetemes céljai elérésének fáradságos, de dicsőséges útján tovább vezesse. A külpolitikai téren elért sikerek, az országnak az európai népek között egyenrangú tényezővé történt emelése, a magyarlakta Felvidék visszaszerzése, a Ruténföldnek az anyaországba történt bekebelezése és mindezekkel kapcsolatban hadseregünknek páratlanul gyors és nagyszerű fejlesztése mind-mind olyan eredmények, amelyeket sem lekicsinyleni, sem letagadni nem lehet és amelyek minden egyes nemzeti érzéstől áthatott magyar embert elhatározólag fognak vezetni a maga alkotmányos megnyilatkozásánál. Azok az új magyar és termékenyebb életet teremtő intézkedések és törvényalkotások, melyek a közelmúltban történtek, valamint azok is, amelyeket a magyar föld népe, a dolgozó tömegek érdekében a június elején összeülő országgyűlés megvalósítani fog mind-mind elhatározólag fogják irányítani azokat, akik a maguk szavazatával valóban az ország sorsát, az egyetemes jólétet akarják biztosítani, akik hozzájárulni akarnak ahhoz, hogy Nagy-Magyarország, a független, a szabad, a hatalmas — a minden lakójának biztos kenyeret, megelégedett életet biztosító — Magyarország megszerzésének útján tovább haladhassunk. Jövel Szentlélek! Újra itt van a Szentlélek ünnepe. Nemcsak a rózsabimbó pattan ki burkából és feslik királyi pompában díszlő virággá, hanem az emberszív is duzzad vágyaktól és várja a cselekvésben kiteljesedés alkalmait. Rohanó irammaal száguld körülöttünk az élet, sodor magával téged is, aki e sorokat olvasod

1, engedd, hogy egy pillanatra megállítsalak s ünnepi hangulatban néhány szót váltsak veled. Ki vagy? Nem kérdem. Tudom úgy is, hogy szenvedő embertársam vagy, tele panaszszal a sorsra, az emberekre, a világra. Feledd! el most, ami bánt s lecsendesülten beszélgessünk arról a lélekről, amely már akuttá vált betegségben, szenved s ezért ront meg mindent, ami kezébe kerül: egyént, családot, társadalmat, nemzetet, politikát, irodalmat, gazdasági és szellemi életet, mert az ma már kétségbe senki által nem vonható igazság, hogy minden bajunk forrása a beteg' lélek. Miben is nyilvánul ez a betegsége? Első tünete ennek a vakság. Megelégszel a látszattal, nem hatolsz be a dolgok lényegébe, nem keresed az események összefüggését, a való világtól elfordultan szivárvány után futó gyermekéletet élsz. Összeszűkült látókörödben mindent magadhoz mérsz, magasabb szempontra emelkedni nem tudsz, csupán a mának s legfeljebb a holnapnak, magadnak és legfeljebb családodnak élsz, de már a holnapután, a nemzeti jövő túlesik érdeklődésed határán. Csigaházba húzódva nem láthatod a feléd közeledő és holnap már biztosan hozzád érkező veszedelmeket, amelyekre pedig ha elkészülnél, legyűrnéd vagy kikerülnéd' őket. Mennyire más volnál, ha látnád az örökkévalóságnak számodra is kinyilt kapuit és nem mint a föld elmúló férge, hanem mint Istennek örök-életre hivott gyermeke élnéd életedet. Lelki vakságod következménye a mértéktelen önzés. Nem bírod megérteni, hogy másnak is a tieiddel egyenlően jogosult érdekei vannak, hogy a kölcsönösség törvénye alatt állsz, amely szerint csak akkor várhatsz, ha már előbb te adtál; csak úgy szeretnek, ha már előbb te bizonyítottad meg szeretetedet; csak a szolgálat által szereztél jogot mások szolgálatának elfogadására. A beteg lélek nem (érti, hogy ő csak egy porszem és csupán annyi az értéke, amennyivel hozzájárul a nagy egész fennmaradásához és jólétéhez. Feladatod pedig ebben a világban s e világ számára ez: hasznossá lenni s boldogított környezettől várni a magad boldogúlását. Beteg lelked önzéséből ered az a bizalmatlanság is, amellyel vagy minden és mindenki iránt. Csalódtál? Természetes, hiszen jogtalan volt a várakozásod. Reményed túlzott s ezért meg nem valósulhat; viszonzás nélküli szolgálatot vársz másoktól, amint azok is te tőled, hát hogyne ütköznétek össze egymással! Kívánságaid annyira szertelenek, hogy ezeket még az önfeláldozásban legáldozatosabb anyai szív sem tudná kielégíteni, hát mit vársz a távolabb álló emberektől! Panaszaid olyan mértékben nőnek, amint igényeid az élettel és az emberekkel szemben. így lesz pesszimistává a beteg lélek és bizalmatlanná. Ebben szenved nemzetünk és nemzedékünk, amely meggyanúsítja és lerángatja a legnagyobbakat is, akik megkeseredett szívvel kénytelenek vallani, hogy nem érdemes becsületesen dolgozni ilyen hiénák körében. A bizalmatlanság az átka a mai nemzetközi életnek is, amely viszonylatban még a legbarátságosabb nemzetek is jónak látnak nyitva tartani egy hátsó ajtót, amelyen át visszavonulhatnak a »hű« barát mellől veszély idején. De nemcsak az emberekben, de az eszmények értékében és erejében sem bizik a beteg lélek. Pedig egy eszményeit vesztett világra múlhatatlanul katasztrófa vár. Önmagát pusztítja, mint a lázas beteg. Belesüllyed a cinizmusba, amely szerint minden mindegy, balgatagság minden lelkesedés és botorság a közért élni. Lekicsinyel minden ideált és ördögi kedvteléssel gáncsol el minden nemesebb fellobbanást. így aztán nemcsak maga nem épít, hanem kiöli másokban is a tettvágyat, megbénítja a közéletet. Fájdalommal teszem fel a kérdést: vájjon nem itt tart-e már a magyar élet, nem kerített-e már hatalmába bennünket a cinikus lélek? Körülöttünk nyugaton és keleten, északon és délen itt lüktet az új élet. A porból felemelkedett nemzetek zárt sorokban, kart karbaöltve menetelnek egy szebb jövő felé ragyogó arccal, szillogó szemekkel. Elmaradhatsz-e mellettük, a bizalmatlanság és gyűlölet iszapjába süllyedhetsz-e alá, én édes magyar nemzetem? Ha kérdésemre tiltakozás lángja lobban fel benned, amint hiszem is, ismerd meg, hogy beteg a lelked és keress gyógyúlást reá. Nézd, már jön is az orvos. Jön sebesen zúgó szélben, suhogó szárnyakkal, tüzes nyelvek villanásával. Megismered-e? Igen. A Lélek, Istennek Szentlelke az. Hozza a tiszta látást, az önzetlenséget, a bizalmat, az eszmények uralmát, a tetterőt, hozza mindazt, amit anynyira nélkülöz a te beteg lelked, hozz:a magát az egészséget. Olyan megfoghatatlanul nagy az Isten kegyelme, hogy soha nem szűnik meg Lelkét küldeni és azzal világosítani, erősíteni, megszentelni a mi sötét, erőtelen és bűnös lelkünket. Jön most is a Lélek és kezében egy új élet kulcsa. H|a átvesszük tőle, minden megváltozik. Lesz igazság, béke, szeretet, bizalom, fejlődés, tetterő, testvériség* megértés és megbecsülés; meggyógyul a beteg szív, megújul a romlott világ s Istennek mosolygó derűje ömlik el ezen a világon. Ünnepeljük ezt a megígért jövőt és imádkozó lélekkel kiáltsunk fel: Jövel Szentlélek! Rácz Kálmán. dr. Aníal Isíván neve felett álló, számú kockába tegyük bele a keresztet.