Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-05-27 / 21. szám

XXXVI. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1939 május 27. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOD Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. i | Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az alkotmányos megnyilatkozás, amelynek immár befejezett, előkészítő mozzanatai is a múltban megszokottak­nál aránylag sokkal nyugodtabb meder­ben folytak le, bizonyára az ország egész területén példás rendben, a cselekmény komolyságához méltóan fog megtörténni. Biztosítékot nyújt erre nézve elsősorban maga a törvény, amely a titkos szava­zásnak az egész vonalon való bevezeté­sével lehetővé teszi a befolyásolástól mentes, a valódi meggyőződésből fakadó politikai vélemény nyilvánítást, de amely a szavazást közvetlenül megelőzőleg is kizárja az illetéktelen beavatkozásnak minden lehetőségét. Biztosítékot nyújt erre továbbá az a körültekintő gondos­ság és céltudatos erély, amellyel a kor­mány az alkotmányos megnyilatkozás zavartalanul példás lefolyásáról gondos­kodni fog. Mindezeknél a tényezőknél azonban döntőbb fontosságúnak érezzük e tekintetben azokat a meggondolásokat, amelyek a szavazó tömegeket az urna elé fogják vezetni. Ma már mindenki — lakjék bár városban, vagy akár a fő közlekedési útvonalaktól távol eső kis faluban — ha máskép nem, a rádió r útján értesül a világ eseményei­ről. És ezeknek a világeseményeknek szerte á horizonton vésztjóslóan cikkázó villámai figyelmeztető jelül szolgálnak neki arra, hogy a maga alkotmányos megnyilatkozásával azt az irányt támo­gassa, amely a közelmúlt izgalmas és eseményekben gazdag idejében meg­mutatta, hogy van ereje, tudása és min­denek felett van akarata is ahhoz, hogy a nemzetet a maga egyetemes céljai el­érésének fáradságos, de dicsőséges útján tovább vezesse. A külpolitikai téren elért sikerek, az országnak az európai népek között egyenrangú tényezővé történt eme­lése, a magyarlakta Felvidék visszaszer­zése, a Ruténföldnek az anyaországba történt bekebelezése és mindezekkel kap­csolatban hadseregünknek páratlanul gyors és nagyszerű fejlesztése mind-mind olyan eredmények, amelyeket sem lekicsinyleni, sem letagadni nem lehet és amelyek minden egyes nemzeti érzéstől áthatott magyar embert elhatározólag fognak ve­zetni a maga alkotmányos megnyilatko­zásánál. Azok az új magyar és termé­kenyebb életet teremtő intézkedések és törvényalkotások, melyek a közelmúltban történtek, valamint azok is, amelyeket a magyar föld népe, a dolgozó tömegek érdekében a június elején összeülő or­szággyűlés megvalósítani fog mind-mind elhatározólag fogják irányítani azokat, akik a maguk szavazatával valóban az ország sorsát, az egyetemes jólétet akar­ják biztosítani, akik hozzájárulni akarnak ahhoz, hogy Nagy-Magyarország, a füg­getlen, a szabad, a hatalmas — a minden lakójának biztos kenyeret, megelégedett életet biztosító — Magyarország meg­szerzésének útján tovább haladhassunk. Jövel Szentlélek! Újra itt van a Szentlélek ünnepe. Nem­csak a rózsabimbó pattan ki burkából és feslik királyi pompában díszlő virággá, hanem az emberszív is duzzad vágyaktól és várja a cse­lekvésben kiteljesedés alkalmait. Rohanó irammaal száguld körülöttünk az élet, sodor magával téged is, aki e sorokat olvasod 1, en­gedd, hogy egy pillanatra megállítsalak s ünnepi hangulatban néhány szót váltsak veled. Ki vagy? Nem kérdem. Tudom úgy is, hogy szenvedő embertársam vagy, tele panasz­szal a sorsra, az emberekre, a világra. Feledd! el most, ami bánt s lecsendesülten beszélges­sünk arról a lélekről, amely már akuttá vált betegségben, szenved s ezért ront meg min­dent, ami kezébe kerül: egyént, családot, tár­sadalmat, nemzetet, politikát, irodalmat, gaz­dasági és szellemi életet, mert az ma már kétségbe senki által nem vonható igazság, hogy minden bajunk forrása a beteg' lélek. Miben is nyilvánul ez a betegsége? Első tünete ennek a vakság. Megelégszel a látszattal, nem hatolsz be a dolgok lénye­gébe, nem keresed az események összefüggé­sét, a való világtól elfordultan szivárvány után futó gyermekéletet élsz. Összeszűkült látókö­rödben mindent magadhoz mérsz, magasabb szempontra emelkedni nem tudsz, csupán a mának s legfeljebb a holnapnak, magadnak és legfeljebb családodnak élsz, de már a hol­napután, a nemzeti jövő túlesik érdeklődésed határán. Csigaházba húzódva nem láthatod a feléd közeledő és holnap már biztosan hoz­zád érkező veszedelmeket, amelyekre pedig ha elkészülnél, legyűrnéd vagy kikerülnéd' őket. Mennyire más volnál, ha látnád az örökkévalóságnak számodra is kinyilt kapuit és nem mint a föld elmúló férge, hanem mint Istennek örök-életre hivott gyermeke élnéd éle­tedet. Lelki vakságod következménye a mérték­telen önzés. Nem bírod megérteni, hogy más­nak is a tieiddel egyenlően jogosult érdekei vannak, hogy a kölcsönösség törvénye alatt állsz, amely szerint csak akkor várhatsz, ha már előbb te adtál; csak úgy szeretnek, ha már előbb te bizonyítottad meg szeretetedet; csak a szolgálat által szereztél jogot mások szolgálatának elfogadására. A beteg lélek nem (érti, hogy ő csak egy porszem és csupán annyi az értéke, amennyivel hozzájárul a nagy egész fennmaradásához és jólétéhez. Felada­tod pedig ebben a világban s e világ számára ez: hasznossá lenni s boldogított környezet­től várni a magad boldogúlását. Beteg lelked önzéséből ered az a bizal­matlanság is, amellyel vagy minden és min­denki iránt. Csalódtál? Természetes, hiszen jogtalan volt a várakozásod. Reményed túl­zott s ezért meg nem valósulhat; viszonzás nélküli szolgálatot vársz másoktól, amint azok is te tőled, hát hogyne ütköznétek össze egy­mással! Kívánságaid annyira szertelenek, hogy ezeket még az önfeláldozásban legáldozato­sabb anyai szív sem tudná kielégíteni, hát mit vársz a távolabb álló emberektől! Panaszaid olyan mértékben nőnek, amint igényeid az élettel és az emberekkel szemben. így lesz pesszimistává a beteg lélek és bizalmatlanná. Ebben szenved nemzetünk és nemzedékünk, amely meggyanúsítja és lerángatja a legna­gyobbakat is, akik megkeseredett szívvel kény­telenek vallani, hogy nem érdemes becsüle­tesen dolgozni ilyen hiénák körében. A bizal­matlanság az átka a mai nemzetközi életnek is, amely viszonylatban még a legbarátságo­sabb nemzetek is jónak látnak nyitva tartani egy hátsó ajtót, amelyen át visszavonulhatnak a »hű« barát mellől veszély idején. De nemcsak az emberekben, de az esz­mények értékében és erejében sem bizik a beteg lélek. Pedig egy eszményeit vesztett világra múlhatatlanul katasztrófa vár. Önma­gát pusztítja, mint a lázas beteg. Belesüllyed a cinizmusba, amely szerint minden mindegy, balgatagság minden lelkesedés és botorság a közért élni. Lekicsinyel minden ideált és ördögi kedvteléssel gáncsol el minden neme­sebb fellobbanást. így aztán nemcsak maga nem épít, hanem kiöli másokban is a tettvá­gyat, megbénítja a közéletet. Fájdalommal te­szem fel a kérdést: vájjon nem itt tart-e már a magyar élet, nem kerített-e már hatalmába bennünket a cinikus lélek? Körülöttünk nyu­gaton és keleten, északon és délen itt lüktet az új élet. A porból felemelkedett nemzetek zárt sorokban, kart karbaöltve menetelnek egy szebb jövő felé ragyogó arccal, szillogó sze­mekkel. Elmaradhatsz-e mellettük, a bizalmat­lanság és gyűlölet iszapjába süllyedhetsz-e alá, én édes magyar nemzetem? Ha kérdésemre tiltakozás lángja lobban fel benned, amint hiszem is, ismerd meg, hogy beteg a lelked és keress gyógyúlást reá. Nézd, már jön is az orvos. Jön sebesen zúgó szélben, suhogó szárnyakkal, tüzes nyelvek villanásával. Megismered-e? Igen. A Lélek, Istennek Szentlelke az. Hozza a tiszta látást, az önzetlenséget, a bizalmat, az eszmények uralmát, a tetterőt, hozza mindazt, amit any­nyira nélkülöz a te beteg lelked, hozz:a ma­gát az egészséget. Olyan megfoghatatlanul nagy az Isten kegyelme, hogy soha nem szű­nik meg Lelkét küldeni és azzal világosítani, erősíteni, megszentelni a mi sötét, erőtelen és bűnös lelkünket. Jön most is a Lélek és kezében egy új élet kulcsa. H|a átvesszük tőle, minden megváltozik. Lesz igazság, béke, szeretet, bizalom, fejlődés, tetterő, testvériség* megértés és megbecsülés; meggyógyul a be­teg szív, megújul a romlott világ s Istennek mosolygó derűje ömlik el ezen a világon. Ünnepeljük ezt a megígért jövőt és imád­kozó lélekkel kiáltsunk fel: Jövel Szentlélek! Rácz Kálmán. dr. Aníal Isíván neve felett álló, számú kockába tegyük bele a keresztet.

Next

/
Thumbnails
Contents