Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-05-06 / 18. szám

Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! • J® v \f$ ' v W. A mezőgazdaság szociális problémái, Az elmúlt esztendő, mely hazánk történetébe vastag betűvel íródott be, nemcsak területi megnagyobbodást, hanem a szociális problémák egész sorának megoldását is hozta. Többek között rendezték a munkabérviszonyokat az iparban és a kereskedelemben. Ez a rendezés helyenként tekintélyes béremeléssel járt. Rendezték továbbá a munkaidő kérdését is. Bevezették a nyolcórai munkaidőt. Megállapították a mezőgazdaságban is a minimális napszámbéreket, de a munkaidő hasonló rendezése itt egyelőre még nem jöhetett szóba. Ha már most összehasonlítjuk az ipari és mezőgazdasági munkás órabérét, nagyon nagy eltolódást fogunk találni. Sajnos, mezőgazdaságunk jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy magasabb napszámbérterheket el tudjon viselni. Pedig ezen segíteni nemcsak a kormányunknak, hanem minden magyar embernek is kötelessége, hisz az összmunkásság nagyobbik hányada a mezőgazdaságra esik. Teherbíróvá kell tenni a mezőgazdaságot. Racionalizálni kell az egész vonalon. Mechanizálni, motorizálni, a műtrágyákat fokozottabb mértékben használni, minőségi és többtermelésre kell törekedni. De így lecsökkentett emberi munkát a magasabb jövedelemből jobban meg lehet fizetni. A mai gépesített korszakban kell, hogy a mezőgazdaság fejlődése ebben az irányban haladjon. így azonban a jelenleg alkalmazott munkásság jó része feleslegessé válik. Tehát elsősorban ezek elhelyezéséről kell gondoskodni. Az Alföldön kormányunk ezt a kérdést már megoldotta az öntözőcsatorna hálózat megépítésével. Ugyanis az öntözési lehetőség megteremtésével a termesztés új irányokat vehet fel. A természeti adottságok kihasználásával a terület intenzív művelése a helyi munkásfeleslegeket felveszi és jobb jövedelmezősége a magasabb munkabéreket is el fogja birni. De megvan a megoldás szűkebb hazánk, a Dunántúl számára is. Ez a gyümölcstermesztés, melynek alapjai a tavalyi hegyközségi törvényben vannak lefektetve. Mivel a fejlődés irányát ismerjük, haladását megállítani nem tudjuk, — de nem is volna észszerű, — kell, hogy behatóan foglalkozzunk a [kérdéssel. A gyümölcstermesztés kifejlesztésével és a széles néprétegekben való elterjesztésével kormányunk már hosszabb idő óta intenzíven foglalkozik. De foglalkoznunk kell nekünk is vele, mert nagy szükség van erre főként nálunk a Dunántúlon. Ugyanis mindig a természeti adottságokat kell figyelembe vennünk. Minden termesztvénynek úgy válasszuk meg a helyét, hogy minőségre és mennyiségre a legjobbat, a legjövedelmezőbbet, viszonylag a legkevesebb költséggel tudjuk előállítani. Ezért kell itt gyümölcsöt termesztejni. De emellett szól a fokozatosan emelkedő fogyasztás, a kedvező kiviteli lehetőségek, a konkurrens gyümölcstermesztő vidék — Kalifornia — tizenegyezer kilométeres távolsága és ami a legfontosabb, a sok-sok biztos, jól megalapozott kisegzisztencia könnyű szerrel való megteremtése, a sok-sok munkaalkalom nagyobb jövedelemmel és kevesebb munkával. Az illetékes szakkörök többféle módon próbálkoztak a gyümölcstermesztés rnegkedveltetésével. Ingyenes és kedvezményes árú gyümölcsfa csemeték szétosztása, a telepítés elősegítésére hosszúlejáratú kamatmentes kölcsön nyújtása, ismeretterjesztő füzetek ingyenes szétosztása, tanfolyamok és előadások tartása stb. stb. És mindez nem hozta meg a méltán várt eredményt. Ezen eredménytelenségnek — megfigyelésem és szerény nézetem szerint — oka az, hogy nálunk majdnem mindenki meg van győződve arról, hogy ő ért a gyümölcstermesztéshez. Tapasztalataiból levonja a következtetést és megállapítja, hogy nem rentábilis a vele való foglalkozás. Ennek a merész észrevételemnek igazolásául csak egyetlen példát említek meg. A tavasz folyamán végig néztem jó néhány kertben jó néhány gyümölcsfát. Meg voltak nyesve, fel voltak pucolva, le voltak borotválva. Le volt vagdosva a sok termő test, termő bog, melyeknek kifejlesztése a fő törekvésünk, melyhez sok esztendő és sok tudás kell és amelytől Várhatjuk a termést, a jövedelmet. De az még nem elég, hogy mindezt a tulajdonos végignézte és szép összeget fizetett érte, még nagyon meg is volt elégedve, mondván, hogy GYA'RTJA A 80 ÉVES HAIDEKKER GYAR KAP05VÁR most aztán szépen néznek ki a fáim. Hát tényleg szépen néznek ki, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Ebből világosan következik, hogy az illető meg volt győződve arról, hogy ő ért hozzá, de következik az is, hogy még az alapismereteket is nélkülözi. Ugyanis ha nem értene hozzá, akkor szakértőre bízná, vagy szakértő véleményét és felügyeletét kérné ki, mint ahogy ez bármely iparnál történni szokott. Csodálatosan érdekes, hogy egyetlen iparág sincs, amelyben a nagyközönség enynyire tájékozatlan lenne, hogy — mint a fentebb említett példa mutatja — a meglévő kész portéka tönkretételét örömmel szemlélje és szívesen fizessen érte. Szerintem ez az oka annak, hogy kárbaveszett a sok ismeretterjesztő nyomtatvány, mert mindez az elemi alapismeretet feltételezi és sajnos sok esetben ez is hiányzott. Ügy hiszem, ezen tapasztalatok leszűrése után született meg a hegyközségi törvény, mely engedélyhez köti a gyümölcsös létesítését és szakfelügyeletre bízza az irányítását. Hogy szükség van komoly termesztőkre, az kétségtelen. Ehhez nem kell más, mint tudás és pénz. A tudás megszerzésére nem kell jobb alkalom, mint a Gyümölcstermesztők Egyesületének helyi csoportja. Ennek keretein belül módjában áll bárkinek ismereteit gyarapítani. Felkérésre az Egyesület szivesen rendez tanfolyamot vagy előadásokat, sőt gyakorlati oktatást is. Végre abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Pápán is láthatunk már egy komoly fejlődő belterjes ^örpegyümölcsöst. Ez Varga János nyug. kertgazdasági intéző ligeti kertekben lévő egy kat. holdas gyümölcsöse ötszáz darab törpefával, Habár a fentebb említett gyümölcsös gyűjteményes jellegű, egyéni passziót, a köz erdekében történő kísérletezés és egy nagyobb háztartás ellátását szolgálja. Ettől eltekintve okulásképpen szolgálhat mindenkinek és módjában áll megtekinteni bárkinek, aki komolyan foglalkozni kíván a gyümölcstermesztéssel. Már most ami a városunk és szűkebb környéke talaj és éghajlati viszonyainak megfelelő gyümölcsfajtát illeti, szerény nézetem szerint a birs alanyra oltott körte felelne meg a legjobban. Ez látszik a fentebb említett gyümölcsösben is. Továbbá !ez értékesíthető a legkönnyebben és legjobban. Hisz most is külföldi körte van a pesti piacon. Azonkívül ennek irányítható majdnem a legjobban a terméshozama. Igaz ugyan, hogy ez kívánja a legnagyobb szakértelmet is. De szerencsére van speciálisan csak erről szóló számos képpel illusztrált hazai tapasztalatok alapján készült jó szakkönyvünk, mely részletes útmutatással szolgál a körte termesztése körül felmerülő összes kérdésre. A fentebb elmondottakból kitűnik, hogy foglalkoznunk kell, múlhatatlanul szükséges és érdemes a gyümölcstermesztéssel. Megismerésre, belátásra van szükség, hogy megtudjuk, hogy nem tudunk semmit. Azután jöhet a tanulás. Van Egyesületünk, van példa, van szakkönyv és van lehetőség. De nem szalmalángra, hanem komoly építőmunkára, öszszefogásra van szükségünk, hogy minél előbb ott legyen a földmunkás kezében is a (nagyobb darab kenyér. Porpáczy Rezső. A munkások érdekében. — A Perutz-gyár telepén. — A Perutz-gyár a közelmúltban inetnes hivatású kultúrális intézményt létesített. A munkásság szellemi, ugyanakkor azonban anyagi téren való előbbrevitele érdekében megépítette — magyar stílusban, magyar díszítéssel, magyar bútorzattal — a kultúrotthont, mely már néhány hónap óta Bangha Erzsébet oki. tanítónő vezetésével üzemben is van. A kultúrotthon rendszeres tantervvel és munkabeosztással működik. Pár kiragadott pont a heti rendből bepillantást enged az itt folyó munkában: szabás-varrási tanfolyam, dolgozó ifjak önképzőköri összejövetele, továbbképző munkaóra fiatalkorú munkások részére, könyvtárszolgálat, ipari szakelőadások férfimunkások részére, olvasó-óra, textiltanfolyam, mese és játékóra, továbbképző nőnevelő tanfolyam, mesterek összejövetele, gondűző óra, — ime nagyjából egy hét tanulmányi műsora. Alkalmunk volt látni a Kiss Ilona kézimunkatanító vezetése alatt |álló ipari kiképzést. Láttuk az eredményét is:csinos kötényekben, különböző fehérnemükben. Ez a haladottaknál, mig más csoportban a varrás és a stoppolás elemeit kellett bizony megtanítani. A munka — mint említettük — még csak nemrég kezdődött meg, de megindulása a siker legszebb reményével biztat. Igazán öröm lehet a napi fáradságos munka után ilyen Otthonban megpihenni és szellemi üdülésben részesülni. Megtekintettük a gyárnak immár több mint 10 éve fennálló Napközi Otthonát is. Ez a gyönyörű szociális intézmény, mely kezdettől fogva Küttel Nándorné, a gyári igazgató felesége, személyes felügyelete és Margit diakonissza nővér vezetése alatt áll, jelenleg 32 gyermeknek nyújt olyan szeretettel teljes napi ellátást, biztos felügyeletet, szórakoztató és észfejlesztő nevelést, ami a maga nemében igazán mintaszerűnek mondható. A Perutz-gyár telepén járva, még egy — most készülőben levő — munkásbiztonsági intézményt láttunk. Ez azonban nem a béke, de — higyjük: be nem következő —• háború esetére van szánva. Légiháború esetére öt méteres mélységben betonfedezékes óvóhely áll jelenleg építés alatt, mely különböző oldalakról megközelíthető rekeszékre osztva 500 embernek fog biztos fedezéket nyújtani. Az óvóhely emeletes épület lesz, földszintje és I. emelete raktárhelyiségül fognak szol^ gálni.