Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-05-06 / 18. szám

„A Fő=tér dolga — a város dolga." Ilyen címmel és »Őslakó« aláírással figyelemre méltó cikket kaptunk e héten, melyet, ha hosszabb terjedelme miatt nem is közölhetünk, ismertetése elől nem zárkózhatunk el és pedig annál kevésbbé, mert lényegileg mi is egyetértünk vele. A képviselőtestület tagjai körében megindult arról a mozgalomról ír cikkében »Őslakó«, mely célul tűzte ki, hogy a Főtérről az ott századok óta meghonosodott kirakodó vásárt kitelepítsék és a mai hetipiac folytatásaképen kialakítandó új térre vigyék át. Állást foglal a terv ellen, amely érzékenyen sújtaná a Főtér és az egész Belváros lakosságát s amely »az adóalanyok adófizetési teljesítőképességének csökkentése által nemcsak az egyesekre, de a közre nézve is nagyon hátrányos volna«. »A Főtér dolga — a várbs dolga«, írja s aki a Főtér kereskedelmi forgalmát megbolygatja, az megbolygatja a város pénzügyi egyensúlyát is.« »Az a terv — mondja tovább—, hogy a Grófi út és a piac körül új üzletek fognak keletkezni, nem életképes és hosszú-hosszú évek telhetnének el addig, mig azok csak egynéhányától is a város közjövedelmei észrevehetően gyarapodnának^ A továbbiakban az ország és a külföld más városaira hivatkozik, ahol ma is és mindig a város közepén és legtöbbször á templom-tereken tartják meg a vásárokat. Nagyjából és általánosságban helytállók ezek az érvek s mi a magunk részéről csupán eggyel akarnók őket megtoldani. Rá akarunk mutatni arra, hogy a régi piac — e kezdettől fogva erre rendelt hely — felhagyása és újnak berendezése: a szükséges telek megvétele, a mélyen fekvő terület feltöltése és berendezése igen jelentékeny összegbe kerülne. Akkor, amikor a városra más, újabb terhek: az új igazságügyi építkezéssel kapcsolatosak, a már nélkülözhetetlenné vált ravatalozó elkészítése és sok egyéb fognak szakadni, elhibázottnak tartanok ezeket olyannal szaporítani, ami nem feltétlenül szükséges és ami más vonatkozásban kárára lehet — hozzáértők állítása szerint feltétlenül kárára lenne — a városnak. A műemlék értékű gyönyörű plébániatemplomot, ennek eszthetikai és kegyeleti összhatását mi a magunk részéről, ha volna rá mód lés lehetőség, inkább a Griff sarkának levágásával, semmint a kirakodó vásár eltávolításával szeretnők emelve látni! EMBER VAGYOK . . . Vannak tüzek és vannak lángok És félbemaradt botdogságqk. Vannak életek, osztályrészek, Melyekbe néha belenézek. Fájnak a nehéz sóhajtások, Könnytelen-könnyes némaságok. Vannak emberek, szenvedélyek, Bűnök és nehéz büntetések. Vannak örömök: lassan ölnek. Súlyos vétkek, mit örökölnek. Van bűnbánat és bűnbocsánat S körötted ezer Júdás állhat. Magamba nézek: erős lélek, Lepattog róla minden vétek. Ember vagyok, mint annyi mások, Bennem is égnek tüzes lángok! XslllnsxKy Margit. Egy jókarban levő yilágOS ágy hozzávaló éjjeli-szekrénnyel és egy fehér zománc fürdőkád eladó. — Cim: Pozsonyi-utca 5. OLCSÓ LAKÁSRA NINCS GONDJA, HA MEGSZÁLL A METROPOLEba! PESTEN, VII., RÁKÓCZI-UT 5 8. Kényelmes, modern, meleg folyóvizes, telefonos szobák 5 pengőtől. Hosszabb tartózkodásnál árengedmény. — Patináshirü étterem. — Remek cigányzene. E HIRDETÉS FELMUTATÓJA 100/

0 ENGEDMÉNYT KAP ! U3DONSAGOK. — Tóth Tihamér püspök betegsége. Csütörtökön aggasztó hírek keltek szárnyra dr. Tóth Tihamér veszprémi püspök állapotáról. A rádió jelentéséből értesült aztán a kiváló főpapért aggódó közönség, hogy homloküreggyulladása miatt újabb műtétet kellett végrehajtani rajta és utána állapota nem rosszabbodott. A nagy beteg főpap hogyléte után több izben érdeklődött Horhy kormányzónk, József főherceg, Rótta érsek, pápai nuncius és sok közéleti előkelőség. — A Jókai-kör előadó-ülése. Irodalmi egyesületünk, a Jókai-kör, múlt szombaton este tartotta évadzáró előadó-ülését. Az előadó-ülésen Molnár István hittanár A pálosok Pápán címmel tartott, alapos tanulmányra valló, színesen és szépen megírt felolvasásában elevenítette meg előttünk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend Pápán történt letelepedésének és itteni egyházi és tanítói működésének emlékezetét. A letelepülésnek most van 300-ik jubiláris évfordulója s ez különös aktualitást adott az előadásnak, melynek befejező része a József császár németesítő törekvésének áldozatul esett, 1786-ban eltörölt rend hazafias működésének lendületes dicsőítésében csendült ki. Az est másik előadója, Varga László kollégiumi tanár a mai olasz nép, olasz szellem és olasz munka iránti csodálat és a visszatért római géniusz iránti hódolat nyilvánítása után rendkívül érdekes és értékes sorozatban vonultatta el előttünk Fejes Zsigmond igazgatónak a kollégium olaszországi útján felvett gyönyörű képeit és frappáns hatással a saját mozgókép-felvételeit. A képekhez fűzött rövid jellemző magyarázatok minden vonatkozásban egyaránt alaposak és kiválóan sikerültek voltak. Az est egyetlen zenei száma Hermann Ancsi zongorán előadott Beethovenszonátája felfokozott igényeket kielégítő igazi művészi teljesítmény volt, mellyel e kiváló zongoristánk megérdemelt nagy sikert aratott. A műsor befejeztével Medgyasszay Vince elnök fejezte ki köszönetét az előadóknak és a kör közönségének az évad folyamán mutatott érdeklődéséért. Mélyen járó, költői szavakban szólott a kör irodalmi hivatásáról, amelyet szolgálva valódi nemzeti kötelességet is teljesítünk. — A város zárószámadása. A városi képviselőtestület pénzügyi bizottsága Karlovitz Adolf elnöklésével tartott üléseiben letárgyalta és elfogadásra ajánlja a város 1939. évi zárószámadását. A zárószámadások a jövő hét egyik napján tartandó közgyűlés napirendjére fognak kerülni. — Bírósági kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Fadgyas Bélát, a helybeli ügyvédi kar tehetséges fiatal tagját a sárvári kir. járásbírósághoz joggyakornokká nevezte ki. — Esküvő. Fáber-Kovács Gyula, Oberwart-Felsőőr megválasztott lelkésze, volt pápai főiskolai szénior és Szász Katalin, dr. Szász Ferenc Takarékpénztári ügyész és neje Ádler Gizella leánya, a veszprémi református templomban örök hűséget esküdtek egymásnak. — Az iparos-nyugdíj ügye. Az IPOK nyugdíjügyi bizottságának e héten tartott ülésében azt a sajnálatos tényt állapították meg, hogy a magyar iparostársadalom példátlan lanyhaságot tanúsít saját életkérdései iránt. A 310 magyar ipartestület közül, amelyeknek a nyugdíjügyi bizottság megküldte az ismeretes kérdőiveket, hogy ennek alapján megkezdődhessen a komoly munka, 107 ipartestület még mindig nem küldte vissza az iveket, sőt vannak olyan ipartestületek, amelyek egyenesen panaszkodnak, hogy »ilyesmivel terhelik« őket. Az értekezlet végül abban állapodott meg, hogy az összes ivek beérkezte után a nyugdíjkérdésben az OTI vezetőségével tárgyalnak, mivel a magyar kormány az iparosnyugdíj kérdésében az OTI-val való megoldás felé hajlik. — Vallástanítási pedagógiai szeminárium. A nőnevelő-intézet dísztermében csütörtökön vallástanítási pedagógiai szemináriumot tartott a pápai ref. egyházmegye tanügyi bizottsága. A nagy érdeklődés mellett lefolyt szemináriumnak a következő műsora volt: Megnyitóbeszédet mondott Kiss Zoltán nyárádi ref. lelkész, tanügyi bizottsági elnök. A beszélő kréta Isten szolgálatában címen előadást tartott Gergely Ferenc pápai áll. tan. kép. gyak. isk. tan. Bemutató tanítást tartott az Új-szövetség köréből Rózsa János

r pápai ig.-tanító Bemutató tanítást tartott az Ó-szövetség köréből Császár Ede pápai ref. ig.-tanító. A vallástanítási illusztrálás elemeit bemutatta Gergely Ferenc. A tanítások megbeszélése után zárószót mondott Ólé Sándor pápai ref. lelkész, főiskolai gondnok. — Nyaraljunk itthon! A világszerte észlelhető megcsappant külföldi idegenforgalom ellensúlyozása egyedül a belföldi vendégforgalom tervszerű fejlesztése lehet. A inyaraló és utazóközönség a feszült viszonyok miatt, külföldi útra nem indulhat, mindlen idegenváró ország ezért foglalkozik most jobban a belső vándorforgalom kiépítésével. A hazai nyaralás és hétvégi üdülés országos megszervezésével és továbbfejlesztésével az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség (OMVESz) foglalkozik, melynek helyi nyaralási és utazási, tájékoztató és intéző képviselete, — a városházán (e. 10. sz.) — a hivatalos órák alatt d. e. 9—12-ig, a belföldi nyaralással és kedvezményes utazással kapcsolatos kérdésekben készséggel és díjtalanul áll a (nagyközönség rendelkezésére. — A Kárpát Dal- és Zeneegyesület hangversenye. A Kárpát Dal- és Zeneegyesület hétfőn tartott hangversenye szépszámú közönség előtt zajlott le a Jókai-szinházban. A hallgatóság örömmel állapította meg a műsorból a zenekar határozott fejlődését és erősödését. Az idén már nehezebb zeneművek \ is szerepeltek a műsoron, s a zenekar ambi! ciózus tagjai művészien megfeleltek a magaI sabb követelményeknek is. Legnagyobb si! kert a Traviata-egyveleggel érték el; Verdi melódiáit pazar szépségükben szólaltatták meg. A Déli rózsák, a Pétervári szánkázás üde ritmusa ma is ott zsong a fülünkben. Sümegh Lothár karnagy a város zenekedvelő közönségének hálájára tette magát érdemessé, hogy el nem csüggedő buzgalommal rövid idő alatt ilyen zenekart teremtett meg. Briglevich Irén zongorajátékát már nem egyszer volt alkalmunk dicsérni, ezúttal Strauss— Dohnányi Kincskeringőjének remek előadásával valósággal elragadta a közönséget. Kalmár Mihály, a zenekar prímhegedüse Corelli La Follia című szerzeményének mesteri interpretálásával emelte a műsor értékét. Játékához simulékony zongorakíséretet Sümegh

1 Lothár szolgáltatott. Értékes számot adott a kvintett-társaság is, amelynek tagjai Köcsky L (I. hegedű), Mayer J. (II. hegedű), Kemény Sz. (brácsa), Nagy L. (cselló) és Sümegh Lothár (zongora) voltak. A ^közönség művészi benyomásokkal gazdagodva távozott a színházból. — Az életmentő kis fiú. Vasárnap éjjel három óra tájban egy öt éves fiucskja, a neve Pista, futástól kimerülve nagy izgatottan azzal állított be a tüzoltó-őrtanyára, hogy a »mentő-bácsik azonnal jöjjenek az ő lakásukra, mert anyukája a konyhában felakasztotta magák. A mentők pár perc alatt megjelentek a Major-utca 27. számú háznál, s megdöbbenve látták, hogy a kis fiúnak igaza van, édes anyja teste az élet minden jele nélkül ott lóg az ablak keresztfáján. Rögtön lemetszették onnan, s az asszonyt mesterséges légzéssel megmentették az életnek; de ha a kis Pista csak pár perccel később hivja a mentőket^ minden fáradozásuk hiábavaló lett volna. A fiatal asszony egyébként állítólag amiatt keseredett el, mert férje május éjszakáján elmulatta a keresetét.