Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-03-12 / 11. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a hősies erőfeszítés, amelyet martirelőde nyomán a szomszéd Ausztria kormányának feje végez, döntő állomáshoz érkezett. A jövő vasárnap népszavazás fog dönteni Ausztria függetlensége tárgyában. Felteszik a kérdést: »Akarjátok-e az önálló, szabad, német keresztény szociális és egységes Ausztriát? Igen vagy nem?« — és milliók fognak felelni rá, hisszük, hogy nagy többségükben igen-nel. Hisszük és reméljük, mert nem lehet közömbös, hogy a szomszédunkban egy velünk a balsors által testvéri egyetértésre összekovácsolt kisebb állam van-e, vagy egy olyan hatalmas birodalom, melynek imperialisztikus rohama veszélyeztethetné egy évezred folyamán annyi vér árán megőrzött függetlenségünket. El sem tudjuk képzelni, hogy a lelkes, de óvatos Schuschnigg el merte volna határozni magát erre a valóban sorsdöntő lépésre, ha nem lett volna meg az a csalhatatlan meggyőződése, hogy a népszavazásnál legalább 75o/

0-os többséggel győztesen fog kikerülni. Ha a nagy próba, mely vasárnap zajlik le Ausztriában, sikerül, akkor olyan erkölcsi alapot kap annak kormánya, melyen állva biztosan és a hatalmas német birodalommal is egyetértésben folytathatja a maga önálló nemzeti életét. A nemzet lelkéből. (B. É.) A nemzet lelkéből, az egész nemzet lelkéből beszélt Darányi Kálmán miniszterelnök Győrben, a mult hét utolsó napján, mikor a közeli és távolabbi jövendő nagy politikai kérdéseiről, ezeknek megoldási lehetőségeiről és kormányzati munkaprogrammjáról szólott. Bölcsen, tárgyilagosan, minden lényeges pontot teljesen megvilágítva, — ahogy ezt már Darányi miniszterelnök nyilatkozatainál az egész közvélemény tisztelettel meig iszokta állapítani. Új fejlődési korszak kapuja nyilt meg ebben a beszédben, nemzetmentő reformkorszak kapuja. Fejlődési korszak a társadalom, a gazdaság, a politika legjelentősebb vonalain, amelyek egy újságcikkben részletezve föl sem sorolhatók. A legközelebbi megoldást sürgető feladatkör uralkodó témái a honvédelmi, a gazdasági és a szociális kérdések. A gazdagtartalinú győri beszéd nagyobb fele ezekkel foglalkozott. Bejelentette, hogy egymilliárd pengős keretben olyan beruházások következnek a legközelebbi öt esztendő alatt, amelyek elsősorban a nemzeti akarat és a nemzeti védelem biztosítékát alkotó honvédségünk' szükséges megerősítését teszik lehetővé, s módot adnak termelő erőnk izmosítására és minden olyan szociális feladat teljesítésére is, ami a társadalmi feszültség megszüntetéséhez és a társadalmi egyensúly megteremtéséhez kell. Egymilliárd pengő. Az a cél, amit ezzel az összeggel szolgálni akarunk, olyan, hogy nemcsak érdemessé, de szükségessé is teszi ennek előteremtését. Hiszen a honvédséget emeljük ezzel arra a színvonalra, melyet emberanyag alapján méltán megérdemel, s amire szüksége van, hogy a nemzet-testben hivatásának megfelelően működhessék. Szinte a lehetetlent is meg kellene kísérelnünk, mikor akár honvédségünk fejlesztéséről, akár arról van szó, hogy például minden falu megkapja bekötő útját a piacok felé, egészséges ivóvizét biztosító kútjait a fertőző betegségek ellen való sikeres küzdelem érdekében. Darányi Kálmán remekül felépített győri beszédéből azonban az is kiderül, hogy a szükséges egymilliárd előteremtése nem lesz valami túlságos, valami elképzelhetetlen súlyos teher. Nem kell a takarékpénztári betétekhez nyulnunk, nem kell kényszeres3&özöket alkalmaznunk és nem kell a tőke munkálkodását megzavarnunk. Mert az egymilliárdból hatszázmilliót megkapunk egyszeri vagyonadó révén. Olyan vagyonadóval, amely erősebben és fokozatosabban fogja meg a mobil tőkét, mint a földet, de tíz esztendős lebonyolítás keretében, lehetővé teszi ennek a vagyonadónak a jövedelmekből való előteremtését is. Ez az adó nem fogja terhelni; a személyes munkával szerzett kis tőkéket, a megtakarított pénzeket, más szóval a kispolgári vagyonokat, csak azt fogja terhelni, aki ezt megbírja, s akinek az áldozathozatal kötelessége is. A még hiányzó négyszázmilliót kölcsön útján teremtjük elő. Belső kölcsön útján, olyan ütemben, amilyenben az öt évre tervezett programm ezt megkívánja. Az első kölcsönművelet — miután a vagyonmegadóztatás időt igényel, viszont a munkát nyomban megkezdjük — már a legközelebbi hetekben megtörténik. Nagyszerűen reális előirányzat! Vigyáz arra, hogy a gazdasági élet fundamentumát, melyet sikerült megszilárdítanunk, fel ne borítsuk álomképek üzésével és kellő gyorsasággal és lendületesen törhessünk célunk felé, a realitás szabta kereten belül. Darányi Kálmán miniszterelnök győri szózatát, amely szociális, gazdasági, de legelső sorban nemzetvédelmi, honvédelmi halaszthatatlan kérdések megoldása végett a nemzet áldozatkészségére appellál, az egész ország őszinte lelkesedéssel fogadja. SZENTBESZÉD A ZÚGNA TORTÁN. (HARCTÉRI EMLÉK 1917-BŐL.) Kaverna szájánál állott az oltár, S míg gránát verte fenn a szikla-páncélt, Misézett, majd utána szentbeszédet Mondott a pap. Tiroli pap volt, ifjú és tüzes, Körötte meg magyar népfölkelők, Barázdás arcú, megviselt legények, Akik merengő, csendes áhítattal Hallgatták a fülüknek idegen szót. És szólt a lelkész: „Harcok hősei, Kik annyi vésszel szembeszálltatok már, Kik e jelszóval: Az uralkodóért! — Készek vagytok megvetni a halált, Utolsó próba napja elközelgvén, Halljátok ajkamról az Úr szavát: Nem kell aggódni a holnap miatt Nem kell aggódni, mert e bérceken A felség trónusáért harcolunk, Az ősi trónért, honnan annyi áldás Sugárzott a hazára s népre le. Nem kell aggódni, mert ha egy világ is Zúdulna ránk, uralkodónk hatalma Elég ahhoz, hogy elsöpörje őket, Miként a szél a hitvány porszemet. És mért aggódnánk? életünk miatt? A bátrat megsegíti a szerencse! S ha elhull mégis, a hálás utókor Nevét feljegyzi, s bérét érdemének Boldog hazában bőkezűn megadják. Fel hát, Isten nevében a csatára, Uralkodónk újabb babérra vár! Mem kell aggódni a holnap miatt, Holnap miénk a győzelem s dicsőség!" Eddig tartott a lelkész szentbeszéde, S hogy véget ért, a zászlóaljparancsnok Körültekintvén és megszánakozván Értetlenségbe sűllyedett csapatján, így szólt egy tiszthez, aki oldalán állt, S kinek, jól tudta: mestersége volt Más népek hősi dalvirágait Magyar talajba ültetgetni át: „Ne légyen mégse meddő magvetés, Fordítsd le nékik, pajtás a beszédet/' S az elkezdette: „Jó bajtársaim, Kiket megtépázott, sok vad vihar, Kik e jelszóval: Édes szent hazánkért! — Már három éve teljesítitek, Amit reátok rótt a kötelesség, Újabb nagy próba napja elközelgvén, Halljátok a vigasznak Istenét: Nem kell aggódni a holnap miatt. Nem kell aggódni, mert e bérceken Hazánktól távol is magyar hazánkért, Az ősöktől öröklött drága földért Kell rendületlen bátran küzdenünk. Nem kell aggódni, mert ha egy világ is Zúdulna ránk, ha Isten úgy akarja, Megőriz minket, mint eddig megőrzött, S nem lesz romlása a kicsiny csapatnak. Ám hogyha fönn máskép rendeltetett, Az elhullottak véréből kisarjad A béke szép virága, hogy megáldja Azok hűségét, akik messze otthon Értünk remegnek, minket áldanak. Előre hát magyar testvéreim, Tegyük meg újra, mit szülőhazánk vár, Nem kell aggódni a holnap miatt, Isten kezében életünk halálunk!" Ekként hangzott magyarban a beszéd. A némán hallgató öreg legények Szemében meghatottság könnye rezgett, S a zászlóaljparancsnok, megszorítván A tolmács jobb kezét, ezt súgta hallkan: „Ez aztán műfordítás volt. barátom, Ennél különbbet nem csinálsz soha." Kőrös Endre. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy a Fő-utcai Neumann cipőháztól, ahol alkalmazásban voltam, kiléptem s IDEÁL Cipőház néven cipőüzletet nyitottam. Pápa és környéke közönségét 10 év óta szolgálom ki s azt a bizalmat, mellyel a m. t. közönség eddig is megajándékozott, igyekszem a jövőben is kiérdemelni. Női-, férfi- és gyermekcipők, házicipők — nagy választékban és olcsó árban. Sternberg Márton Pápa, KoSSUlh-UÍca 16. SZ. (Sngár műszerész volí helyiségében.)