Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-12-24 / 52. szám

MAJD AZT VISSZÜK CSAK MAGUNKKAL Majd azt visszük csak magunkkal, Mit másnak odaadtunk. A mások könnyes bánatát, Ha könnyel szárítottuk. Az ajkunkon a tiszta szót Vigasztaló szent dallam. Mi bennem vigasztalás volt, A nyomorultnak adtam. Pár rekedthangú rézfillér Minden kis fölös pénzem S a koldusok kezében már, Mint aranytallért nézem. Könnyű csomag, egy kis bátyú, Elég tesz majd az útra! Hogy mért van oly nagy éitéke — Azt csak az Isten tudja. Zsilinszky Margit. magyar A képviselőház mult szerdai ülésében Bartha Károly honvédelmi miniszter benyújtotta a honvédelemről szóló törvényjavaslatot, amelynek fontosabb részeit a következőkben ismertetjük: A javaslat kimondja, hogy a jövőben nemcsak személyes szolgálatával, hanem teljes vagyoni 'erejével is részt 'kell vennie a honvédelemben minden állampolgárnak. A megoldandó feladat egyik legfontosabb része az általános hadkötelezettség' viszszaállítása. Minthogy a korszerű hadviselés a katonai kiképzés tekintetében is igen magas követelményeket támaszt, a katonai szolgálat idejét bizonyos alapvető kiképzéstől tehermentesíteni kell. Ezért be kell vezetni a katonai előképzést. Az eddigi testnevelési kötelezettséget leventekötelezettség elnevezés alatt katonai előképzési kötelezettséggé alakítják át. Ez a szolgálat 12 éves korban kezdődik, az életkornak megfelelő csekély megterhelést jelentő hétköznapi foglalkoztatásból áll s a tényleges katonai szolgálatra való bevonulásig terjed. A szorosabb értei ernben vett katonai előképzés 18 éves korban kezdődik. A tényleges katonai szolgálatot lövészkötelezettség elnevezés alatt utóképzés követi. A tényleges katonai szolgálat tartama 3 év, de gyakorlatban ezt csak a speciális fegyvernemeknél veszik figyelembe, egyes csapattesteknél a katonákat 2 év után tartósan szabadságolják.; A fegyvergyakorlati és lövészkötelezettség a 42. életévig terjed, azontúl a 60. életévig terjedő szolgálati kötelezettség további tartama alatt béke idején csak egészen kivételes esetekben, inkább csak a honvédség átszervezése vagy átfegyverzése esetén lennének a hadkötelesek gyakorlatra behívhatok. A törvényjavaslat megfelelő korszerűsítés mellett általában átveszi a múltban érvényben volt szolgálati kedvezményeket, csupán az egyenlő teherviselés elvének -érvényesítése érdekében, és alkalmazkodva az európai államok legnagyobb részében már eddig is érvényesült irányzathoz, az egyévi önkéntesi kedvezményt nem állítja vissza. A tartalékos tiszti szükséglet kielégítését más módon kell biztosítani: tartalékos tiszti kiképzésre bocsátják a magasabb iskolai végzettségű hadköteleseket. Az egyke elleni küzdelem szolgálatában a törvényjavaslat új kedvezményként bevezeti a katonai szolgálatra alkalmas negyedik fiúnak a póttartalékba helyezését. A múltban fennállott hadiszolgáltatási kötelezettségek helyébe bevezetik a személyi és dologi honvédelmi szolgáltatási kötelezettséget. Újításként lehetővé teszi a javaslat a honvédelmi munkára (személyes szolgálat) kötelezetteknek béke idején való rövid tartamú kiképzésre és gyakorlatra való behívását is. A javaslat újra rendezi a légvédelem kérdését, figyelembevéve a közelmúltban szerzett tapasztalatokat. A javaslat átveszi a kivételes hatalomról szóló 1912. évi s azt kiegészítő törvények rendelkezéseit, azonfelül megfelelő alkotmányos biztosítékok mellett felhatalmazást ad a kormánynak, hogy rendkívüli szükség esetéin a törvényben foglalt felhatalmazásokon túlmenő intézkedéseket tehessen. Huszonöt boldog esztendő tarkabarka emlékeit varázsolta vissza az a szeretetreméltó, kedves művészpár, aki a rádióban valamelyik este egy óráig dalolgatta a Pósa—Dankó csodaszép magyar nótáit. Azért kapcsolom így össze a két poéta, a nótafa és a dalköltő nevét, mert még a világirodalomban is ritkaság, hogy két kiváló költői lélek olyannyira egyazon szellemben végezze hivatását, elejétől végig soha, semmitől meg nem zavartatva, ugyanattól a Géniusztól ihlettetve, mint ahogy a Pósa színmagyar verseiben és a Dankó színmagyar melódiáiban ez a két egymásnak teremtett lélek találkozott, ölelkezett és jóformán külön, egyedülálló magyar dalköltészetet alkotott. Alig Van azok közlött a nóták között, amiket Dankó a Pósa verseire komponált s amikben együtt zengték a magyar szivek érzelmeit, olyan, amelyik az ón lelkemben külön egyéni emléket is ne ébresztene föl. Az alatt i a fertályszázad alatt, ami 1889-től 1914-ig elfutott, magam is Pósával együtt dolgoztam, sőt együtt jéreztem is; a legbizalmasabb benső barátságban lelkünk, álmunk teljesen összefonódott és kölcsönös egyetértésben és együttérzésben közös ideálokat ápolt és közös célokra törekedett. Két hires muzsikus volt akkoriban különösen népszerű a magyar irodalom és művészet berkeiben. Az egyik Dankó Pista, aki nem bírt Szögedébe megmaradni Pósa nélkül s őt ide Budapestre mihamar követte is. A másik meg Lányi Géza, a Blaháné kedvelt cimbalmosa, aki a nemzet csalogányának csicsergését a színpadon diszkrét cimbalomszóval kísérgette. Dankó kétségkívül nagyobb zseni volt Lányinál, aki ezt hallgatag mindig iel is ismerte és a nagy magyar nótafát megkülönböztető tiszteletben tartotta. Máskülönben egyszerű lélek volt mindakettő; a nótában — óriás, a nótán kivül iskolás vagy dadósgyerek. Ösztönszerűen, úgyszólván öntudatlanul versengtek, magyarán mondva: rivalizáltak. Dankó ezer gyönyörű magyar nótát esiOJOU ot? Vullovert, fiarisnyúi, leesssíytít, retilcülí; JVyaKKendöt, selyem S€kl€Rí, ingei és pípereciUlceí 2*CÍj9CI, Kossui& Lajos utca 6. Telefon 3179.