Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-11-12 / 46. szám

"71 Kedves vevőim érdekét minden vonatkozásban szem előtt tartva, a következő újításokat határoztam el: 1. Üzletemet exentül egész héten át nyitva tartom, miáltal főként a környékbeli közönség szom­baton is eszközölhet cégemnél bevásárlásokat. 2» Amúgy is legjutányosab­ban számított áraim további leszállításával egyidejűleg be­vezettem a szabott árak mindenütt kitűnően bevált rendszerét. Amidőn jelzem, hogy az őszi sze­zonra összes cikkeimben hatalmas választékot halmoztam fel, kirakataim szives megtekintését kérem. ®%ű. Steineraé Járisi ^Divatüzlet tulajdonosa. odaát. Látom magam előtt, amint a Prágai Magyar Hírlapot az utolsó betűig kiolvasta, amikor már maga olvasni nem tudott, akkor felolvastatta, a rádión csak kizárólag Buda­pestet hallgatta és akinek a hite olyan volt, hogy a hegyek megrendülhettek volna. És a jó Isten az ő kifürkészhetetlen akaratából úgy rendelte, hogy a nagyapa elmenjen épen négy hónappal azelőtt, amikor Komárom újr? visszatért. Vajon látja-e, tudja-e, érzi-e, hogy mi történt velünk? Vajon felér-e hozzá a lel­kesedésnek ez az egekig érő lángja? És azt is be kell látnom, hogy az; egy­millió magyar nem a mi érdemünkért aján­dékoztaatott nekünk, hanem azért, mert ők maguk voltak hivek, és bennük tovább is magasan lobogott a láng, amely bennünk; itt a csonka országban néha bizony épen csak hogy parázslott. Ez a tanulság mindenesetre örök időkre megmarad a mai naptól, és az Isten újabb alkalmat ad arra, hogy ráébred­jünk a kötelességeinkre, amelyeket iparkod­junk sokkal lelkesebben ellátni, mint ahogy azt eddig tettük. Addig, amig nem ráztuk le magunkról ezt a szörnyű tesped'ést és nem ébrednek fel bennünk a régi erények, addig az ilyen ünnepek, mint a mai is, csak ajándékok, nem pedig kiérdemelt járandóságok, és félő, hogy egyszerre csak el is maradnak majd. Az elmúlt napokban, amikor a pusztulás árnya járt közöttünk, mint a nyáj a viharban, úgy verődtünk össze, és akkor végre megszü­letett az az egység a nemzetben, amely egye­dül képes eredmények elérésére. Már magá­ban az az egység óriási eredmény, és remé­lem, hogy ez az érzés talán most a boldogj­ság küszöbén meg fog bennünk maradni, nem mint elkoptatott üres szólam, hanem mint 1 lelki szükségesség. Mert miért kellenek eget­földet rázó viharok ehhez, miért nemt elég a józan belátás magában, és mi lesz akkor, ha majd elkésünk ezzel a gyermlekes bűn­bánattal és amikor könyörtelenül végig vág rajtunk a történelem hétágú korbácsa... De félre most ezekkel a gondolatokkal. Itt állok az ujjongó tömeg kellős közepén. Mást nem látni már órák óta, mint végelátha­tatlan sorokban menetelő katonákat. Minden katona tele van virággal, tele vannak a kocsik is szórva, mintha nem is katonai felszerelést, hanem csak virágot vinnének. Jönnek a csend­őrök, pénzügyőrök, egetverő a lelkesedés, jön­nek újból a katonák, jönnek a tüzérek, jön­nek, jönnek a huszárok, és utánuk jötn a posta­kocsi. Egylovas kis zöld kocsi, a tetején va­donatúj postaládák tele virággal, a kerekek küllői piros-fehér-zöld díszítéssel, a bakon a postás mellén egy óriási dália. Olyan meg­ragadó volt ez a kép, úgy el tudtam gondolni és úgy át tudtam érezni, hogy mit fognak a túlsó oldalon érezni az emberek, amikor elő­ször dobják be a leveleket a magyar posta­szekrénybe. Amikor nem kell többé attól tar­tani, hogy felbontják a leveleket, hanem a szabad Komáromból szabad szó indulhat útra a világ miinden tája felé. És végre jön, távol feltűnik a Kormányzó fehér lovon. Ha lehet, az éljenzés még. eget­verőbb, most már nincsen egyetlen ember sem, aki ne a torkaszakadtából neki'pirulva éljenezne, a virágok repülnek az útra, ahol a Kormányzó lovagol, látható meghatódottság­gal az arcán. Már elhaladt eljöttem, ha ki­nyújtom a kezemet, talán meg is érinthettem volna, olyan közel volt hozzám. Az éljenzés, mint a tenger hullámai a parton, úgy seper végig a tömegen, újabb és újabb lökéssel tör fel a szivek mélyéből. Most ér fel a Kormányzó a hidra és pár pillanat múlva átlépi fehér lova a hid közepé (n a volt magyar határt. A jó Isten adjon erőt a túlsó oldalon lévőknek ennek a nagy boldogságnak az el­viselésére, és a magam számára azt kérem, hasson el ez az ujjongás a komáromi temető^ csendjébe, hogy legyen öröm ott is a halottak birodalmában, érintse meg őket is a feltáma­dás szele. És most zengjen hálaének, mert Komárom elveszett, de megtaláltatott, zengjen hála­ének, mert Komárom hazatért. Dr. Konkoly Thege Balázs. Selyemből, szövetbői, goblelnböl rendelésre is készítek retikült és zipp táskát. Győri böröndös Pápa, Kossuth Lajos utca 22. A Falu=szövetség felhívása. Magyar Testvérek r u A BEVONULÁSI UNNEPELYEKEiN Komáromban Érsekújváron Rimaszombaton Rozsnyón és Kassán rádióerősítő autók működnek. Hallgassa STANDARD rádióval STANDARD i §ngár műszerésznél Pápa, Kossuth Lajos utca 23. Telefon : 217. A húsz éven ját keresztre feszített és meg­csúfolt magyar igazság Róma, Berlin és Varsó baráti támogatásával győzött. Visszakerültek véreink! Vissza Rákóczi és Kossuth földje. Vissza a kifosztott Felvidék földmíves népe, amelynek fiai húsz íévi cseh rágalom és hazug­ság légkörében, iskolájában és világnézetében nevelkedtek s akik még sohasem látták kö­zelről Szent István földjét! Ezt kell nekik be­mutatni ! Mit akarunk?! Azt, hogy a felvidéki magyar és szlovák gazdaifjú testvéreink itt, nálunk •szemtől­szembe ismerjék meg a magyar nemzet igazi történelmét, a falu életét, erényeit, szokásait, hazaszeretetét, munkásságát, áldozatkészségét és testvériességét és összes szépségeit, hogy visszatérve apostolai legyenek az ezeréves szentistváni Magyarországnak. Ezt a gazdaifjúságot, a holnap és jövő embereit lélekben is vissza kell vezetnünk ősi, magyar fajtánkhoz. Magyar Testvérek! Kis- és nagybirtokosok, földmívesek, falu népe! Szivünk egész melegével hívunk mind­nyájatokat, mert az ország őserőtől duzzadó többsége és tartálya Ti vagytok! Nektek kell tehát példát adnotok az or­szág újjáépítésében is azzal, hogy segítsé­günkre jöttök. Aki megélrti a Faluszövetség hívó szavát és vállal vendégként 1—2 hónapra egy gazda­ifjút, aki résztvesz a család minden munkájá­ban épp úgy, mint otthon, az azonnal jelentse be címét: Budapest, V., Báthory-utca 24. sz. alatt Szövetségünknél. Nagy felvilágosító munkát kell végez­nünk! Erre az ősz és a tél a legalkalmasabb. Siessetek tehát a jelentkezéssel, hogy ha­marosan készen legyünk. Most emberekre és áldozatos cselekedetekre van szsükség, mert a történelmet nem gyávák, hanem a bátrak csinálják. Falu Magyar Gazda és Földmíves Szövetség. Felvidéki magyar városok. (I) Húsz évi cseh uralom után ismét magyar lett a Felvidék egy része. A nemzeti hadsereg diadalmas csapatait mindenütt uj­jongó lelkesedéssel, virágesővel fogadta a la­kosság. Sok száz ismert és ismeretlen nevű község került vissza az anyaország kebelébe, ahol eddig cseh volt a közigazgatás, cseh volt a posta, vasút és az egyéb államfí szer­vezet. Csak a lelkek mélyén, titokban, minden elnyomással dacolva parázslott, izzott a ma­gyar érzés és a magyar anya, midőn kisgyer­mekét este ágyába fektette, a bezárt ajtó mögött ezt suttogta fülébe: Hiszek Magyar­ország feltámadásában! Több mint 12 ezer négyzetkilométerrel és 1,000.000 lakossal biró területtel bővült a megnagyobbodott Magyarország. Ezek között a történelmi városok egész sora. Hiába volt a Nove Zámky, Rosnava-féle elcsehesítés, ezek az ősi helységek magyarok maradtak a két évtizedes elnyomás alatt is, amit a pincékben és más helyeken elásott, megtépetten előkerült háromszínű lobogók bizonyítanak a legéke­sebben. A visszakerült magyar városok között két­ségtelenül a legértékesebb Kassa. Legutóbb állítólag 70.000 lakosa volt, ebből mintegy 15.000 az utóbbi időben elhagyta a várost. A cseh tisztviselők számára egész utcasorokat építettek. A megszállók hatalmas új tűzoltó­laktanyát emeltek, valamint egy olyan ipa­rostanonc-iskolát, melynek a berendezésére már nem jutott idejük. A dóm előtt álló szabadság­szobrot ledöntötték és helyére Stefanik Jan tábornoknak, a Pozsony mellett repülőgépé­vel lezuhant »hadvezér«-nek emlékműve ke­rült. A hatalmas dóm kriptájában nyugvó nagy fejedelem II. Rákóczi Ferenc hamvai immár ismét hazai földben nyugszanak. Komárom. A régi monarchia egyik leg­nagyobb erőssége. Utóbbi időkben 22.000 la­kosa volt. Jókai Mór, a nagy regényíró szü­letéshelye. Vára 60.000 ember befogadására is alkalmas. Érsekújvár. Lakosainak száma körülbelül egyezik Komároméval. A Budapest-Marchegg­Wien vasútvonalnak egyik fontos állomása. Háború előtti érdekességei közé tartozott, hogy a mindenfelől befutó vonatot a pálya­udvaron cigányzene fogadta. Remélhető, hogy ezt a szép szokást most újra fel fogyják! újí­tani Léva. Lakosainak száma meghaladta a 10.000-et. Jelentékeny iparral. l.osonc. A háború előtt 16.000 körül volt a lakosság száma, de azóta megcsjappant. Kör-

Next

/
Thumbnails
Contents