Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-11-12 / 46. szám

#i «f LOWY JENŐ BÚTORÜZLETE rr G YO R GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. 1QM IVUfc ÓTA MINDIG CSAK JÓT AD. nyéke elragadóan szép, így idegenforgalmi szempontból is nagy jövő előtt áll. Munkács. Közel 25.000 ember lakja ezt a Latorca melletti érdekes várost. A magyar történelemben örökké emlékezetessé tette Zrí­nyi Ilona, aki 3 évig védelmezte várát. Mun­kács a központja a felvidéki marha- és fa­kereskedelemnek. A csehek russzin-tannyelvü kereskedelmi iskolát emeltek, ami most ter­mészetesen a magyar állam tulajdona lesz. Itt született Munkácsi Mihály, a legkiválóbb magyar festőművész. Ungvár. Ez lett volna a »kárpátalji« fő­város, de a bécsi döntőbíróság az igazság jogán nekünk Ítélte. Akkora város, mint Pápa. Környékén sok a rutén. Hatalmas erdőségek veszik körül. Hajlított fabutor-gyára igen ne­vezetes. Rozsnyó. Egyike a Felvidék legkedvesebb helyeinek. Ősrégi német városokra emlékez­tető fekvése, pompás levegője, kedves ki­rándulóhelyei bizonyára az alföldi és dunán­túli magyarságnak a százait fogja nyaranta odavonzani. Beregszász. Ennek még a nevét sem tud­ták a csehek megváltoztatni, annyira magyar volt. Mintegy 13.000 ember lakta. Borkereske­delme igen jelentékeny volt. Végül Rimaszombat. Tompa Mihály jeles költőnk szülővárosa, kinek szobra a Fő-teret díszíti. (Ha ugyan a csehek le nem! döntöt­ték.) Kicsike, de nagyon intelligens város. ÉLEM A MÁSOK BOLDOGSÁGÁT. Élem a mások boldogságát, A sugarakat elnyelem. Madár dalát, a fák virágát Magamnak megvesztegetem. Nekem nyílik a galagonya, A tücsök nekem muzsikál Tipegő apró topánkában Felém gügyög a gyerekszáj. Élem a gyermek boldogságát, Élem az álmok álmait, A tavasznak az ébredését S az ősznek lombhullásait. Az érett nyárnak lomha titkát, A télnek szüzfehér havát. Miből jóság és szépség árad Felszívja lelkembe magát. Élem a mások boldogságát: Ha csők, ha dal, ha szerelem. A boldogság molekuláját A fűszálban is keresem. Ujjong a lelkem, hogyha látja Pompájában a rózsafát, A sziveknek az ébredését, A legszebb isteni csodát. Élem az ifjúság szent álmát, Élem az álmok álmait, Hogy szent szorongó vágyban égve Valaki vár még, Valakit. Hogy ragyog még csillag az égen Igaz, már nagyon sok lehullt. Elem a mások boldogságát, Az enyém régen megfakult Zsilinszky Margit. Tiz magyar városnak kezdődik most új élete. Amit eddig, két évtizeden keresztül csak titokban tehettek, azt most nyíltan vall­hatják. Magyar kultúra, magyar újság és könyv és magyar szellemi élet minden meg­nyilatkozása immár szabadon, gátlás nélkül indulhat feléjük. Nem kell többé az ablakot becsukniok, ha a magyar rádióban felhangzik a Himnusz fenséges dallama és nekünk sem kell többé útlevél és vizűm, ha meg akarjuk őket látogatni. Üdvözlünk benneteket, felszabadult ma­gyar városok! ÚJDONSÁGOK. — A vármegye díszközgyűlése. Veszp­rém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én rendkívüli díszközgyűlésen ünnepelte meg a magyarlakta Felvidék visszacsatolásá­nak örvendetes tényét. A közgyűlést dr. Mes­terházy Ferenc főispán nyitotta meg, aki meg­nyitó szavaiban tömören vázolván a lefolyt eseményeket, a visszacsatolás tényét, mint egy megindult folyamat 'első lépését köszön­tötte. Az ünnepi beszédet dr. Tóth Tihamér püspök mondotta. Beszéde elején indítványt terjesztett be Horthy Miklós kormányzónk, valamint Imrédy miniszterelnökünk és a kor­mány üdvözlésére. Ismert nagy szónoki kvali­tásait csillogtatta, fejtette ki ezután beszédé­ben, hogy két eszmény volt, amely hazánk ezeréves fennállását biztosította: a szentistváni világnézet és az áldozatkész hazaszeretet. E két eszmény szolgálata hozta meg a mostani eredményt és egyedül ezek biztosíthatják a dicsőséges magyar jövendőt. — A nagy nap városunkban. A nagy nap, mely történelmi dátummá fog válni, fel­vidéki véreink felszabadulásának nagy napja: november 5-ike boldog öröm érzését lopta városunk minden lakójának szivébe is. Min­denki várta a harangok megszólalását, ame­lyek ércnyelve aztán délelőtt 10 órától kezdve minden toronyból hirdette a föltámadás haj­nalhasadását s vitte fel égbe milliók hála­fohászát a magasságok Istenéhez. A harangok ércszavába pedig elvegyült a templomok fe­lett keringő repülőgépek motorjainak zúgása, hirdetve az erőt, amelyre ama áhítva várt magy és teljes felszabadulás a jövőben táí­maszkodhatik. — Az iskolákban a délelőtt fo­lyamán lelkes megemlékezések voltak a nagy nap jelentőségéről. — Csütörtökön, amikor a Felvidék felszabadításának munkája befe­jeződött, az ország összes iskoláiban a tanítás szünetelt. — A Jókai-kör szezonja. A Jókai-kör igazgató-választmánya mult péntekien Med­gyasszay Vince püspök, a kör elnökének ve­zetésével idei szezonjának előkészítése céljá­ból ülést tartott. Az elnök megnyitójában, me­lyet a jelenlevők állva hallgattak végig, a sziv mélyéből fakadó költői szép szavakban emlékezett meg felvidéki véreink közeli fel­szabadulásáról, nemzeti álmaink és törekvé­seink megvalósulásának sugaras hajnalhasa­dásáról. Dr. Horváth Endre főtitkár terjesz­tette elő ezuítán a most következő szezonra vonatkozó javaslatait, melyekejt az igazgató­választmány teljes egészében magáévá tett. E szerint az első előadó-ülést november 20-án, a közgyűléssel kapcsolatban Kölcsey emléké­nek szentelve tartják meg, ezt követi decem­berben egy felvidéki est, januárban Thaly Kálmánnak, a volt pápai diáknak emlékét ülik meg születése 100 éves évfordulója alkalmá­ból. Az előadó-üléseken helyi erőkön kivül számos országos nevii író is közre fog mű­ködni. Végül megbízták a főtitkárt az év­könyv kiadásának előkészítésével. — Városunk új rendőrkapitánya. A m. kir. belügyminiszter a pápai rendőrkapi­tányság vezetőjévé vitéz dr. Simon István rendőrkapitányt nevezte ki. Vitéz Simon rend­őrkapitány eddig a kisújszállási rendőrkapi­tányság vezetője volt. — A magyar zászló. Ismét, szégyeljük Ugyan, de ismét szólanunk kell a magyar zászlóról, a Pápa város annyi házáról hiányzó magyar zászlóról. Nem ám mellékutcákban lakó szegényes kis házakról, jómódú embe­reknek a város közepén emelkedő bérházai­ról is hiányzik a nemzeti lobogó, a hazafias érzés e kötelező jelvénye. »Nincs anyag a zászlókészítéshez«, hallottuk ezt a védekezést és gondoltunk azokra a felvidéki szegény fal­vakra, amelyek a bevonulás ünnepére mind­mind elő tudták teremteni a zászlóanyagot é? a zászlót magát is. Meddő beszéd, hogy e nélkül is lehet örülni, lehet hazafiasan érezni. Jön egy idegen, végignéz majd túlnyomólag csupasz épületeinken és megformálja a maga ítéletét erről az örömről és erről a hazafias érzésről! — Az országzászló előtt. A pápai országzászló előtt már pénteken délután is meghatóan szép ünnep folyt le. A főiskola és nőnevelő-intézet növendékei és a kollégiumi „öregdiákok" Medgyasszay Vince püspök veze­tésével vonultak fel zászlóik alatt az ország­zászló elé. A csoportok élén magasra emelt piros-fehér-zöld keretbe foglalt táblák hirdették a visszanyert magyar városoknak nevét Az országzászló előtt nemzeti imánk eléneklése után egy kollégiumi s egy nőnevelő-intézeti növen­dék koszorút helyezett az emlékműre, amelyre a felette magasban keringő repülőgépről is csokrok hullottak alá. — A város díszközgyűlése. Pápa város képviselőtestülete a magyar Felvidék vissza­csatolása alkalmából folyó hó 13-án, vasárnap d. e. 3/ 212 órakor ünnepi közgyűlést tart. — Ünnep a Ranolder-intézetben. A helybeli irgalmasnővérek zárdája belsőséges ünnep keretében ünnepelte f. hó 7-én 25 éves működése és nyugalomba vonulása alkalmából igazgatóját, Wimmer Károly pápai kamarást. Katona Mária Ezüst koszorú címmel költeményt szavalt. A növendékek Hegyi Adéllal a főszerep­ben nagy sikerrel adták elő Az Isten áldott tenyerén c. alkalmi színdarabot. Volt több igen szép ének- és táncszám, valamint élőkép is. A műsor befejeztével dr. Engelhardt Ferenc egyházmegyei főtanfelügyelő tolmácsolta az ün­nepeltnek a megyéspüspök üdvözlését és el­ismerését hosszú, eredményes, egyedül az inté­zetnek szentelt munkásságáért. — Járásbíróságunk hazafias megem­lékezése. A pápai kir. járásbíróság bírái, tiszt­viselői és egész személyzete bensőséges ér­zéssel emlékeztek meg f. hó 8-án a jtörténelmi eseményekről. Dr. Hegedűs László, a kir. já­járásbiróság elnöke mindnyájuk nevében há­lát adott a Mindenható Istennek azért, hogy végre megkezdődött a trianoni határok szét­törése, de egyben arra is kérte a magyarok Istenét, hogy ne kelljen a most kijelölt ha­tárokkal megelégedni, hanem minél előbb kapja vissza az ország nemcsak a még ide­genben maradt magyar területeket, hanem a régi ezeréves határokat is. Mély hálával és szeretettel emlékezett meg Horthy Miklós kor­mányzóról, Imrédy, Kánya és gróf Teleky miniszterekről, akiknek egyénisége és hatal­mas munkája tette lehetővé a mai eredménye­ket, végül a baráti nemzetek nagy vezetőiről is. Befejezésül figyelmeztetett arra, hogy ez­után minden magyarnak kettőzött munkával kell dolgoznia a haza érdekében és felvirá­goztatásán. Ezt megfogadva közösen imádkoz­zák el a Magyar Hiszekegyet. Végül a Magyar a Magyarért akcióra akcióra felajánlották de­cember havi fizetésüknek a birák a 2o/ 0-át, a többi tisztviselők és alkalmazottak pedig 1 o/o-át. — Zászló-staféta Komáromba. Derék pápai sportifjaink stafétafutással fogják elvinni Pápa város zászlóját a felszabadított Komárom városának. A 87 kilométeres úton 87 futó viszi — egy kilométer után egymásnak átadva — a nemzeti zászlót. A lelkes szellemű hazafias staféta-futásra a komáromi katonai parancsnok­ság engedélyének megérkezése után fog sor kerülni. — A kassai bevonulás. A kassai be­vonulás nemzeti történelmünkben korszakalkotó jelentőségű nagy tényét ma, pénteken 11 órától kezdve az összes harangok zengése köszöntötte Pápán is. Az üzletek 11 órától 12-ig zárva voltak, hivatalokban, iskolákban, gyárakban, műhelyekben szünetelt a munka és minden pápai is ott volt gondolatban Kassán, ahova a magyar honvédcsapatok húsz évi távollét után újra bevonultak.

Next

/
Thumbnails
Contents