Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-11-12 / 46. szám

w MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178. — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: D R. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadó­hivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Ha volt, aki kételkedett, aminthogy a tör­ténelmet és a tényleges helyzetet ismerő magyar ember alig volt ilyen, ha volt, aki a tájékozatlan külföldiek között talán kétségbevonta azt, hogy a Kárpátalja népe hova akar tartozni, hogyan érez, hogyan gondolkodik, az, végighallgat­ván azt, ami csütörtök délután Munkácson és Ungvárott lefolyt, alaposan megváltoztathatta eddigi vélekedését. Nem távollevő, csak érzel­mében odatartozó magyarok lelkes tömegei, de a közvetlenül érdekeltek hatalmasan, menny­dörgve zengő kórusa kiáltotta itt világgá és nemcsak magyar, de ruszin nyelven is a gátol­hatatlanul, ellenállhatatlanul beteljesítendő kiál­tást : Közös magyar-lengyel határt! Közös magyar-lengyel határt. Aki hallotta a magyar és ruszin nyelven szónokló görög-katolikus papot, majd pedig az előtt ruszin, utóbb ma­gyar nyelven beszélő ruszin nemzeti tanácstagot, aki hallotta a magyarbarát érzelmek elemi erő­vel történő kirobbanását tíz meg húszezer ruszin-magyar kebeléből, annak át kellett érezni két egymásra utalt nép szívedobbanását és az óra komolyságát, mely sürgetve követeli e két nép kívánságainak beteljesedését. Vér és könny jelezte a csehek kárpátaljai garázdálkodásának útját, vér és könny patakzik még ma is a csehek prédájául maradt kárpátaljai falvakban, de vér- és könnyáztatta talajból szokott ma­gasba szökkenni a szabadság fája! A magyar honvédek munkácsi és ungvári fogadtatása, a magyarok és ruszinok együttérző, magasba törő lelkesedése és elszánt tettrekészsége biztosítéka annak, hogy Kárpátalja szabadsága városainak, Ungvárnak és Munkácsnak szabadságát köve­tőleg minél hamarabb ismét megszületik. Történelmi napok. (y.) A húsz év óta megszállt Csallóközt a magyar honvédség foglalta el, Rozsnyó, Ér­sekújvár újra a miénk és Révkomárom váro­sába vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyar­ország kormányzója a legendás fehér lovon vonult be a felvirágozott honvédsereg élén. Úgy tűnik ez fel, mint egy álom, vagy mint egy látomás, amelyet túlfűtött képzeletünk festett ki húsz esztendő keserves reményte­lensége, kilátástalansága és nyomorúsága ide­jén. De ime az álomból valóság lett, a láto­más megelevenedett: a történelmi igazság­szolgáltatás mindent elsöprő ereje végre ne­künk juttatta a Felvidék legmagyarabb részét. A magyar igazság megindult a feltámadás útján... Ma még talán fel sem tudjuk mérni en­nek a váratlanul bekövetkezett történelmi for­dulatnak nagy jelentőségét és várható kihatá­sait. Hiszen természetes, hogy kimondhatat­lan örömet jelent számunkra több mint egy millió magyar testvérünk visszatérése az anyaországhoz s ugyancsak nagy nyereséget jelent az is, hogy több mint 12.000 négyzet­kilométerrel, mégpedig igen értékes terület­tel gyarapodott a csonkaország területe. De ezen túlmenőleg még sokkal többet jelent számunkra a Felvidék magyarlakta részeinek felszabadítása. Jelenti a Trianonban reánk ra­kott bilincsek megsemmisülését és azt is, hogy a bécsi döntőbírósági ítélettel a nemzetközi politikai közvélemény végre hivatalosan is el­ismerte azt, hogy Magyarországgal súlyos igazságtalanság történt, amelynek jóvátétele nemcsak ennek az országnak, de egész Euró­pának fontos érdeke. Kétségtelen, hogy a Fel­vidék felszabadításával jelentősen emelkedni fog Magyarország külpolitikai súlya és tekin­télye is, annyival is inkább, mivel Csehszlo­vákia megkisebbedésével szétszakadt az a vas­gyürü, amely kisantant néven fogta össze a csonkaország trianoni határait. Talán nem is véletlen, hogy épen ebben az évben, Szent István esztendejében érhet­tük meg a nagy csoda beteljesülését. Ami­ként vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a kép­viselőház első őszi ülésnapján az új terüle­tek visszacsatolásáról szóló törvényjavaslat be­nyújtásánál oly szépen kifejtette: Szent István áldott jobbja ismét csodát müveit: amit né­. hány hónappal ezelőtt még senki sem mert volna remélni, az bekövetkezett. A magyar diplomácia békés eszközeivel, minden vérál­dozat nélkül kaptuk vissza a tőlünk Trianon­ban elszakított területek egy jelentős részét. Ezekben a történelmi napokban a ma­gyar nemzet nagy hálával fordul azon európai nagyhatalmak felé, amelyeknek baráti támoga­tása és Magyarország iránt tanúsított rokon­szenve tette lehetővé az eseményeknek reánk nézve kedvező alakulását. Elsősorban Olasz­ország és Németország adták tanújelét ezek­ben a hetekben annak, hogy valóban őszinte barátai a magyar nemzetnek és minden esz­közzel igyekeznek a magyarság megerősödé­sét előmozdítani. De hálára kötelezte nemze­tünket a húsz év előtt újjászületett Lengyel­ország is, amely régi évszázados történelmi hagyományaihoz híven, bátor határozottság­gal állott ki a magyar igazság mellé és még! ma is^ amikor már elhangzott a döntőbíróság ítélete, még mindig követeli a közös magyar— lengyel határ megvalósítását. De soha el nem muló hála illeti meg a nemzet részéről vitéz Imrédy Béla miniszter­elnököt és a vezetése alatt álló kormány min­den tagját is, elsősorban természetesen Kánya Kálmán külügyminisztert és gróf Teleki Pál kultuszminisztert, akik tudvalevőleg a Felvi­dék érdekében folyó nemzetközi tárgyaláso­kat vezették magyar részről. A mögöttünk levő idegtépő hetekben, amikor percről-percre változott a világpolitikai helyzet és amikor nem lehetett tudni biztosan, hogy mit hoz az elkövetkező óra, felmérhetetlenül súlyos felelősség nehezedett a miniszterelnökre és a kormányra s hálával és elismeréssel kell meg­állapítanunk, hogy — amint az eredmények mutatják — a kormány határozott, de céltu­datos, mindig a helyzet magaslatán álló kül­politikai vonalvezetése meghozta a nemzet számára a legnagyobb eredményt. De megkülönböztetett hódolat, rajongó szeretet és mélységes hála veszi körül ezek­ben a napokban az ország első emberét: vi­téz nagybányai Horthy Miklóst, aki egykor a forradalmak után a trianoni romokból újjá­építette az országot és most országgyarapító lett, hiszen az ő páratlan bölcsesége és atyai gondoskodása irányította a magyar történe­lemnek talán legnehezebb két évtizedén ke­resztül ezt a sokat szenvedett nemzetet a mos­tani örömünnepig és az ő bölcs kormányzása mellett fogja a csonkaország népe immár a felszabadított területek magyarságával együtt a nemzet új és boldogabb korszakát előké­szíteni. Az országzászló előtt Vitéz Karcsay Béla ünnepi beszéde. Mult vasárnap, folyó hó 6-án impozáns méretű és felemelő hatású ünnep foly le a pápai Országzászló előtt. A Felvidék vissza­csatolásának örömünnepe volt ez, amelyen az árboccsúcsra felhúzott országzászló jelképezte Nagy-Magyarország feltámadásának első élet­nyilvánulását. Az ünnep, amelyen nemcsak az Erzsébet­liget bejáratát, de a betorkoló Győri-utat és Török Bálint utcát is ellepő, legalább 5000 főnyi közönség vett részt, a Frontharcos Szö­vetség zenekarának Himnuszával vette kezde­tét. Ezután dr. Uzonyi Kálmán v. tanácsos, a komáromi bevonuláson távollevő polgármester helyetteseként üdvözölte a megjelenteket és felolvasta az Országzászló Nagybizottság pa­rancsát, mely elrendelte, hogy a magyarlakta Felvidék visszacsatolásának ünnepi hetében az országzászló felhuzassék, utána pedig is­mét félárbocra bocsáttassék. Vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, az ün­nep vezérszónokáank poétikus bevezető szavai jután árboccsúcsra futott fel a zászló, amit a közönség lelkes éljenzéssel köszöntött. Karcsay Béla ezután történelmileg meg­alapozott és a jelen külpolitikai viszonyokat is biztos szemmel látó és magyar szívvel át­érző beszédben rajzolta meg azokat az ese­ményeket, amelyjek a ma ünnepelt eredmé­nyekhez vezettek. Majd a jövő távlatába be­tekintve, így folytatta: Nem tekinthetjük azonban a bécsi döntést egy pillanatig sem másnak, mint a magyarlakta területek kérdése ideiglenes megoldásának, de tiltakozunk még annak a gondolatnak a fel­vetése ellen is, hogy ez a magyar kérdés el­intézése és a magyar igények végleges kielé­gítése Csehszlovákiával szemben és hogy a most folyamatban levő határmegállapítás más legyen, mint a kezdés sima megoldásához szükséges ideiglenes demarkációs vonal, amely azonban soha nem lehet végleges határ. Ezt a müncheni egyezménybe belema­.asgi émmumm ilQSIII JllflBBIB irmon •••••••• • •••••n •••••••• •••••••• •••••••• •••••••a •••••••• •••••••• S I19IIDH ••••••a •••••••• IDIUaiRR •••••••• •IIII1I1 •••••••• ••••••ni •••••••• ••••••ifi •••••••• •••••••• •••••••• •••••••a •••••••• •••••••• IIBR1BKD •••••••• • ••••UH •••••••• {••••••• •••••••• E helyen közöltük már, hogy november 1-től kezdve ^zabolt áron árusítunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy a nb. vásárló közönség felismerte szabott áraink azon előnyét, hogy ezután gyorsabban és olcsóbban tudja vásárlásait lebonyolítani. Kérjük a nagyközönséget, kisérje tovább is figyelemmel a szabott árakat népszerűsítő törekvéseinket és tiszteljen meg továbbra is gyakori látogatásával. Iff. Stern Lipót 55 éve elismert kézimunka és divatáru üzlete. Telefon: 17-03.

Next

/
Thumbnails
Contents