Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-09-17 / 38. szám

MEGJELENIK: MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szára. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az országzászló jelkép, Nagy-Magyarország jelképe. Ez előtt a tiszteletreméltó jelkép előtt, mely méltó rá, hogy minden térd meghajoljon előtte, holnaputántól kezdve a mi városunkban is tiszteleghet — tisztelegjen is! — mindenki, felvonulhat hozzá a díszőrség, szintén jelképe gyanánt annak a seregnek, mely hivatva van életre hívni az országzászlóban megszemélyesített Nagy-Magyarországot. Nagy-Magyarország — milyen bűvös erővel, minő csodás varázzsal tölti el a lelket még ma is és örökké! — ez a szó majd

! két évtizeddel azután, hogy csak álmainkban él már és sokan azok közül, akik ez ittemii szép jelképet életre hívni segítették, már csak! az idősebbek elbeszéléseiből, s a történet) lapjairól ismerik. Nagy-Magyarország, látunk-e még valaha, megérhetjük-e az egybetartozó! hegyek és sikok barbár határoktól mentesi szép összefüggését, az egybeömlésre rendelt vizek drága ölelkezését, az elszakadt testvéri szivek szerető összedobbanását? Gyötrő gondok, kínos várakozás közt eltelt majd húsz esztendő után legyen a vasárnap kibontakozó zászló az örök, olthatatlan remény hirdetője. Lengesse selymét a Kárpátok felől jövő szellő, melynek suhogásából mintha, mintha a megralósulás első szép szavát hallanók lágyan felénk csengeni. De akik őrzik majd a zászlót, az ezeréves Nagy-Magyarország dicsőséges jelképét, azok ne feledjék soha, hogy nagyot elérni, álmunkat megvalósítani egyes egyedül csak egységes akarattal lehet. Sok, nagyon sok van hátra, amig a teljes cél, az egyetlen örök,elérhető lesz. Munkára, tettre, áldozatra kell készen állni mindenkinek, aki nem (puszta szóval, de igaz meggyőződéssel is szolgálni akarja a hazának szent ügyét. Forrjon össze szeretetben mindenki, aki lelke mélyéig magyar és akkor még megérhetjük, — ha mi nem, egy utánunk következő boldogabb nemlzedék legalább —• az országzászló legszebb ünnepét, Nagy-Magyarország feltámadását. Isten áldása kísérjen bennünket az idevezető úton! »A világ békéjének megmentése minden fáradságot megér.« így gondolkozhatott a brit világbirodalom bölcs miniszterelnöke, mikor a német birodalom vezérének a személyes találkozást felajánlotta és repülőgépre ülvén, azt egy napnál rövidebb időn belül meg is valósította. Száz meg százmillió ember meg

1könnyebbült reménykedése, gyermekeikért remegő szülők gondja, férjük életét féltő asszo-. nyok sóhaja, az emberiségnek a nihilbe sülye* déséért aggódok figyelme és jó kívánsága kíísérte az agg miniszterelnököt erre a, diplomáciában és a históriában egyedül álló útjára. A fogadtatás, amelyre ajánlkozása és a fogadtatás, amelyre személye talált, alkalmasak arra, hogy növeljék a világ öt részéi ben lakó milliók reménységét és bizalmát. A most következő 24, vagy tán kétszer, sőt háromszor 24 óra tehát valóban sorsdöntő jelentőségű lesz. Hisszük, erősen hisszük, hogy olyan megegyezés fog történni, amely nemcsak a cseh kérdést oldja rnegj, de tovább menve, más kérdéseket is megoldva, emberileg látható nagyon hosszú időre biztosítani fogja a népek békéjét. Minket magyarokat természetesen elsősorban és 'közvetlenül a cseh kérdés elintézése érdekel. Egymillió testvérünk húsz esztendős letipratása, idegen ellenséges impérium alatt szenvedése által vagyunk mi is érdekelve ebben a nagy drámában. A dráma kiengesztelő befejezése — mert voltak és lehetnek így végződő drámák is, — természetesen a berchtesgadeni találkozókon kívül függ még Benestől, Hodzsától és függ főkép a cseh vezérkartól is. Ámde szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ha Chamberlain, aki egy személyben nemcsak Angliát, de Franciaországot is képviseli, és Hitler megegyeznek, akkor ezzel a megegyezéssel a csehek szembe merjenek szállni és egyedül a szovjet támogatásálban bízva háborúba merjenek belemenni. Akkor aztán igazán beteljesednék a végzet ésí valóra válnék annak az angol regénynek elképzelése, melynek ez volt a címe: »»>Prága nincs többé.« A m. kir, 2. honvéd vegyesdandár hadgyakorlatai. Folyó hó 13-án este véget értek a székesfehérvári m. kir. 2. honvéd vegyesdandár hadgyakorlatai. A zárógyakorlaton, melyen vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka és Denk Gusztáv lovassági tábornok, lovassági főszemlélő is'résztvett, vitéz Temesy Milán tábornok, a 2. ve

j gyesdandár parancsnokának meghívása folytán megjelentek: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Berky Miklós alispán, Neuhauzer Frigyes, a veszprémi kegyesr. girnn. igazgatója, a M. T. I. tudósítói, a Moson-, Sopron, Győr-* Veszprém- és Fejérvármegyék területén megjelenő lapok szerkesztői, illetőleg kiküldöttei, a Deutsche Börsenzeitung tudósítója. Városunk polgármestere gyengélkedése miatt volt kénytelen távolmaradni. Lapunkat e sorok írója képviselte. Mire beszámolónk megjelenik, ismét eltűnik az a kedves új szín, mellyel pár héten át a Pápa közelében naggyakorlatot tartó katonaság gazdagította városunk képét. Újból éreztük, s talán most még jobban, mint bár-i mikor máskor, hogy mennyire szivünkhöz nőtt a magyar honvédség, a magyar fajtánk leg* javából való hadsereg. Most, hogy elhallgattak a művészi élvezetet nyújtó katonazenefkarok, elvonultak a városunkon át-átdübörgő ágyúk és különféle katonai jármüvek, amikor visszanyerték régi rendeltetésüket a parancsnokságok céljaira átengedett helyiségek, most érezzük igazán, hogy a városunkban és a köizel s távolabbi környékén összevont katona,-* ság új, pezsdülő magyar életet, a szebb jövő reményét s annak biztos zálogát jelentette a mi szemünkben. A tisztelet és szeretet, mellyel büszkén tekintünk honvédségünkre, még fokozódott és elmélyült azon a két napon, amelyen végignézhettem folyó hó 10-én és 13-án a Gecse, Szerecseny, Vicse puszta, Kajár, Lovászpatona, Nagydém, Bakonyszentiván, Bakonytamási körzetben lefolyó gyakorlatokat. Vitéz Temesy tábornok úrnak, a magyar katonát annyira jelSZABADALMAZOTT!!! patentzáros bőr iskola aktatáska jótállással Pápán csak a Győri bőrdiszvnűkészítőné! Pápa, Kossuth Lajos utca 22. M LOWY JE BÚTORÜZLETE rr G YO R GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. lOUtta ÓT

A MINDIG CSAK JÓT AD. lemző kitüntető figyelmessége, Szurmay Lajos alezredes, vezérkari főnök úrnak a réfszletekre is kiterjedő tájékoztatásai lehetővét tették a számunkra, hogy világosan lássuk a nagy feladatokat, melyeket a félparancsnor koknak, az összes vezetőknek s az egymással szemben álló csapatoknak végre kellett hajtaniok. Merényi Károly tüzérőrnagy úr, ki napokon át gondos előkészítéssel és mindenre kiterjedő figyelemmel reggeltől késő estig szives készséggel kalauzolta a sajtó képviselőit, a rendelkezésére bocsátott személyautókkal ritka leleményességgel és a változó helyzetek felismeréséből származó biztos megérzéssel mindig oly szakaszokra vitt bennünket, ahol az elméleti elgondolások gyakorlati kivitelét a legtisztább valóságban láthattuk. Folyó hó 10-én a piros fél Győr irányából támadt Lovászpatona—Bakonyszentiván súlyponttal, hogy a vasútvonalat elérje. A kékek előre küldött gyorsan mozgó csapattestek: kerékpáros századokkal és egy lovasosztállyal igyekeztek halogató harccal elérni, hogy saját gyalogságuk kirakása a déli órákban megtörténhessék. A folyó hó 13-án, kedden megtartott} zárógyakorlat alkalmával az egyes csapatok már előző nap elfoglalták kijelölt helyeiket s az éj folyamán mindegyik fél megindult a nyert feladatok végrehajtására. A pirosak három oszlopban indultak támadásra a fentebb már megjelölt terepen. A kékek lovasságukat az éj folyamán Bakonykoppány—Szűcs környékéről Vicse puszta felé eltolták s iegy nagy-i szabású átkaroló támadásra késszültek, mig gyalogságukkal Lovászpatona—Nagydém vonalán védelmi állást foglaltak el. A város utcáin sétáló járókelők, vagy a hivatalos aktákat intéző tisztviselők nem is sejtették, hogy mig itt a városban csöndes nvugodtságban folyik minden a maga meg

1szokott rendén, addig 25—30 kilométerre tőlünk az utak tele vannak teljes hadi felszere!lésü kerékpáros századokkal, hatalmas légelhárító ágyúk várnak az indulási parancsra, az utakat szegélyező fák alatt repülőgépekre leső gépágyúk bújnak meg, az országút árkán harckocsik gurulnak át, a dombok és szalma-* kazalok mögött álcázott ütegek húzódnak meg, a gyalogság mögött pompás kis ágyúk vonulnak fel, géppuskás kocsik robognak elő, az erdők lovasokat rejtenek, a szántóföldeken és réteken gyalogosok indulnak támadásra, puskák ropognak, gépfegyverek, golyószórók, inehéz puskák kattognak, kisebb és nagyobb ágyúk tüzelnek, itt aknavető mered az ég felé, amott meg gépfegyver várja a gépmadarat. Gép és gép mindenütt, rádió adó- és vevőkészülékek pontos működésben, motorizált jármüvek s mintha már ezek parancsolnák az embernek, hogy gyorsítsa pokoli módon az iramot. Valóban döbbenetes látvány, hogy a korszerű harcigépek mennyire felfokozták a harc menetének gyorsaságát. Heteken át tartottak a gyakorlatok, mig (elérkezett az utolsó nap, szeptember 13-ika, a zárógyakorlat és lefúvás napja. A legille'tékesebbek megállapítása szerint is hatalmas teljesítmények voltak azok, amelyeket a 2-ikl vegyesdandár Moson-, Sopron-, Győr-, Veszprém- és Fejér megyéből sorozott csapatai végeztek. Bizonyára megérdemelnek minden dicséretet. De nekünk mindnyájunknak, akik halljuk és megértjük a mai idők figyelmeztető szavát, az elismerés és tiszteletadás érzésén kivül még az a hő kívánság él a szivünkben: adjon az Ég minél több olyan magyar katonát e hazának, amilyenekkel a 2-iki vegyesdandár gyakorlatain találkoztunk. Dr. Horváth Endre.