Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-09-04 / 36. szám

BÚTOR VÁSÁRLÓKNAK CSAK i Hl • • • EGY CIM LÖWY GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) és követve — még a mai nehéz gazdasági viszonyok között is meghozza azt az anyagi áldozatot, melyet tőle és az egész nemzettől az ifjúság boldogulásának nehéz és nagy kérdése megkövetel. Az állampolgársági törvény Romániában, A békeszerződések egyik feltétele az volt, hogy a kisebbségek jogvédelme az utódállamoknak törvényeibe iktattassék. A kisebbségi szerződések meg nem tartása a területekhez való jogot is vitássá teszi. Ezért a békeszerződések megkövetelték, hogy a kisebbségi szerződést az utódállamoknak alaptörvényeikbe kell iktatniok. Románia 1923-ban alkotott egy alkotmányjogi törvényt és ennek egyik paragra- / fusa említi, hogy a kisebbségek ügyét, amelyre vonatkozólag Románia a párisi kisebbségi szerződést megkötötte, majd külön törvény szabályozza. Máig azonban ilyen külön törvény nem intézkedik, ellenben >egész sereg olyan törvényt hoztak, amelyek szögesen ellenkeznek ezekkel a párisi kisebbségi szerződésben megállapított jogokkal. Ilyen az 1924-es román állampolgári törvény, az 1929-es közigazgatási törvény, amely a kisebbségi felekezeteket egészen másképen bírálja el, mint az államvallást, ilyen az ő hírhedt agrártörvényük, az 1924-es népiskolai törvényük, amely a kultúrzónát alkotta meg. Az agrárreform nemccsak a magyar állampolgárságú földbirtokosokat irtotta ki, hanem a román állampolgárságú magyar földbirtokosokat is koldusbotra juttatta. Elkobozta a csiki közbirtokossági vagyont; elvette a kolozsvári Nemzeti Színháznak, a tanítók házának vagyonát, egyéb alapítványokat, elvette a római katolikus státus 23.000 holdnál nagyobb birtokát, a református egyház 24.000 holdnál több vagyonát, elvette a piaristák, a minoriták és premontreiek iskolai épületeit, az unitáriusoktól 1400 holdat vett el, amiből a magyar világban a középiskolai tanulókat tartották el. Goga Oktávián kisajátítási törvényjavaslata azt akarja törvénybe iktatni, hogy 100 kilométeres határzónán belül minden kisebbségi embertől elvehető a 25 holdnál nagyobb birtok és ezért az állam kötvényekkel fizethessen. Hogy a kötvény mit jelent, azt nagyon jól tudjuk. Azután 50 holdnál nagyobb birtokot nem-román polgártól az állam, bárhol, Románia területén napi áron bármikor kisajátíthat és megvehet. Ha ez a javaslat törvénnyé válnék, ez az európai civilizáció és jogrend vakmerő megsértése volna, amellyel, valóban, a világ minden fóruma előtt be kellene vádolnunk őket. A párisi kisebbségi szerződés 2. §-a szabad vallásgyakorlatot biztosított a romániai kisebbségeknek, az 1928. évi vallásügyi törvény azonban, mintegy rendőri ellenőrzés alá helyezte a kisebbségi egyházakat, előre megállapította azt, hogy mit szabad nekik gyűléseiken tárgyalniok és tisztán belső egyházi ügyekben is állami jóváhagyást kívánt akkor, mikor ezt a román görögkeleti és a román görögkatolikus vallásoknál nem kívánja meg. Az állampolgári jog el nem ismeréséből is hajmeresztő sérelmek támadtak. A kisebbségi szerződés kimondotta, hogy azok, akik a kisebbségi szerződés életbeléptekor Romániában laknak, román állampolgárok, ezzel szemben az 1924-es román állampolgársági törvény azt állapította meg, hogy csak azon román állampolgárok, akik 1918. november 18-án Erdélyben laktak és odavaló illetőségi bizonyítványt tudtak felmutatni; ez ellenben olyan alakiságokat követel meg, hogy egyáltalában nem lehet megszerezni. Már most mi a célja annak, hogy az állampolgársági törvényt nem hajtják végre? A kisebbség megfélemlítése és létfeltételeiben való megtámadása. Az olvan kisebbségi állampolgár, akinek állampolgárságát nem ismerik el, nem kap útlevelet, elbocsátható a hivatalból, bármikor kiutasítható. De, ha megszerzi is, jogérvénye'sen az állampolgárságot, akkor sem lehet biztonságban, mert igen sok esetben egyetlen tollvonással hatálytalanítják az állampolgárságot, s olyan magyarokat, akik Erdélyben születtek, ott házuk, földjük van, sokszor szó nélkül áttesznek a határon. A szabadfoglalkozások köréből is iparkodnak a mi véreinket kiüldözni. Nemrégiben a bukaresti ügyvédi kamara elhat

;árfc>zto, hogy kisebbségi ember ne lehessen a kamara tagja, de ugyanígy a kereskedelmi és iparkamarákból is kiüldözik őket. A román munkavédelemmel a kisebbségek százezreinek kezéből üti ki az állam a szerszámot, a gépek, vagy íróasztalok mellől ezerszámra kergeti el őket, kiveszi az állam a szájukból a kenyeret és az utcára dobja őket. De vájjon kulturális téren megtartja-e a román állam a nemzeti kisebbségi szerződést? A kisebbségi szerződés megadja a jogot a kisebbségeknek az iskolaállításra és az anyanyelven való népiskolai oktatásra, ellenben az egész román népiskolai törvény és a közoktatásügyi intézkedések egész sora a magyarság elrománosítását célozza. A Székelyföldön, ahol 90—95o/o-ban csak magyarok laknak, az állam román iskolákat állít fel, jóllehet, ott kisebbségi felekezeti iskolák vannak. De kinek a pénzén állítja fel? Ugyanezeknek a magyar községeknek a pénzén, a kultúrzónatörvény értelmében vad idegen, ó-királyságbeli, magyarul nem is tudó tanítókat hozva oda. Erdélynek 49 városában, községében, ahol túlnyomóan magyarok laknak, az 1932/33. tanévben 68.000 volt a magyar tanköteles. E közül a román állam csak 16.000-et engedett magyar felekezeti iskolába, a többi 52.000 számára pedig összesen 11 állami magyar tannyelvű iskola állott rendelkezésre. Tehát 50 NEM KELL NEKÜNK REKLÁM, mert köztudomásu, hogy mint minden cikkünk, a diákcikkeink is elsőrendüek. Már megérkeztek az összes pápai iskolák növendékei részére a diáksapkák, tornaruhák és tornacipők, melyeket hivatalosan előirt kivitelben és árban hozunk forgalomba. Szívesen látjuk ismét kedves diákjaink látogatását, melynek elvártában vagyunk mély tisztelettel : Ifj, Stern Lipót, Kossuth Lajos utca 13. 50 éve elismert cég. ezer gyermek kénytelen volt vagy oláh iskolába járni, vagy egyáltalában nem járni iskolába. Hasonlóképen az oláhnyelvü óvodákat is rákényszerítik a székely községekre. A tanonciskoláknak nyelve csak román, pedig a tanoncoknak körülbelül 40o/

0-a magyar. Ö

JkirálySágbeli tanítókat küldöttek a magyar vidékekre, a Székelyföldre és ott ezeknek 50o/

0kal nagyobb fizetést adnak, öt év helyett négy év alatt lépnek előre és még fejenként 10 hektár földet is kapnak az államtól. Az iskolasegélyezési kötelezettséget is kimondja a kisebbségi szerződés. Magyarország 1914-ben, jóllehet semmiféle nemzetközi kötelezettsége nem volt, 1,880.000 aranykoronát adoj:t a román nyelvű görögkeleti és görögkatolikus iskoláknak Erdélyben, mint iskolasegélyt, — ami ma 68 millió lei volna — ezzel szemben most, 15 esztendő alatt, a magyar iskolák összesen 10 millió lei államsegélyben részesültek, de az utóbbi időben semmiben sem, mert újabban egyetlen bánit sem ad nekik az oláh állam. Dr. Kornis Gyula. A járásbirósági építkezés. Vettük és a másik fél véleményének tiszteletben tartása mellett közöljük tárgyi tévedései ellenére — melyek közül itt csak arra mutatunk rá, hogy a Fő-utcán szerinte két főiskola, két női felső iskola és elemi iskola is van, holott azon az utcán a bencés-gimnáziumon kívül más iskola nincs — közöljük a járásbíróság elhelyezése tárgyában hozzánk beküldött cikket. Véleményünket, hogy az új épület minden szóbaí jöhető közérdek figyelembevételével egyedül régi | helyén épülhet meg, természetesen továbbra is l fenntartjuk, s egyúttal kívánatosnak jelezzük, | hogy az üggyel most már a város illetékes j szervei is foglalkozzanak. I A hozzánk érkezett levél így hangzik: Kelt Pápa, IX. 1. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint a Pápai Hírlapnak régi olvasója, csudálkozva olvastam a mult heti lapban, hogy az igazságügyi palotát a régi helyén akarják felépíteni. Ugyan miért ragaszkodnak a régi helyhez, mikor arra alkalmas telket ingyen ajánlanak fel ? Vagy a város még az ajándékot sem fogadja el, mivel nem a Fő-utcán van? Vagy csak azért, hogy, a városnak minél több pénzébe kerüljön? És azért, hogy a város arculata féloldalú legyen, mert köztudomású, hogy Pápának csak egy utcája van, a Fő-utca, a többi nem számít. Ez az utca tömve van középülettel. Van itt két főiskola, két női felső iskola, elemi iskola és többféle középület. Van-e még a városnak egy utcája, amelyben annyi középület lenne, mint a Fő-utcán? És, ha szabad kérdeznem, miért nem felel meg az ajánlott telek megyeház céljára; azért, hogy kiesik a forgalomból? Hisz a Főutcán máris túlnagy a forgalom, az a baj. Épen azért kell a zárda mellé építeni, hogy ott is legyen egy kis forgalom. Vagy arrafelé nem fizetnek adót a háztulajdonosok, hogy ezt a városrészt úgy lenézik és elhanyagolják ? Vagy az a baj, hogy messze van ? Hát az iskolás kisleánykáknak, akik már évtizedek óta az egész város területéről oda járnak, nincs messze? Miért lenne az messze felnőtt embereknek ? Rendkívül felháborító, hogy azért, hogy a régi helyén legyen felépítve, csupán a telekért, amelyet ott meg kell venni, 50 ezer P-t kiadjon a város. (Körülbelül ennyibe fog kerülni.) Nem gondol a vezetőség a szegény adófizetőkre, hogyan tudják az adót megfizetni ilyen drága világban, csekély keresetből? Hisz sok család azért nélkülöz, hogy az adót be tudja fizetni. Ha volt idő, amikor takarékoskodni kellett a városnak, most igazán kell! Mindezeket figyelembe véve, nagyon kérjük a város vezetőségét, hogy igaz lelkiismerettel döntsön a köz javára. Tisztelettel: Egy tősgyökeres pápai adófizető.