Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-09-04 / 36. szám

XXXIV. évfolyam. 36. szám. Pápa, 1937 szeptember 4. * /\ t Te k' pőiskoIái Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Ligei) JU..1 w. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. HIRLAP NDEN SZOMBATON. nos főszerkesztő* I Kiadóhivatali Petőö-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Dr KÖRÖS ENDRE | Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kh Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem mondható biztonságosnak a hajók sorsa a spanyol vizek környékén. Hiába, ha még tízszeres acélövezet veszi körül őket* hiába, ha messze el- és messze felhordó i ágyúkkal is vannak felszerelve, egy-egy ten­geralattjáró csak megtorpedózza őket s még szerencse, ha a torpedó — mint legutóbb az angol hadihajónál történt — célt té­vesztve siklik el mellette. Ijedtségnek és in­telemnek mindenesetre ez is elég. Már az a kalózlobogó alatt járó tehergőzös, amely egész szállítmányával együtt elsűlyedt, job­ban megadta az árát vállalkozásának és ka­lózkodásának. Elsűlyedt a gőzös, vele a Csa­lárdul kitűzött brit lobogó, tengerfenékre ke­rült a rengeteg benzin, s még szerencse, hogy az angol gőzös személyzete — melyben volt görög, román, sőt magyar matróz is, csak és pont angol egy sem — egy híjján ép bőr­rel menekült a veszedelemből. Mint látható és napról-napra hallható is, éppen nem mond­ható tehát biztonságosnak a hajók sorsa a spanyol partok közelében. Persze, erre azt felelhetné valaki: »hát ne menjenek arra felé, ahol csata folyik, akkor nem érheti őket se semmi kár«. Igen ám, de ezeknek a hajóknak, elsősorban a páncélos hadihajóknak egymás közötti megállapodásuk szerinti hivatali -kö­telességük arra vigyázni, hogy a spanyolok csak egymás között hadakozzanak, mások el­lenben se jobbról, se balról, se távolból, se 'közelből bele ne avatkozzanak a maguk — fájdalmasan véres családi ügyébe. És ime ezek a semlegességet őrző hajók is ilyen na­gyon is nem biztonságos állapotba 'kerülnek. A legkülönösebb pedig az egészben az, hogy — mint már három hónap előtt a német cir­káló esetében — ma se tudják megállapítani: honnan, minő tulajdonban levő tengeralatt­járóról lőtték ki azt a jól célzott és azt a másik, célt tévesztett torpedót. A tenger titok­zatos mélye fedi a titkot, kinek jut eszébe nem háborúskodó feleknek háborúskodni ,? nélkül, hogy őt nyíltan felelősségre vonhat­Hölgyek és szülők figyelmébe! Egy-két pengő árkülönbözet miatt ne tegye kockázatossá s ne próbálkozzon, hogy hol készíttesse el őszi és téli kosztümjét, kabátját. A jó munka, biztos és jó szabás sohasem drága! (Pápa, Deák Ferenc utca 10) elismert, biztos és jó szabást, munkában pedig kiváló minőséget nyújt. Szezon reklám-fazon ára 26 pengő. Diák-leányoknak előírásos intézeti magyar kosztümöt és felső kabátot kiváló minőségű szakmunkával, mérték után mérsékeltebb munkadíj mellett készítünk nák, méltán megbüntethetnék? Nem minden alap nélküli a gyanú, hogy ez a rejtélyes me­rénylő csak azért kísérletezik időnként egy­egy torpedóval, hogy a semlegesség jegyé­ben együtt működőket egymás ellen gyanúra ingerelje és összeveszítse. Ilyen fondorlatos csellel szeretne tán a két (vagy négy) össze­veszített között a röhögő harmadik (vagy ötödik, de még pokoliabban röhögő ötödik) kellemetes szerepéhez jutni. Nem tudjuk; lesz-e annyi erély s főkép ügyesség a nagy­hatalmakban, hogy e különös titok rejtélyét felfedjék. Kevesebb tanácskozás s több nyilt jó szándék s főkép egycélú akarat minden­esetre többet használna az ügynek s inkább javítaná a Földközi tenger hajóiinak biztonsá­gát, mint az a sok huza-vona, amit eddig ta­pasztaltunk s aminek következményét a saját bőrükön, főleg azonban tekintélyük gyöngü­lésében érezhetik. De nem mondható biztonságosnak annak a szegény munkásnak a sorsa sem, aki mér­nöki vezetés és szakszerű felügyelet mellett vesz részt olyanfajta építkezésben, mintaminő egy halottat és számos súlyos sebesültet kö­vetelt áldozatul s nagy és szigorú büntető el­járásnak lett anyagává. Elmegy a szegény ember a munkahelyére, végzi hűséggel és ren­desen a munkát, mit reá bizhak, szedi le a tartó pántokat a még össze nem állott — talán nem is előírásos keverésből készült — betonról s egyszerre kártyavárként omlik össze a már késznek hitt épület s maga alá temet/ mindazokat, akik vele foglalkoztak, irtózatos tömegben zuhan a beton felelősre és felelőtlenre. Abba az új házba, melyet a nyár közepétől november l-ig beköltözhetővé akartak tenni, immár legfeljebb a jövő év májusára költözhetnek be a lakók s azok, akik felelősek a példátlan szerencsétlenségért — lévén itt véletlenül építők és építtetők egy és ugyanazon társaság — nemcsak az elma­radt lakbéreket sirathatják, de keservesen meg is bűnhődhetnek esztelen könnyelműségükért. Mert ha igaz (aminthogy a bekövetkezett ese­mény alapján igaznak kell lenni), ami az ed­digi híradásokból hallható, hogy 21 nap he­lyett már 5 nap alatt bontották szét a vas­betonvázát, akkor meg kell állani az ember eszének a bűnös könnyelműségnek ennél a fo­kánál. Ugyanakkor azonban azon is elcsodálko­zunk, hogy felelős építésvezető meglétében is, illetve e mellett és ezen felül is, nincsen olyan hatósági ellenőrzés, amely hasonló szeren­csétlenségeket (lehetett volna ez még sokkal nagyobb méretű is!) meg tudna akadá­lyozni. Legyen valamivel drágább az az épít­kezés, készüljön el az a bérvilla valamivel későbben, kapjon a háziúr november 1-je he­lyett május l-jén (vagy már februárban) lak­béreket, de ne türjük el, hogy épülő házak összeomoljanak, emberi életet kioltsanak, vagy ami fölületes építkezés mellett szintén elő­I fordulhat, hogy már kész és beköltözött há­; zak bútorokkal és lakókkal együtt összesza­| kadjanak. A kormány az ifjúságért. Darányi Kálmán miniszterelnök szegedi be­szédében vázolta a kormány szociális intézke­déseit és a közel jövőben megvalósulásra váró terveit, természetszerűleg foglalkozott az ifjúság kérdésével is. »Természetesnek« mond­juk ezt, mégpedig ama egyszerű és örök tör­vénynél fogva, mely minden élőlénynél, a legalsóbbrendütől a legfelsőbb rendűig, szó­val az emberig az utódokról való gondosko­dást teszi a legfontosabb feladattá, ezen for­dulván meg magának az egész fajnak a sorsa és jövendője. » Nem csoda, ha a kormány kétszeresen nagy figyelmet fordít a magyar ifjúság sors­kérdésére, mert hiszen jól tudja, hogy ebben rejtőzik egyben az egész magyar jövendő is. Bármily nehéz is ez a kérdés,, a kormány nem keresi az előttevaló meghátrálás lehetősé­geit. Még csak arra sem gondol, hogy a szo­kásos »világjelenség« szomorú igazságával ta­karózzék, ha ez mindjárt meg is felel az igaz­ságnak s mindenki tudja, hogy az úgynevezett »nagy« és »szerencsés« sorsú népeknek éppen olyan megoldandó és nehéz kérdése, akár csak Trianon országának. Ebből a szemszögből nézve az ifjúság kérdését is, hatványozottan igaznak kell ven­nünk Széchenyi mondásét, hogy olvan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kel­lene kegyelmeznünk. Pedig Széchenyi még a területileg egész és népesség tekintetében az osztatlan magyarságról tehette meg megállapí­tásait. Mit szólna most, ha a szétszaggatott or­szágról s az idegen uralmak alá került magyar sorsokról kellene beszélnie. Természetes, hogy mindezt tekintetbe véve még csak jobban kidomborodik a kor­mány akciójának fontossága és jelentősége, amellyel a középiskolai, szakiskolai és az egyetemeken tanuló ifjúság segítségére siet, olyan ösztöndíjakat juttatva nekik, amelyek mentesíthetik őket az előmenetelt akadályozó anyagi gondoktól, megadvíán nekik a lehető­séget, — amint azt a rendelet határozottan ki is fejti — hogy a jutalmazott, a tanulás ideje alatt zavartalanul szentelhesse magát a komoly tanulmányoknak és előkészületeknek. Mio a tandíjmentesség és az eddig él­vezett kedvezmények célja mindig pusztán és kizárólag a tanulás lehetővé tétele, az új ösz­töndíjalap mélyebbre vág és magát a meg­élhetést akarja biztosítani. Maga az egész in­tézmény a kiválasztódás nagy gondolatát szol­gálja mégpedig abból a gyakorlati elvből ki­indulva^ hogy az ország mai helyzetében nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy igazi tehetségeket hagyjunk veszendőbe menni, mert minden igazi tehetség olyan érték, olyan közkincs, aminek ki nem használása, parlagon hevertetése az egész társadalom és az egész ország pótolhatatlan kára. Ezért kell lehetővé tenni, hogy az iiyen érték ne vesszen el az anyagi kiadások emésztő küz­delmében és hogy szárnyakhoz juthasson az állam megélhetésén és támogatásán keresztül. Ezért fektették úgy le az új ösztöndíjak alapszabályait, hogy valóban a kiválót, a te­hetséget, a hivatottságot szolgálhassa. S ami­kor az ösztöndíj odaítélésénél pontosan és tü­zetesen meg fogják állapítani az igazi vagyoni helyzetet, valójában csak azt a szociális igaz­ságot juttatják diadalra, hogy a tehetség elől valóban elgördítsék azokat az akadályokat, melyek teljesítését és kibontakozását gátolhat­ták volna. Már maga az ösztöndíj száma is jelzi, hogy nagyjelentőségű lépésről van itt szó, amellyel a kormány az idők szavát megértve

Next

/
Thumbnails
Contents