Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.
1937-09-04 / 36. szám
XXXIV. évfolyam. 36. szám. Pápa, 1937 szeptember 4. * /\ t Te k' pőiskoIái Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Ligei) JU..1 w. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. HIRLAP NDEN SZOMBATON. nos főszerkesztő* I Kiadóhivatali Petőö-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Dr KÖRÖS ENDRE | Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kh Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem mondható biztonságosnak a hajók sorsa a spanyol vizek környékén. Hiába, ha még tízszeres acélövezet veszi körül őket* hiába, ha messze el- és messze felhordó i ágyúkkal is vannak felszerelve, egy-egy tengeralattjáró csak megtorpedózza őket s még szerencse, ha a torpedó — mint legutóbb az angol hadihajónál történt — célt tévesztve siklik el mellette. Ijedtségnek és intelemnek mindenesetre ez is elég. Már az a kalózlobogó alatt járó tehergőzös, amely egész szállítmányával együtt elsűlyedt, jobban megadta az árát vállalkozásának és kalózkodásának. Elsűlyedt a gőzös, vele a Csalárdul kitűzött brit lobogó, tengerfenékre került a rengeteg benzin, s még szerencse, hogy az angol gőzös személyzete — melyben volt görög, román, sőt magyar matróz is, csak és pont angol egy sem — egy híjján ép bőrrel menekült a veszedelemből. Mint látható és napról-napra hallható is, éppen nem mondható tehát biztonságosnak a hajók sorsa a spanyol partok közelében. Persze, erre azt felelhetné valaki: »hát ne menjenek arra felé, ahol csata folyik, akkor nem érheti őket se semmi kár«. Igen ám, de ezeknek a hajóknak, elsősorban a páncélos hadihajóknak egymás közötti megállapodásuk szerinti hivatali -kötelességük arra vigyázni, hogy a spanyolok csak egymás között hadakozzanak, mások ellenben se jobbról, se balról, se távolból, se 'közelből bele ne avatkozzanak a maguk — fájdalmasan véres családi ügyébe. És ime ezek a semlegességet őrző hajók is ilyen nagyon is nem biztonságos állapotba 'kerülnek. A legkülönösebb pedig az egészben az, hogy — mint már három hónap előtt a német cirkáló esetében — ma se tudják megállapítani: honnan, minő tulajdonban levő tengeralattjáróról lőtték ki azt a jól célzott és azt a másik, célt tévesztett torpedót. A tenger titokzatos mélye fedi a titkot, kinek jut eszébe nem háborúskodó feleknek háborúskodni ,? nélkül, hogy őt nyíltan felelősségre vonhatHölgyek és szülők figyelmébe! Egy-két pengő árkülönbözet miatt ne tegye kockázatossá s ne próbálkozzon, hogy hol készíttesse el őszi és téli kosztümjét, kabátját. A jó munka, biztos és jó szabás sohasem drága! (Pápa, Deák Ferenc utca 10) elismert, biztos és jó szabást, munkában pedig kiváló minőséget nyújt. Szezon reklám-fazon ára 26 pengő. Diák-leányoknak előírásos intézeti magyar kosztümöt és felső kabátot kiváló minőségű szakmunkával, mérték után mérsékeltebb munkadíj mellett készítünk nák, méltán megbüntethetnék? Nem minden alap nélküli a gyanú, hogy ez a rejtélyes merénylő csak azért kísérletezik időnként egyegy torpedóval, hogy a semlegesség jegyében együtt működőket egymás ellen gyanúra ingerelje és összeveszítse. Ilyen fondorlatos csellel szeretne tán a két (vagy négy) összeveszített között a röhögő harmadik (vagy ötödik, de még pokoliabban röhögő ötödik) kellemetes szerepéhez jutni. Nem tudjuk; lesz-e annyi erély s főkép ügyesség a nagyhatalmakban, hogy e különös titok rejtélyét felfedjék. Kevesebb tanácskozás s több nyilt jó szándék s főkép egycélú akarat mindenesetre többet használna az ügynek s inkább javítaná a Földközi tenger hajóiinak biztonságát, mint az a sok huza-vona, amit eddig tapasztaltunk s aminek következményét a saját bőrükön, főleg azonban tekintélyük gyöngülésében érezhetik. De nem mondható biztonságosnak annak a szegény munkásnak a sorsa sem, aki mérnöki vezetés és szakszerű felügyelet mellett vesz részt olyanfajta építkezésben, mintaminő egy halottat és számos súlyos sebesültet követelt áldozatul s nagy és szigorú büntető eljárásnak lett anyagává. Elmegy a szegény ember a munkahelyére, végzi hűséggel és rendesen a munkát, mit reá bizhak, szedi le a tartó pántokat a még össze nem állott — talán nem is előírásos keverésből készült — betonról s egyszerre kártyavárként omlik össze a már késznek hitt épület s maga alá temet/ mindazokat, akik vele foglalkoztak, irtózatos tömegben zuhan a beton felelősre és felelőtlenre. Abba az új házba, melyet a nyár közepétől november l-ig beköltözhetővé akartak tenni, immár legfeljebb a jövő év májusára költözhetnek be a lakók s azok, akik felelősek a példátlan szerencsétlenségért — lévén itt véletlenül építők és építtetők egy és ugyanazon társaság — nemcsak az elmaradt lakbéreket sirathatják, de keservesen meg is bűnhődhetnek esztelen könnyelműségükért. Mert ha igaz (aminthogy a bekövetkezett esemény alapján igaznak kell lenni), ami az eddigi híradásokból hallható, hogy 21 nap helyett már 5 nap alatt bontották szét a vasbetonvázát, akkor meg kell állani az ember eszének a bűnös könnyelműségnek ennél a fokánál. Ugyanakkor azonban azon is elcsodálkozunk, hogy felelős építésvezető meglétében is, illetve e mellett és ezen felül is, nincsen olyan hatósági ellenőrzés, amely hasonló szerencsétlenségeket (lehetett volna ez még sokkal nagyobb méretű is!) meg tudna akadályozni. Legyen valamivel drágább az az építkezés, készüljön el az a bérvilla valamivel későbben, kapjon a háziúr november 1-je helyett május l-jén (vagy már februárban) lakbéreket, de ne türjük el, hogy épülő házak összeomoljanak, emberi életet kioltsanak, vagy ami fölületes építkezés mellett szintén előI fordulhat, hogy már kész és beköltözött há; zak bútorokkal és lakókkal együtt összesza| kadjanak. A kormány az ifjúságért. Darányi Kálmán miniszterelnök szegedi beszédében vázolta a kormány szociális intézkedéseit és a közel jövőben megvalósulásra váró terveit, természetszerűleg foglalkozott az ifjúság kérdésével is. »Természetesnek« mondjuk ezt, mégpedig ama egyszerű és örök törvénynél fogva, mely minden élőlénynél, a legalsóbbrendütől a legfelsőbb rendűig, szóval az emberig az utódokról való gondoskodást teszi a legfontosabb feladattá, ezen fordulván meg magának az egész fajnak a sorsa és jövendője. » Nem csoda, ha a kormány kétszeresen nagy figyelmet fordít a magyar ifjúság sorskérdésére, mert hiszen jól tudja, hogy ebben rejtőzik egyben az egész magyar jövendő is. Bármily nehéz is ez a kérdés,, a kormány nem keresi az előttevaló meghátrálás lehetőségeit. Még csak arra sem gondol, hogy a szokásos »világjelenség« szomorú igazságával takarózzék, ha ez mindjárt meg is felel az igazságnak s mindenki tudja, hogy az úgynevezett »nagy« és »szerencsés« sorsú népeknek éppen olyan megoldandó és nehéz kérdése, akár csak Trianon országának. Ebből a szemszögből nézve az ifjúság kérdését is, hatványozottan igaznak kell vennünk Széchenyi mondásét, hogy olvan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk. Pedig Széchenyi még a területileg egész és népesség tekintetében az osztatlan magyarságról tehette meg megállapításait. Mit szólna most, ha a szétszaggatott országról s az idegen uralmak alá került magyar sorsokról kellene beszélnie. Természetes, hogy mindezt tekintetbe véve még csak jobban kidomborodik a kormány akciójának fontossága és jelentősége, amellyel a középiskolai, szakiskolai és az egyetemeken tanuló ifjúság segítségére siet, olyan ösztöndíjakat juttatva nekik, amelyek mentesíthetik őket az előmenetelt akadályozó anyagi gondoktól, megadvíán nekik a lehetőséget, — amint azt a rendelet határozottan ki is fejti — hogy a jutalmazott, a tanulás ideje alatt zavartalanul szentelhesse magát a komoly tanulmányoknak és előkészületeknek. Mio a tandíjmentesség és az eddig élvezett kedvezmények célja mindig pusztán és kizárólag a tanulás lehetővé tétele, az új ösztöndíjalap mélyebbre vág és magát a megélhetést akarja biztosítani. Maga az egész intézmény a kiválasztódás nagy gondolatát szolgálja mégpedig abból a gyakorlati elvből kiindulva^ hogy az ország mai helyzetében nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy igazi tehetségeket hagyjunk veszendőbe menni, mert minden igazi tehetség olyan érték, olyan közkincs, aminek ki nem használása, parlagon hevertetése az egész társadalom és az egész ország pótolhatatlan kára. Ezért kell lehetővé tenni, hogy az iiyen érték ne vesszen el az anyagi kiadások emésztő küzdelmében és hogy szárnyakhoz juthasson az állam megélhetésén és támogatásán keresztül. Ezért fektették úgy le az új ösztöndíjak alapszabályait, hogy valóban a kiválót, a tehetséget, a hivatottságot szolgálhassa. S amikor az ösztöndíj odaítélésénél pontosan és tüzetesen meg fogják állapítani az igazi vagyoni helyzetet, valójában csak azt a szociális igazságot juttatják diadalra, hogy a tehetség elől valóban elgördítsék azokat az akadályokat, melyek teljesítését és kibontakozását gátolhatták volna. Már maga az ösztöndíj száma is jelzi, hogy nagyjelentőségű lépésről van itt szó, amellyel a kormány az idők szavát megértve