Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-08-21 / 34. szám

JELENIK MINDEN SZOMBATON Szerk ^eg: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. sz. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Falusi építkezés. Irta : Vitéz Somogyvári Gyula orszgy. képviselő. Széchenyi óta mindig falut kiáltunk, de rendszerint a városért cselekszünk. Intézményeinknek a falu gondozását és erősítését kellene szolgálniok és nagy részük mégis a város érdekében létesült. Mindenáron rá akarjuk erőszakolni a falura a városi építkezés lényegét, formáját és eszközeit. Kétségtelen, hogy a falusi magyar ház, a maga ősi formájában, egészségtelen

1. Szigeteletlen falazása, apró ablakai, belső tagozottsága helytelen. A népbetegségek ellen való küzdelemnek egyik legnehezebb kérdése ez. De helyes-e az, ha az egészségesebb

1,/ korszerű építkezést, a városi építkezés anyagával és módszereivel akarjuk elérni? Ajánlgatjuk a falunak a szigetelőlemezt, az üregestéglát, a födémtéglát, a vasgerendát, a betont, a tetőpalát, talán meg a műkövet is. Rá akarjuk tukmálni idegen népek típusépítkezésének alaprajzi beosztását, külső formáit, vagy rá akarunk erőszakolni mesterségesen kiagyalt épületalakzatokat. A nép ellenben a maga ősi primitív házait építi tovább, vagy pedig, bár egészségi szempontból mindenesetre jobb, de formára torz és stílustalan épületeket emel. A hiba okául rendszerint a magyar nép konzervativizmusát szokták felhozni. A magyar nép valóban konzervatív. Hála Istennek, az! Ha az nem volna, talán már Magyarország se volna. De viszont nem annyira konzervatív, hogy a józan haladástól idegenkednék. Házának külső formáját, mindenesetre, szeretné megtartani, mert lelkében kitörölhetetlenül él a táj- és az életformálta ősi kép, de olyan kérdésekben, amelyek túlságos változtatásokat nem követelnek tőle, s amelyeknek célszerűségét átlátja, szívesen változtat. A közegészségügyi szempontok is olyanok, amelyeknek fontosságát átlátja. Miért hárítja el tehát mégis a városi építkezés módjait és eszközeit? Azért, mert neki idegenszerűek és túlságosan drágák. Ügy érzi, hogy a város a maga szolgálatára találta ki ezeket, amik teljesen idegenek az ő falusi világszemléletének és ösztönös bizalmatlansága, valamint ezeknek az anyagoknak, eszközöknek és módszereknek a drágasága visszatartja a modern újításoktól. Miben van hát a hiíba? Abban, hogy nincs faluépítészeti kultúránk. Ügy akarunk modernizálni itt is, hogy mindéin hagyományt félretéve, rengeteg újat alkotunk, pedig minden fejlődés törvénye az alapsejtből való kiindulás. Intézményeink nagy része a várost szolgálja, holott a 9 millió magyarból 7 millió falun él. A két millió városi lakos érdekében rendezkedtünk be, nem a hét millió falulakó érdekében. Legalább arra mutat az is, hogy egyébként kitűnő műegyetemünkön nagyszerűen ellátott városépítészeti tanszék van, de olyan tanszék, amely a falusi magyar építkezés kérdéseit vizsgálná, nincsen. Nem helytelenítem én azt, hogy városépítészeti tanszék van, de nem tartanám nagy hiánynak, ha nem volna, hiszen minden városnak meg van a városépítészeti ügyosztálya, vagy műszaki tanácsosa, aki legtöbbször kitűnő szakember a maga mesterségében, viszont hiánynak tartom, hogy nincs olyan tanszék, amely a faluépítkezés kérdéseivel foglalkoznék, pedig ennek igenis volna munkaterülete. Meg kellene vizsgálnia, hogy az egyes vidékek helyi, legolcsóbb építőanyaga hogy volna felhasználható, vagy átalakítható az egészségesebb építkezés számára. Megállapíthatni a homokos, agyagos, vagy köves vidékek, a fában vagy nádban gazdag tájak ősi építőanyagának korszerű felhasználási módját. Az ősi helyi anyagtól nem idegenkedik a nép és ez az anyag mindig a legolcsóbb marad. Építőipari kiállításaink néha meglepő új építőanyagokat mutatnak be. Látunk ott faforgácsból, préselt agyagból vagy homokból, különböző hulladékanyagokból készült téglát és más mindenféle új építőanyagot. Ugyanez áll a viz- és hőszigetelés vagy az; építkezés más vonatkozására is. Lehetetlen, hogy egy kellően ellátott faluépítészeti tanszék meg ne oldaná minden magyar tájék különleges építkezési kérdéseit a korszerű igényeknek megfelelően. S tehetné ezt a magyar ház belső tagozottságának nem túlságos megváltoztatásával, még talán alaprajzi vonatkozásban is. A magyar nép konzervativizmusa szívesen enged a célszerűségnek. Különösen, ha nem kívánják tőle minden régi szokásának és ismeretének elvetését. Az ő viszonyaiból és gondolkodásmódjából kell kiindulnunk és akkor kifejleszthetjük a természetes, új, magyar faluépítés kultúráját. ISKOLA-TÁSKÁK iskola-bőrönd, iskola-aktatáskák legolcsóbban a készítőnél Győri böröndösnél — Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Sorsközösség. Akik figyelemmel kisérik a világ folyását vagy legalább is az európai népek életét, ösztönösen érzik, hogy történelmünk forduló pontra jutott. Mintegy négy évtizede vajúdik és születőben van egy új életforma, amelynek körvonalai már ki is bontakoztak a káoszból, de még mindig folyamatban van a létesűlés és ezért olyan nyugtalan, szinte forradalmi az életünk. Nincs nyugvópont. Kavarognak körülöttünk az események. Meglepetések támadnak szinte napról napra. Mi készül? Hova jutunk? Senki sem tudja tisztán látni. Ám egy bizonyos: a forrongás társadalmi létünk gyökeréig lehatol, a legalsóbb rétegeket is mozgatja, mint mikor a tengernek' egész roppant tömege megremeg. Új világ születik, újra rendeződnek a viszonyok egyesek és tömegek között. A nemzetek viszonya is új formákat keres. Ezt a mindent átfogó s alapjában átalakító fordulatot a legjobban jellemzi a szociális érzék előnyomulása, amiből úgylátszik, hogy a támadó új életforma: a szociálizmus uralma lesz. Ez a gondolkozási mód az egész emberi közösséget áthatja, nemcsak anyagi, hanem politikai és kultúrális életűnket is új utak felé kényszeríti, de legnagyobb erővel mégis a gazdasági életformára vetette rá maglát, hogy itt érvényesítse a maga igazságát Gazdasági kérdések mindig voltak. Az (ellentéteik! már abban a percben feltűntek, amikor elkerített valaki egy darabka földet s rámondta: ez az enyém. »Enyém«: csodás és messze kiható gondolat. Igazán mondatja Luciferrel Madách, hogy ez »szülője minden nagynak és nemesnek és felfalója önnön gyermekéneke A görög és római rabszolgalázongások, a parasztforradalmak másutt és nálunk nyomon kisérik a történelmet, de az ellentétek kiéleződése még sohasem keltett olyan egyetemes érdeklődést s megoldásuk sohasem foglalkoztatott annyi lelket, mint ebben a mi korunkban. Központban áll s e körül forog minden, még az irodalmat is ide számítva. Hatása mindenütt érezhető, első sorban pedig a nemzeti és világpolitikát j uralja. Ma már egyenesen világnézetnek nevezik a gazdasági élet kérdésében vallott álláspontot. Egyik oldalon (általánosan jobboldalnak nevezik) a magántulajdon hivei, a másikon az ú. n. kollektivisták (e szónak nincs olyan bántó zöngéje, mint a kommunista névnek). Kormányzási formában is testet öltött ez utóbbi törekvés, a legvakmerőbb módon Szovjet-Oroszországban, de ott vannak elvei a német nemzeti szocializmusban, az olasz fah sizmusban, ez vívja harcát spanyol földön, tartja forrongásban Franciaországot. Még a konzervatív szellemű népeket is erősen mozgásba hozza ez az ú. n. politikai világnézet. Hazánk ifjúsága telítve van a modern berendezkedés vágyával s az általánossá váló nyomás alatt tesz a kormányzás ugyan még nagyon tétova lépéseket (értem a földbirtokrendezést, az ipari s földmívelő munkások ügyének felkarolását), de nálunk is ez a politika a jövő iránya. Nem lehet elzárkózni a világszerte hangos szociális'követelések elől a forradalom fölidézésének veszélye ; nélkül s ki merné vállalni a felelősséget egy belforradalomért! Boldog emlékű Gömbös Gyula kezdte meg a kormányzásnak ezt az űj irányát és ő sorsközösséget hangoztatott számos beszédében, Szinte jelszó lett azóta. Sorsközösség! Mit jelent ez? Azt, hogy a szomszédom sorsa ! az én sorsom is. Azt, hogy a gyártulajdonos | és a gyári munkás összetartoznak, egymás j nélkül nem lehetnek, érdekeik összefűzik ; őket s ímaga ellen vét az, aki a másik érdekét | sérti, annak boldogulását gátolja. Azt jelenti a sorsközösség, hogy a földmíves nem lehet el az iparos nélkül s ez sem a földmíves nélkül, hogy a tanító létjoga a tanítványhoz kapcsolódik, a tisztviselőé az ú. n. ügyfelekhez, kormány sincs, ha nincs kit kormányozni, de éppúgy rend sincs, ha nincs vezető. De ennél a léetezési kapcsolatnál, amely az élet kényszerével fűzi össze az érdekelteket, sokkal fontosabb és ápolásra méltó az a kapcsolat, amely mint magyarságot szorít egymáshoz bennünket Magyarnak lenni nem könnyű sors, örökös harccal jár s erre állandóan készen kell lennünk. Őrhely jutott nemzetünk számára s ha éberen nem tartunk ki, más hely nincs számunkra ebben a nagy világban. Idegen fajok közé ékelődve, egy egészen sajátos kultúra és szellem képviseletében itt állunk, küzdünk, harcolunk ezer esztendeje, de álljuk a harcot továbbra is, különben, ha csak kicsit is megtorpanunk vagy elszunyókálunk az őrhelyen, végünk van, kitöröltetünk a létjoggal biró fajok névsorából. Rendeltetésünk és végzetünk: a létért állandóan küzdeni. Ha ezt átérezzük és mint sorstudat átmegy a vérünkbe, akkor látjuk igazán, hogy mennyire közös a sorsunk és hogy milyen nagy fontosságú az, hogy mindenki megállja helyét és teljesítse kötelességét. Ez a magyar sorsí'özösség az igazi diktatúra. A lélek parancsa s így hatékonyabb erő és állandóbb hatalom, mint a legvadabb tirannizmus. Mert a nemzet ügyével való tegybeforrást nem lehet megparancsolni, de — tegyük hozzá — elpusztítani sem. Ebben az időtálló lelki hatalomban bízunk, amikor idegen uralom alá került magyar testvéreinkre gondolunk s ugyancsak ez az a csontjainkba rekesztett tűz, amely tüzel és hajt minden olyan feladatnak becsületes elvégzésére, amellyel nemzetem ügyét szolgálhatom. Sorsom egy a magyar haza sorsával. «*» . - Rácz Kálmán.