Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-07-24 / 30. szám

Te

k- iskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. mj >• Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és pap i rkeresked és ében. Laptulajdonos főszerkesztő: >r. KÖRÖS ENDRE. „Jelen van!" Ezt a választ adta a feketeingesek végeláthatatlan sokasága, mikor a Circum dederunt utolsó akordjának elhangzása után a főtitkár hangos szóval idézte Guilelmo Marconi bajtársnak nevét. „Jelen van!" Ennek a fasiszta megemlékezésnek nem lehet más szimbolikus jelentősége, minthogy az, aki velünk közös célokért, közös eszményekért küzdött, aki velünk mindenek felett a hazaszeretet érzésében, az érette való áldozatkészség bármely pillanatban tettben megnyilvánuló gondolatában egybeforrott, azt nem tudja tőlük még a halál sem elszakítani, az holta után is lélekben örökre velük marad. Az örökre jelenlevők láthatatlan hadserege időknek múlásában így lesz az élők hadseregének kimeríthetetlen erőtartaléka. „Jelen van!" De ennek a végső fasiszta megemlékezésnek, amikor ez Marconi gyászszertartásán hangzik el pártok korlátait, nemzetek határait túlhaladó, a szikratávíró bűvös erejével felülmúló egyetemes jelentősége van. Az, akinek földi maradványait a mai napon a bolognai családi sírboltban helyezik ideiglenesen örök pihenőre, nemcsak fasiszták, nemcsak olaszok emlékezetében fog örökre élni, nemcsak számukra lesz idők végetlen végezetéig mindenkor jelen, de jelen lesz, elválaszthatatlanul összeforr az egész emberiség életével, melyet a haladás útján lángelméje előre röpített. Végtelen távolságok összekötője, az egymásról való tudásnak elősegítője, az egymáson való segítésnek kieszközlője, világrészek embermillióinak tanítómestere gyanánt Guilelmo Marconi valóban elválaszthatatlanul örökre velünk lesz és velünk marad. Amit alkotott, az olyan közkincse lett az emberiségnek, mely tovább viszi isteni rendeltetése, a tökéletesedés felé. Ezt az isteni rendeltetést mélyebben és igazabban kevesen értették meg Marconinál. Szikratávíróval, rádióval, televízióval s azokkal a még idegenek előtt ismeretlen kutatásokkal, melyek áldásai majd következő tudósok munkája révén fognak kibontakozni, valóban az isteni rendeltetésnek szolgája volt teljes átérzésével annak, hogy a felettünk levő Égi Hatalom létesítette nemcsak a mindenséget, de mindazokat a titokzatos erőket is, melyek feltárásának és hasznosításának ő a maga élete egész munkáját szentelte. Menynek és földnek mérhetetlen bölcseségű Ura most szeretettel öleli keblére alázatos és hűséges fiát, aki bár az üdvözültek sorába lép be, számunkra, földiek számára is mindenkoron „jelen van" és jelen marad. A járásbirósági építkezés. Baráti kéz egy felterjesztést juttatott el hozzánk, amely a városunkban tervezett járásbirósági építkezéssel kapcsolatos. A fölterjesztésben Szeleczky Gyula ny. járásbiró, ügyvéd a zárda szomszédságában lévő 3000 [j-ölnyi Korona-utcai telkéből 800 •-ölet ingyen ajánl fel az építkezés céljaira. Bizonyos kikötései természetesen vannak, így a városnak ott utcát kellene nyitnia, néhány kisebb értékű épületeket lebontania és helyreállítania, mindezek azonban aránylag kisebb költséget jelentenének és így nem csökkenthetik az elismerést, amely az ajánlattevőt méltán megilleti. Az említett felterjesztésben az érdemes ajánlattevő kifejti azokat az okokat, amelyeknél fogva az ő általa adományozandó telek j sokkal alkalmasabbnak mutatkozik az építkezés céljaira, mint a város által felajánlott volt Korona-vendéglő épülete. Ezt az utóbbi pontot a magunk részéről nagy csodálkozással hallottuk, erről egyáltalán tudomásunk nem volt, ezzel a fölajánlással a város semmiféle autonom szerve mindeddig nem foglalkozott. Ha tette volna, bizonyára akadtak volna olyanok, akik a Koronavendéglői helyet épúgv teljességgel alkalmatlannak nyilvánították volna, mint ahogy ez a szóban levő felterjesztésben megtörténik, Nem alkalmas ez a hely középület, különösképen épen járásbíróság céljaira azért sem, mert a város középpontjától távoleső, nehezen megközelíthető helyen van. Ámde ugyanezen szempontból, sőt talán e szempontból fokozottabb mértékben alkalmatlannak kell tartanunk az ingyen felajánlott Korona-utcai telket is. A város egyik legrendezetlenebb utcája, a Major-utca javasoltatik a közlekedés céljaira. Hát ez bizony igen kényelmetlen közlekedés volna a jogkereső közönség számára. Természetesen lehetne a dolgon segíteni, de a segítség olyan költségeket igényelne, amelyek többszörösen felülhaladnák az ajándék telek értékét. Mi a magunk részéről nem így képzeljük el az új járásbirósági épületet: távol a város központjától, rosszul megközelíthető helyen. A város belsejében 'kell azt elhelyezni és ha ez a városnak több költséget is jelent, nem kell visszariadni nagyobb áldozattól sem, a városkép szebb kiformálása és a városrendezés helyesebb keresztülvitele érdekében. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a perifériákon is nem kell bizonyos rendezéseket végrehajtani és erre is áldozni, de az ilyen kérdések megoldásánál bizonyos sorrendet kell követni, s csak a legforgalmasabb utcarészek rendezése után kerülhet sor kisebb jelentőségű utcanyitásokra, vagy hasonlókra. Részünkről legalkalmasabb helynek az új járásbirósági épület részére annak mai helyét tartjuk. Mindazokat a kérdéseket, amelyek az e helyen való építkezéssel kapcsolatosak, az állam, a vármegye és a város kölcsönös megértésével megoldhatóknak tartjuk és reméljük, hogy megoldhatók is lesznek. — őr. — Pápa — amerikai szemmel Néhány hete szállt partra a kontinensen miss Grace A. Hardy, az Egyesült Államok polgára, az amerikai történelem tanára a New York szomszédságában fekvő New-Brunswick város állami középiskolájában. Itáliai körültekintés után Budapestre utazott. Pestről nagyatyja sirjának meglátogatására jött Vinárra, majd Bakonyságon szülei rokonait kereste föl. így került Pápára. Mert miss Hardy, bár kifogástalan angol nevet visel — jeles angol költő neve is — magyar származású. Szülei fiatal korukban vándoroltak ki Amerikába. Ő azonban biztos fellépésű, benszülött amerikai (két éves diplomájával, 153 dolláros kezdőfizetéssel két év óta tanít), aki a rohanó tempójú újvilágból az óhazába csöppenve idegenül mozog. De szive nem szakadt el a magyar földtől, s minden apróságot nagy érdeklődéssel hallgat. Miss Hardy tehát vámosunkban az első — és valószínűleg utolsó — vidéki várost látja Magyarországon és — Európában. Komoly felelősségérzéssel mutatom hát Pápa értékeit. De kedvezőtlen auspiciummal indulunk. Mert amikor a Széchenyi-téren Petőfiről és Jókairól kezdek beszélni, félbeszakít: nem ismeri őket. Amikor kissé meglepődve mondom, hogy ők legnagyobb íróink, mentegetőzik. Középiskolai és egyetemi tanulmányai során alig hallott Magyarországról. A világháborúval kapcsolatban annyit, hogy Amerikával szemben álltunk. Ügylátszik, a magyar perspektíva helyett magamnak is kívülről kell néznem a dolgokat, hogy érthetővé tegyem mondanivalóimat. Gyerünk hát először is a legimponálóbbal: nézzük meg az Öregtemplomot. Beviszem, de mielőtt egy szó magyarázatot is adnék, azt kérdezem: Hogy tetszik? Miss Hardyt láthatólag megfogja a templom belső terének lenyűgöző szépsége. Nagyon tetszik — mondja és úgye nem is nagyon régi? Modern vasbeton templomok térhatásával rokon! Hát amikor az amerikai függetlenségi harcok megindultak — válaszolom — Washington vezetésével, a templom már épült. S mire Hamilton elkészült az alkotmánytervezettel, már be is volt fejezve. Szóval másfélévszázados. De megnyugtatom, hogy ne ijedjen meg. Nagyon helyes esztétikai ösztönnel fogta föl első pillanatra. A felvilágosodás kora, mely a klasszicizmusnak is szülőanyja, a mai kor szellemének fundamentuma, e kor stílusa pedig, melyben a templom is épült, a XX. század művészetének is őseként tekinthető. S az Öregtemplom nemcsak Magyarországon képviseli legelőször a klasszicista stílust, de kortársa a francia, német és olasz építőművészetnek is. Amerika is utánunk jön csak. Hogy ismert példával szolgáljak, a washingtoni Capitol sem •— mely nem sokkal később épült föl — volt ilyen modern alkotás, s klasszicista stílusát csak a mult század közepén nyerte. Miss Hardy most különös respektussal gyönyörködik, amikor meg Maulbertsch freskóiról állapítom meg ugyanezt az úttörő szerepet, bámulata teljessé válik. Péntek délután volt, s a templomból kijövet a hetivásár utolsó sátrait láttuk szétszedni. Igen mulatságos volt számára — mondja — mikor délelőtt besétált a városba, s a Főtéren, a plébániatemplom körül sorakozó sátrakat megpillantotta, s bennök csizmákat, cipőket lengetett a szél. Hát persze, a vásárnak ez a sokszázéves, ősi formája is még életben van, magunknak már föl sem tűnik. De úgylátszik, nem haszontalan dolog üzleti szempontból, hiszen a magyar és külföldi árúmintavásárok újra sátrakat készítenek, vásártáborokat vernek. A körforgás az emberi haladás minden terén megvan. A kereskedelmi életben is. Igen, a forgalmi élet is azt mutatja. Ha valaki innen Pápáról Budapestre gyorsan akar utazni, mondja, akkor arra az autóra ül föl, — mutat az úttestre. Én, ha New Brunswickből New Yorkba gyorsan akarok bejutni, vonatra ülök. Vonaton 45 percig utazom, autón másfél óráig. Miss Hardy csodálkozik a bencés templomban a faragott padokon. Alig hiszi el, hogy az egész templom faragása öt esztendő alatt készült el. S nincs két egyforma darab! Megcsodálta már ezeket egy másik amerikai is évekkel ezelőtt. Egy milliomos gyűjtő volt az illető, aki a templom egész berendezését meg akarta vásárolni gyűjteménye számára. S mikor azt a választ kapta, hogy nem eladó, kitöltetlen csekklapot is hajlandó lett volna letenni érte, hogy gondolkozzanak az üzleten, arnig hazánkban tartózkodik. Tizenhat, tizenhét, tizennyolcadik század, hallja tőlem miss Hardy lépten-nyomon sétáik , alatt. Hát milyen régi város Pápa, kérdi tő-