Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-07-03 / 27. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár ^Ní K MINDEN SZOMBATON. Főiskola Helyben. ucgyfcQévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Felemelő volt az a mód, ahogy a magyar i országgyűlés képviselőháza a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó utódjának kijelöléséről és megválasztásáról szóló törvényjavaslatot megszavazta és elfogadta. Felemelő nemcsak az aktus ünnepélyessége miatt, nemcsak a perc miatt, amelyben egységesnek, egyérzésűnek, egy meggyőződéstől áthatottnak láttuk a Házat, hanem annak megérzése miatt is, hogy a nemzet sorsdöntő fontosságú kérdéseiben ime mégis, ime ma is megnyilatkozik az a lélek, mely annyiszor, „ha vész jött, nem engedi elveszni a hazát". Ma pedig igazán állandóan ránk zudulhat az a vész, bármikor ránk rohanhat az a vihar is, melyben valóban teljesjogú vezérnek kell kormányoznia a hajót, amelyet egy világtenger irtózatos háborgásai között kell biztosan és nyugodtan irányítani nemzetmentő révpart felé. Mélységes átérzése volt ez az ünnepélyes aktus annak a hálának is, amelyet az új Mohácsunk óta eltelt 18 esztendő virágoztatott ki, érlelt meg minden magyar szívben. Ezeket a hazájukért aggódó becsületes magyar szíveket öröm és büszkeség is eltöltheti, amiért a nemzet képviseletét ennyire pártpolitikai szempontokon felülemelkedőnek, ennyire csak a nemzet érdekeire nézőnek láthatta és ismerhette meg. A kormány elnöke nemes szerénységgel elhárította magától a siker dicsőségét — aminthogy a sikert valóban nem is a kormány, de a nemzet egyetemessége érte el. Ámde egészen bizonyos, hogy jelentős része volt benne annak a körültekintő bölcseségnek, mely nem tartja magát egyedül álló bölcsnek, mely nem burkolódzik a gőgös és merev elzárkózottság köpenyébe, hanem helyet ad mások eszméi ér- j vényesülésének, minden olyan okos gondolatnak, mely összeegyeztethető a kormányzói hatalomból kisugárzó nemzeti érdek gondolatával, j Minden reményünk meg van arra, hogy ugyanez a kormányzati bölcseség fog érvényesülni a még hátralevő két nagy közjogi törvényjavaslat megszerkesztésében is. Jó volna elkerülni a belső viharokat, mikor ott künn olyan viharok dúlnak, amelyek népeket semmisíthetnek meg és temethetnek el. Nekünk már volt részünk elég katasztrófában, őrizzük meg s legyen eljövendő nagy válságok idejére talizmánunk az a gyönyörű egység, az a felemelő egyöntetűség, amivel most az új kormányzói javaslat törvénybe iktattatott. A tűzharcosokról (mennyivel szebb, kifejezőbb és mennyivel magyarabb ez a szó, mint a frontharcos kifejezés), tehát a tűzharcosokról szóló törvényt a mai napon benyújtják a képviselőházban és azt az őszi ülésszak tető alá is hozza. Régóta — kerek 19 esztendeje — várnak a világháború katonái erre a szerény tetőre, mely ha nem is feledteti szenvedéseiket, nem is adja vissza az elvesztett vért és egészségeit, ha nem is fo^ anyagilag érdemlegesnek nevezhető jutalmat juttatni a kötelességüket hűen és becsületesen teljesítők számára, de legalább jele lesz annak az elismerésnek, amely e mai nagyon is könnyen felejtő korban oly gyéren jutott ki számukra. Bizony elfakultak már a szinek, elhalaványultak már az emlékek, amikor mindenki előtt az volt a legbecsesebb, aki irdatlan messzeségben, hógörgetegek és ágyufergetegek közt küzdött a magyar hazáért s amikor lenézték azokat, akik kibújva a férfi-kötelesség áldozatos munkája alól, a felmentés kellemességeit, sőt előmeneteli hasznát is élvezték. Ma már szinte divatossá kezdett válni az öregek, az öreg legények hadastyánszerű lenézése és semmibe vétele. S azoknak a még akkor rózsás arcú fiataloknak semmibevétele, akik az iskola padjairól alig kikerülve s a veszedelmek forgatagába dobva, s onnan csodaképen visszakerülve vitézségük béreként még csak elvesztett éveik pótlását sem remélhették. Nem a csekély előny, fillérnyi adóelengedés biztosításában látjuk mi a tűzharcosok megbecsülését, hanem abban, hogy — érdemeik törvénybe iktatása által életük alkonyára némi fény derül s e fénysugarak bevilágítják azt az utat, amelyen a jövő nemzedéknek is haladnia kell, ha ezt a maradék hazát megtartani, e maradék hazából új és nagyobb hazát akar megteremtem. Hisszük, hogy a társadalom is meg fogja érteni a törvénynek ezt a nemes, ezt a messzebb időkbe tekintő intencióját s nem fogja többé azokat állítani a piedesztálra, akik hazáról és kötelességteljesítésről csak sza# válni tudnak, de akkor sehol sem voltak találhatók, mikor a hazáért való kötelességteljesítést a tűzben kellett kipróbálni. 13 pont a vidéki iparosság megmentésére. A Magyar Városok Országos Szövetsége 13 pontban szögezte le a vidéki iparfejlődés követelményeit. Ezek a .következők: 1. A vidéki iparosság számára előnyös ! hitelviszonyokat kell teremteni; 2. új állami szubvenciókkal támogassák a vidéki ipari vállalatok létesítését; 3. mérsékeljék a vidéki ipartelepek közterheit ; 4. bővítsék a közlekedési hálózatot. A Tiszán túl fekvő városok iparosodásának fejlesztése céljából múlhatatlanul szükséges a Duna-Tisza közötti csatorna mielőbbi megépítése, továbbá szükséges a Sajó hajózhatóvá tétele, mert így a vidéki városok egy része gyorsabban és olcsóbban jutna nyersanyagokhoz; 5. vegyék revizió alá a vasutak: fuvarpolitikáját, mert a városok szerint a Budapest és környékén létesült ipartelepeket a vasút egyoldalú előnyben részesíti; 6. szükséges a közszállítások decentralizációja és e tekintetben a vidéki iparosság előnyben részesítése; 7. a különböző állami intézmények létesítsenek fiókokat a vidéki varosokban; 8. a nyereséghiány enyhítésére tegyenek j intézkedéseket arra, hogy a mezőgazdaság lényegesen nagyobb mennyiségben termeljen ipari nyersanyagokat; 9. a vásártartási jogot vizsgálják felül és csökkentsék a vásárok sűrűségét; 10. a minimális munkabérek megállapításánál tegyenek nagyobb különbséget a budapesti és a vidéki munkabérek között; 11. a szakmunkások hiányának pótlására létesítsenek a vidéken szakmunkásképző intézeteket ; 12. szigorítsák a kontárkérdések ügyében való eljárásokat; 13. hathatósan szüntessék meg a tanoncoktatás hiányait. Legenda Répáspuszta hallstatti sírmezőjén. Hathalom, 1937. június hó. II. Száll az ének szájról-szájra, — de csak ének marad. A garabonciás dr. Nagy László sem talált arany kecskét, mert nem is keresett. De talált mást, arany kecskénél többet érőt: tudományos újdonságot. Ezt sem garabonciás erejénél fogva, hanem a kutató intuitív képességével. Amikor ugyanis már vagy tíz sír föl volt tárva, e föltárt sirok egymástól mintegy másfél méter távolságra, szabályos háromnegyed körívben sorakoztak egymás mellé. Elhelyezésük tehát köralakú tendenciát árult el. így aztán valószínűvé vált, hogy a föl nem tárt negyedkörivben további három sírnak kell megbújnia. A föltevést a föltárt három sír — a garabonciás legenda szülője — igazolta. Ez a föltevés érdekes, a történelemelőtti idők ködébe vesző mithikus kultuszt sejttet. Éspedig azt, hogy az ősember halottait a halotti áldozat bemutatásának helye, mint szent hely köré temette. Az áldozati helyet övező, köralakú temetkezést eddig nem ismertük az ősember kultúrájában'. A hallstatti ember e kultusza mindenesetre — talán újszerűen hangzik föltevésem — ugyanabból a hitből meríti táperejét, melynél fogva a középkor, sőt újkojr keresztény embere a templom — mint szintén áldozati, szent hely — köré temeti halottait. A bronzkorban még ismeretlen, a hallstatti korban először itt feltűnő kultikus újdonsággal talán valami rokonságot, ha lényegében meg se fogható rokonságot mutat a csiszolt kőkor kultúrájának egyik jellegzetessége, a cromlech, mint ugyancsak szent hely, melyben egymás mellé helyezett hatalmas, faragatlan kőtömbök, a menhirek köralakban sorakoznak. De ezek a menhirek nem mindig jelölnek meg sírokat. Érdekes megfigyelni hallstatti sírjainknál, hogy tartalmuk, edények, ékszerek, csontok határozottan téglalap alakban van a sírgödörbe helyezve. Ez nem más, mint az ősibb, hullatemetkezés kultuszának reminiszcenciája. A hallstatti ember ugyanis elhamvasztja halottait, éspedig kőből rakott áldozati oltáron. Ezeknek általa annyira tisztelt szent tüze hite szerint megtisztítja az ember te-stét, s e megtisztult testben fogja tovább élni új életét. A hamvasztást viszont a hullástemetkezés több évezredes szokása előzte meg, melynek a több évtizezredes halottégetéses kultusz az őse abban a végeláthatatlan hullámzásban, melyet az ismeretlen, titokzatos Idő hajnalán földre jutott ember hatalmas kultúrája, teremtése óta ír le a mindenség térképén ... Szóval a hallstatti ember úgy égeti el halottját. Elégeti és utána csontjait a sírgödörbe rakja. Részben az urnába, részben melléje. De nem minden urna rejt magában emberi csontmaradványokat. Ki lát az ősember kultúrájának mélyére? Vájjon micsoda hit, micsoda kultusz, babona, törvény rakja a csontokat az edénybe vagy melléje? Milyen részek kerültek ide vagy oda? És mit rakott az edényekbe? Állatvért öntött, italt, Nem kell már Pesíre utaszni! Mert a legújabb női és uri divatcikkeket megkaphatja nálunk. Hatalmas választék férfi-ingekben, zoknik, női habselyem árú, harisnya és fürdőcikkekben. Hőfle Kessztyüs, fiisös "Pápa, Kossuth-utca 1. ssz.